A kreativitás nem tehetség kérdése

Nemrég tartott előadást a párizsi HRTech World 2015 konferencián, amelynek fő témája a kreativitás volt. Miért pont a kreativitás?

Azért mert úgy látom, hogy a kreativitás sok esetben már többet számít a tapasztalatnál. A saját példánkból indultam ki, miszerint 2008-ban, amikor a Prezit megalapítottuk, a recesszió kellős közepén jártunk. Mindenki csodabogárnak nézett, hogy miért pont akkor gondoltuk azt, hogy felvehetjük a versenyt az Apple-lel vagy a Microsofttal, amikor a normál vállalkozások működtetésére sem volt pénz, mint ahogy azon is csodálkoztak, hogy az indulás után másfél évig nem vettem fel fizetést. Ehhez képest nemrég jelentettük be, hogy több mint egymilliárd megtekintésünk volt, amit több mint hatvanmillió ember hozott létre. Felmerül a kérdés, hogy mindezt pusztán a csillagok kedvező állásának köszönhetjük-e, vagy inkább már egy újabb, a világban kibontakozó mozgalom vagy trend részei vagyunk. Úgy gondolom, hogy az a kreatív kultúra, amit a startupok képviselnek, olyan erős és lényeges változás a gazdasági működésben, hogy messze túlmutat azokon a kis cégeken, amelyek most már világszerte terjeszkednek.

Ön szerint miről szól ez a változás?

Amikor a szüleim a hatvanas-hetvenes években elkezdtek dolgozni, még úgy gondolták, hogy az az egy munkahelyük lesz egész életükben. Ma már senki sem gondolja ugyanezt. Ha a cégeket nézzük, a hatvanas években a legismertebb cégek, mint a General Motors vagy a Ford, hatvan-hetven évesek voltak. Ma az ötlettől számítva is már kevesebb mint harmadennyi idő, 15-18 év elég ugyanehhez. Hihetetlen, mekkora változások történtek egy generáción belül. Ha jobban belegondolunk, ez nemcsak azt jelenti, hogy egyre gyorsabban változik a világ, hanem azt is, hogy másfajta képességekre van szükség. Itt van például a Kodak, egy 130 éves cég, amely annak ellenére, hogy rengeteg pénze és még több tapasztalata volt, pár éve csődbe ment. Ugyanabban az évben elindult egy képmegosztó oldal, egy alig kétéves céggel, mindössze tizenhárom munkatárssal, ez volt az Instagram. Míg a Kodak csődöt jelentett, őket megvették egymilliárd dollárért.

Vagyis kevésbé a rutin és a tapasztalat a fontos?

Igen, szerintem ez a példa is remekül illusztrálja, hogy a mai világban a tapasztalat kevésbé számít, mint a kreatív hozzáállás. Ha ez igaz, a cégeknek is teljesen új alapokon kell kiválasztaniuk a munkatársaikat. Amikor erről beszélek, általában itt szokott az jönni, hogy „jó jó, de nem mindenki Einstein meg Dalí”, és hogy „hogy lehetne az az elvárás, hogy mindenki kreatív zseni legyen”. Szerintem a legnagyobb félreértést az okozza, hogy a legtöbben úgy gondolják, hogy a kreativitás egyfajta tehetség, genetikai adottság vagy szerencse kérdése. Amit én láttam, az ennek pont a fordítottja: a kreatív gondolkodás egy ugyanolyan tanulható dolog, mint mondjuk a matematika. Mindezt azért tudom mondani, mert ezt látom a gazdaság dinamikusabb részében, a startup cégeknél és a Prezi-felhasználók között is.

Inkább vesznek fel egy kreatív, mint egy tapasztalt embert?

Félreértés ne essék, a tapasztalatra szükség van, de azt is mondom, hogy ha két, hasonló tapasztalattal rendelkező jelölt közül egyikük képes kreatívan gondolkodni, a másik pedig igazából csak ismétli, amit csinált öt-tíz éven át, akkor igen, azt gondolom, a cég is versenyképesebbé tud válni, ha a kreatív embert vesszük fel. Sőt, azt is mondom, hogy a kreatív gondolkodás talán már ezen a szinten is fontosabb a tapasztalatnál. Ez részben azért van, mert ebben a gyorsan változó világban a túlélhetőség, a növekedés megint csak egy dolgon múlik, és ez az, hogy mennyire vagy képes a jövőt te magad létrehozni ahelyett, hogy másokat követsz, mert ha másokat követsz, mindig lemaradsz.

Miből lehet felismerni a kreativitást, ki számít kreatívnak?

Amire mi rájöttünk, az az, hogy van három alapvető kérdés, amire ha azt tudod mondani, hogy igen, akkor megvan benned a kreativitás képessége, amit lehet gyakorolni. Az első kérdés az, hogy felismered-e a belső motivációdat, és utána képes vagy-e az alapján dönteni, cselekedni. A második: tudsz-e sérülékennyé válni, azaz be tudod-e ismerni őszintén, amit még nem tudsz, vagy esetleg valami olyat, amitől nem leszel népszerű, és amit még meg kell tanulnod? A harmadik kérdés pedig az, hogy képes vagy-e alapvető igazságként kezelt feltevéseket megkérdőjelezni. A Spotify mint cég is erre a kreatív hozzáállásra épült.

Miért éppen a Spotifyt említi?

A Spotify példáját személyesen ismerem, mert egy olyan srác alapította, akivel ugyanazon az egyetemen tanultunk mérnöknek Stockholmban. Imádta a rockzenét, de rá kellett jönnie, hogy katasztrofálisan gitározik. Mivel továbbra is szerette volna összekapcsolni a mindennapi életét a zenével, elkezdett azon gondolkodni, hogyan tehetné ezt meg. Ez volt az ő belső motivációja. Ráadásul sebezhetővé tette magát, ugyanis szembement diáktársai általánosan elfogadott nézetével, hogy amit lehet, illegálisan töltsenek le az emberek. Azt gondolta, hogy jobb lenne egy legális megoldás, amivel a zenészek is pénzhez jutnának. Harmadik lépésként pedig megkérdőjelezte azt az alapvető feltételezést, hogy ha a rádiók sugározhatnak reklámot a zeneszámok között, akkor miért ne működhetne ugyanez akkor is, ha az emberek saját maguknak válogathatják össze a zenéiket, az interneten keresztül. Amikor a kiadók először meghallották az ötletet, nemigen bíztak benne, de meggyőzte őket, és ma már a Spotify is milliárdos cég. A másik példa a Skype, amely egy egész országot megváltoztatott.

Az észtek éppúgy, mint a magyarok, pesszimisták és cinikusak voltak a rendszerváltás után.

Igen, nem sokan hitték azt, hogy versenyképessé fog tudni válni az ország a gazdag Svédország és Finnország mellett. A Skype-ot viszont Észtországban fejlesztették ki, aztán miután eladták, az észtek elkezdték magukról elhinni, hogy pusztán azzal, hogy kreatívan gondolkodnak arról, hogy mi kell a világpiacnak, versenyképesek tudnak lenni akár Finnországgal, akár Svédországgal is. Néhány év múlva az Economist mint Európa legvállalkozóbb országáról írt Észtországról. Nem Svédországról, nem Finnországról, hanem erről a kicsi, másfél millió lakosú Észtországról. A világon először szintén ők találták ki és vezették be, hogy egy rendszeren keresztül el lehessen intézni mindent, az adófizetéstől a bankszámlavezetésen át a személyi okmányokig, úgyhogy ha most Észtországban valami miatt el kellene költöznie a kormánynak, akkor sem válna működésképtelenné, a föld bármely pontjáról el lehetne kormányozni, akár Baliról is. Az észt példa azt mutatja, hogy a kreatív hozzáállás nemcsak a társadalmi működést, hanem az ország vezetését is teljesen átmosta, és igen, én úgy gondolom, ugyanez lehetséges lenne Magyarországon is. Attól, hogy Magyarország megtegye ezt a lépést, nem az tartja vissza, hogy nincsenek meg a lehetőségei, hanem az, hogy nem hiszi el magáról, hogy képes rá, és ez két különböző dolog. 

Én úgy látom, a magyar munkavállalók többségét még nem érintették meg ezek a változások, konkrétabban még csak nem is tudnak róla.

Én ezzel nem értenék egyet. Ha csak a magyar startupokat nézzük, a Prezi mellett már ott a LogMeIn, a NNG, és a Ustream is, amely ma már nyolcvanmillió embernek segít a mobilkommunikációban.

De elég lehet-e néhány sikeres vállalkozás ahhoz, hogy megváltoztassa az egész rendszert?

Igen abszolút. Az önbizalomhoz kellenek a bátorító példák, viszont először azoktól az érzésektől kell megszabadulnunk, hogy mi nem vagyunk eléggé tehetségesek, nem vagyunk elég okosak, és hogy bármit is érünk el, a külvilág majd úgyis elrontja. A történelem már annyiszor bebizonyította, hogy az emberiség hihetetlen dolgokra is képes, ha el tudja képzelni és tesz is érte, úgyhogy én meg vagyok győződve arról, hogy ugyanezt Magyarország is meg tudja tenni.

Az, hogy képesek vagyunk rá, még nem jelenti azt, hogy meg is tesszük, vagy ha mégis, kérdés, hogy mikor. Ön szerint mikor?

Egy dolog biztos, hogy valami már elkezdődött. A vállalkozásban és a kreatív munkában az optimizmus nem elegendő, viszont szükséges feltétel ahhoz, hogy valami beinduljon, és egy ország esetében sincs ez másképp. Most az a kérdés, hogy mennyire lesz széles ez a mozgalom, amit az előbb említett cégek elkezdtek. Az első dolog, amit meg kellene tennünk, hogy írunk egy optimistább himnuszt, amiben nem arról van szó, hogy milyen rossz nekünk minden. Minden népnek megvannak a maga kihívásai, csak ne ez legyen már az identitásunk, hogy nekünk minden mennyire borzasztó, mert addig, amíg ebben élünk, önbeteljesítő jóslatként állandóan ez lebeg felettünk. Nagyon fontos az, hogy merjünk hinni abban, hogy vannak pozitív, érdekes, jó dolgok, és ezek meg is tudjanak történni. Hozzáteszem, az internetiparban is sokszor voltak már hullámvölgyek, és még lesznek is. Önmagában az, hogy vannak hibák és vannak nem sikeres cégek is, még nem jelenti azt, hogy a kreatív erő, ami az egészet áthatja, ne lenne helyes. Az a fontos, hogy lássuk, hogy akár akarjuk, akár nem, a világ egyre gyorsabban változik, és ha Magyarország meg akarja találni a helyét ebben a gyorsan változó világban, akkor a magunk útját kell járni, és nem másokat kell követnünk. Ahhoz, hogy mi erre képesek legyünk, egy dolog szükséges, és ez a kreatív hozzáállás az élethez.

Az elmúlt években már több mint félmillióan elhagyták Magyarországot, köztük nagyon sok szakember is. Ön szerint hogyan állítható meg az agyelszívás mint tendencia?

Igazából sehogy, az agyelszívás már megtörtént. A Prezi szerintem jó példa arra, hogy ezt hogyan lehet visszafordítani. Mi nemcsak hozzájárulunk ahhoz, hogy tehetséges emberek maradjanak Magyarországon, de külföldieket is idecsábítunk, a budapesti irodánkba például 26 különböző országból jöttek dolgozni. Úgy gondolom, a tehetséges, ambiciózus emberek leginkább azokat a feladatokat szeretik, amelyek amellett, hogy érdekesek, pozitív hatással tudnak lenni mások életére is, így számukra is értelmesebbé válik a munkájuk. Hasonló, kreatív hozzáállással például arra is rá tudnánk jönni, hogyan tudnánk az egészségügyet, az oktatást jobbá tenni, vagy olyan szolgáltatásokat létrehozni, amivel akár Magyarországon vagy, akár nem, de embereknek tudsz segíteni. Számtalan lehetőség van a világban, amivel érdemes lenne élnünk, szerintem ennek kellene lennie a fókuszban.