Orsolya
7 °C
19 °C

A food truckok lesznek Budapest következő romkocsmái?

07-foodtruckshow-150509-IMG 8361
2015.06.05. 19:02
A nemrég megtartott első budapesti Food Truck Show óriási tömegeket vonzott a Városligetbe, és kicsit talán láthatóvá tette ezt az eddig inkább búvópatakként létező műfajt. A növekvő vállalkozókedv és a hatalmas érdeklődés alapján logikus következő állomása lehetne a sokat emlegetett budapesti gasztro/street food forradalomnak, ha az utcákat ellepnék a guruló éttermek. De a bonyolult magyarországi szabályozás és az önkormányzatok konzervatív városképe miatt lehetséges, hogy ez nem fog egyhamar megtörténni.

Köteteket lehetne teleírni azzal, hogy ma Magyarországon miért nehéz vállalkozni, a vendéglátás pedig a különösen kemény diók közé tartozik. Aki valaha dolgozott az ágazatban, az pontosan tudja, hogy hányféle szabályt kell betartani, mennyi dologra kell odafigyelni, ha bármilyen apró helyet nyit az ember. Legutóbbi személyes tapasztalatom a bürokráciából: gyomorgörccsel gondolok a pultosoknak teljesen érthetetlen okokból kötelező egészségügyi kiskönyvemre, és a benne pihenő negatív tbc-leletemre, amit minden évben meg kell csináltatni, és amit még mindig nem vittem el a háziorvosomhoz lepecsételtetni. 

Egy ilyen tbc-szűréses kör egyébként négyszeri ügyintézést igényel,

egyszer beutalót kell kérni a háziorvostól, egyszer el kell menni szűrésre (egyébként hiába kötelező, 3000 forintot kérnek érte), egyszer vissza kell menni a leletért, végül pedig el kell sétálni a negatív lelettel az orvoshoz, hogy nyomjon egy pecsétet a kiskönyvbe.

Ez valójában apró kellemetlenség, de talán jól érzékelteti a vendéglátásban uralkodó állapotokat, és az ehhez hasonló, feleslegesen bonyolult vagy bosszantó szabályokat egész nap lehetne sorolni.

Az például talán sokaknak feltűnt, hogy a food truckok, bár jellegükből adódóan helyváltoztatásra vannak optimalizálva, mégsem járják a várost. Food truckosokkal és hatóságokkal beszélgettünk, hogy utánajárjunk, miért van ez.

Guruló problémahalmazok

A szabályozás alapvetően szükséges, és sokszor jó is, hogy szigorú, de bizonyos részek életszerűtlenek, vagy nem jól alkalmazhatóak rájuk – mondják az érintettek.

Érthetetlen például, hogy míg a Budapesten gomba módra szaporodó, már-már bódévárosokat alkotó árusítókunyhók egyre több helyen ütik fel a fejüket, és az éttermek teraszai is gyakran pofátlanul nagy részeket foglalnak el a járdákból, food truckra szinte lehetetlen közterület-használati engedélyt kapni. Az önkormányzatok általában városképi okokra hivatkoznak: olyan dolgokat nem szívesen látnak közterületen, amik szerintük nem passzolnak a kerület arculatához.

A Gozsdu udvarhoz tartozó Zing Burger autója és a Kazinczy utcai Karavánban található kocsik magánterületen állnak, ahonnan nem is igazán mozdulhatnak el. Egy alapvetően helyváltoztatásra optimalizált műfaj esetében ez kicsit bizarrnak tűnhet, de 

mozgóárusításra engedélyt szerezni ma Magyarországon nem egyszerű feladat.

Az engedélyeket kerületenként más-más ügyosztálynál (általában nem is egynél) kell kijárni, ráadásul nem is adnak ki ilyet mindenhol. 

Találomra felhívtunk két belvárosi kerületet, ezek közül a talán leginkább klasszikus belvárosnak számító V. kerületben például egyáltalán nincs törvényes lehetőség mozgóárusításra. Az önkormányzat azért döntött így, mert a kerület annyira jól ellátott boltokkal és vendéglőkkel, hogy nem tartják jó ötletnek újabb egységek felbukkanását, persze itt ismét felmerülhet, hogy

valójában mi is a különbség a mindenfelé terjeszkedő bódék, illetve ugyanennek az autós változata között.

A VII. kerületben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mozgóárusításhoz először útvonaltervet kell leadni, abban pedig utca-házszám pontossággal leírni, hogy hol szeretnénk árulni, ezeket aztán egyesével elbírálják.

Minden kerületben vannak olyan utcák, amik a fővároshoz tartoznak, ezekre külön engedély kell a fővárosi önkormányzattól. Erzsébetváros esetében üdítő kivételt képez a nemrég berobbant Budapest Bakering nevű projekt, amiről már az Indexen is írtunk. Nekik a dolog jellegéből adódóan nem volt opció a szokványos papírok kiváltása, ezért egy másfél hónapos tárgyalási folyamat során kijártak az önkormányzatnál egy külön határozatot, ami alapján kaphattak egy három hónapra szóló ideiglenes engedélyt mozgóárusításra a teljes kerületben.

Csak azért sikerült, mert annyira cukik lettek a kocsik, hogy az önkormányzatnál is mindenki odavolt értük

– meséli nevetve a projekten dolgozó Lendvai Ádám és Megyesi Melinda. Megyesi egyébként az összes budapesti kerületet végigtelefonálta az ügyben, számukra is ekkor lett nyilvánvaló a területen uralkodó káosz. Ha a módszerük beválik, és a helyieknek sem lesz vele semmi problémájuk, akkor a Budapest Bakering-es példa precedensteremtő lehet, az önkormányzatnál legalábbis nem zárkóztak el ettől.

De ezzel még nincs vége

Persze attól, hogy az érintett városrészeknél megvagyunk az engedélyeztetéssel, még korántsem dőlhetünk nyugodtan hátra.

A másik rettegett hatóság a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), ami az élelmiszerlánc-biztonságért felel. Megpróbáltunk telefonon érdeklődni róla, hogy milyen egészségügyi feltételek betartásával lehet mozgókonyhát, ételárusító helyet üzemeltetni, de a hivatalnál nem tudtak olyan embert kapcsolni, aki tájékoztatni tudott volna minket erről. A vonal másik végén jelentkező hivatalnokoknak olyan dokumentumról sem volt tudomásuk, amelyben egy helyre össze lennének szedve az ezzel kapcsolatos irányelvek. Végül azt javasolták, hogy írjunk egy emailt a központi ügyfélszolgálatnak, majd onnan válaszol valaki a konkrét kérdéseinkre. Ez mondjuk nem lett volna igazán jó kedvcsináló, hogyha valóban azért telefonáltunk volna, mert vállalkozásba szeretnénk fogni.

Az emailre egyébként várakozásaimmal ellentétben válasz is érkezett, amivel a Nébih valószínűleg már messze lekörözi a magyar hivatalok többségét ügyfélbarátságból. Az már kevésbé lelkesítő, hogy a válasz lényegi eleme igazából egy link, ami a honlap egy szegletére mutat, ahonnan le tudom tölteni a Vendéglátás Jó Higiéniai gyakorlata című dokumentumot (nocsak, mégiscsak létezik ilyen). 

Egy sajtos-startupos lángost kérek

„A food truckok nagy része tulajdonképpen gasztro-startup, aminek ugyanúgy örülni kellene, mint a többi magyar startup sikerének” – magyarázza Almási Gábor, a Street Food Karaván tulajdonosa.

„Viszonylag kis tőkebefektetéssel, gyorsan be lehet indítani egy ilyen vállalkozást, és egyre nagyobb kereslet is volna rá. Más kérdés, hogy a jogszabályi környezet jelen pillanatban nem kifejezetten támogatja a dolgot” – erősíti meg tapasztalatainkat ő is. A Karavánt azért nyitották meg ebben a formában, mert a VII. kerületben, ahol igazán érdemes most ilyesmibe belevágni, nem tudtak közterületen engedélyt szerezni Lángos Máshogy elnevezésű kocsijuknak.

Így találták meg a korábban parkolóként üzemelő, Kazinczy utcai foghíjtelket, amit végül többen összefogva kibéreltek. Lehet itt kapni mindenfélét, újragondolt lángosoktól és minőségi hamburgerektől kezdve mangalicából készült sülteken át hagyományos thai és francia street foodig. A lényeg a minőség, mondja Almási, aki szerint a legjobb fejlemény street food téren, hogy Budapesten is megjelent az igény a jó alapanyagokból, igényesen elkészített, de mégis megfizethető, utcai körülmények között is elfogyasztható ételekre.

A street food nyilvánvalóan nem a cicomás tálalással vagy a vendégtér kinézetével fog hódítani, viszont látványkonyhás jellege sokkal közvetlenebb élményt nyújt a készítőnek és a fogyasztónak is, ráadásul az ételek árát nagy mértékben csökkenti, hogy a vendéglősnek nem kell az üzlethelyiségre költenie. Így még ha egy pultnál állva vagy sörpadokon összezsúfolódva is, de sokkal többekhez juthatnak el a tényleg finom és a szokványos gyorséttermi minőséghez képest előrelépést jelentő kaják – vélekednek a street foodosok. 

Új utakat kell kitaposniuk a belvárosban

A street food, azon belül is a food truck a karavános Almási szerint egyébként olyan, mint a romkocsmák voltak évekkel ezelőtt: észrevétlenül jelentek meg, kicsit később hirtelen jött népszerűségüket látva a hatóságok és a lakók automatikus ellenkezéssel reagáltak, megpróbálták ellehetetleníteni a működésüket. Ma viszont már ezek a helyek Budapest fontos arculati elemei, turistalátványosságai, és a helyi politikusok is büszkén emlegetik őket. Almási és a Meat & Sauce tulajdonosa, Horváth Zoltán – aki egyébként a Food Truck Show-t is tető alá hozta – abban bízik, hogy ez a műfaj is hamarosan ki fogja taposni a maga ösvényeit.

Hol máshol?

„Az EU-n belül Németországban, Hollandiában vagy a szomszédos Ausztriában nagy kultúrája van a food trucknak, reméljük, hogy hamarosan itthon is gördülékenyebben lehet majd ilyen vállalkozásba fogni” – mondja Horváth Zoltán, de azt is kiemeli, hogy vannak biztató jelek.

A folyamat felgyorsítása érdekében elkezdték megszervezni a Magyar Street Food Egyesületet, aminek célja a szektor érdekképviselete, és már tartottak is egy kerekasztal-beszélgetést az érintett hatóságok (önkormányzatok, Nébih) képviselőinek részvételével, amelyen állítólag közeledtek egymáshoz az álláspontok. A karavános Almási szerint

nincs értelme pont ennek keresztbe tenni, ha egyébként az az irány, hogy támogassuk a kisvállalkozásokat meg az újító kezdeményezéseket. Ez az a szegmense az egyébként iszonyú gyorsan növekvő turizmus-vendéglátásnak, amibe a legkönnyebb becsatlakozni egy jó ötlettel. A Karaván decemberben nyitott, de már öt embernek ad munkát. Ha hagyjuk kibontakozni, rengetegen megtalálhatják itt a számításukat.

Food truck történelem

A food truckokkal Magyarországon csak néhány éve találkozni, de a műfajnak egyébként több száz éves hagyományai vannak. A kajaárus kocsik szülőhazája természetesen az Egyesült Államok, elődeik az 1800-as évek második felében bukkantak fel, és a marhacsordákat délnyugatról az északi és keleti piacok felé terelő pásztorok ellátására rendezkedtek be. Ekkor persze még szó sem volt mindenféle frissensült csodákról, a szekerekről kávét, sózott-szárított húst, babot, kukoricadarát árultak. Kicsit később megjelent a food truck városi megfelelője is, elsőként állítólag egy Rhode Island-i újság szerkesztősége elé telepedett be egy élelmes vendéglátós 1872-ben, és kezdett el szendvicseket árulni a folyton rohanó sajtómunkások.

Innentől kezdve a műfaj országszerte elterjedt, a huszadik századi Amerika munkásnegyedeiben a gyorskaját készítő food truckok jelentették a megoldást, ha valaki gyorsan olcsót akart enni. Az utóbbi években viszont a food truck mozgalom világszerte új lendületet vett, kezd kimozdulni az olcsó junkfood piacáról, és elindult a gourmet street food irányába – Budapesten is főleg ez az irány hódít. A modell sikerét elég jól jelzi a nemrég megtartott Food Truck Show Budapest, amin több mint 50 büféautó és a Facebook-esemény alapján közel húszezer ember vett részt. A programot egy rövid felvonulás előzte meg, amin a food truckosok a jogszabályok egyszerűsítéséért demonstráltak.