Salamon
6 °C
14 °C

Elsöpri az internet a kedvenc boltjainkat

GettyImages-180366230
2015.06.16. 15:32
Ha megváltozik az, hogy milyen csatornán keresztül szeretünk ruhát venni, sokat spórolhatunk, miközben a vásárlási stressz is csökkenhet, a fő divattanácsadóinkat, azaz barátainkat is jobban bevonhatjuk. De erre készülnek fel épp a nagy ruhaboltok is.

Divat. Nem csak az utcán van, hanem a boltokban is – Ali G.

A Gap most jelentette be, hogy bezárja 200 boltját, pedig egyelőre nem megy nekik kifejezetten rosszul. Az Aeropostale folyamatosan zárja be a boltjait, ahogy a J.C Penney is,  miközben a világelső Zara sem erőlteti annyira az új boltok nyitását, pedig nagyon szeretnének növekedni. Mi történik itt?

Ruhát mindenki vesz, a legtöbbeknek nem is mindegy, hogy mennyiért, sőt sokaknak még az sem, hogy milyet. Ezért a butikoktól a turkálókon át a hatalmas áruházakig nagyon sok kereskedő akar ruhákat eladni nekünk különböző módszerekkel és csatornákon át, csak nagyon váltakozó sikerességgel. Divatoktól teljesen függetlenül viszont nagyjából lehet látni, hogy miféle ruhaboltok sikeresek most, és hogyan fogunk vásárolni a közeljövőben. 

Akkor lesz sikeres bármelyik bolt, ha ügyesen rá tud jönni, hogy mire van szükségük a vevőknek. A ruhavásárlásnál ez egyből problémákba ütközik, ugyanis

  • vannak, akik inkább élményeket keresnek a vásárlás során, felmérik a trendeket, információkat gyűjtenek egy későbbi vásárláshoz, szórakozni akarnak a barátaikkal, ilyesmi;
  • egy másik, gyökeresen különböző csoport célorientáltan keres, minél hatékonyabban egy nem teljesen vállalhatatlan terméket, mondjuk egy elfogadható sapkát, mert fázni fog a feje.

A kettő között is sokan lehetnek, de közös tulajdonságaink jellemzően, hogy a drágább terméket kevésbé szeretjük, mint az azonos kategóriájú olcsóbbat, a kényelmesebb vásárlás pedig jobb, mint a kényelmetlen.

És a barátaink ízlése, véleménye a ruháinkról többet számít, mint húsz fajsúlyos tévés reklámkampány

popsztárokkal és híres sportolókkal megbolondítva – bár persze a kettő nem teljesen független egymástól. És a technológia is fejlődik, szóval egyre erősebb elvárás lesz, hogy a mobiltól az okosóráig a kütyüinket is érdemben tudjuk használni ruhavásárláshoz is – kevesen akarnak ma már mondjuk faxon reklamálni.

Rég megkerülhetetlen a netes eladás

Hogyan vásárolunk majd akkor?

Például sokkal inkább otthonról, ami elég kényelmes és olcsó, azaz kevesebb időt és stresszt kell beleölnünk. Több mint száz éve vásárolhatunk ruhát otthonról, csak már nagyon kevesen lapozgatnak telefonkönyvnyi katalógusokat, inkább a neten rendelünk.

Kihal a nyomtatott katalógus?

Nem biztos. A mélyen megvetett reklámújságszerű dolgok helyett a csúcskategóriás katalógus hatékony eszköz maradhat, ha nem abból kell vásárolni. Ha szuperigényesen bemutatják a márkát, azoknak akiknek ez tetszik, és aztán az online felületen meg lehet venni, azt szerethetik a vásárlók. Azt is mérik a ruhaboltok, hogy ha több csatornán keresztül, például katalógussal érik el fogyasztókat, akkor azok sokkal több időt töltenek a honlapon, és sokkal többet is költenek.

Legalábbis mondjuk például a Neiman Marcusnál is erősen hisznek a katalógusban is, és mostanság már 37 millió embert érnek el a magazinszerű katalógusaikkal, ami nem semmi.  De éppenséggel például a luxusmárkának nehezen mondható, hatalmas J. C. Penney is idén döntött úgy, hogy visszahozza inkább a 120 oldalas óriáskatalógusát.

Régóta úgy tűnik, hogy az internet terjedésével egyenesen arányos minden országban a netes ruhavásárlás is, ahol pedig az emberek angolul is tudnak mellé, ott még durvább volt eddig a növekedés.

60
Fotó: McKinsey&Company

A fejlett világban az e-kereskedelem növekedése tartósan két számjegyű, ezen belül is főleg ruhákat veszünk online. Magyarországon is nagy felszállóágban van a netes értékesítés, pedig a külföldről vett ruhákat közepesen jól tudják mérni. De összességében a világon a netes ruha- és cipőeladások kétszer-háromszor olyan gyorsan nőnek, mint az egész ruházati iparág maga. Eközben pedig az egy boltnégyzetméterre eső árbevétel jellemzően folyamatosan csökken a szereplőknél. Arról nem is beszélve, hogy a netes vásárlókról sokkal több adatot tudhat meg a cég, és utána jobban tud célozni rájuk.

Sőt, valójában ez már annyira megszokott, lejárt lemez lassan a világban, hogy a nagy online kereskedőkre nézve már veszély is. Ugyanis a kedvenc márkáinkat, amikhez kötődünk, várhatóan egyenesen meg fogjuk venni a gyártótól, teljesen kihagyva mindenféle közvetítőt.  Ez persze az olyan nagy, saját márkás fast fashion cégek szárnyalását kevésbé fogja akadályozni, mint az Európában nagyon erős H&M, Zara (ami egyébként a spanyol Inditex cég fő márkája) és C&A, az Észak-Amerikában jól futó Gap vagy mondjuk az Ázsiában igen népszerű Uniqlo, valamint a márkátlanságát hangsúlyozó Muji. 

abra2

De a nem saját márkákkal nyomuló online ruhakereskedők is hasonló célcsoportra lőnek, és kitartóan tudnak komolyan nőni, mint mondjuk az Asos vagy a Forever21.  

Fast fashion

A klasszikus fast fashion cégek leginkább a fiatalabb, 40 alatti vásárlókra céloznak a jellemzően saját gyártású ruháikkal, olcsó vagy középkategóriás áron. Nem idényre kollekciókat, hanem folyamatosan ruhadarabokat terveznek és gyártanak a luxusmárkák tervezőit követve, amivel ki is jön a legfőbb előnyük, hogy nagyon gyorsan tudnak reagálni a divatváltozásokhoz és fogyasztói igényekhez, illetve nagyon gyorsan lecserélik a ruhakészleteiket. Így nem ritka, hogy hetente akár több száz fajta új terméküket érje el a vásárló. 

De gyakran vannak beállítva a fogyasztói társadalom egyik rossz jellegzetességének, az olcsó és eldobható holmik szinonimájaként a drágább és jobb minőségű vagy a környezettudatosságot jobban hangsúlyozó márkákhoz képest.  

Persze ott azért még egy jó darabig azért nem fogunk tartani, hogy mindenki teljesen felszámolja a valós boltjait.

Egyrészt azért, mert sokaknak tényleg szórakozás járkálva nézelődni, vásárolgatni, másrészt a ruháknál szintén fontos, hogy az arra érzékenyebbek előre megtapinthassák az anyagokat, vagy helyben összehasonlíthassanak magukon egy nagyobb adag ruhát.

De többek közt az árérzékenyebbeknél biztosan nagyon fel fognak futni a boltokat is megspóroló, jól összerakott netes márkák és kereskedők. Ahogy egyébként a használtruha-piac gazdagabbakra célzó része is egyre inkább a netre megy.  

A Facebookról is veszünk ruhát, de nem úgy

Ha a barátaink véleménye igen sokat számít a ruhavásárlásnál, velük pedig éjjel-nappal kapcsolatban vagyunk a közösségi oldalakon, de a 20 év alattiak mindenképpen, akkor arra fel kell készülniük a ruhaboltoknak is. Szóval arra lehet számítani, hogy ruhaboltosok marketingesei és a médiaügynökségeik egyre inkább vért fognak izzadni azért, hogy kitaláljanak olyan dolgokat, ami hasznos lehet nekik, vagy kicsit is érdekesnek tarthatnak. 

Egy pár éves ötlet, de ha küldünk egy sms-t, piros lesz a világítás. A varázstükörből pedig egyből posztolhatjuk a látványt Facebookra, hogy legjobb barátaink és szakértőink a távolból is véleményezni tudják a megjelenésünket egy potenciális új ruhában. 

Ha arra egyelőre nem is kell még felkészülni, hogy mondjuk Instagramról akarnánk magunknak ruhát venni, arra igen, hogy előnyben lesz az, aki segíti az emberek ilyen irányú kommunikációs vágyait, és ügyesen használja ezt az erős eszközt a saját marketingjére is. 

Máshogy fognak kinézni a boltok, ha online felkészülünk arról, hogy milyen ruhák érdekelnek minket, ott megnézzük, és esetleg hazafelé a metrón vesszük végül meg, és másnap reggel vár minket kiszállítva az áru. A Burberry például iPadekkel fegyverezte fel minden eladóját, hogy az online vásárlási élmény közelebb legyen a vevőknek akkor is, ha tényleg elmennek a boltba. És hogy jobban lássák az eladók is, hogy a kópé vásárlók mit csináltak online, miket beszélnek a márkáról a Twitteren, miket vesznek utána vagy, hogy milyen folyamat után zargatták az ügyfélszolgálatot. 

Szóval általában a tanácsadócégek szerint továbbra is azt lehet várni, hogy fizikai boltokból kevesebb lesz, azok is főleg a nagyobb városokban, frekventált helyeken, de azok eladásösztönző helyből („Vegyél ruhákat azonnal, mintha nem lenne holnap!") jobban átalakulnak egyfajta márkaimázs-klubhelyiséggé („Ez egy elit hely, már attól intelligensebb, szexibb, vagányabb és gazdagabb lettél, hogy átlépted küszöböt!"). 

Plusz, hogyha fenntarthatósági aggályokkal vádolják a fast fashion cégeket, akkor kissé felmehet a ruhák ára, és hamarosan a csapból is az fog folyni, hogy hány szeretetre éhes kölyökpandát mentett meg a cég menedzsmentje személyesen, víz felhasználása nélkül, miközben milliomossá tették a harmadik világbeli munkásaikat. Némely cégeknél ez akár végül még igaz is lehet. 

Az nem jó, ha értelmetlenül drágán vesszük 

Mindez Magyarországra várhatóan némi késéssel fog elérni, de mi addig is a ruhavásárlásnál odafigyelhetünk jobban arra, hogy hogy ne öt-tízszeres áron vegyük meg pontosan ugyanazt a ruhát trükkösebb magyar vállalkozók közreműködésevel. Ahogy arra is, hogy minél bénább a termékünk vagy az áruházunk, annál jobban megéri sok követővel bíró divatbloggereket venni magunknak, hogy kicsit reklámozzák őszintén a holmijainkat.

Külön érdekesek azok a Facebookon fel-feltűnő ruhacsempészek, akik gyakorlatilag megrendelik a vevő helyett a távol-keletről az árut, és csomagolásra ráíratva, hogy olcsó ajándék, megúsznak pár ezer forintnyi vámot, plusz ráraknak valami árrést maguknak is. Ez nem csak illegális okoskodás a vevő számára párezerért, de sehova nem fordulhatunk, ha a végén bármiféleképp átejtetnek minket.

Mindezekkel pedig még csak általában a fejlett világbeli középkategóriáról beszéltünk, a divatot valójában meghatározó tervezői luxusmárkák értékesítése teljesen más utat is bejárhat, ahogy a legszegényebbek kategóriái is. Vagy éppen az adott ország társadalmai normái, szokásai, jövedelmi különbségei is.