Chikán: Sokkal többet gondoltunk magunkról

Az utóbbi évek állami centralizációja nemcsak a költségvetést, hanem

a döntés lehetőségét is elveszi az alacsonyabb szintű intézményektől. Az is tény, hogy a kormány intézkedései sok esetben nem kellően átgondoltak, hogy a gazdaság oldaláról nézve ad hoc jellegűek. Persze ilyen esetekben is többnyire valamilyen politikai szándék megnyilvánulását látjuk

– mondja a Magyar Nemzetnek a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség-kutató Központjának igazgatója, Chikán Attila. 

Szerinte a magyar adórendszerben nem a mérték a legnagyobb probléma, hiszen

az áfa, illetve a munkát terhelő járulékok kivételével az adóteher nem mondható különösen magasnak.

Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy nem tudnak tervezni a vállalkozások, hiszen egy-egy gazdasági döntést követően akár rövid időn belül is változhatnak az adózási feltételek, illetve az adómértékek.

Chikán szerint nemcsak akkor van szó korrupcióról, ha valakinek közvetlenül a zsebébe teszik a pénzt, hanem akkor is, ha a közbeszerzések és egyéb eljárások során mindig ugyanahhoz a körhöz tartozók kapják a támogatást. Ez azért különösen káros a gazdaság számára, mert erőteljesen torzítja a versenyt. Hiszen annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ezeknél a nyerteseknél hasznosul társadalmi szempontból is a legjobban a pénz. 

E mellett a közvetlen gazdasági kár mellett felmérhetetlen az a negatív hatás, amit ez a gyakorlat a társadalom erkölcsi színvonalára, hangulatára gyakorol.

Csak ábránd a felzárkózás

Az EU-ból érkező pénzek gyakorlatilag pótolhatatlan erőforrást jelentenek. E pénzek nélkül nem lenne növekedés a magyar gazdaságban, illetve csökkenne a bruttó hazai termék. Nagy gond, hogy 2004 óta kapjuk a közösségi támogatásokat, mégsem tudtuk úgy hasznosítani az ezermilliárdokat, hogy valóban erősödjön a magyar gazdaság, és önállóan, külső támogatás nélkül is képes legyen a növekedésre.

Ennek számos oka van. Nagyon fontos például, hogy a magyar társadalom nem volt felkészülve a piacgazdaságra. Sokkal többet gondoltunk a rendszerváltás után magunkról, mint amennyire valójában képesek voltunk.

Amire pedig aztán végképp nemigen számítottunk, hogy a magyar társadalom nem is akar alkalmazkodni a nyugat-európai normákhoz. És ez sajnos érvényes az átlagemberre és a politikusra egyaránt.

Chikán szerint nem kell passzívan engedelmeskednünk valamennyi szabálynak, de vannak alapdolgok, amelyekben a klubtagság megkíván bizonyos normákat. A korrupció is ilyen terület.

Alapvető gond, hogy bár a nyugat-európai országok gazdasági színvonalát céloztuk meg, a termelékenység tekintetében nem sikerült közelíteni hozzájuk.

A magyar munkateljesítmény ugyanis még a felét sem éri el a nyugat-európainak, így ábránd marad a hozzájuk való felzárkózás. 

És ez nem azért van, mert a magyarok egyenként keveset vagy rosszul dolgoznának. A probléma lényege az, hogy a társadalmi-gazdasági struktúrák nem állnak hatékonyan össze, az egyéni teljesítményekből nem lesz elég értékes társadalmi teljesítmény.

Mi lesz velünk? 

Addigra, amikorra jelentősen csökken vagy akár megszűnik az uniós támogatás (a 2020 utáni kohéziós politikáról még folynak a tárgyalások), meg kellene találni azt az üzemanyagot, amellyel tovább lehet működtetni a fejlődés motorjait. Chikán szerint pillanatnyilag nem látszik, hogy a kormány ez irányban mit akar tenni.

Az viszont világos, hogy előre akarják hozni az uniós pénzek felhasználását, mert ettől remélik a 2018-as választási győzelem alátámasztását.

Nem látom, hogy mivel szeretnék biztosítani a gazdasági növekedést 2018 után.

Vannak közgazdászaik, akik úgy számolnak, hogy az olimpia megrendezési jogának elnyerése után az ahhoz kapcsolódó beruházások húzzák majd a gazdaságot. De szerinte egyrészt nem lesz egyszerű elnyerni a rendezés jogát, másrészt kérdés, hogy egy esetlegesen megnyert és megrendezett olimpia után gazdaságilag mi következik. 

Hiszen ahogy az uniós pénzek felhasználása, úgy az olimpia teremtette mesterséges kereslet sem a gazdaságban gyökerező fejlődés eredménye, így hatásuk csak időleges és korlátozott.