Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Amerika egy darabig jó nagy luxus lesz

GettyImages-481363684
2015.12.02. 17:19

Már megint majdnem 300 forintba kerül egy dollár, legutóbb az ezredforduló környékén volt ilyen drága az amerikai pénz, igaz, akkor még 300 forint a mostaninál lényegesen többet ért. Szóval valójában akkor sokkal drágább volt dollárt venni. De ha csak a szimpla számokat nézzük, akkor most közel hasonló a helyzet.

Miért kell hogy érdekeljen minket a dollár drágulása? Hogy érint minket ez az egész Magyarországon? Valójában jobban, mint elsőre gondolnánk, és nem csak annak lesz rosszabb az élete, aki az Amazonon rendeli az Apple-cuccokat.

Korábban kezdődött

Ha ugyanis a dollár drágább, akkor forintban számolgatva minden drágább, aminek az árát dollárban határozzák meg, rengeteg műszaki cikk, elektronikai eszköz ára, de még az üzemanyag ára is összefügg a dollár árfolyamával. És hogy a fájdalom nagyságát is érzékeltessük: év eleje óta 12 százalékot drágult a dollár a forinthoz képest, de tavaly januárhoz viszonyítva már jócskán 30 százalék fölötti az emelkedés. Ez már tényleg szabad szemmel is jól látható

Az erősödés nem most kezdődött, a szokásos hullámokkal tarkítva már a 2008-as világgazdasági válság kezdetétől tart.


source: tradingeconomics.com

A folyamat most két prózaibb dolog miatt lett érdekes a szélesebb nyilvánosságban:

  • az árfolyam a 300-a lélektani határt karcolja, 
  • így pedig már majdnem olyan drága, mint az euró. 

Pedig az uniós csatlakozás óta igencsak hozzászoktunk ahhoz, hogy az euróért többet, időnként jóval többet fizetünk, mint a dollárért. A lassacskán erősödő dollárt azért sem nagyon vettük észre, mert a devizahitel-mánia elkerülte, mindenki inkább svájci frankban adósodott el. Ahol meg mindig is fontos volt, például az energiaáraknál, ott egyéb események miatt nemigen szembesülünk – illetve csak áttételesen – a hatásaival.

Most viszont a karácsonyi vásárlási szezonban feltűnő, hogy már az Amazon sem annyival olcsóbb, mint a hazai online boltok, és ez ilyentájt különösen fáj. De nem csak nekünk. Be kell hozni az eurót is a képbe, hogy megértsük pontosan, mi zajlik körülöttünk, és hogy ki tudjuk logikázni, nagyjából mire számíthatunk a jövőben. 

Amerika mostantól tényleg luxus lesz

Pár éve még bőven arról lehetett olvasgatni így az év vége felé, hogy a gazdagabb párizsiak New Yorkba repülnek, mert az erős eurójakkal nemcsak sokkal menőbb, hanem sokkal olcsóbb is volt mondjuk a Trump Tower Gucciban vásárolni, mint otthon. Na, most az irány megfordul, ez eléggé biztos.

Most ugyanis az amerikaiak kapnak sokkal több holmit a dollárjukért Európában, mint pár éve. 

2003 óta egyszer sem fordult elő, hogy a két vezető világpénz ára forintban kifejezve ilyen közel kerüljön egymáshoz, mint mostanság. Így mindenféle dolog drágul, ami az USA-ból Európába jön, és innen arrafelé menni is jóval drágább lesz, mint az elmúlt években bármikor. Szóval Amerika tényleg luxuscikk lett.

Mi zajlik a háttérben? 

A forint dollárral szembeni mozgása mögött valójában nem a globális szinten totálisan marginális amerikai–magyar devizakereszt mozgatórugóinak alapvető változása áll. Hogy megértsük a folyamatot, sokkal inkább az euró-dollár és az euró-forint mozgását kell összevetni, ami aztán sok mindent érthetővé tesz. 

Bár a forint egyre újabb és újabb mélypontot üt a dollárral szemben, ez az elmúlt két évben alapvetően az euró dollárral szembeni gyengülésének köszönhető, semmint a forint gyengélkedésének. Szóval a két legfontosabb kérdés:

  • Miért gyengül az euró?
  • Meddig lesz gyenge a dollárral szemben?
Nagyon alapvetően azért gyengül, mert az amerikai gazdaság lényegesen meggyőzőbb teljesítményt mutat, mint az eurózóna gazdaságai.

Az amerikai előny részben a sokáig eltérő gazdasági válságkezelési stratégiából ered. Ennek a megértéséhez viszont érdemes hátrébb lépni kicsit, és megnézni, hogy miben is tért el az amerikai terápia az európaitól.

GettyImages-460643340

Tömören abban, hogy az amerikai jegybankárok aktívabban és bátrabban vetettek be korábban évtizedekig tabunak számító intézkedéseket, hogy legyűrjék a válságot.

A jegybankok hagyományosan a kamatváltoztatásokkal manipulálják – élénkítik vagy fékezik – a saját gazdaságukat. Az amerikai jegybank, a Fed alapvetően határozza meg, hogy épp mennyi a dollár ára, ami kihat arra, hogy mennyi folyik belőle a pénzpiacokra, a nyersanyagokba, a reálgazdaságba az USA határain belül és kívül.

Az ismert hasonlattal élve, minden központi banknak úgy kellene viselkednie a gazdaságban, mint az okos házigazdának a szilveszteri buliban, aki itat, amikor lapos a hangulat, de elviszi a bólés tálat a buli tetőpontján, hogy senki ne álljon fejre a mulatozásban.

Az okos jegybank is így manipulál, csak az, hogy épp merre viszi a tálat, azaz a kamatlábat, attól függ, hogy épp milyen passzban van a gazdaság. Ha épp dübörög, például kevés a munkanélküli, és így az ideálisnál gyorsabban emelkednek az árak az erős fogyasztás miatt, jöhet a magasabb kamat.

Ha viszont a gazdaság visszaesik, akkor jobb hangulat, több bólé kell, tehát jöhet az alacsonyabb kamatok időszaka. Ettől a pénz áramlása megfordul, a bankok előhúzzák a számlájukon halmozódó megtakarításokat, hogy valami olyasmibe fektessék, ami többet hoz a biztos, de már kevesebbet fizető jegybanki betétnél, ahol addig tartották a pénzeiket.

Ezt a húzd meg, ereszd meg jegybanki gyakorlatot vitték el a falig az USA-ban, amikor látták 2008-ban, hogy milyen hatalmas visszaesés jön. A kamatokat pillanatok alatt zéróra vágták, és más eszközöket is bevetettek, hogy életet leheljenek a gazdasági rendszerbe. Minderről részletesen írtunk ebben a cikkünkben

Félénkebb lépések, lassabb kilábalás

Az európai, németek dominálta európai központi banki döntéshozók viszont a létező kockázatok miatt sokáig elutasították az amerikaihoz hasonló radikális gazdaságélénkítő lépéseket. Az elmúlt évek különbségei miatt a két nagy gazdasági övezet az utóbbi egy-két évre egymástól nagyon eltérő pályára került. És úgy fest, legalábbis egyelőre, hogy rövid-közép távon az amerikai lépések voltak eredményesebbek. Ezt mostanra Európában is belátták, így nemrég a zéróra – sőt negatív tartományba – vitt eurókamat mellett más jegybanki gazdaságélénkítő lépéseket is bevetettek. 

Ennek az eredménye, hogy az euró most gyengül, és jövőre is tovább gyengülhet: itt még kell a bólé, a munkanélküliségi ráta ugyanis még mindig 10,8 százalék, ami komolyabb bajokat jelez. Mindez pedig tartósan negatív kamatokat, sőt újabb kamatvágást vetít előre: -0,2 százalékról -0,3-ra csökkenhet az európai kamat, akár már most decemberben. Sőt, a gazdaságélénkítésre bevetett európai eszközvásárlási program (ez leginkább állampapír vásárlást jelent) is a jelenlegi havi 60 milliárd euróról 75-80 milliárdra emelkedhet, ami még nagyobb stimulust jelent. Mindez tehát tartósan gyengébb, sőt tovább gyengülő eurót valószínűsít.

Az itteni helyzettel szemben az amerikai bulinak viszont lassan véget kell vessen a Fed: a fokozatosan 5 százalék körüli szintre csökkent munkanélküliségi mutató (ami egy modern gazdaságban lényegében teljes foglalkoztatottságot jelent), tehát a talpra álló gazdaság miatt már 2014 tavasza óta tartósan erősödik a dollár.

A dolog logikus: a talpra állás miatt felerősödtek az amerikai kamatemelési várakozások, ami vonzza a dollár felé a befektetőket. A Fed ugyan nagyon tart attól – részben az 1930-as évek keserű történelmi tapasztalataiból tanulva –, hogy derékba törje a gazdaság kilábalását, így ugyan már tavaly felhagyott az eszközvásárlásokkal, de a kamatsávot egyelőre nem húzta feljebb. De a dollár így is erősödik, mert a piac már ezt árazza elég rég.  

A lényeg tehát, hogy míg az USA-ban jegybanki szigorítás, addig Európában további jegybanki lazítás várható, ami miatt az euróbefektetésekből kiáramlást, a dollárbefektetésekbe pedig beáramlást vár a piac. Ez mozdítja el az árfolyamokat. Az euró-dollár árfolyam november végére héthavi mélypontra került: egy euróért 1,06 dollárnál is kevesebbet kellett fizetni.

És a forintra visszatérve, mivel a mi pénzünk nagyjából az euróval együtt mozgott (tavasz óta a 310-315 forint közti sávban), így a folyamat logikus következménye, hogy a dollár forintban kifejezve is nagyot drágult az utóbbi időben.  

    15 perccel késleltetett adatok. Forrás: portfoliofinancial.hu

    Meddig tarthat az amerikai drágaság?  

    Ezt mindig sokkal nehezebb kikövetkeztetni, mint elmagyarázni azt, hogy mi történt eddig. Ezért van az, hogy a szakértői vélemények ebben nagyon eltérnek. A Concorde elemzője, Samu János szerint a decemberi jegybanki üléseken a Fed és az EKB is a korábban lefektetett pályán mozoghatnak (a Fed várhatóan emel kamatot, az EKB pedig tovább lazít).

    A távolabbi kilátások azonban inkább a gazdaság erején múlhatnak.

    E tekintetben pedig az USA előnye fokozatosan olvadhat Európával szemben. Vagyis a jegybanki politikák eltérése csökkenhet, így a dollárra ható felhajtóerő is – az euró dollárral szembeni gyengélkedésének fundamentumai tehát várhatóan változhatnak.

    Az OTP elemzési központ vezetője, Tardos Gergely szerint az a fő kérdés, hogy a FED emel-e december közepén, vagy sem, illetve milyen mértékű emelést vetít előre a következő évekre. Ha az emelés ismét elmarad, az érdemben gyengítheti a dollárt. Ha azonban kamatemelés lesz, és a FED olyan jelzéseket küld, miszerint az általa eddig valószínűsített alapkamatpálya valósul meg, és 2018-ig negyedévente egy 0,25 százalékos emelésre kerül sor egészen 3,5 százalékig, akkor az az euró alá erősítheti a dollárt. A piac azért ennél érdemben visszafogottabb: évi egy-két 0,25 százalékos emeléssel 2018-ig 1,5 százalékra emelkedő alapkamatot áraz.

    Ennél tartósan erősebb dollárt vár Marc Chandler közgazdász, a bostoni alapkezelő és befektető cég, a Brown Brothers Harriman jelenlegi, az HSBC volt vezető devizapiaci stratégája, aki az Alapblognak nyilatkozott a napokban. Szerinte a dollárroham 2017-ben, de akár 2018-ban is kitarthat, az euró árfolyama pedig még „lenéz” a történelmi mélypontra: már 80-90 dollárcentért is kapunk majd egy eurót. 

    A CIB Bank senior elemzője, Jobbágy Sándor megkeresésünkre azt mondta: további jelentős árfolyammozgást valószínűleg csak a fentiekhez képest újabb információk bejelentése okozhatna, így a bank 1,04-1,05-nél alacsonyabb EUR/USD szintekre nem számít. Szerinte az árfolyam irányának határozott megfordulása azonban a következő fél éven belül nem valószínű.

    Erősödhetne a forint, de mégsem fog

    És mi lesz a forinttal? Samu János szerint a forint fundamentumai viszont az euróval szembeni erősödését indokolnák, hisz relatíve erős a növekedésünk, masszív a külkereskedelmi többlet, és csökken az adósság. Ezek együtt azt vetítik előre, hogy a forint dollárral szembeni gyengülésének a végéhez közeledünk, sőt, a fokozatos erősödésnek is nő az esélye. De. 

    A jegybank keményen dolgozik, hogy ez ne így legyen: szerinte a kalapból előhúzott újabbnál újabb nem konvencionális eszközök kimondott célja ugyan nem a forint gyengítése, ám ilyen mellékhatással járnak. Kérdés, marad-e még hatásos intézkedés a tarsolyban, mert az látszik, hogy a szándék megvan az inflációs és növekedési kilátásokat rontó forinterősödés megelőzésére.