Judit, Xénia
17 °C
31 °C

Túl sok az ember, kevés a tócsa

GettyImages-455934028
2015.08.31. 11:49
Szegény ember vízzel főz, a még szegényebb pedig csak szeretné, ha lenne, hogy tudjon főzni vagy csak inni. Gazdagabb öltönyös emberek pedig előadásokat tartanak róla és a szegény emberekről Svédországban, ahol elmondják, milyen rossz lesz, ha majd még kevesebb lesz, amivel főzni, locsolni vagy poharat tölteni lehet.

Múlt héten tartották Stockholmban éves vízügyi konferenciájukat az ENSZ, az OECD, a Világbank és minden egyéb más globális szervezet szakértői az egyre fenyegetőbb globális vízválságról, illetve arról, hogy mit lehetne kezdeni vele. De mégis, mi ez a hiszti a víz körül?

A disztópiák tárháza kiüríthetetlen, hiszen nemcsak a klímaváltozás, az egyre kevesebb olaj, a kipusztuló méhek vagy a harmadik világháború miatt kell aggódnunk, hanem amiatt is, hogy az emberiség viszonylag belátható időn belül kiszipolyozza a föld elérhető vízkészletét.

Többen lettünk

Az ENSZ legutóbbi World Water Development című jelentése szerint, ha nem csinálunk valamit viszonylag gyorsan, akkor

15 év múlva 40 százalékkal kevesebb vizünk lesz, mint amire szüksége van a világ népességének.

A helyzet az, hogy az elérhető víz nagyjából ugyanannyi, mint volt, csak mi, emberek vagyunk egyre többen, és használunk el egyre több vizet. Persze ebben az is benne van, hogy sokat folyatjuk a csapot mosogatás közben, vagy sokat zuhanyzunk, de valójában a víz legnagyobb részét nem megisszuk vagy lehúzzuk a vécén.

Hanem azokra a növényekre öntjük, vagy azoknak az állatoknak adjuk, amiket meg akarunk enni. Az ENSZ-hez tartozó Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a világ vízkészletének majdnem 70 százalékát az élelmiszereink előállítására használjuk el. 

 

A megmaradt víz 19 százalékát az iparban használják fel, ezzel vegyítenek, hűtenek, nyernek energiát, stb. Ezek után nagyjából 12 százalék marad, amivel mosakszunk, főzünk, amit megiszunk.

Ez számokban 2007 körül (amikorról az FAO-nak adatai vannak) úgy nézett ki, hogy évente nagyjából

  • 2722 köbkilométer vizet használtunk el az agráriumban,
  • 734-et az iparban, és 
  • 462 ment el közösségi vízfogyasztásként.

Ez összesen kicsivel évi 4000 köbkilométer alatt van, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy nagyjából 200 ezer köbkilométernyi édesvíz van a világon, viszont a fogyasztásunk úgy négyszer (egyes források szerint hatszor) annyi, mint amennyit száz évvel ez előtt használt fel az emberiség.

Ahogy ezen a grafikonon a FAO lekövette az 1900-as évektől 2000-ig, a vízhasználat minden területen, az agráriumban, az iparban és a háztartásokban is meredeken növekedett, miközben egyre több a tározói veszteség is, ezt mutatja a piros sáv.

Ráadásul az ENSZ szerint 

2050-re 50 százalékkal nőhet az emberiség vízigénye a mostanihoz képest.

Az egyre több embernek egyre többet kell ennie, amihez egyre több öntözött növény és itatott állat kell. Ráadásul az embereknek van egy olyan, ebből a szempontból rossz tulajdonságuk, hogy ahogy egyre több pénzük van, szeretnek egyre több húst enni.

Egy kiló csirkehús előállításához pedig több mint két és félszer, egy kiló marhahúshoz pedig több mint tízszer annyi vízre van szükség, mint egy kiló kenyérhez. Pedig ahhoz is sok víz kell, mire kinő a búza, learatják, lisztté őrlik, és kenyeret sütnek belőle, belemegy vagy 1600 liter.

 

És akkor még az autókról, épületekről, pólókról és az energiatermelésről nem is beszéltünk, amikhez mind baromi sok víz kell, sokkal több, mint egy marhasteakhez. 

Még a menekültek is a víz miatt jönnek?

A nagyobb felhasználással az emberiség édesvízforrásai egyre csak ürülnek, folyók kiszáradnak, tavak és föld alatti természetes víztározók elapadnak, az elveszett víz pedig nem jön vissza, vagyis nem ugyanoda és nem annyi, mint amennyi volt.

Ez azért van, mert az éghajlatváltozás – amiről szintén a túlhajtott ipar, mezőgazdaság meg úgy általában az emberiség tehet – miatt megváltozik a mintázat, ahogy a csapadék esik bizonyos területeken, vagyis ahelyett, hogy időközönként esne egy kicsi,

sokáig nem esik semmi, aztán egyszer csak lezúdul baromi sok, ráadásul nem is oda, ahol szárazság van.

Ezért van az például, hogy az Egyesült Államokban Kalifornia már négy éve csont száraz, Texasban árvizek pusztítanak. Kaliforniában, ahol amúgy sem ismeretlen a szárazság, lásd Kínai negyed, 40 éve nem volt akkora vízhiány, mint most.

De ez semmi ahhoz képest, ami máshol van: 

  • Brazíliában 50 éve nem volt akkora szárazság, mint most, ami 200 millió embert érint.
  • Észak-Korea az évszázad szárazságával küzd, legalábbis azok szerint az adatok szerint, amik kikerülnek az országból. A szárazság miatt nőtt a gyermekhalálozás és az éhezés a leginkább érintett területeken. 
  • Szárazság van éppen Dél-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában, Ausztráliában és a Karib-térségben is.

Ahol pedig nem a szárazságok miatt nincs elég víz, ott gyakran gazdasági okok miatt van vízhiány. Vagyis víz lenne, de nincs meg hozzá a megfelelő infrastruktúra, hogy eljusson az emberekhez, illetve ami eljut, az ne legyen fertőzött és használhatatlan. Ilyen-olyan okokból most nagyjából

1,8 milliárd olyan ember van a világon, aki nem jut elég ivóvízhez.

Ezen a térképen látszik, hogy hol van már most vízhiány természeti vagy gazdasági okokból (világos és sötét piros területek), és melyek azok a régiók, amik közel állnak ahhoz, hogy ott is komoly vízhiány legyen (barack színű terület).

A vízhiány pedig nem csak abban jelentkezik, hogy egyre több fotót látunk a golfpályák mellett terjeszkedő kaliforniai sivatagról. A Magyarországra érkező szíriai menekültek – még  ha sok áttéttel is – valószínűleg szintén a szárazság miatt indultak el otthonról.

Egy idén megjelent tanulmány szerint a szíriai konfliktus részben azért is éleződött ki, mert 2006 és 2009 között extrém szárazság sújtotta a térséget, ami miatt 1,5 millió ember vándorolt a kiszáradó vidékről a városokba, ahol emiatt növekedtek a társadalmi feszültségek. Persze nyilván nemcsak a vízhiány miatt tört ki a polgárháború Szíriában, de ez is ott lehet valahol az okok között.

Sokan tartanak attól, hogy a víz egyre több konfliktus forrása lesz a világban, és háborúk törnek majd ki miatta. A múlt héten Stockholmban tartott World Water Weeken viszont volt olyan szakértő is, aki szerint tévedés, hogy a vízhiány egyre több erőszakos konfliktushoz vezet: Therese Sjömander Magnusson, a konferenciát szervező Stockholm International Water Institute szakértője szerint 

  • az elmúlt 50 évben 1800 esetben volt nemzetközi vita a közös vízkészletek miatt;
  • ebből viszont csak 7 vezetett valamilyen erőszakos konfliktushoz;
  • több mint 200 esetben viszont valamilyen nemzetközi megállapodással vagy szerződéssel rendezték a helyzetet.

A Pacific Institute adatbázisa szerint 2011-től napjainkig 59 konfliktus volt a világban a vízforrások körül, 2012-ben például víz miatt voltak határvillongások Mali és Burkina Faso határán, tüntettek kínai munkások egy szennyező japán cég ellen, és csaptak össze pásztorok és földművelők Kenyában. (A térkép interaktív és nagyon informatív, és még az időszámításunk előtti, víz körüli konfliktusokat is jelzi, érdemes belenézni.)

Pacific Institute  adatbázisában minden vízzel kapcsolatos konfliktust összegyűjtött, és ebben van egy bejegyzés arról, hogy egy kenyai faluban a szomjazó lakosokat, akik éppen tartályból engedtek vizet maguknak, megtámadott egy szintén szomjas majomcsapat. A konfliktusban több ember megsérült, tíz majom pedig meghalt.

Mit lehetne csinálni?

A vízhiány tehát nemcsak biztonsági szempontból, hanem gazdasági és társadalmi okokból is fontos, de mit lehet kezdeni azzal, hogy egyre több vizet használnánk, miközben abból egyre kevesebb van?

Részben éppen ezt is próbálják most kitalálni Svédországban. Azon gondolkodnak, hogy mit kellene beleírni az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiba, amit szeptemberben fogadnak majd el, és ami meghatározza majd, hogy mit is csinál az ENSZ a következő pár évben.

Ötlet egyébként van bőven, kérdés, hogy mi működne, és mi nem. A kanadai McGill és a holland Utrecht egyetemek kutatói egy tavaly megjelent tanulmányukban hat megoldási lehetőségről írnak:

  1. Olyan növényeket kellene termeszteni, amik vagy kevesebb vizet igényelnek, vagy nagyobb a tápértékük (génmódosítással vagy nemesítéssel).
  2. Javítani kellene az öntözés hatékonyságát, például azzal, hogy egész területek elárasztása helyett locsolva vagy csöpögtetve öntözik a növényeket, bár ehhez baromi nagy tőkebefektetésre lenne szükség sok helyen.
  3. A háztartások és az ipar is sokkal hatékonyabban használhatná fel a vizet, ha a hatóságok jobban odafigyelnének, hogy ne szivárogjon el a víz a csövekből, és ha többet használnánk újrahasznosított, tisztított vizet.
  4. Növelni lehetne a víztározók számát és méretét, és azokra jobban vigyázni, bár ahhoz, hogy ez működjön, még 600 köbkilométernyi tározó kellene azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a baj.
  5. Ki lehet vonni a sót a tengervízből és ezzel megoldani a kérdést, hogy nincs elég édesvíz, mert ugye sósból viszont baromi sok van. Viszont ehhez rengeteg pénz kellene, amiből rengeteg sótalanító üzem épül, mert ahhoz, hogy ez a megoldás működjön, 50-szer annyi ilyen kellene a világba, mint most van. 
  6. Vagy egész „egyszerűen” kontrollálni kell a világ népességét! A kutatók szerint ha sikerülne elérni, hogy 2050-ben kevesebb mint 8,5 milliárd ember legyen a földön, akkor nagyjából rendben is volnánk a vízkészletekkel.

Ha viszont nincs még kitalálva, hogy győzzünk meg mindenkit arról, hogy kevesebb gyereke legyen, és nincsenek még meg a milliárdok, amikből vízsótlanítókat és hatalmas tározókat fogunk építeni, akkor két megoldás lehet arra, hogy jobban odafigyeljenek az emberek a vízre:

  1. jobban beárazhatjuk a vizet;
  2. vagy egyszerűen megmondhatjuk, hogy ki mennyit használhat, és kész.

Kaliforniában most mindkettővel próbálkoznak, bár inkább csak amolyan eső után köpönyeg típusú válságmegoldásként. Hogy ezekkel elkerülhető-e a globális vízválság, abban még senki nem biztos.

Csodás Török Riviéra

Akár féláron utazhat idén Törökország fantasztikus tengerpartjaira.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!