Veszélyben a ropi!

A magyarok nem egy nassolós nép, még a legnépszerűbb snacktípusokat, a burgonyachipset és a sóspálcikát is csak a lakosság alig több mint fele fogyasztja. A naponta snacket ropogtatók aránya pedig még a fél százalékot sem ér el – derült ki a GfK Hungária Piackutató Intézet felméréséből. Az Intersnack Magyarország Kft. (Chio) adatai szerint pedig az utóbbi évben az egzotikus ízek és a minőségi termékek felé hajlik a hazai snackfogyasztás, a tipikusan magyar termék,

A Chio, amely évtizedek óta a chipspiac vezető gyártója érdekes trendet lát a magyar piacon. Az utóbbi egy-másfél évben a korábban meglehetősen konzervatív ízlésű hazai chipsfogyasztók a merész újdonságokra is nyitottá váltak. A piacot kb. negyedszázada három nagy ízcsoport uralja:

• a sós,
• a különféle paprikás-chilis-pepperonis
• és az általában hagymával kombinált tejfölös- tejszínes-sajtos.

Most azonban úgy tűnik, hogy ezek mellé a hagyományos ízirányok mellé a húsos és a különféle pikáns, egzotikus ízek is felzárkóznak. Az új ízek fogadtatása azért nem egyértelmű: a GfK kutatása szerint a megkérdezettek negyedének nem ízlettek az egzotikus vagy különleges ízű termékek.

Az európai szokásoktól némileg eltérően, a magyar snackfogyasztók hagyományosan nagy arányban vásárolják a sóspálcikát, krékert, perecet és a sajtos tallért. Az elmúlt években azonban ezek iránt a magyar specialitásnak számító lisztes snackek iránti érdeklődés csökkent és a fogyasztók más termékek, pl. a puffasztott snackek, a tésztabundás mogyoró, az aszalt gyümölcsös, nemes magvas keverékek vagy éppen a már említett csípős, pikáns chipsek felé fordulnak.

Ropipara van

Már korábbi kutatásokból is kiderült, hogy a sós snack piacát drámaian érintette a népegészségügyi termékadó 2011-es bevezetése. A termékek közül a magyar jellegzetességnek számító ropi szenvedte el a legnagyobb veszteséget, nem csak azért, mert a fogyasztók kevesebbet vásárolnak belőle, hanem mert a gyártását egyre inkább ellehetetleníti a magas adó. Mindez pedig a snackpiac egészét tekintve áttételesen a hazai gyártók visszaszorulásához vezet, hiszen ők elsősorban a lisztes termékek gyártásával foglalkoznak.