Lajos, Patrícia
16 °C
28 °C

Hatalmas magánkórház rendezi át az egészségügyet

03
2015.01.12. 13:12 Módosítva: 2015-01-13 13:05:53
Ha állami kórházban nem szabad majd fizetős ellátást nyújtani, a fizetőképes betegek átmehetnek abba az óriási magánkórházba, ami már idén megnyílhat a Duna-parton. Ha tiszta viszonyokat teremtenek a privát és az állami egészségügy szétválasztásával, az a versenyt is tisztábbá teheti: most ugyanis alig lehet az állami kórházak gmk-szerű ellátásaival és a hálapénzzel versenyezni.

Hét éve áll befejezetlenül a Duna-parton egy hatalmas, szerkezetkész épület a Petőfi-híd közelében. Hamarosan itt nyílik meg Magyarország eddigi legnagyobb magánklinikája. A tervek szerint a 25 ezer négyzetméteres Duna Medical Centerben (DMC) 650 ember fog dolgozni, annyi, mint egy átlagos vidéki város kórházában. Mindezt egy nemzetközi társaság, a hollandiai székhelyű International Medical Centers B.V. finanszírozza. A projekt mögött a Magyarországon egészségügyi vállalkozóként már 20 éve aktív Joseph Priel és egy ukrán üzletember, Igor Jankovszkij áll (lásd keretes írásunkat). 

Már idén áprilisban megnyitnák a DMC egynapos sebészeti osztályát és a járóbeteg-rendelőt, 2016-ban pedig fekvőbetegosztályokat is indítanának, válaszolta kérdésünkre Joseph Priel. A műszaki és adminisztrációs szakembereket, a nővéreket és az orvosi alapszakmák egy-egy képviselőjét teljes állásban fogják alkalmazni. Az orvosi kar legtöbb tagja viszont a közelben működő klinikák és kórházak nagy tekintélyű szakemberei közül kerül ki, akik mellékállásban látják majd el a betegeket.

A Haller utca és Soroksári út kereszteződésénél álló betonszerkezet eredetileg a Közép-Európai Egyetem épülete lett volna, ám az intézmény visszalépett a beruházástól. A Napi.hu szerint a magánkórház alapítói 3,3 milliárd forintért vették meg a Demján Sándor-féle TriGranittól a szerkezetkész épületet és a mellette levő telket. A projekt teljes költségvetése kb. 12 milliárd forint (40 millió euró) lesz. 

A kórház mellé egy hotelt terveznek, ahol a kezelések ideje alatt betegek és családtagjaik is megszállhatnak, de az épületben lennének üzletek és éttermek is. A projekt indulását szeptemberben azzal is reklámozták, hogy új orvosi technológiákat is alkalmaznak: képesek lesznek műtét alatt végzett MRI-vizsgálatokra, és használnak majd műtéti robotokat. A DMC elindítói korábban azt nyilatkozták, hogy áraikat nem az elitre, hanem az átlagos keresetű emberekre mérik. 

Így lehet meggazdagodni műtrágyából

Joseph Priel a szállítmányozással és gyógyszer kereskedelemmel foglalkozó Euromedic International egyik vezetőjeként régóta ismert Magyarországon (az Euromedic Group és annak részeként a Diagnoscan Magyarország viszont nem részese a tervezett magánkórháznak, ahogy ez korábban több helyen, így utalás szintjén ennek a cikknek az előző verziójában is tévesen jelent meg)

 A most 40 éves Igor Jankovszkijnak eddig nem voltak vállalkozásai az egészségügyben, bár a terület nem idegen tőle: életrajza szerint vörös diplomával végzett a Dnyipropetrovszki Egészségügyi Képzőben. A főiskola után üzleti szakirányú képzettséget szerzett, de előtte, 21 évesen már belefogott a világ egyik legnagyobb ammónia-előállító és műtrágyagyártó cége, a Sztirol kereskedőházának megszervezéséhez.

Igaz, nem az utcáról tévedt Ukrajna legnagyobb vegyi gyárába. A cég vezetője Jankovszkij édesapja, aki már a szovjet érában is a vállalat elődjének első embere volt. Az idősebb Jankovszkij emellett Viktor Janukovics ukrán elnök tanácsadója és a Régiók Pártjának parlamenti képviselője is volt. A Focus szerint vagyona 480 millió dollár, jelenleg gyógyszeripari érdekeltséget működtet.

Az apa 2010-ben ugyanis eladta a 750 millió dollár értékűre becsült Sztirol többségi tulajdonát – a vállalat felügyelőbizottságát fia vezette –, de egy bizonyos hányadot megőrzött a tulajdonrészből. A vevő nem más volt, mint Dmitrij Firtas. Az egykor a földgáz reexportjával foglalkozó, kalandos történetű EMFESZ ukrán tulajdonosa egyik fő tevékenysége a műtrágyagyártás, a Sztirolt az ezzel foglalkozó Ostchem Holding részévé tette.

Az ifjabbik Jankovszkij közös üzletet nem visz Firtassal. Az orosz nyelvű sajtóban többnyire jótékonysági alapítványával tűnik fel, amely az ukrán filmek promotálásában is részt vállal. Jankovszkij a közelmúltban Manhattanben vett lakóházat 22 millió dollárért , de állítólag van már hasonló ingatlana máshol is New Yorkban. Igor Jankovszkij ennek ellenére nincsen a leggazdagabb száz ukrán listáján, ahová a belépő tavaly alig 74 millió dollár volt.

Átrendezi a piacot

Magyarországon már most is több magánklinika és nagyobb magánrendelőintézet működik. Az DMC ezek között nem csak a méretével lenne egyedülálló. Az eddigi magánklinikák ugyanis elsősorban a kevésbé költséges vagy műszerigényes, illetve a hosszú várólistákkal terhelt ellátásokat szemelték ki maguknak.

A Duna Medical Center azért lenne különleges, mert a teljes orvosi palettát lefedné. 27 orvosi szakterületet fog vinni, így lesz belgyógyászat (kardiológia, endokrinológia, gasztroenterológia, klinikai onkológia, tüdőgyógyászat stb.) sebészet (hasi és mellkassebészet, érsebészet, idegsebészet, gyermeksebészet stb.), ortopédia, traumatológia, szemészet, bőrgyógyászat, fül-orr-gégészet, nőgyógyászat, urológia, reumatológia, neurológia, anesztézia és gyermekgyógyászat is. Többen épp emiatt kételkednek a projekt sikerében. „Ha intenzív osztályt is akarnak, az nagyon sokba fog kerülni” – mondta egy névtelenséget kérő forrásunk.

A projekt elindításának az is nagy jelentőséget adott, hogy a szeptember 9-i beharangozó sajtótájékoztatón ott volt Sonkodi Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős államtitkára, Sélleiné Márki Mária, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója, és Zombor Gábor egészségügyi államtitkár is.

Zombor rövid beszédet is mondott. Arról beszélt, hogy most megbízható üzletemberek fektetnek be pénzt Magyarországon, és ezzel 600 munkahelyet teremtenek. Az államtitkár külön kiemelte: jó lenne, ha minél több ilyen kezdeményezés lenne Magyarországon. Zombor szerint ugyanis a cég örömteli módon nem az állam pénzén létrehozott kórházat privatizál, hanem saját forrásaiból, saját kockázatára kezd komoly egészségügyi beruházásba. Az állam ezért minden segítséget megad a projekthez, ígérte az államtitkár. 

Az állam segítő keze

A történteknek innentől két olvasatuk van. Az egyik szerint az egészségügyi államtitkár, az OEP-főigazgató eredetileg azért ment el, mert valamifajta együttműködést remélt a hipermodern klinika és az OEP között. Ez a gesztus azonban információink szerint nagyon nem tetszett a miniszterelnöknek, aki nem híve a magán- és az állami egészségügy keverésének.

Ezután mondta azt sokak számára váratlanul egy októberi konferencián Zombor Gábor, hogy a kormány élesen szét akarja választani az állami és a magánegészségügyet. Állami kórház ne kérjen pénzt OEP-finanszírozott ellátásokért, a magánkórházak pedig próbáljanak csak a betegek vagy a privát biztosítók által fizetett díjakból élni. 

Az egészségügyi piac több szereplője szerint ez még így is az új magánklinika malmára hajthatja a vizet. Az állami és a magánellátás szétválasztása ugyanis több, már bejáratott, állami kórházzal szimbiózisban működő magánklinikát lehetetlenítene el vagy kényszerítene jelentős profilváltásra, s a fizetőképes betegek egy részét ezzel átirányítaná az új magánkórházba.

Bár Zombor Gábor azóta több helyen is beszélt az állami és a privát egészségügy szétválasztásáról, a konkrét tervek nem ismertek. Éppen ezért bárkit kerestünk meg ebben az ügyben, vagy egyáltalán nem akart névvel nyilatkozni, vagy nem tudott.  

A magánegészségügy nem cél, hanem eszköz

A privát egészségügy Magyarországon már nagyon sok területen jelen van: ott vannak a privát háziorvosi praxisok, a nőgyógyászati rendelők, a gyógyszertárak, a meddőségi és a dialíziscentrumok, a CT-k és MRI-k, és több nagy magánrendelőintézet és magánklinika is működik. 

A korábban a vizitdíj és a kórházi napidíj, majd a több-biztosítós rendszer ellen hadat viselő Fidesznek ma egyáltalán nem ellenséges a viszonya a privát egészségüggyel, feltéve, ha azt a megfelelő helyen kezelik. A 2010-ben elkészült Semmelweis-tervben például ez olvasható: „A privatizáció, a magántulajdon és a nyereségérdekelt működés (a piaccal és a versennyel együtt) azonban nem cél, hanem eszköz. A magánegészségügynek ott van szerepe, ha magánérdek és a közösségi érdek összhangba hozható, és a magántulajdon elősegíti az egészségpolitikai célok elérését.” 

Ezek a határok persze igen könnyen összemoshatók, ezért csak különféle, amolyan elvi állásfoglalásokban megfogalmazott sarokpontok léteznek, amikből körvonalaiban kikövetkeztethető, hogy milyen elvek mentén szerveződhet a jövő magyar egészségügye. Valahogy így: 

  • Magyarországon marad a társadalombiztosításból finanszírozott egészségügy, azaz mindenkinek kell tb-t fizetnie.  
  • Az állami egészségügynek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie. Nem lehet különbséget tenni biztosított és biztosított között (Zombor Gábor).
  • A magánellátást térben, időben és finanszírozásban is el kell választani az állami egészségügytől. 
  • Az állami kórház olyan ellátásért nem kérhet pénzt, amiért OEP-finanszírozást kap. 
  • Az állami kórház a jobb szobáért vagy a jobb étkezésért a jövőben is kérhet részleges térítési díjat. 
  • Ha közszolgáltatással nem pótolható, nem bontják fel a privát szolgáltatók szerződéseit az állami intézményekkel (dialízisközpontok, MR és CT, laborok stb.)
  • Az orvosok vállalhatnak legális másodállásokat magánszolgáltatóknál.
  • De mindemellett szükség van alternatív (azaz magán-egészségügyi) lehetőségekre is azoknak, akiknek van pénzük, magasabb szintű ellátást akarnak, és nem akarnak várni
  • A kormány a teljes körű szolgáltatást nyújtó magán-egészségügyi rendszert adókedvezménnyel, beruházásösztönzéssel és pályázatokkal támogatja.  

Képlékeny határok  

Ha szét akarják választani az állami és a magánegészségügyet, nem mindegy, hogy a kétféle finanszírozási forma melyik metszetéről beszélünk.

  1. Vannak ugyanis tisztán magánforrásokból működő szülészeti, plasztikai sebészeti magánklinikák.
  2. Vannak a korábbi állami kórházak megszüntetett osztályain (például szülészet) berendezett magánklinikák, amelyek a helyért komoly bérleti díjat fizetnek az állami kórháznak.
  3. És végül vannak az állami kórházak által alapított kft.-k, amik legalizált keretek között folytatnak magánrendeléseket a kórházak orvosainak, személyzetének, helyiségeinek és eszközeinek felhasználásával. Ez utóbbi kategóriába tartoznak azok a kórházak, amelyek felismerték, hogy ha egy évben a kórháznak egy adott műtétből csak 100-at finanszíroz az OEP, ők viszont akár 200-at is meg tudnak csinálni, miért ne kérjenek ezért pénzt.

Nyilván a három verzióból a legproblémásabb az utolsó terület. Itt ugyanis arról van szó, hogy aki fizetett, annak nem kellett hónapokat vagy éveket várni a műtétjére, kikerülhette a várólistát. De ezeket a fizetős műtéteket általában ugyanazok az orvosok, ugyanott, ugyanazokkal az eszközökkel végezték. Jobb esetben már félig vagy egészen legális körülmények között. Az ellátásról számlát állítottak ki, a pénz már a kórház legális bevétele volt, és jól jövedelmezett az orvosoknak is. Az azonban nem mindig tisztán szétválasztható, hogy ilyen esetekben ki fizeti az eszközt, a rezsit, az ápolót, vagy éppen az amortizációt. Pedig ezek igen komoly költséget jelentenek. 

Ha ugyanis tisztán piaci alapon nézzük, az egészségügyi ellátás nagyon költséges vállalkozás: meg kell venni vagy bérelni kell egy helyet. Ki kell fizetni a rezsit. Az orvosnak és az ápolónak jobban kell fizetni mint az állami kórházban. Meg kell venni az egyszer használatos műszereket és a komoly diagnosztikai berendezéseket. Kell recepció, takarító, karbantartó. Szükség van étkeztetésre. Számolni kell az amortizációval és az egészségügyben elengedhetetlen folyamatos és költséges fejlesztésekkel. Netán mindeközben hitelt kell törleszteni. Mindez az ellátás valós költsége, ehhez képest kell meghatározni az árakat.

Ha sikerül jó üzleti modellt összerakni, és van elég beteg, igenis kihozható nyereségesre a működés úgy, hogy az árak az átlagembernek is megfizethetőek maradnak

– állította határozottan az egyik magánklinika menedzsere. A magyar egészségügy privát felében azonban eddig nem egyenlő feltételekkel folyt a verseny. Vajon normális verseny-e az, ha egy állami kórházban működő kft.-nek nem kell kifizetnie a teljes rezsit, nem neki kell megjavíttatnia az elromlott ultrahang-berendezést, nem neki kell fizetnie a takarítást, és 0-24 órában a labort vagy az ügyeletest fizetnie?

Kavarás a félhomályban 

Ön szerint ha egy orvosnak azt mondom, hogy számlán tudok neki fizetni 100 ezer forintot, de ő zsebbe megkap a kórházban ugyanennyit, akkor mit választ?

– méltatlankodott egy magánklinika névtelenül nyilatkozó vezetője. Akkor sem egészen korrekt a verseny, ha egy állami kórház közepén működő „magánklinikáról” azonnal át lehet küldeni a beteget laborvizsgálatra vagy komplikációk esetén, immár a tb által fizetett költséges műtétre. 

Az lenne az igazán tiszta szétválasztás, ha egy magánszolgáltatónál a betegnek semmi szüksége nem lenne a taj-kártyájára

Ebben az esetben nem fordulhatna elő az sem, hogy egy kvázi magánszolgáltató az ellátást a beteggel is kifizetteti (számlán), de a kórház is elszámolja az OEP felé, arról nem is beszélve, hogy mindemellett még hálapénz is csúszhat az orvos zsebébe.

És megint eljutottunk  a hálapénzhez

Ezek azért fontosak az új magánkórház indulása kapcsán, mert nagy kérdés, hogy egy új intézmény most mennyivel lesz jobb helyzetben, mint az egykori Telki kórház, aminek fekvőbetegosztályait 2013-ban végleg be kellett zárni. Az Indexnek adott interjúban Kovács Gábor tulajdonos a bezárás kapcsán azt mondta: a biztosítók legfeljebb a járóbeteg-ellátásra szerződnek le magánszolgáltatóval, de amint műtétre van szükség, visszaviszik az embert az állami egészségügybe. Ott ugyanis minden sokkal olcsóbb, mivel az ellátást tényleg nem valós áron kötik meg. Már csak azért sem, mert egy állami ellátónál senki nem tudja, mi a valós ár. 

Egy egészségügyi elemző szerint ez a helyzet most sincs nagyon másképpen: 

Amíg az emberek azt gondolják, hogy a magánkórházban 300 ezer forintba kerülő műtétet hálapénzért 150 ezerért is megkapják, az új kórháznak sem lesz nagy jövője.

A tanácsadó szerint ez a kísérlet csak abban az esetben működhet, ha az állami rendszer annyira lerobban, hogy már nem lesz hálapénzért megváltható előny, mert nem lesznek VIP-szobák és a jó orvosok mind elmentek Londonba:

Akkor majd inkább vesznek 600 ezerért egy műtétet, mint 150 ezerért a semmit. 

A tanácsadó szerint ha a kormány igazán arra játszana, hogy a fizetőképes betegeket a magánegészségügybe akarja hajtani, akkor a magán- és állami szolgáltatások szétválasztása mellett drákói módon kellene kitiltana a rendszerből a hálapénzt

Kiszállnak a tb-ből

A most kialakult, néhol a nyolcvanas évek gmk-korszakát idéző viszonyok szétválasztása súlyos rombolást idézne elő a lét és nemlét határán egyensúlyozó állami kórházakban.

Ahogy egy egészségügyi közgazdász az Indexnek elmondta: 

Még ha egy évben csak 100-150 millió bevételt hozott az állami kórháznak a vállalkozás, ez épp elég volt a kis felújításokra, és nagy szerepe volt a jó orvosok megtartásában. Ha ezt is elveszik, nem marad semmi perspektíva.

A közgazdász szerint valahogy úgy lehetne igazságossá tenni és megtartani ezeket a kórházaknak pluszjövedelmet hozó ellátásokat, ha az állam tisztán is világosan kimondaná: „a befizetett tb-ért vállalom, hogy ebben a betegségcsoportban egy éven belül vagy a súlyos egészségügyi kockázat bekövetkezte előtt mindenki műtétjére sor kerül”. Ha valaki ezután pluszpénzért gyorsabb ellátást akarna, az fizethessen érte, javasolta a közgazdász. 

A másik szcenárió az, hogy csak a magánkórházak végezhetnének ilyen várólistákat kikerülő fizetős műtéteket. Akik ezt meg tudnák fizetni, azok onnantól nem terhelnék az állami kórházakat, és rövidülnének a várólisták is. Ezek az emberek ráadásul nem vennék igénybe az állami ellátást, de továbbra is fizetnének tb-t, azaz többlet szolidaritást is vállalnának, hozzájárulnának mások gyógyításához. 

Ha racionálisan nézzük, a magánegészségügy felpörgetésével az állam amúgy profitálhatna. Az előbb idézett egészségügyi tanácsadó szerint viszont, ha a fizetőképes betegek egyre nagyobb számba választják inkább a magánegészségügyet, egyre többen vetik majd fel jogosan: miért fizessek akkor én tb-t? Egy idő után ráadásul így épp az a társadalmi szétszakadás valósulna meg, amivel a Fidesz annak idején mindenkit rémisztgetett: akinek pénze lesz, az jó helyen, időben kap jó orvosi ellátást, a tömegeknek pedig marad a tb-ért járó ellátás.