Judit
-2 °C
8 °C

Áramszünetek lesznek, ha nem csinálunk semmit

2015.09.18. 11:44
Bár több elemzésből is az jön ki, hogy soha nem térül meg a paksi bővítés, az erőmű működtetésére pedig évente százmilliárdokat költhetnek majd az adófizetők, Aszódi Attila szerint ezek a tanulmányok nem jó adatokkal számolnak. A paksi bővítésért felelős kormánybiztos nem tudja elképzelni, hogy Brüsszelben tiltott állami támogatás miatt elbukhat a projekt, szerinte akkora áramdrágulás jön tíz év múlva, hogy visszahozza majd az árát a mostani befektetés. Jövő héttől külföldön is lakossági fórumokat tartanak, hogy megnyugtassák az embereket, nem kell félni az erőműtől.

Több brüsszeli engedélyt már megkapott a paksi bővítés, de azt még vizsgálják, hogy tiltott állami támogatásnak minősül-e a projekt. Mikor derül ki, hogy a verseny szempontjából is rendben van-e Paks2?

Csak hogy a kályhától induljunk: öt nagy mérföldkő van, ha a projekt uniós elfogadását nézem, amiből hármon sikeresen túl vagyunk. Az első az volt, hogy Magyarország Oroszországgal kötött egy államközi szerződést, amit aláírás előtt Magyarország bemutatott a Bizottságnak, a Bizottság pedig írásban jelezte, hogy nincs kifogása. Ez volt az első jóváhagyás. A következő mérföldkő volt, amikor az üzemanyag-szerződést az Euratom Ellátási Ügynökség idén áprilisban aláírta. Múlt héten pedig kaptunk egy harmadik zöld lámpát: az Európai Bizottság energetikai és klímaügyekért felelős biztosa arról tájékoztatta a magyar kormányt, hogy a Paks2-projekt összhangban van az Euratom szerződés célkitűzéseivel, teljesíti az ország és az unió ellátásbiztonsági, klímapolitikai célkitűzéseit, továbbá műszakilag, nukleáris biztonsági szempontból is rendben van. Két mérföldkő van még hátra: az egyik, hogy a projektben működő beszerzési szabályokat a Bizottság fogadja el, a másik pedig az állami támogatások kérdése. Itt fontos megjegyezni, hogy ezt a párbeszédet mi kezdeményeztük: mi kértük annak az álláspontunknak a megalapozását, hogy ez a projekt állami támogatás nélkül is megtérül. Az elmúlt időszak egyik fontos tanulsága nekem az, hogy az Európai Bizottságnál nem egzaktak a határidők. Bizonyos ügyekben a mérlegelésükre van bízva, hogy meddig értékelik azt. Remélem, hogy ebben a konkrét ügyben még ebben az évben lesz eredmény.

És ha azt mondják, hogy ez tiltott állami támogatás, akkor mi van?

Szerintem akkor kell átmenni a folyón, ha az ember a partjára ér.

De azért egy ekkora projektnél csak van forgatókönyvük erre az esetre is, nem?

A mi álláspontunk szerint a projektben nincs állami támogatás. Van egy másik forgatókönyv is, az úgynevezett kompatibilis állami támogatás, amire lehetőséget ad az EU-s jog, ezt az utat választotta a brit kormány, de az a projekt egy nagyon más konstrukcióban valósul meg, nagyon más számokkal. És csak a harmadik eshetőség a tiltott állami támogatás. De mi az első úton haladunk, tehát meggyőződésünk, hogy nincs állami támogatás.

Önök erre készülnek, ez egyértelmű, de dönteni mégiscsak a Bizottság fog. És ők mondhatják, hogy ez márpedig szerintük tiltott.

Nincsen olyan ügy az asztalon, hogy tiltott állami támogatás lenne. Mi azt mondjuk, hogy nincs a projektben támogatás. Ha a Bizottság azt mondja, hogy van valahol benne egy támogatási elem, akkor meg kell mondaniuk, hogy hol. És akkor el kell azon gondolkodni, hogy ha ez létezik, akkor az hogyan lehet kompatibilis az EU-s célkitűzésekkel. De még egyszer mondom, nincs ilyen ügy az asztalon.

Bocsánat, viszont akkor én meg még egyszer megkérdezem: szóval, elbukhat ezen az egész projekt? Mekkora lenne akkor az elsüllyedt költség?

Csak abba gondoljon bele, hogy a brit projektnél – amely zöld lámpát kapott az unióban – sokkal jobbak a számaink. Egyébként energiapolitikai oldalról közelíteném meg a kérdést: mit tudunk akkor csinálni, ha nem tudjuk a paksi erőmű kapacitását fenntartani? A gázimportunk nőne, vezetékes importenergiában függeni még sokkal rosszabb. Vagy tovább növelnénk az áramimportot, ami még tovább növelné a kitettségünket. Akármit is tennénk, a széndioxid-kibocsátás növekedne, ami teljesen szembe megy az EU célkitűzéseivel. Tehát nem tudom azt elképzelni, hogy Magyarország ne építhetne atomerőművi blokkokat. Az energiapolitika megválasztása tagállami hatáskör.

Ezek szerint amikor az állami támogatás kérdéséről döntenek Brüsszelben, valójában klímapolitikai célokat is mérlegelnek?

Az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése, hogy csökkentse a szén-dioxid-kibocsátást és az egész világon élenjáró legyen a klímaváltozás elleni küzdelemben. És mint azt már említettem, már a Bizottság is elismerte, hogy a paksi projekt hozzájárul ehhez.

Igen, de most meg egy versenyjogi kérdést mérlegel majd, amiről azt gondolnám egy ettől független kérdés. Vagy ez a múlt héten kapott brüsszeli igen, erősebb, mint ami majd most következik?

Ezek egymástól független eljárások. De nyilvánvalóan az Európai Bizottságnak a végén az összes szempontot együtt kell majd értékelnie. Ez egy komplex projekt.

Legutóbb Felsmann Balázs az Energiaklubnak készített tanulmányában úgy számolt, hogy ha az Európai Bizottság előrejelzésének megfelelően nő majd az áram ára a piacon, akkor az erőmű nem térül meg, és állami támogatásra lesz szükség. Az első tíz évben évente 140-190 milliárdot, a második tíz évben 50-117 milliárdot kell majd az adófizetők pénzéből beletolni az erőműbe évente.

A fő kérdés az, hogy a projekt maga meg tud-e térülni. Persze a megtérülés sok mindentől függ. Múlik azon, hogy milyen önköltségi áron és mennyi áramot tudunk majd az erőműben előállítani, és ez a villamos energia milyen áron értékesíthető majd a piacon. A hármat együtt kell értékelni ahhoz, hogy pozitív, vagy negatív eredményre lehessen jutni. Ha például nem tud eleget termelni, a másik két feltétel még jó is lehet, nehézkesebbé teszi a megtérülést. A tanulmányban Felsmann felülbecsli a költségeket, alulbecsli a megtermelt villamos-energia mennyiségét, az erőmű kihasználtságát és a hatásfokát is, továbbá alulbecsli a 2025 utáni piaci árat is. Ebből aztán az jön ki neki, hogy a projekt nem fog megtérülni. De az elemzés nem számol például azzal, hogy ez egy jóval magasabb hatásfokú erőmű, mint a mostani blokkok, és azzal sem, hogy radikális átalakulás lesz 2025 után az árampiacon az EU szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési céljai miatt és még sorolhatnám az elemzés hiányosságait. A mi számításaink szerint olyan piaci árak várhatóak, ami mellett ez a projekt megtérül állami támogatás nélkül.

Nem csak az említett tanulmány számol úgy, hogy nem térül meg a bővítés, Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont a REKK egy korábbi kalkulációból is ez jön ki.

Amiben a REKK-elemzés a legnagyobb hibát elköveti, hogy azt a költséget, amin maga a tőke rendelkezésre áll, azt nem úgy veszi figyelembe, ahogy az az orosz-magyar államközi szerződés értelmében valójában a rendelkezésünkre áll. Itt egy lépcsős kamatozású hitelről van szó, ami 3,95 százalékos kamattal áll rendelkezésre az építkezés alatt, aztán 4,5 - 4,8 - 4,95 százalékos lesz a visszatérítés háromszor hétéves periódusában. Egy atomerőmű építésénél alapvető kérdés, hogy milyen kamaton áll rendelkezésre az a pénz, amiből a projektet megvalósítják. A mi számaink azt mutatják, hogy a tulajdonosnak a megtérülésen túl még haszna is fog keletkezni az erőmű működtetéséből.

Azt mondja, hogy az egyik tanulmány minden paramétert alul, illetve túlbecsül, a másik pedig nem valós költségekkel számol. Milyen paraméterekkel kalkulálnak önök?

Valahol 55 euró/MWh környékén lesz az önköltségi ára az erőműnek, ez az LCOE, ami azt mutatja meg, hogy az erőmű teljes élettartamát tekintve mennyibe kerül egy MWh áram előállítása. Ha forintban számolunk, akkor ez nagyjából 17 forint/kWh. A villamos-energia piaci ár a mi kalkulációnk szerint ennél 10-15 százalékkal magasabb lesz 2025 körül, ezután pedig további áremelkedéssel számolunk.

Hosszabb távon a nagyon jelentős áremelkedésnek azért nyilván gátat szab, hogy magasabb ár mellett felpörög az innováció a piacon is, több technológia versenyképessége nőhet, egyre olcsóbb lehet a megújuló energia is.

A németek több mint 20 milliárd eurót költenek évente megújulók támogatására, ebből a pénzből évente kétszer két darab paksi blokkot lehetne megépíteni. Jelenleg van olyan megújuló technológia Németországban, amely átszámolva 150 Ft/kWh támogatást kap. Miközben a német kisfogyasztó 90 Ft/kWh áron veszi a villamos energiát, addig a magyar 36 Ft/kWh áron veheti azt meg. A nagy német megújuló támogatás nagyon durva hatásokkal bír, súlyosan torzítja a piacot. Már az Európai Bizottság is egyre inkább azt szorgalmazza, hogy ezeket a megújuló támogatások idővel az országok vezessék ki a rendszerből. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a megújuló energia önköltsége csökkenni fog, a megújulók ugyanakkor támogatás nélkül nem tudnak versenyezni az atomenergiával. Arról már nem is beszélve, hogy két mennyire különböző technológiáról van szó, és hogy az atomenergia alaperőművi szerepre való, amire a szél-, vagy a napenergia fizikailag alkalmatlan. A nap és szélenergia nagyon időjárásfüggő technológiák, az áram nagy mennyiségű tárolása pedig nem megoldott, korlátozott mennyiségű tárolása is nehézkes és drága. Ezért szeretnénk mi is atomerőművet alaperőműnek, ahogy a csehek, franciák, finnek, britek, amerikaiak, oroszok, ukránok, románok, szlovákok.

Ha már ezeket az országokat említi, úgy tűnik, mintha az európai atomerőmű-építéseknél lenne egy megtorpanás, fennakadás van a finneknél és a legutóbbi hírek szerint a brit Hinkley Point befejezése is kérdésessé vált.

Én úgy látom, hogy a franciák mindenképpen befejezik a Flamanville-3-at, a finneknél pedig zajlik az a tevékenység, ami az Olkiluoto-3 befejezéséhez el fog vezetni. Voltak mérnöki problémáik, elsősorban tervezési és engedélyezési területen, de be fogják fejezni azokat az erőműveket. A finneknél, ami számunkra fontos, az a Hanhikivi-projekt, ők egy évvel korábban szerződtek az oroszokkal, mint mi, és gyakorlatilag ugyanúgy haladnak előre, mint mi a magyar projektben. A Hanhikivi projektben nem látok fennakadást. A finn kormánynak volt egy követelménye, hogy a tulajdonosi struktúránál legalább 60 százalékban EU-s, illetve finn tulajdonosi arány legyen, ezt a feltételt teljesítették. A briteknél elsősorban szabályozói kérdések vannak, de gondolom, hogy ezeket a problémákat meg fogják oldani, nagyon elkötelezettnek tűnnek az ügyben.

Visszatérve kicsit ahhoz a kérdéshez, hogy nekünk megéri-e az építkezés: azért az mindenképpen kockázatot jelent, hogy hosszú távon elköteleződtünk, miközben azért könnyen elképzelhető, hogy hamarosan teljesen új technológiák jelennek meg, és kiderülhet, hogy rossz lóra tettünk az atomenergiával.

Nem hiszem. Abban még nagyobb lenne a kockázat, ha nem csinálnánk semmit. Akkor mi történne? Jelenleg az itthon felhasznált villamos-energia harmada importból jön, ukrán, lengyel, cseh szénerőművekből. Ebben mi nem látunk jövőbe mutató stratégiát, ezek a fosszilis erőművek a 20-as évek közepétől nem állnak majd rendelkezésre, a várhatóan dráguló szén-dioxid kvóta árak és a drasztikus kibocsátás-csökkentési célkitűzések miatt. Európa szerencsés helyzetben van, az elmúlt ötven évben nem látott nagy áramszünetet. De ha nem fejlesztjük a rendszert, szembe kell néznünk az áramszünetekkel. Ez nem riogatás, itt van a kertek alatt ez a probléma, mert nagy fejlesztések nem valósultak meg. Elég felidézni, augusztusban milyen súlyos ellátási korlátozásokra volt szükség Lengyelországban – ezt mindenki szeretné elkerülni.

Más fronton mennyire várnak ellenállást? Például környezetvédelmi érvek mentén?

A környezetvédelmi engedélyezés hazai vitája befejeződött. A folyamat egy újabb szakaszába lép a jövő héten. Az egész Európai Uniót meghívtuk, azt mondtuk, hogy a teljes nyitottság jegyében jöjjön bárki, és kérdezzen bármit, válaszolni fogunk. Tizenegy ország jelezte, hogy az espoo-i egyezmény keretében szeretne hivatalosan részt venni a folyamatban. Most pedig elindul egy konzultációs szakasz, külföldön is lakossági fórumokat tartunk. Tájékoztatjuk az embereket, és várjuk a kérdéseiket. A tizenegy ország között van Németország és Ausztria, fel vagyunk készülve arra, hogy ezekben az országokban akár hangos ellenzéssel is találkozunk majd. Ugyanakkor bízunk benne, hogy értelmes, higgadt szakmai párbeszéd lesz a közmeghallgatásokon és a szakértői konzultációkon. Hétfőn Horvátországban kezdünk, szerdán Bécsbe megyünk, aztán Romániába, Szlovéniába, Ukrajnába, Németországba, Szerbiába. Számos helyen megfordulunk majd a következő hónapokban, hogy a környezetvédelmi kérdésekről mindent elmondjunk.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.