Előd
7 °C
16 °C

Ha elfogy a görögök pénze, az kemény lesz

tag-reuters
2015.07.07. 09:15 Módosítva: 2015-07-07 09:37:50
Ha jön a csőd, akkor nagyon hamar olyan mélypontra zuhan Görögország, amit nehezen hinnénk el még mi, magyarok is. Nagyon sok tényezőtől függhet, hogy pontosan hogyan mehet végig egy kontrollálatlan zuhanás, de az biztos, hogy nem elsősorban azok szívnák meg, akik előidézték. Muszáj megállapodni, mert a rendezetlen csőd senkinek nem érdeke.

Amikor 1876-ban becsődölt az Oszmán Birodalom, akkor az európai hitelező országok kis késéssel, de lefoglalták az ország főbb vám- és jövedékiadó-szerű jövedelmeit, amíg vissza nem fizettek mindent kamatostul. Vagy amikor 1902-ben Venezuela becsődölt, akkor Anglia, Németország és Olaszország odaküldte a hadihajóit, hogy vonják blokád alá a kikötőket, amíg a helyi kormány lesz szíves mindent kifizetni, idézte fel még az argentin csőd kapcsán az Economist.

Mostanában ilyesmi már nehezen elképzelhető, kevés kivételtől eltekintve a fejlett országok pénzért nem rohanják le egymást. Most viszont Görögország kezd lassan tényleg teljesen nullára kerülni és minden szempontból becsődölni. Általában ilyenkor egy ország nyomtat magának pénzt,  durván leértékelődik a devizája, a hitelezők döntő részével pedig megállapodnak, hogy mondjuk a harmadát vagy az ötödét visszakapják a pénzüknek. 

Keselyűk

Egy államcsődnél rendre felbukkannak azok a "keselyű" néven hívott kockázatos befektetési alapok és más befektetők, akik ilyenkor összevásárolnak bebukott államkötvényeket, és bíróságra viszik az ügyet. Ez elég kockázatos dolog, mert lehet, hogy soha nem lesz belőle semmi, de az is lehet, hogy a végén jóval többet fizet nekik már a egy normálisabban működő ország évek múlva, mint amennyit a többség kapott.

Túl sokat kockáztatnak épp  

Igen ám, de Görögország nem tud magának pénzt csinálni, hiszen eurót használnak. Ha nem kap több pénzt Athén, az viszont még nem feltétlenül jelentheti azt, hogy aznap összeomlik minden. Ha nincs pénze mindenre az államnak, de valamire van, akkor elkezdhetik összeírni a kockás füzetbe, hogy kinek nem fizetnek ki mindent. Vagy éppenséggel semmit. Ez igazából már el is kezdődött, a Sziriza már nem fizetett szerződés szerint többek közt számos orvosnak, önkormányzati turisztikai dolgozóknak, szociális munkásoknak vagy régészeknek.

Ez csak nagyon rövid ideig, talán egy hónapig lehetne elég, mivel az embereknek közben elfogyna a pénzük, és éhesek lennének. Ezért az a valószínűbb, hogy kiadnak papírosokat, amik tartozást testesítenek meg, ezt hívhatjuk akár drachmának is.

No, de a gond az hogy ezt milyen árfolyamon vezessék be?

Mert egyszerűen fogalmazva egy euróért lehet kapni egy liter tejet. De hány ilyen új fecniért lehessen kapni egy másik liter tejet? Tízért? Százért? Tízmillióért?  Ha ma megvettem tízmillióért a tejemet, akkor biztos, hogy holnap nem harmincmillióba fog ugyanaz kerülni? Az új papír mögött nem lesznek komoly tartalékok, mert az a görögöknek nincs, csak Ciprasz hitelessége. Ami nem nulla, de nem is tudjuk, hogy mennyi, mondjuk az euróhoz vagy a dollárhoz képest. Itt még ráadásul korábbi árfolyam sem volt, amihez képest árazhatnának a szereplők.

A Dumb és Dumberből ismerős lehet, amikor Lloyd némi bizonytalan értékű, tartozást megtestesítő papírban fizetne az ismert pénz helyett. Az új drachma is nagyjából ilyen I Owe You (tartozom neked) papír, csak épp az állam nem kamatozó tartozása a pénz tulajdonosa felé. Ahogy minden modern pénz ilyen, de ez az új pénz Lloyd papírjaihoz hasonlóan nehezebben lesz beárazható.

Ha egy pénzt nem tudunk beárazni – márpedig egy új drachmát jó pár hónapig biztosan lehetetlen lenne –, az azt jelentené, hogy iszonyatosan ugrálni fog az árfolyama,

naponta akár 20-30 százalékot is vagy még többet. És eleinte leginkább csak lefelé. Olyan pénzben meg senki nem kérné a fizetését, ami délutánra lehet, hogy a kétharmadát éri. Ráadásul úgy kéne bevezetni a drachmát, hogy előtte senki ne tudja még euróban kimenteni pénzét. 

Durva lenne

Ráadásul ha arra számít mindenki, hogy gyorsan fog drágulni itt minden, akkor a kereskedők sem lesznek hülyék, megemelik már ma az áraikat, hiszen mindenki tejet akar venni még ma, és ha holnapig rajtuk ragad a rossz pénz, akkor ők vesztenek az egészen.

Interest payments as % outstanding debt (Greek government)
Interest payments as % outstanding debt (Greek government)
Vagy még valószínűbb, hogy el se fogják fogadni a rossz drachmát, hiába kötelezi őket a kormány. Különösen a külföldiek nem fognak szórakozni a játékpénzzel,

ha pedig nem tudnak a görögök olajat venni dollárért, akkor megszűnik az exportjuk legnagyobb részét adó olajfinomítás. Ha nincs benzin az országban, az elég komoly baj, de gyógyszerek, autóalkatrészek vagy épp a félvezetők hiánya is. Innentől kezd majd szétesni a gazdaság, elég gyorsan, akár egy hónapon belül. 

Be fog állni egy új egyensúly a drachmával, de mondjuk fél év múlva. És addig esélyes, hogy megszűnik a bankrendszer, megbukik két kormány, lelőnek pár embert, összeveszik a maradék katonaság a maradék rendőrséggel, elérhetetlenné válhatnak a félreesőbb szigetek, áruhiány lép fel, a kormány intézkedéseit nem lehet végrehajtatni, mert ingyen nem fog bejárni a hűséges bürokrata se, ha gondoskodnia kell a családjáról.

Miközben a fél ország folyamatosan erőszakosan tüntet a nyomor ellen és ennél sokkal kevesebbért is égtek eddig az autók Görögországban. Mivel nem jutnak pénzhez, tömegesen mennek majd csődbe a vállalatok, de legalábbis a zuhanás közben kirúgnak majdnem mindenkit és az nem szokott jól elsülni, ha minden második embernek nincs munkája. 

Az ösztönzők is számítanak

Az egyenlőtlenség sztárja, Piketty szerint pedig már rögtön össznépi adósságelengedésen kéne dolgozni, ami nem csak a görögöket érintené, hanem az egész eladósodott déli vidéket. A németeknél viszont jó eséllyel Merkel az állásával játszana, ha hagyná elúszni a német megtakarítások jelentős részét. Igazából az adósság elengedése is technikai probléma, hiszen ha meghosszabbítanak néhány határidőt még nyolc évvel, vagy mondjuk tovább csökkentik a görög adósságot terhelő kamatokat, esetleg a középtávú kétszázalékos európai inflációs cél alá, az tényleg felérhet azzal, mintha elengednék az adósság felét.

De akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy nagy adósságelengedés után a legfelelőtlenebbül gazdálkodó, egyébként kevésbé versenyképes országokban is elsöpörhetik a mérsékelt kormányokat a szélsőségesen jobbról vagy balról támadó adósságelengedést követelő pártok. Régóta erős a pedagógiai jellegű félelem is attól a megoldástól, hogy ha elképesztően rosszul működik egy ország és sokat hazudik az adatairól, akkor hosszú távon jobban járhat, mint ha csak közepesen csinálja ugyanezt.

Interest payments (% of GDP)
Interest payments (% of GDP)

A balti országok már most is fel vannak háborodva, hogy egy olyan ország sírja itt tele a világot, ahol háromszor nagyobbak nyugdíjak, mint náluk, és már most kevesebb kamatot fizetnek a GDP-jükhöz képest, mint a portugálok vagy az olaszok.

A káoszban pedig nagyon megerősödnek a kábítószergyártó és elosztó hálózatok, ahogy a feketepiacok és helyi maffiák is. Ilyen helyzetben mellékesen a turizmus is összeomlik, szép a görög tengerpart, de jóval kevésbé lesz vonzó, ha fegyveres bandák uralják.

Technikailag sincsenek készen

Azt se látni, hogy technikailag hogyan tudnák megoldani a görögök, hogy akár egy héten belül drachma jöjjön ki az ATM-ekből. 

Csak az hónapokig is tarthatna, amíg mindenhova juttatnak elég drachmát.

Mindeközben az oroszok a startvonalnál állnak, hogy ahol reped az unió, oda azonnal be tudják küldeni pár ezer emberüket, ahol nem tévedhetünk nagyot, ha azt tesszük fel, hogy közülük minden második főállásban kém. És Görögországra készülnek Putyinék eddig legerősebben, Ciprasz pedig – hozzánk vagy Ciprushoz hasonlóan – valószínűleg hamar kokettálna velük. Az lenne az egy szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy ha nem állnak le a fegyverkezéssel, az oroszoknak sem lesz túl sok pénzük egy darabig a szankciók és az olajár miatt. De már némi hitellel, egy orosz-görög fejlesztési bankkal és valami sokáig épülő olajvezetékkel is bőven betennék a lábukat a küszöb és az ajtó közé ott is. 

Ahogy az ősellenség Törökország is felajánlotta a segítségét. Egy zavarosabb helyzetben pedig nem kizárt, hogy kérés nélkül is benéznének kicsit békét fenntartani és stabilizálni az állapotokat a vitás területeken.

A legártatlanabb szereplők fizetnének sokat

Ráadásul azt is hajlamosak sokan elfelejteni, hogy a nyomort és bizonytalanságot nem Ciprasz, Varufákisz, Papandréu, Karamanlísz, a haverjaik, az oligarchák vagy a hasonszőrűek szenvednék meg, mert ők az eddigi eurómegtakarításaikból is elélhetnek vígan.

A piramis legalját és a közepét büntetné ez őrült keményen, akik nem tudták offshore cégbe, svájci bankszámlára vinni pénzüket, nincs néhány könnyen pénzzé tehető sportautójuk és két londoni mellékállásuk, hanem tényleg a nyugdíjukból vagy a közepes állásukból próbálnának megélni. Nem ők lopták el az EU-s pénzeket, nem ők hamisították a statisztikákat, nem ők hajszolták bele a görögöket a helyi „nem leszünk gyarmat” háborúba, ötpercenként mást duruzsolva, és mégis rajtuk csattanna szinte egyedül a következmény. Ők még akkor se tehetnek a mostani fejleményekről, ha nem is teljesen megalapozatlan az a nehezebben mérhető feltevés, hogy esetleg egy átlagos német munkás régóta több órát tölt tényleges és értelmes munkával, mint egy átlagos görög.

Muszáj megállapodni valahogy

Szóval a tűzzel játszanak a görögök és az EU is. Lehet, hogy ha az uniós vezetők egységesebben bemondták volna a gyáva nyúl játékban a népszavazás előtt, hogy a megállapodás elvetése esetén másnap repülnek az eurózónából, akkor simán nyernek az igenek. De az is lehet, hogy így sem, ha véletlenül ezt is pont ellenkezőjére fordíttatja le a görög kormány.

Ebből a szempontból még azt is lehet mondani, hogy bejött Merkelék számítása, mert ekkora kockázatot nem lehetett felvállalni. Már csak azért is, mert franciák, németek, hollandok sokan, sokféleképp elmondták már, hogy az eurózóna jövőjéről biztos, hogy nem a mostani görög elégedetlenkedők fognak dönteni. 

Merkel és Hollande egyébként hétfő este már összeült megbeszélni, hogy mi legyen. Valamelyik félnek engednie kell, és elrántania a kormányt, akkor jár mindenki a legjobban. Csak ha egymás végtelen szívatása után már nem feltétlenül racionálisak a szereplők, vagy ha épp ezt próbálják elhitetni magukról, akkor kicsúszhatnak az időből.  Ha pedig nem lesz megállapodás, az igen csúnya lesz.