Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Amit még Micimackó sem dézsmálna meg

GettyImages-53215783
2015.11.27. 11:41 Módosítva: 2015-11-27 15:51:41
Áll a bál az európai méhészeknél, amióta kiderült: a Kínából Európába érkező nagy mennyiségű méz jelentős része hamis vagy rossz minőségű ipari méz. Ráadásul nem egyszerű távol tartani magunkat tőle: a laza uniós szabályozás megengedi, hogy pontos eredetmegjelölés nélküli mézek legyenek a boltokban, a csomagolók pedig előszeretettel keverik normál mézzel anyagi megfontolásból. Az unió eddig nem tett semmit, a termelők pedig szép lassan kiszorulnak a piacról és csődbe mennek. Megnéztük, mi újság a magyar méztermeléssel.

Októberben világraszóló méhészeti botrány tört ki Magyarországon a kínai méz miatt. Miután kiderült, hogy itthon gyakorlatilag nem lehet olyan keverékmézet kapni, ami ne tartalmazna kisebb-nagyobb mennyiségben kínai mézet, a méhészek tiltakozó akciókat szerveztek Budapesten és Brüsszelben is, és minden követ megmozgatnak, hogy megtisztítsák az európai piacot a gyanús távol-keleti anyagtól. De mi ez az egész őrület a méz körül, mi egyáltalán a kínai méz, és miért kellene megszabadulni tőle? 

Magyarország, a méznagyhatalom

A méhészet azon kevés gazdasági ágazat között van, amelyben Magyarország világpiaci tényezőnek számít, a mézexportáló országok között a kilencedikek vagyunk a világranglistán. Számok szintjén ez annyit tesz, hogy évente 22-25 ezer tonna mézet állítunk elő. Ennek több mint 70 százalékát nem itthon fogyasztjuk el, hanem az Európai Unió piacára megy. 

 

A mézet összesen több mint egymillió méhcsalád készíti 20 ezer magyar méhész „alkalmazásában”, vagyis a méhészet több tízezer embernek jelent legalább részben megélhetést az országban. Az ő piaci helyzetüket veszélyezteti most a hatalmas mennyiségben az EU-s piacokra áramló kínai méz, vagy méznek látszó hamisítvány – Takács Ferenc, az egyik legnagyobb hazai méhészet tulajdonosa és a tüntetések főszervezője szerint a piac felét már most elvesztették. 

Mi a baj a kínai mézzel?

Önmagában azzal, hogy Kínából jön a méz, nem lenne semmi gond. Az EU nagyon sok mézet fogyaszt, évente nagyjából 450 ezer tonnát, de ennek csak nagyjából a felét tudja megtermelni, ezért mindenképpen mézimportra szorul. Ezt az igényt elégíti ki részben a növekvő mennyiségű kínai méz, amiből tavaly már 70 ezer tonna érkezett az EU-ba. Erről a mézről azonban elég keveset tudni. Egy kisebb részével valószínűleg nincs gond, viszont a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy többsége olcsó, silány minőségű vagy hamis ipari méz. Ez már csak annak alapján is logikusnak tűnik, hogy Kína iszonyatos mennyiségű mézet ont magából,

többet termelnek, mint a világ összes többi nagy méztermelő országa együttvéve.

Az olcsó kínai dömpingmézet a mézcsomagolók egy része arra használja, hogy felhígítsa vele a termelői mézet. Hogy ez nekik miért éri meg, az világos: a gagyi kínai mézhez a rendes mézhez képest nagyjából féláron lehet hozzájutni, az eladáskor viszont ezt nem kell a kereskedők orrára kötni. Így adhatják a kínai mézzel kevert európai mézet akár ugyanannyiért is, mint az igazit, ezzel nagy profitra téve szert, vagy adhatják egy kicsit olcsóbban, ami viszont versenyelőnyt jelent nekik. És ha lenyomják az árakat, az könnyen negatív spirált indíthat be a mézpiacon.

Ha versenyben akarnak maradni, akkor egy idő után az eddig tisztességes gyártók is kénytelenek lesznek hamisítványt keverni a mézükhöz

– mondja Takács Ferenc.

Igazi vagy ipari

Az igazi méz készítése bonyolult és időigényes folyamat, amelyet szerencsére a méhek elvégeznek helyettünk, már ha hagyjuk őket. A dolgozó méhek először összegyűjtik a nektárt az előgyomrukban, és elkeverik az enzimekben gazdag garatmirigy-váladékukkal, majd beviszik a kaptárba, és betöltik a lépek viaszsejtjeibe. Az így létrejövő anyag még nagyon híg, ezért utána elpárologtatják belőle a felesleges vizet a szárnyuk rezgetésével keltett légáram segítségével. Amikor már elég sűrű, a mézet lepecsételik és érlelik. Az így létrejövő méz egy rakás nagyon hasznos anyagot tartalmaz, és teljesen steril. Viszont nem lehet belőle korlátlan mennyiséget előállítani, bármikor közbejöhet például a rossz időjárás, ami miatt elfagynak bizonyos tipikus méznövények virágai.

Ezzel szemben az ipari mézről nem tudunk semmi pontosat mondani, csak feltételezések vannak arra nézve, hogyan állítják elő. Egy részét mindenképpen méhek gyűjtik össze, de persze nem mindegy, hogy miből. Ha az igazi nektárt mással helyettesítik, akkor értelemszerűen a végterméknek nem lesznek olyan pozitív hatásai, mint a rendes méznek. Ugyanez a helyzet akkor, ha nem várják ki a méz elkészüléséhez kellő időt, és a begyűjtés után közvetlenül elveszik a méhektől, aztán ipari módszerekkel helyettesítik a természetes folyamatokat, például melegítéssel párologtatják belőle a felesleges vizet. Olyan is előfordulhat, hogy az ipari méz még ennyire sem közelíti az igazit, hanem teljesen mű mézhamisítvány. A hamisítvány legfeljebb külső jegyeiben emlékeztet mézre, egyébként viszont nagyjából cukorszirupból áll, és nincs semmiféle gyógyhatása. Ez egyben azt is jelenti, hogy még ha olcsóbban juthatnánk hozzá, mint az igazi mézhez – ami, mint fentebb kiderült, nem feltétlen van így –, akkor is iszonyúan át lennénk verve vele, mivel

a cukor árához viszonyítva még mindig tízszeres a különbség, hatás tekintetében viszont ugyanazt kapjuk: édes, és semmi más.

A mézescsupor sötét titka

A mostani botrány onnan indult, hogy az Országos Magyar Méhészet Egyesület (OMME) idén nyár elején 200 bolti mézből vett mintát küldött kivizsgálásra a legnagyobb múltú brémai mézlaboratóriumba. Az őszre elkészült eredmények meglepő képet mutattak: kiderült, hogy

a mintában szereplő keverékmézek közül az összesben volt kínai méz,

többnyire nagy arányban. Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a Magyarországon készült rengeteg méz bőven fedezné az itteni fogyasztást, ennek nagy részét felszívja az unió piaca, mi pedig többnyire a kínaival kevert mézet esszük. Ez persze nem azt jelenti, hogy más országokban jobb lenne a helyzet, a kínai áru mindenhova eljut, valószínűleg a legtöbbet a nagy mézfogyasztó országok (például Olaszország és Franciaország) eszik meg jó minőségű (például magyar) mézzel elkeverve.

A bolti minták vizsgálatakor az is kijött, hogy sokszor európai mézet már csak arra használnak, hogy egy kicsit feljavítsák vele a kínait, ami az elegy 70 százalékát tette ki. Az eredmények nemcsak a származást mutatták, hanem azt is, hogy

a felhasznált kínai méz 40 százaléka ipari méz volt,

amelyet legfeljebb a méz ízesítésű termékek (pl. bolti mézes puszedli) készítéséhez lenne szabad használni.

Felbolydult a méhkas

Ez óriási felháborodást váltott ki a méhésztársadalomban, akik azonnal tüntetni kezdtek itthon és Brüsszelben is a túl laza törvények ellen. A jelenlegi uniós szabályozás ugyanis bizarr módon pont a méz esetében kifejezetten nagyvonalú: ha keverékmézet készítünk, nem vagyunk kötelesek a címkéjén feltüntetni, hogy pontosan honnan származnak az alapanyagok, és milyen arányban kerültek a termékbe. Épp ezért a boltokban kapható keverékéken ma csak ennyi áll:

EU-s és EU-n kívüli mézekből készült.

Ez persze jelenthetné azt is, hogy például hagyományosan jó minőségű dél-amerikai mézről van szó, de a vizsgálatok szerint nem ez a helyzet.

Hasonló lazaságot más importált termékcsoportok esetében nem tapasztalhatunk az unióban, amelynek hivatalosan egyik fontos kereskedelmi elve éppen az eredetmegjelölés. A szabályozás egyébként azért is furcsa, mert közben az is látszik, hogy az EU támogatni szeretné a méhészeket. Magyarországon tavaly 1,4 milliárd forint ment erre a célra, aminek a felét az unió fizette, mondja Mészáros László, az OMME elnöke. Szóval van egy támogatott ágazatunk, amit viszont a másik oldalon ellehetetlenítünk a túl laza szabályozással.

A méhészek most többek között azt szeretnék elérni, hogy kötelező legyen pontosan címkézni a mézeket, és ne lehessen átejteni a fogyasztót az EU-n kívüli kategória alkalmazásával. Ezenkívül arra is rá akarják venni Brüsszelt, hogy vegyenek mintát a Kínából érkező mézekből, és vessék alá a legszigorúbb laboratóriumi ellenőrzésnek, amiből kiderül, hogy természetes-e. Ha pedig nagy mintán bebizonyosodik, hogy nem felel meg a követelményeknek, tiltsák ki az EU piacáról.

Az unión áll vagy bukik

Nem ez az első mézbotrány Európában. A kínai mézet egyszer már évekre

kitiltották az EU piacáról, mert antibiotikumot találtak benne,

ráadásul olyan fajtát, amit Európában már betiltottak egészségügyi kockázatok miatt. 2007-től viszont újra be lehet hozni Kínából mézet, amelyet senki nem ellenőriz megfelelően, és nem követhető, hova áramlik, milyen formában jelenik meg a piacon – ez vezetett a mostani lehetetlen helyzethez. Bár az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy újabban a dömpingméz nem tartalmaz ártalmas összetevőket, gazdasági hatásai így is súlyosak: Takács Ferenc és Mészáros László egybehangzó véleménye szerint nyár óta áll a mézpiac.

Máskor ilyenkorra a termelők már el tudják adni az összes mézet, idén viszont valamiért nem fogy, pedig most kezdődik a főszezon.

A kisebb termelőknek egy-két ilyen év is húzós lehet, hosszabb távon viszont biztos, hogy sok ember vesztené el a megélhetését, ha nem sikerül áttörést elérni. A tüntetéseken kívül a magyar méhészek petíciót is benyújtottak az összes EP-képviselőnek címezve, és kérdéseket intéztek az Európai Bizottsághoz a témában, de nem remélik, hogy önmagukban sikert érnek el. Inkább az itthoni nyomásgyakorlásra próbálnak koncentrálni, mondja Takács Ferenc. Magyarország ugyan nem hozhat önállóan ilyen jellegű kereskedelmi szabályokat, de tagállamként lobbizhat az EU-nál szigorításért. Az USA és Kanada egyébként szigor tekintetében előttünk jár, ők védővámokkal akadályozzák meg, hogy rossz minőségű kínai dömpingméz elárassza a piacukat.

A méz körüli huzavona már több mint egy évtizede húzódó történet, amelyben eddig csak rövid távú megoldások születtek, de a méhészek képviselői bizakodóak: úgy látják, a mostani helyzet már átütötte az illetékes hatóságok és a politika ingerküszöbét. A NAV és a Nébih is ráállt az ellenőrzésre, a Földművelésügyi Minisztériumtól pedig állítólag ígéretet tett, hogy felkarolja az ügyet. Ez viszont mindig nem ér sokat, ha az EU nem szánja el magát a lépésre, így a méhészek csak abban reménykedhetnek, hogy idővel sikerül uniós szinten is felülkerekedniük. Biztató jel lehet, hogy október végén francia EP-képviselők már beadtak egy állásfoglalási indítványt, melyben a mézellenőrzés szigorítását és a hamisítványok kitiltását kérvényezik.