Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Tényleg utolérjük Ausztriát?

2016.03.03. 07:51

Több, vitatható kormányzati döntés ellenére a makrogazdaságot tekintve rövid távon nem vagyunk pesszimisták – mondja Szabó László, a Concorde Alapkezelő elnöke és Bilibók Botond, a cég vezérigazgatója, akikkel a világgazdaságról, annak magyarországi hatásairól, illetve arról a céges átalakulásról beszélgettünk, amiről mostanában többet lehetett hallani a Concorde-csoport kapcsán.

Olyat csinált meg Magyarország, amit kevesen

Nincs eszeveszett száguldás, de elfogadható növekedés valósul meg – mondják. A külső környezet javulását az MNB bátran kihasználta a kamatszint csökkentésére.

Tény, hogy a nulla közeli kamatok és a beáramló jelentős mértékű EU-forrásból magasabb GDP-bővülés következne, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az elmúlt években a magyar magánszektor a világban egyedülálló mértékben csökkentette eladósodottságát.

Míg a felvett hitelek elköltése GDP növelő, addig a hitelek visszafizetése recessziós hatású, hiszen a gazdaság szereplői fogyasztás és beruházás helyett törlesztésre használják jövedelmüket. Nem véletlen, hogy kevés ország próbálkozott meg ezzel. A világ nagy részén ma magasabb adósságállományokkal találkozunk, mint 2008-ban.

A magánszektorral szemben a magyar állam eladósodottsága nem csökkent érdemben, de összetételén belül fokozatosan csökken a devizakötvények aránya.

Összességében tehát az alacsony kamatok és az EU-források pozitív, illetve a durva mértékű hitel-visszafizetés negatív hatása nagyrészt kioltja egymást. Ezért lehet azt mondani, hogy a növekedésünk elfogadható.

Tényleg utolérjük Ausztriát?

Az biztos, hogy legjobb esetben is csak évtizedek múlva. Mindaddig azonban, míg azt látjuk, hogy a fiatalok, a szakmunkások és az értelmiségiek innen abba az irányba áramlanak, addig a különbség nemhogy csökken, hanem csak nőni fog.

A szomszéd rétje persze mindig zöldebb, de az tény, hogy a magyarországi mindennapok során tapasztalható gazdasági, politikai, társadalmi stressz sokak számára vonzóvá teszi Ausztriát. Szabó László, a Concorde Alapkezelő elnöke szerint sajnos ideiglenesen elveszítjük a fiatal generáció legjobbjainak egy részét, az ő érettségiző fia osztályából is sokan folytatják külföldön, szerinte mindent el kell követnünk azért, hogy néhány év múlva hazajöjjenek. Ehhez azonban nagyon sok mindennek meg kell változnia, nem csak a gazdaság terén. 

Nagyon számít, hogy mi zajlik a világban

Az a tény, hogy ma már a magyar lakosság nemzeti össztermék arányos adóssága az EU-n belül az egyik legalacsonyabb és az, hogy a csökkenő nemzeti adósságon belül a devizahitelek egy jelentős részét forintadósság váltotta fel, jelentősen csökkenti az ország pénzügyi sérülékenységét. Erre szükségünk is lesz a jövőben.

A magyar gazdaság ugyanis erősen kitett a külső környezetnek, így a magyar gazdaságpolitika mellett legalább annyira fontos, hogy mi történik a világban.

Jobb nem belegondolni, hogy mi van Kínával

Márpedig a világban egy vontatott, lassú, válságokkal tarkított növekedésre kell felkészülni.

A 2008-as válság kezelése érdekében bevetett egyre brutálisabb monetáris gyógyszerek hatása kifulladni látszik. A nullára levitt kamatok eredménytelensége miatt számos jegybank (EKB, svájci, dán, svéd, japán) már a korábban elképzelhetetlen negatív kamatok alkalmazásával próbál pozitív reálgazdasági hatásokat elérni.

Úgy tűnik, az USA gazdasága lábalt ki leginkább a válságból, a rekordalacsony munkanélküliség és a bővülő lakossági fogyasztás kiváltotta jegybanki kamatemelési várakozások azonban 2015-ben jelentősen megdrágították a dollárt. Nagy kérdés, hogy a decemberi megvalósult kamatemelést követik-e újabbak, különösen az év elején nyilvánvalóvá vált lassulásra a világ többi részén.

Ezen belül is a legfontosabb Kína. Kínában az elmúlt évtizedekben a világtörténelem legnagyobb beruházási programja valósult meg. Jól példázza a méreteket, hogy három év alatt, 2011-13 között Kína több cementet (6,5 gigatonna) használt fel, mint az Egyesült Államok a teljes 20. században (4,5 gigatonna).

Bár a beruházási boom látványos eredményeket hozott, a kritikusok két fontos dolgot hangsúlyoznak. Egyrészt a beruházási döntéseket nem piaci, hanem politikai és a politikával összefonódó partikuláris alapon hozták meg (korrupció), és ez általában a tőke hatékonytalan felhasználását okozza, azaz a beruházások nem térülnek meg. Súlyosbítja a problémát, hogy a beruházások nagy része hitelből valósult meg.

Az elmúlt tíz év kínai növekedése egyre növekvő adósságszint mellett megy végbe. Ma minden 1 jüan GDP-növekedéshez 2 jüan új hitelt kell a rendszerbe pumpálni. (Az amerikai lakáspiac összeomlása előtti években mintha láttunk volna már hasonlót.) Az állami tulajdonú kínai bankok persze lelkesen pumpálnak, de hogy mérlegeikben mennyi rossz hitel halmozódott fel a fenti két hatás eredőjeként, abba jobb nem belegondolni.

A lényeg, hogy mind a világ fejlett részein alkalmazott extrém monetáris kamatcsökkentések, mind a dinamikus növekedést támogató kínai hitelspirál azt jelzik, hogy a világgazdaság mozgásba tartásához egyre súlyosabb mellékhatásokkal járó gyógyszerek alkalmazására van szükség. Mivel a mellékhatások súlyossága lassan megközelíti az eredeti betegség tüneteit, világos, hogy további alkalmazásuk a végtelenségig nem folytatható.

Márpedig egy ilyen helyzetben jobb szárazon tartani a puskaport és makrogazdasági sebezhetőségünket csökkenteni.

Kitolattak a zsákutcából

Komoly változásokról hallani a concorde-os cégek háza tájáról, legutóbb a Figyelő járta körbe a részleteket. 

Bár igaz, hogy most is vannak új fejlemények, az igazi változások már 2010-2011-ben lezajlottak. Az 1990-es évek végétől az Alapkezelő részvényeinek 25 százalékát birtokló menedzsment (kezdetben Szabó László, majd Bilibók Botond, Móricz Dániel és Cser Tamás) irányította nagy önállósággal a vagyonkezelő céget, ugyanakkor a részvények 75 százalékát a Jaksity György, Streitmann Norbert és Borda Gábor által vezetett Concorde Értékpapír Zrt. tulajdonolta. Az Alapkezelő töretlenül fejlődött, jelentősége a csoporton belül folyamatosan nőtt, mígnem a válság éveire nyeresége elérte az anyacég jövedelmezőségét.

A 2008. évi válság után az Értékpapír Zrt. korábbi tulajdonos vezetői kivonultak az operatív irányításból és a brókercég irányítását Pál Árpád vette át. Bilibók Botond szerint a korábbi független aranyévek után a fő tulajdonosnál bekövetkezett változások az Alapkezelőre is kihatottak. Napról napra világosabbá vált, hogy az új felállásban a korábbi működési modell hosszú távon nem fog működni.

A fő tulajdonosokkal kialakult nézetkülönbségek világossá tették, hogy zsákutcában járnak, ezért eldöntötték, hogy kiszállnak, nulláról újrakezdik és megpróbálnak felépíteni egy olyan céget, amelyben kompromisszumok nélkül tudják a szakmai elképzeléseinket megvalósítani.

Számukra elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy olyan cégben dolgozzanak, ahol nem biztosak abban, hogy 5 év múlva is a helyünkön lesznek. Ezzel éppen legnagyobb előnyüket, a hosszú távú érdekeltségüket veszítették volna el.

A legrosszabbkor szálltak be, de nem bánják

A felmondás mindenki számára megpróbáltatás volt. A távozók többségében első és egyetlen munkahelyüktől valamint 15 év alatt felépített cégüktől búcsúztak, a fő tulajdonos vezetői pedig meglepődtek, mert nem érezték Bilibókék problémáinak súlyosságát.

A mindkét fél számára kedvezőtlen helyzet kialakulását végül Pál Árpád fejéből kipattant megoldás oldotta fel: ha az Alapkezelő vezetői megvásárolják a cég többségét, akkor a jövőben szabadon alakíthatják a cég stratégiáját (Pált is megkérdeztük, hogy ő hogyan emlékszik, de arra hivatkozva, hogy köti az üzleti titoktartás, nem kommentálta az akkori eseményeket. Jaksity György álláspontját pedig korábban már bemutattuk). Az alapkezelő többségi tulajdonszerzésével a korábbi fő tulajdonos brókercég ugyan kisebbségbe kerül, de így is jelentős bevételhez jutott a vételárból, illetve passzív tulajdonosként részesedik az éves osztalékfizetésekből is. 

Problémát „csupán” a vételár nagysága és a kedvezőtlen kilátások jelentettek. Az új kormány 2010 végén törvényt hozott az Alapkezelő legnagyobb üzleti szegmensének, a magánnyugdíj-pénztári rendszernek a megszüntetéséről. A következő évben megjelent a bankadó és egy nagyon durva kormányzati kommunikációs kampány a pénzügyi közvetítő rendszert célozva. Majd 2011-ben beütött a görög és ezzel az európai válság. Nem volt egy vidám, bizakodó időszak.

Az üzlet végül megköttetett, így 2011-től a Concorde Alapkezelő immár a Concorde Értékpapírtól leválva, önállóan, tulajdonos vezetői által irányítva működött tovább. Volt, aki szinte az összes pénzét, volt, aki mindenét és volt, aki eladósodott és annál is többet rakott bele a tranzakcióba.

Utólag kiderült, hogy a kivásárlás nem volt rossz döntés – mondja Bilibók. A magánnyugdíj-pénztári pénzek ugyan elvesztek, de az Alapkezelő hamar kiheverte az állami csapást. Mára piacvezetők lettek a nagy karriert befutó ún. abszolút hozamú befektetési alapok piacán, a kivásárlás évétől az Alapkezelő eredménye minden évben meghaladta az egykori anyacég profitját, jelentős osztalékjövedelmet termelve a kisebbségi tulajdonosoknak is.

Az idei évtől további változás, hogy immár a Concorde Értékpapír is megjelenik az alapkezelési piacon Accorde nevű alapkezelőjével, míg a Concorde Alapkezelő új céget alapított ügyfelei számlavezetésére és alapjainak online forgalmazására Alapforgalmazó Zrt. néven.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.