Orsolya
7 °C
17 °C

Itt az évszázad tőzsdei pánikja: köddé vált 2400 milliárd dollár

2013-05-14T134346Z 234405185 GM1E95E1O1Q01 RTRMADP 3 HONGKONG
2015.07.10. 10:59 Módosítva: 2015-07-10 11:04:03
Miközben mindenki a görögök miatt izgul, Kínában éppen az évszázad tőzsdei pánikja van, ami valami nagyon rossznak a kezdete is lehet. A kormány igyekszik beavatkozni, de részint pont ennek köszönhető az, hogy eljutottunk a pánikig, amiben eddig 18-szor annyi pénz égett el, mint amennyit tavaly kitermelt Magyarország. Kínában több részvényes van, mint kommunista párttag, és most mind be vannak tojva.

Az elmúlt napokban mindenki, aki olvas gazdasági híreket, azon rágta a körmét, hogy vajon mi lesz most a görögökkel meg az eurózónával, de közben mindettől jó messze, Kínában eddig a görög GDP tízszeresének megfelelő pénz, nagyjából 2400 milliárd dollár egyszerűen köddé vált. Kínában kipukkadni látszik az elmúlt időben felfújódó részvénylufi, egy csomó cég felfüggesztette a kereskedést,

a kormány pedig könyörög a befektetőknek, hogy ne adják el a részvényeiket.

Szóval mi is történik most Kínában: június 12-e óta, tehát lényegében egy hónap alatt a sanghaji és a sencseni részvénytőzsde, a két kínai tőzsde indexei 24 és 30 százalékkal estek vissza, és nagyjából két hete egyre kevesebbet érnek itt a részvények.

Ez a válság óta a legnagyobb visszaesés a kínai tőkepiacon, amiben eddig 2400 milliárd dollárnyi befektetés tűnt el. Ez nullákkal leírva így néz ki: 2 400 000 000 000.

Ha átszámoljuk forintra (nincs igazán közgazdasági relevanciája, de nagyon látványos), akkor ezt a számot kapjuk: 679 713 336 000 000. Csak hogy érezzük, hogy mennyi pénzről van szó:

ez majdnem 18-szor annyi, mint a tavaly megtermelt magyar GDP!

Ezeken a tőzsdéken csak kínai cégek részvényei vannak, és majdnem kizárólag kínai befektetők kereskednek itt, külföldiek csak nagyon kevés nagy cég részvényeihez férnek hozzá, komoly tőkekorlátozások mellett.

Ami itt folyik, az tehát főleg a hazai folyamatoktól függ, elsősorban attól, hogy a kormány és a jegybank éppen mit merre akar terelni. Viszont lehetnek kihatásai a nemzetközi gazdaságra is, amiért elég nagy kérdés, hogy a kormánynak sikerül-e valahogy megakadályoznia, hogy egy igazi pénzügyi válsággá nőjön ez az egész.

shanghai composite

Ingatlanlufiból részvénylufi

Hogy megértsük, hogy miért van most ekkora para a kínai tőzsdén, ahhoz egy kicsit vissza kell menni az időben. Kínában az elmúlt években, főleg a válság után kialakult egy elég nagy ingatlanlufi, nagyon hasonló ahhoz, amibe az USA meg Európa egy részének gazdasága belerokkant hét éve. Egy nagyra törő fejlődő országban jó sok infrastruktúrát lehet fejleszteni, lakó- és irodaépületeket építeni, ami nagyon jól jön olyankor, amikor a válságba szaladt Nyugatnak nem kell annyira a kínai export.

Ilyenkor a kormányok és a jegybankok szeretik támogatni, hogy az emberek adósodjanak el, és építsenek házakat. Ilyesmi történt az USA-ban és amúgy Magyarországon is a 2000-es években, Kínában pedig nagyjából 2005-től, de főleg 2008-tól. Ezt részben a kormány és a jegybank (amik nem nagyon válnak el egymástól Kínában) élénkítő lépései is hajtották. Ez kezdetben mindenkinek jó volt, több mint 60 millió embernek biztosított munkát, és pörgette a gazdaságot. 

Az ingatlanárak elszálltak, iszonyatosan pörgött a piac, de 

a kormány 2009 körül azt gondolta, hogy ez már elég, hűteni kell a rendszert, 

ezért szigorítottak a monetáris politikán, és meghatároztak egy felső korlátot, hogy mennyit hitelezhetnek a bankok az ingatlanosoknak. Ettől persze a kínaiak nem vettek föl kevesebb hitelt, hanem elkezdték azt az úgynevezett árnyékbankrendszeren, vagyis egy csomó féllegális, szabályozatlan és mindenféle garanciák és védelem nélkül működő ilyen-olyan cégeken keresztül felvenni. Ez sokkal kockázatosabb, cserébe a kormány nem is tudja olyan jól befolyásolni. Közben az ingatlanlufi is elkezdett kifújni, a felhúzott ingatlanok már nem hozták vissza a beléjük feccölt hitelt, így pedig félő volt, hogy ez a rozoga, szabályozatlan árnyékbankrendszer fog bedőlni.

Úgyhogy a jegybank megint pénzt öntött a piacra, hogy megkönnyítse a hitelezést, és így az emberek inkább a bankok felé adósodjanak el, kiszorítva ezzel szürke zóna cégeit. Ettől a két hatástól, az ingatlanárak csökkenésétől és a monetáris élénkítéstől két dolog történt:

  1. A kínaiak ingatlanok helyett a tőzsdére akartak befektetni.
  2. Elkezdtek az olcsó hitelekből részvényeket venni.

Kilencvenmillió kisbefektető országa

A világ egyik legjobban teljesítő tőzsdeindexe tavaly a sanghaji volt, ahol több mint 150 százalékkal nőtt a részvények ára az elmúlt 12 hónapban. Ez a növekedés nem feltétlenül annak köszönhető, hogy ennyire jól teljesítenek a kínai cégek, hanem annak, hogy a kínaikat megfertőzte a tőzsdézési láz. Az elmúlt évben rengetegen kezdtek el részvényeket venni, a városi középosztálytól kezdve az egyetemistákon át a középiskolát sem végzett melósokig. Csak májusban 12 millió tőzsdei számlát nyitottak, összesen pedig

már több mint 90 millió ember tőzsdézik az országban – több, mint ahánynak tagkönyve van a Kínai Kommunista Pártba.

A tőzsdei befektetők 80 százaléka kisrészvényes, közülük pedig nagyon sokan nem is a saját pénzüket kockáztatják, hanem kölcsönből vesznek részvényeket, abban reménykedve, hogy a profitból bőven jut majd nekik is meg a hitelezőiknek is. Ezt mindenhol csinálják az emberek, de a Financial Times szerint sehol sem tőzsdéznek annyian hitelből, mint Kínában. Emiatt ha a befektető bukik egy részvényen, akkor el kell adnia még egy másikat is, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt, ez pedig jókora eladási hullámokhoz vezet. Ezek miatt a két kínai tőzsde baromi volatilis, vagyis néha hatalmasat lehet rajta nyerni, máskor pedig egy hónap alatt százmilliárd dollárok tűnnek el a semmibe. 

Ki ne mondd, hogy pánik!

Most viszont már két hete nem csinál semmi mást a sanghaji tőzsde, csak esik, szerdán percekkel a nyitás után már 8 százalékkal kevesebbet ért a Shanghai Composite Index. A folyamatos esés annyira megijesztette a kínai tőzsdéken lévő cégeket, hogy 1400 közülük már kérték, hogy függesszék fel a részvényeik kereskedését, másik 1000 pedig több mint 10 százalékot esett egy napon belül, amikor aznapra automatikusan kivonják a papírokat a piacról. Ezzel a Bloomberg szerint

 a kínai tőzsde 43 százaléka be van fagyva.

Ez nyilván nem növeli a kisbefektetők bizalmát, akik gyorsan túladnának azon, amijük van, ezzel tovább hajtva lefelé a piacot, bár a kormány szinte könyörög a médiában a részvényeseknek, hogy tartsák meg a részvényeiket, az állami cégeknek meg konkrétan megtiltották, hogy eladjanak a tőzsdén. Hasonló tiltás érvényes az olyan részvényesekre, akiknek 5 százaléknál nagyobb tulajdonuk van egy cégben (tipikusan ilyenek a vállalatvezetők, igazgatósági tagok stb.), akik hat hónapig nem válhatnak meg a portfóliójuktól.

Bár a kormány megtiltotta az újságíróknak, hogy piaci katasztrófáról írjanak, a helyzet az, hogy már pánik van, mindenki menekülne. 

A kormány azt is megtiltotta, hogy olyan jelenhessen meg az újságokban, hogy megpróbálják „megmenteni a piacokat", pedig pontosan ezzel próbálkozik. Igaz, ez egyelőre nem hat igazán. A jegybank azt csinálja, amit már korábban is, és ami, mint láttuk, leginkább csak egyik bajból a másikba sodort mindenkit: lazít, vagyis több pénzt önt a piacra, összesen 500 milliárd jüant, hogy az embereknek megint legyen kedvük hitelből tőzsdézni, és mindenki megnyugodjon.

Emellett azért azt is érzik, hogy kockázatos újabb eladósodásra buzdítani az embereket, és hogy a lufi felfújásában pont ez a hitelből tőzsdézés játszott nagy szerepet, úgyhogy  megemelték a tőkeáttétes pozíciók mögé kötelező fedezetet, vagyis azt a pénzt, aminek ott kell lennie egy bróker számláján ahhoz, hogy kölcsön is kérhessen valamennyit. Ezt próbálták már korábban is, ami viszont mindig eséshez vezetett a piacon.

A tőzsdét működtető állami vállalatokon keresztül is igyekeznek pénzt juttatni a brókereknek, hogy azok inkább vegyenek, mint eladjanak, és maguk is bevásárolnak majd kisebb cégek részvényeiből.

Hol a vége?

Hogy mivel sikerül majd megfogni ezt a dolgot, azt egyelőre nem látja senki, azon pedig vitatkoznak a hozzáértők, hogy ami most történik, az pontosan mennyire ijesztő. Priegl Máté, a Pioneer Investments ázsiai portfóliójának menedzsere szerint nem lesz nagy összeomlás, és a mostani helyzet sem annyira súlyos még, mert

a sanghaji tőzsde például még nem esett vissza oda, ahonnan elindult egy évvel ezelőtt.

A sanghaji és sencseni tőzsdén külföldi befektetők pénze nem is nagyon ég, mert csak nagyon kevés külföldi tőkét engednek ide a kínaiak, aki mondjuk Magyarországról akar kínai cégeket venni, azok inkább a hongkongi tőzsdére bevezetett cégekkel tudnak próbálkozni.

Ami viszont baj, hogy bár Hongkongban nem volt akkora emelkedés, mint Kínában, az itt bejegyzett kínai cégek részvényeit is elkezdték eladni az emberek, nyilván attól tartva, hogy valami nagy baj lesz Kínában, Úgyhogy itt alacsonyabbról, de ugyanakkorát zuhannak az árfolyamok, mint Sanghajban. 

Messzire vezet, hogy mi történne, ha ez a mostani piaci pánik egy igazi pénzügyi válsággá válna, de Kína a világ majdnem minden nagy, közepes és kicsi gazdaságának fontos kereskedelmi partnere, a világ egyik legnagyobb olajfogyasztója, és a kínai állam elég sok mindenkinek tartozik (ahogy elég sok mindenki tartozik a kínai államnak is, lásd Egyesült Államok).

Priegl Máté szerint még nem kell pánikolni, a nemzetközi sajtóban is sokszor előkerül, hogy bár lassabban növekszik a kínai gazdaság, mint régebben, a reálgazdaság még mindig eléggé rendben van, a külkereskedelmi és költségvetési mérlege is erős, ezért valami nagyon nagy dolognak kellene történnie, hogy igazán megrázza Kínát.

Mások a korábbi válságokra mutogatnak, amik mind azzal indultak, hogy fejest ugrott a tőzsde, sőt, egyesek úgy tudják, hogy már a reálgazdaságba is kezd átterjedni a dolog: például kevesebb autót adtak el júniusban. Akárhogy is, ha tényleg lesz valami, az akkorát fog szólni, hogy ahhoz képest egy grexitet szinte meg se fogunk érezni.