Bence
10 °C
25 °C

Honnan van az Iszlám Állam pénze?

000 Nic6337391
A magukat Iszlám Államnak nevező radikális dzsihádista szervezetről, a világ jelenlegi első számú főellenségéről már sokszor leírták, hogy máshogy működik, mint azok a terrorszervezetek, amik előtte jöttek létre. Nemcsak máshogyan kampányol a médiában vagy szervezi az akcióit, de a pénzügyeit is másképp intézi.

A szervezet már egy több mint 10 milliós lakosságú, Nagy Britannia méretű területet ural Szíriában és Irakban, ahol mindenből pénzt csinál, amiből csak lehet. Az Iszlám Állam (IS) zsarol, adót/védelmi pénzt szed, olajat, gázt, gabonát árul a fekete piacon, lop, rabol, de rengeteg szponzorpénzt is kap Amerikából, Nyugat-Európából vagy a gazdagabb közel-keleti országokban élő szimpatizánsaiktól.

Egy, az Iszlám Állam gazdaságát megbecslő tanulmány szerint az IS éves bevétele nagyjából 2,9 milliárd dollár.

Ez nagyjából ugyanannyi, mint amit Nicaragua szedett be 2014-ben, a magyar költségvetés bevételeinek nagyjából a tizenharmada.

Ez egy terrorszervezetnek nagyon sok, egy államnak viszont elég kevés. Nézzük meg, hogyan is jön össze ennyi pénz, hogy mire elég, és hogy mit lehetne csinálni, hogy kevesebb legyen!

Állam-e az Iszlám Állam?

Júliusban 120 angol parlamenti képviselő írta alá azt a javaslatot, hogy a BBC ne használja az Iszlám Állam szót a tudósításaiban, mivel az állam szó túl nagy hitelességet ad a szervezetnek. A BBC erre azt válaszolta, hogy minden szervezetet úgy neveznek, ahogy az a szervezet hívja önmagát, de ezentúl hozzáteszik azt, hogy „so-called”. Azóta „az úgynevezett Iszlám Állam” név szerepel az angol sajtóban. 

Kérdés, hogy jogos volt-e a képviselők petíciója. Az államiság legáltalánosabb definícióját az 1933. évi montevideói, az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló egyezményéből kiindulva szokták meghatározni. Eszerint ahhoz, hogy valamit államnak lehessen hívni négy dolog kell: állandó terület, népesség, kormány, és képesnek kell lennie arra, hogy a nemzetközi jog más alanyaival kapcsolatba lépjen.

Az első hármat nagyjából teljesíti az Iszlám Állam, az utolsó viszont olyan, amit valószínűleg sohasem fog, hiszen ahhoz az kéne, hogy más országok törvényesnek ismerjék el. Egyébként más olyan jellemzői is vannak az IS-nek, amik a modern államokra jellemzők és nem a terrorszervezetekre, ilyen például, hogy fenntart egy több tízezer főből álló hadsereget, illetve hogy kiépített egy kezdetleges jóléti rendszert: van egészségügy, megszervezték az oktatást, és egy alapszintű társadalombiztosítást is bevezettek az elfoglalt területeken.

Gyauradó, rablóadó, útdíj és a többiek

Az, hogy hol van a határ egy terrorista csoport, egy maffia és egy állam között, talán pont az adóztatásnál mosódik el leginkább. Az Iszlám Állam már egy közel 10 millió lakosú területet ellenőriz, ami tele van kisebb-nagyobb városokkal, vallási közösségekkel, a piaci árustól a multicégig mindenféle gazdasági társaságokkal, amelyektől az IS különböző hivatkozásokkal pénzt szed. Ezt ők adónak nevezik, de az „adófizető polgár” oldaláról sokkal inkább tűnhet védelmi pénznek.

000 Nic6242922
Fotó: AFP

A határ valószínűleg a nem muszlimoktól beszedett dzsizjánál a legvékonyabb, ami hagyományosan egy védelmi pénz, amit a muszlim hadseregek – például annak idején az ottomán hadsereg Magyarországon a török hódoltság alatt – az elfoglalt, más vallású népektől szed. A befizetőknek cserébe nem kellett bevonulniuk a hadseregbe, nem mészárolták őket halomra, és megvédték őket attól, hogy más ezt csinálja velük.

De ezen a klasszikus adónemen kívül az Iszlám Állam adót szed

  • szinte minden kereskedőtől
  • a telekommunikációs cégektől
  • a készpénzfelvétel után
  • az utak használatáért
  • a közművekért
  • úgy általában a biztonságért
  • a határátlépésért

és még rengeteg mindenért. Egy szíriai menekült az Atlantic magazinnak azt mondta, annyi mindenre vetettek ki adót az IS Szíriájában, hogy már gyakorlatilag csak azért nem kell fizetni, ha levegőt vesz az ember. Az adónemek között van néhány egészen kreatív pénzszerzési forma, ami olyan tevékenységeket adóztat, ami kevés államnak jutna eszébe.

Az Iszlám Állam például 20-50 százalékos adót szed a régészeti lelőhelyek kifosztása után.

Az adókat egyrészt az IS fegyveresei szedik, de például a szíriai központnak számító Rakkában az egyik helyi kereskedelmi bank alakult át amolyan adószedő szolgáltatóvá, ott a bank alkalmazottai szedik a közműdíjat és az egyéb beszednivalókat.

A Thompson Reuters kockázati tanácsadó cége, az Accelus számításai szerint 2014-ben 360 millió dollár bevétele volt az Iszlám Államnak adókból/védelmi pénzből, ez egy kicsit kevesebb, mint amit a magyar állam illetékekből beszedett ugyanabban az évben.

Az adóztatás azért is fontos bevételi forrás, mert bár a külföldi adományokat le lehet kapcsolni és az olajfinomítókat le lehet bombázni, amíg vannak emberek az IS területén, akiket le lehet húzni, addig mindig lesz valamennyi pénz.

Minden féláron, feketén

Az Iszlám Állam legnagyobb bevétele viszont nem a védelmi pénzből/adóból, a külföldi adományokból vagy a váltságdíjakból van, hanem az olajból, földgázból és egyéb nyersanyagokból, amiket eladnak a feketepiacon.

000 Nic6337964
Fotó: AFP

Hogy az olaj mekkora biznisz az IS-nek, az nem igazán újdonság, és nem is meglepő, hiszen Irakban van a világ olajtartalékának 40 százaléka, és az ország – persze még teljes szétzuhanása előtt – a világ negyedik legnagyobb olajexportőre volt. Az iraki olajtortának a dzsihádisták 2014-re a tizedét harapták le, míg Szíriában már az olajmezők 60 százaléka az IS ellenőrzése alatt van.

Ezekből a nyers olajat közvetítőkön keresztül adják tovább a kereskedőknek és terjesztőknek, hordónként 25 dollárért, vagyis a mostani világpiaci árnak kicsit több mint a feléért. Ez egy jellemző stratégia, az IS minden nyersanyagot a piaci ár feléért vagy még kevesebbért árul, vélhetőleg nem azért, mert hülyék és nem tudják megnézni a Bloombergen, hogy hogyan áll éppen a Brent olaj vagy a foszfát, hanem mert így sokkal csábítóbb a terroristákkal üzletelni.

És hogy ki veszi meg az olajat? Mindenki a környéken, beleértve az IS ellenségeit, a kurdokat és a szír kormányt, de rajtuk kívül jut még Iránba, Jordániába és Törökországba is.

Az olajból évente nagyjából 730-1460 millió dollár, a földgázból pedig úgy 500 millió dollár körüli összeg folyik be,

attól függően, hogy mekkora kedvezményt adnak a világpiaci árhoz képest.

De nemcsak olajfinomítókat és gázmezőket foglalt magának az Iszlám Állam, hanem vannak foszfátbányái, cementgyárai és hasonlói is, amiknek a termékeit szintén nyomott áron adják, és úgy 900 millió dollárt keresnek velük évente. A bányákon és olajmezőkön kívül a legjobb termőterületeket is elfoglalták, ráadásul az iraki állam pár gabonasilója fölött is átvették az irányítást, amikből közvetítőkön keresztül az iraki kormánynak is megpróbáltak búzát és árpát eladni. Ez a két gabona a feketepiacon évi 200 millió dollárt hoz.

 

Lehajolnak az apróért is

A szervezet teljes bevételi oldalának igen csekély része származik külföldi adományokból, szponzoroktól vagy váltságdíjakból, de nem engedik el ezt a vonalat sem, hiszen itt is dollármilliókról van szó. Például a váltságdíjak adják a szervezet bevételeinek huszadát. Elméletben ezt a forrást lenne a legkönnyebb elvenni a terroristáktól, legalábbis ami a külföldi túszokat illet: annyit kéne tenni, hogy a jövőben egyik országnak sem lenne szabad fizetni az elfogott állampolgárai kiszabadításáért.

Viszont ez azzal járna, hogy a foglyokat egyből kivégeznék, ahogy azt teszik is rendszeresen az amerikaiakkal, akik sosem engednek a terroristák zsarolásának. Sőt, az amerikai titkosszolgálatok kifejezetten tiltják a foglyok családtagjainak, hogy fizessenek, az egyik első, nagyobb visszhangú kapó lefejezős videóban szereplő James Foley családja hiába szerezte meg a kiszabadításhoz szükséges összeget, azt állítják, hogy az amerikai hatóságok háromszor is felkeresték őket azzal fenyegetőzve, hogy eljárást indítanak ellenük terroristák finanszírozásáért.

Eközben a franciákról az terjed, hogy ők rendszeres váltságdíjfizetők lehettek, legalábbis eddig, a pénteki párizsi merényletsorozat után ez változhat. Bár papíron eddig sem vállalták, hogy fizettek az IS-nek, François Hollande kormányfő kijelentette, hogy nem fizetnek terroristáknak, ennek az az oka, hogy a nemzetközi közösség mindenkinek tiltja a váltságdíjak fizetését.

Terrorista crowd funding!

De nem csak a kormányoktól érkezik kizsarolt nyugati pénz az IS-hez, vannak, akiknek annyira szimpatikusak, hogy önszántukból beállnak mögéjük szponzornak, és kisebb-nagyobb összegeket utalnak nekik titokban. Ezt a legkényelmesebben az olyan szabályozatlan virtuális valutarendszeren keresztül teszik meg, mint amilyen a bitcoin. A valuta mögött nincs jegybanki felügyelet, lenyomozhatatlan. Viszont egyre több helyen lehet vele online fizetni, és átváltható valódi pénzre, ezért használják az IS támogatói is.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a középosztálybeli iszlamista csinál egy anonim bitcoinszámlát, arra befizet 100 ezer forintot, abból lesz 1 bitcoin, azt elutalja a fronton harcolóknak, azok pedig utána szabadon rendelkeznek vele. Így tett például a 17 éves amerikai Ali Shukri Amin, aki a nyilvános Twitterén szervezte az IS bitcoinos finanszírozását. Ez mondjuk nem volt annyira jó ötlet: 11 évre lecsukták , de azok a kézikönyvek, amiket ő rakott össze az IS bitcoinos támogatásáról, azóta is terjednek a neten. Az Anonymous hekkercsoport információi szerint legalább hárommillió dollárt tarthat az Iszlám Állam bitcoinban.

De nem csak a bitcoin az egyetlen rendszer, amin keresztül titokban lehet pénzelni a terrorállamot. A kialakult humanitárius krízis miatt rengeteg adomány érkezik Szíriába ellenőrizetlenül, és

vannak olyan segélyszervezetek, amelyek az adományokat nem a rászorulókhoz juttatják el, hanem inkább odaadják az IS katonáinak.

Szaúd-Arábia annyi ilyen visszaélést észlelt, hogy már nem engedi át a határain azokat a gyógyszereket, ételeket és más adományokat szállító kamionokat, amiket nem az ellenőrzött, előre beregisztrált segélyszervezetek vinnének.

Eleinte a gazdag öböl menti országokból is sokan támogatták nyíltan saját pénzükkel az IS-t. Szaúdi, katari, kuvaiti milliomosok küldtek támogatást, de ezzel a szokásukkal az utóbbi időben fel kellett hagyniuk, vagy legalábbis titokban kellett folytatniuk, 2013-ban az USA nyomására a szaúdi kormány illegálissá tette a terrorszervezeteknek minősített csoportok támogatását.

Katarból és Kuvaitból viszont még mindig teljesen tisztán lehet milliókat küldeni az iszlamistáknak, mert ott túl sokan olyan befolyásos üzletember van, akik egyetértenek az IS céljaival, és a kormányoknak túl kockázatos politikai lépés lenne letiltani az IS finanszírozását.

Ezek az összegek sehol sincsenek az olaj- és más nyersanyagok csempészéséből befolyó pénzekhez képest, de az látszik belőlük, hogy az Iszlám Állam akkora nemzetközi szponzorhálózatot épített ki, hogy akkor is jó darabig tudnának benzint, élelmiszert és fegyvereket vásárolni, ha az olajmezőiket egyik napról a másikra elveszítenék. És ha továbbra is olyan mértékben szorulnak vissza az elfoglalt területekről, mint most, akkor az is lehet, hogy átállnak egy olyan üzleti modellre, ami inkább a külföldi támogatásokra épít.

Meddig mehet ez így tovább?

Kérdés persze, hogy mennyire fenntartható az IS gazdasága, és hogy mit lehetne csinálni, hogy kevésbé legyen az. Erre azért elég nehéz válaszolni, mert nincsenek megbízható adatok, és mert nagyon eltérő vélemények vannak arról, hogy kik segítik az Iszlám Állam bizniszeit, és kik nem. Az olajbevételek csökkentésében például kulcsfontosságú lenne meggátolni, hogy az olcsó olaj kikerülhessen az IS területein kívülre. Ebben fontos szerepük lenne a kurd és török hatóságoknak, amelyek sokak szerint szemet hunynak az illegális olajkereskedelem fölött, ezért nagyon csúnyán rájuk kellene szólni a nemzetközi közösségnek, hogy ezt hagyják abba.

De vannak olyan szakértők is, akik szerint például a kurd regionális kormányzat sokat megtesz, hogy leállítsa a szállítmányokat, csak nem sikerül. Egyelőre az ENSZ Biztonsági Tanácsa sem tud komolyabb stratégiát felvázolni, elfogadtak egy 31 pontból álló megoldási javaslatcsomagot, de ebben is csak annyi van, hogy nem szabad a terroristáknak váltságdíjat fizetni, nem szabad tőlük olajat, nyersanyagokat, régészeti leleteket venni, a veszélyeztetett bankokat be kell zárni és át kell költöztetni, még mielőtt az iszlamisták elfoglalnák őket, és be kell fagyasztani az összes olyan bankszámlát, amin IS-pénzek vannak.

Az olajfinomítók, gyárak és hasonlók bombázásával is komoly károkat lehet okozni a terroristáknak, bár az ilyen akcióknál elég nagy a kockázat, hogy sok civil áldozattal járnak, ráadásul az IS egyre inkább nyersen is eladja az olajat, vagy kis maszek finomítókban dolgozzák föl itt-ott a sivatagban, amiket sokkal nehezebb megtalálni és megsemmisíteni. A kulcs mindenesetre az lehet, hogy el kell venni (vagy hát fel kell robbantani) az IS-től a már elfoglalt kapacitásaikat, és meg kell gátolni, hogy újakat szerezzenek. A Barcelona Centre for International Studies elemzése szerint

az Iszlám Állam gazdasági alapja igazából egy fosztogatásra épülő piramisjáték, ami nem fenntartható, ha nem lehet újabb fosztogatnivalókat bevonni.

A felhalmozás első szakaszán pedig, amikor gyors és agresszív terjeszkedéssel sok új forrást lehetett bevonni, úgy tűnik, vége van: az Irak északi és délebbi részein lévő olajmezőket nem sikerült elfoglalni, az eddigi látványos kivégzések miatt egyre kevesebb külföldi van a térségben, akikért váltságdíjat lehetne kérni. Az IS által uralt területeket egyre sikeresebben bombázza a nemzetközi közösség, és a szárazföldön is újabb és újabb területekről szorítják ki őket a kurdok.

Az IS egyre nehezebben tudja megtartani az olajmezőket és a nagyobb városokat összekötő fő útvonalakat, fokozatosan esnek el a legfőbb bevételi forrásuktól. Ezért felértékelődhet a külföldi támogatások szerepe a szervezet költségvetésében. Persze mindig ott van a népesség, amit ki lehet szipolyozni, és ami még akkor is önfinanszírozóvá teszi az Iszlám Államot, ha kilövik az összes olajfinomítóját, úgyhogy csak az olajra koncentrálni nem lesz elég. 

Reménykedni a bombázások és egyéb lépések hatékonyságán kívül még abban lehet, hogy az Iszlám Államnak egyszerűen nem lesz elég az így-úgy összeszedett pénz. A Thompson Reuters Accelus elemzése szerint ez a 2,9 milliárd dollár nem elég ahhoz, hogy az Iszlám Állam kifizesse a 100 ezer katonáját, fenntartsa az államapparátust és a szükséges infrastruktúrát, kórházakat, iskolákat és még azokat a dolgokat, amik inkább egy államra emlékeztetnék egy szélsőséges maffia helyett. Mások, például a Rand Corporation szakértője, Benjamin Bahney szerint nemcsak, hogy elég ez a pénz, de az Iszlám Állam még költségvetési többletet is fel tudott halmozni, úgyhogy egyelőre korai az öröm és sok a tennivaló, ha el akarják apasztani a terroristák pénzfolyóját.