A hippi, aki véletlenül csinált egy milliárd dolláros céget

Burt Shavitz-et Magyarországon kevesen ismerik, pedig már nálunk is lehet kapni Burt's bees márkájú kézkrémeket, ajakbalzsamokat és hasonlókat, aminek emblémáján ő maga látható, bozontos hajjal és szakállal, sapkában. A kép nagyjából visszaadja azt, hogy milyen ember volt Burt Shavitz, aki teljesen véletlenül lett egy egymilliárd dollárt érő cég alapítója, és aki ki is menekült a kapitalizmusból vissza az erdőbe, amikor már elege lett a dologból.

Burt Shavitz vidéki hippiként lett gazdag és halt meg, de igazából New Yorkban született 1935-ben, és közel harminc éves koráig menő nagyvárosi fotósként élt, akinek fényképeit rendszeresen hozta le a New York Times. Shavitz drogdílereket, harlemi gyerekeket és polgárjogi aktivistákat is fényképezett, de egyre inkább kiábrándult a városi életből. Amikor pedig készített egy képet a vele szembe lakó néniről, ahogy az kinéz az ablakon a lakásából, amit már sosem hagyott el, úgy érezte, ha nem tűnik el New Yorkból, vele is ez lesz. Maine-be költözött és abból élt, hogy nevelgetett egy véletlenül talált méhrajt, a mézüket pedig eladta. A méhészet tökéletes volt egy menekülő nagyvárosinak, mert alapvetően nem kell velük annyit foglalkozni, a mézet viszont egy kedves szakállas embertől mindenki szívesen megveszi a piacon.

akivel később össze is jöttek, és akinek volt pár ötlete arra, hogy mit lehetne kezdeni a rengeteg méhviasszal, ami megmaradt a méhészkedésben. Először gyertyákat öntöttek belőle és a méz mellett árulták a piacon, később viszont már bútorápolót, ajakbalzsamot és kézkrémet is csináltak.  Ezek már Maine kézműves piacai után New Yorkba is eljutottak, az ottani butikok pedig egyre többet kezdtek rendelni belőlük.

A cég, amit stílszerűen Burt méheiről neveztek el, egyre csak nőtt, 1989-ben már 40 ember gyártotta a termékeket egy elhagyatott bowlingpályából átalakított üzemben.

Persze a kapitalizmus vastörvényei idővel megtörték az a vidéki idillt, amiben Burt nevelte a méheit: Roxanne az alacsonyabb adók és olcsóbb munkaerő miatt Észak-Karolinába akarta költöztetni a céget 1993-ban, hogy még jobban felpörgethessék a gyártást.

Burt még elment délre a céggel együtt, de nem tetszett neki a tempó, és Roxanne-el is összevesztek annyira, hogy utóbbi inkább kivásárolta Burt-öt a cégből 130 ezer dollárért.

ebből Burt 4 milliót kapott.

Hogy ő akarta otthagyni a céget, vagy inkább kilökték belőle, azt nem tudni, de Burt-öt nem nagyon rázta meg a dolog, ugyanis nem nagyon akart semmi mást, mint visszaköltözni Maine-be, ahol a pénzéből vett egy 16 hektáros földet és itt élt egy pulykaólból átalakított házban, három golden retriverjével. A cégével való szakításról csak annyit mondott:

Nem bántam meg semmit, a lényeg az, hogy  [Quimby] is megkapta a világot, amit ő akart, és én is, amit én akartam.

A cég még mindig az ő nevét és arcát viseli, és Burt egészen haláláig meg is jelent a Burt's Bees nevében mindenféle eseményeken, még Tajvanra is elutazott, hogy találkozzon a rajongóival, amiről 2014-ben dokumentumfilm is készült.

Ha viszont nem utazott, akkor leginkább a földjén lövöldözött, motorozgatott vagy a telkén rohangáló rókakölyköket nézte a füvén ücsörögve nyáron, télen pedig a háza emeleti ablakából köröket hugyozott a hóba, és élvezte, hogy nincs körülötte senki, aki beszólna ezért. Mindeközben pedig olyan marketing ikon lett, mint Sanders ezredes, a KFC alapítója és arca.

Július ötödikén halt meg, 80 évesen.