Jusztina
8 °C
19 °C

Gazdagok és sikeresek, de adót, azt nem fizetnek

GettyImages-494777060
2016.01.28. 13:04
Szívnak vele a kisebb cégek, nincs miatta pénz oktatásra és egészségügyre, ráadásul igazságtalanul marad egy rakás pénz a gazdagabbaknál miatta – mi az? Adóelkerülés, ami a világ legunalmasabb dolgának tűnhet, ami csak könyvelőket és bürokratákat érdekelhet, mégis részben emiatt kap undorító kaját a kórházban, és emiatt idegesek sokan az Uberre is. Összeszedtük, hogy mivel trükköznek a nagy cégek, és hogy mit lehet ez ellen tenni.

Emlékeznek arra, amikor a kormány Facebook-adót akart bevezetni? Hát abból akkor nem lett semmi, most viszont az Egyesült Királyság nagyot dobott techmulti-adóztatásban: a hétvégén derült ki, hogy 130 millió fontot, tehát nagyjából 53 milliárd forintot fog fizetni a Google az Egyesült Királyságnak 2005-ig visszamenőleg, miután az angol adóhatóság eljárást indított a cég ellen, amiért nem fizettek adót. Az ügy még 2013-ban indult, miután kiderült, hogy annak ellenére alkalmaznak egy csomó salesest az országban, hogy hivatalosan az Egyesült Királyságban nem folytatnak sales-tevékenységet.

Google: trükközés Bermudán

A döntés azért fontos, mert a Google-t évek óta sok kritika éri amiatt, hogy az európai felhasználóin keresztül összeszedett profitját Írországon keresztül Bermudára viszi, ahol nulla százalék a társasági adó. Bár az angol pénzügyminiszter üdvözölte a döntést, az ellenzéki Labour gazdaságpolitikusa megjegyezte, hogy azért arra is kíváncsi lenne, hogy mi alapján egyezett meg az adóhatóság a céggel 130 millió fontról, hiszen szerinte ennél sokkal több adófonttal rövidítette meg az államot a cég.

Nem a sofőrök, hanem a cég nem fizet

Az Ubernél gyakran összemossák a sofőrök adófizetési kötelezettségét a cég adózásával. A sofőröknek vállalkozóként elvileg éppúgy adót kell fizetniük, mint bárki másnak, például egy nem alkalmazottként dolgozó taxisnak, az szja-fizetés alól nem mentesülnek. Adózási szempontból több fejtörést okoz az Uber techcég megadóztatása.

Hasonló véleményen volt a Reutersnek nyilatkozó Prem Sikka, aki az Essexi Egyetemen oktat számvitelt. Ő azt mondta, mivel a Google az utóbbi években évente 24 milliárdos forgalmat bonyolított 30 százalékos haszonkulccsal, a megegyezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a céget visszamenőlegesen annyi adó befizetésére kötelezték, mintha a 21 százalékos angol társasági adó helyett a Google-re csak pár százalékos adókulcs vonatkozott volna. Egy másik adószakértő szerint évente 200 milliót kellett volna befizetniük, nem egy alkalommal 130-at. 

A multik adóoptimalizációs ügyei időről-időre Magyarországon is átütik az ingerküszöböt, elég csak a Facebook-adó tervére gondolni, vagy a taxisok Uber-ellenes megmozdulásaira, ahol azt kérték számon a cégen többek között, hogy arányaiban sokkal kevesebb adót fizet be, mint a taxis cégek és a taxisok. De pontosan miről van szó, amikor a multik adóelkerüléséről beszélünk? Tényleg nem fizet adót az Uber? És ez baj? És ha az, akkor miért csinál senki semmit ellene?

Trükkök százai

Az adóelkerülés nem egyenlő az adócsalással, vagyis azzal, amikor cégek nem fizetik be az adót, ami be kéne fizetniük. Optimalizációt jelent, ami teljesen legális, csak éppen nem túl igazságos, hiszen a nagyobb cégek arányosan kevesebb adót fizetnek, mint a kisebbek.

Arról, hogy a cégek pontosan mit csinálnak, amikor adót optimalizálnak, már korábban is lehetett tudni, de a konkrét ügymenetről a szélesebb nyilvánosság számára akkor derült ki igazán sok minden, amikor 2014 végén az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű, tényfeltáró újságírókból álló nemzetközi csoport nyilvánosságra hozott egy csomó dokumentumot. Ezeket a PricewaterhouseCoopers adótanácsadó cég készítette adóoptimalizálás iránt érdeklődő üzletfelei részére.

A dokumentumokból az derül ki, hogy a cégek sok esetben több országon átívelő cégláncolatokat hoznak létre, amiknek a Luxemburghoz hasonló országok is a részei. Luxemburg azért kedvező adózási szempontból a multiknak, mert a helyi törvények alapján egyedi, titkos megállapodásokat lehet kötni a helyi hatóságokkal azzal kapcsolatban, hogy a cég hogyan és mennyi fog adózni az országban.

A dokumentumokat bemutató angol nyelvű videó elég jól összeszedi az adóelkerülés működését. Eszerint három fő módszer van, amivel a multik a több számjegyű adókulcsokat sokszor akár 1-2 százalék köré is le tudják faragni:

  • Az egyik trükk az, hogy az anyacég csinál egy céget Luxemburgban, ami gyakorlatilag cégen belüli bankként működik, és a leányvállalatokat hitelezi. A pénzt a leányvállalatok kamattal együtt visszaküldik Luxemburgba, ahol már alacsonyabb kulccsal lehet adózni.
  • A másik módszer az, hogy a cégek jogdíjat szednek a leányvállalataiktól az anyacég márkanevének használatáért. Mivel a luxemburgi törvények alapján a jogdíjak 80 százaléka adómentes, egy csomó adót meg lehet így spórolni. Mindez nagyjából olyan, mintha egy családban az apa pénzt kérne a többi családtagtól a vezetéknév használatáért.
  • A harmadik lényege, hogy különböző könyvelési megoldásokkal a cégek csökkenteni tudják azt az adóalapot, ami alapján társasági adót kell fizetniük.
  • És van egy negyedik is: a transzferárazás lényege, hogy a cég a leány- és az anyavállalat között úgy cserél el termékeket és szolgáltatásokat, hogy a termékek és szolgáltatások nem érik a piacot. Ezzel befolyásolni lehet a cég eredményét, ami végül adót fog fizetni.

Mindez nem valami távoli dolog, amibe csak akkor botlunk bele, ha az Uber ellen tiltakozó taxisok lezárják a fél Deák teret: a legnagyobb amerikai cégeket tartalmazó Fortune 500-as listáról a cégek 72 százalékának volt adóparadicsomba bejegyzett leányvállalata 2014 végén.

Ennek az a következménye, hogy amikor például az Apple laptopját, az IKEAbútorait, a Coca-Cola üdítőit, a Nike cipőit vagy az Amazon e-olvasóit veszi meg, akkor olyan cégektől vesz termékeket, amik részben azért ennyire sikeresek, mert versenyelőnyben vannak a kisebb piaci szereplőkkel szemben, amik nem tudják vagy nem akarják kihasználni a nemzetközi adózás kiskapuit.

Nem sok adót fizet az Uber, de nem is kell neki

De nem csak Luxemburgban vannak olyan adózási lehetőségek, amik vonzzák a multikat: Írország, Hollandia és Bermuda is elég népszerűnek számít még, de Szingapúrban és Svájcban is sok ügyeskedő cég tart fenn leányvállalatot.

forrás: WSJ.com
forrás: WSJ.com

Az Uber például Hollandiában és Bermudán tart fenn cégeket, és a jogdíjas módszerrel kerüli el azt, hogy Magyarországon társasági adót kelljen fizetnie az itt megtermelt hozzáadott érték után.

A Fortune cikkéből az derül ki, hogy az egész rendszer úgy van kitalálva, hogy évente milliárdokat spóroljon meg azzal, hogy csak a legszükségesebb adónemeket kelljen befizetnie a lehető legalacsonyabb adókulcs szerint. Mindehhez az Uber két fontos leányvállalatot hozott létre: az Uber C.V.-t és az Uber B.V.-t:

  • Az Uber C.V.-t Hollandiában jegyezték be, nincsenek alkalmazottjai, a központja pedig a Bermudán van, ami egy klasszikus adóparadicsom. Ez a cég kötött 2013 májusában az anyacéggel egy szerződést, aminek az a lényege, hogy egy egyszeri összegért cserébe és 1,45 százalékos alkalmankénti jogdíjért megkapja a jogot, hogy az USA-n kívül használja az Uber szellemi tulajdonát képező szabadalmakat. Arról is megegyeztek, hogy megosztják a jövőben fejlesztendő szabadalmak költségeit és bevételeit. Ez teszi lehetővé, hogy az Uber távol tartsa az amerikai hatóságoktól az USA-n kívüli profitját.
  • A másik fontos leányvállalat az Uber B.V. – ennek viszont tavaly októberben 48 alkalmazottja volt. Amikor egy utas bárhol a világon fizet egy uberes utazásért, a kifizetett pénznek általában a 80 százalékát megtartja a sofőr, a 20 százalék pedig ennek a holland leányvállalatnak lesz a bevétele.

A két holland leányvállalat közötti megegyezés alapján ekkor a B.V.-nek jogdíjat kell fizetnie a C.V.-nek az Uber szellemi tulajdonának használatáért. A B.V. a bevétel egy százalékát tarthatja meg nagyjából, a többi pénz pedig a C.V-hez kerül jogdíj formájában. Ez után pedig a holland törvények alapján nem kell adót fizetni.

Tehetnek róla, lehet, hogy tesznek valamit ellene

Időnként persze előjön, hogy nem teljesen oké, ha a nagyobb, nemzetközi piaci szereplők teljesen legálisan lényegesen kevesebb adót fizethetnek a kisebb versenytársaknál. Obama elnök tavaly be is lengetett egy kompromisszumos megoldási javaslatot:

  • a külföldön felhalmozott pénzekre ráhúznak egy egyszeri, 14 százalékos adót, és aztán szabadon haza lehet hozni;
  • a jövőben a külföldi piacok forgalma után 19 százalékos adó;
  • és úgy általában a társasági adó legfelső sávjának 25-28 százalék körülire csökkentése.

Mindez azért is fontos Obamának, mert az amerikai hivatalos adatok alapján 2004-ben amerikai vállalatok összesen nagyjából 16 milliárd dollár adót fizettek 700 milliárd dollár külföldi forrású bevétel után, ami 2,3 százalékos effektív adókulcsot jelent. A külföldön összeszedett profit egyharmada 2003-ban pedig összesen három országból jött össze: Írországból, Hollandiából és Bermudából.

Az ügy egy ideje az EU-ban is terítéken van: az Európai Bizottság (EB) múlt csütörtökön mutatta be azt az új törvényjavaslatot, ami az OECD javaslataival összhangban változtatná meg az EU-n belüli adózási szabályokat, és azt nehezítené meg, hogy a cégek kihasználják az uniós tagállamok adórendszereinek különbségéből származó előnyöket.

A Politico szerint pedig még folynak egy olyan szabályváltoztatás előkészületei is, ami alapján az unión belül működő cégek egy egységes rendszer alapján adózhatnának, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban vannak bejegyezve. Mindezt eddig a tagállamok akadályozták, de Pierre Moscovici adóügyi uniós biztos szerint változik a tagállamok hozzáállása, és rövidesen áttörés várható az adóelkerülés elleni harcban.

Az még simán előfordulhat persze, hogy végül nem lesz semmi az új szabályozásból, vagy nem lesz elég hatékony, de most úgy tűnik, hogy az uniós vezetők szavait tettek is követik. Két hete az EB ugyanis úgy döntött, hogy a belga adórendszer nem felel meg az uniós követelményeknek, és ezért arra kötelezte a kormányt, hogy 35 cégtől hajtson be összesen 700 millió eurónyi adót. Ezt októberben egy Luxemburggal szembeni döntés előzte meg, ami arra kötelezte Luxemburgot és Hollandiát, hogy a Fiat Chryslertől és a Starbuckstól 30-30 millió euró adót szedjen be.

Ezeknek a döntéseknek az az alapjuk, hogy az uniós jogrendszer alapján valójában már most is tiltott állami támogatásnak számíthatnak akkora adókedvezmények, amekkorákat a Fiat Chysler és a Starbucks kapott. Külön érdekes szál a döntés kapcsán, hogy Jean Claude Juncker most annak az Európai Bizottságnak az elnöke, ami ezeket a döntéseket meghozza, miközben korábban annak a Luxemburgnak a miniszterelnöke volt, ami elfogadta azokat az adótörvényeket, amelyek alapján az EB most büntet. Juncker megválasztásakor sokan kételkedtek abban, hogy a luxemburgi politikus betartja-e majd az ígéretét, hogy lecsap az adóelkerülésre. Egyelőre tehát a trükközés áll nyerésre, kérdés, hogy mire lesz elég, ha az EU és az USA is bekeményít.