Jusztina
6 °C
20 °C

Egy éve bukott meg a Quaestor, de a lényeg még mindig nem derült ki

DSZZS20150310006
2016.03.09. 18:27 Módosítva: 2016-03-31 14:04:21
  • Eltelt egy év a brókerbotrányok csúcspontjának számító Quaestor-ügy kipattanása óta.
  • A botrányból hamar a magyar pénzpiac eddigi legnagyobb szabású, politikai szálakkal átszőtt csalása bontakozott ki.
  • 2007-2012-ig mintegy 32 ezer embert károsítottak meg, nagyságrendileg 150-180 milliárd forinttal, a bűnszervezet nagyjából a faék egyszerűségű piramisjátékok elvén működött.
  • A még mindig tartó kártalanítást folyamatos kavarás és az érintettek tiltakozása kíséri.
  • Februárban lezárult a nyomozás fő szála, vádemelésig jutott az ügy. Összesen 11 embert vádolnak, mind korábbi Quaestor-alkalmazott.
  • A politikai és a hatósági felelősségeket viszont egyáltalán nem vizsgálták ki, pedig bőven lenne mit megkapirgálni.
  • Még mindig folyik néhány járulékos nyomozás, de ahogy az lenni szokott, a legérdekesebb dolgok talán sosem derülnek ki.
  • Összeszedtük, mi történt az elmúlt év folyamán a Quaestor-ügyben, és hogy állunk most.

Egy évvel ezelőtt, 2015. március 9-én éjszaka a Quaestor cégbirodalom kötvénykibocsátója, a Quaestor Financial Hrurira különös közleményt adott ki. A tájékoztatásban az állt, a cég áldozatul esett a Buda Cash botrány okozta értékpapír-piaci pániknak, ezért átmenetileg fizetésképtelenné vált és csődvédelmet kért.

Kis hazugság a sok nagy után

A közlemény - melyről később kiderült, hogy hazudtak benne a csődvédelemről - pár órával azután született, hogy a Magyar Nemzeti Bank illetékesei vizsgálatot tartottak a cégnél, súlyos szabálytalanságokat tártak fel, és felügyeleti biztost neveztek ki az értékpapír-kibocsátó élére. Az MNB-s Windisch László pár nap múlva arról is beszámolt, hogy bár a pénzpiaci pániknak valóban lehetett szerepe a Quaestor fizetésképtelenségében, a baj valójában ennél sokkal nagyobb: a cég a sokszorosát adta el annak a kötvénymennyiségnek, amelyre kibocsátási engedélye volt, vagyis fiktív értékpapírokat sóztak rá több tízezer ügyfélre. A kárt 150 milliárd forintra becsülték.

Ezután felgyorsultak az események, kiderült többek között, hogy egy minisztériumi háttérintézmény is jelentős pénzmennyiséget tartott a csaló pénzintézetnél. A külügyhöz kötődő

Magyar Nemzeti Kereskedőháznak 3,8 milliárdja volt bent állampapírban, amit jó érzékkel sikerült éppen az utolsó pillanatban kimenteni.

Emellett volt még ott egy 72 milliárd értékű, az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírszámla is, amit valamivel korábban, a Buda Cash csődje után megszüntettek. Nem volt mindenki ilyen szemfüles a brókerbotrány idején: néhány nappal korábban a Hungária bedőlésekor a Földművelésügyi Minisztériumnak alsó hangon 410 millió forintja veszett oda.

Elhúzódó nyomozás, botrányos kárrendezés

Az ügyben azonnal megindult a nyomozás és elkezdődtek a házkutatások. Sokan az ügyészség szemére hányták, hogy a korábbi esetekhez képest csigatempóban halad, a Quaestor-tulajdonos Tarsoly Csabát csak március végén vették őrizetbe. A nyomozóhatóság azzal érvelt, hogy ezalatt az idő alatt sikerült stabil lábakon álló indoklást összerakni a gyanúsításhoz, mindenesetre a köztes idő lehetőséget teremtett Tarsolynak egy furcsa manőverre: maga helyett egy Orgován Béla nevű, a semmiből előkerült büntetett előéletű férfit nevezett ki a cég vezérigazgatójának. Egy héttel később, közvetlenül előállítása előtt aztán meggondolta magát, és visszavette a céget, de azóta sem világos, hogy pontosan mit akart és mit tudott elérni ezzel a húzással.

Közben állt a bál az ügyfelek kártalanítása körül. A Befektető-védelmi Alap eleinte jogi vita miatt húzódozott tőle, hogy fiktív kötvények után felelősséget vállaljon, de végül április közepén megszavazták a kártalanítást, mire az igazgató rögtön lemondott. Utána gyorsan döntött az országgyűlés az erről szóló törvényről is, ami az ügyfelek igencsak nagyvonalú kártérítéséről szólt, de ezt azóta egyszer már át kellett írni, mert az Alkotmánybíróság visszadobta.

A második változatba bevették a Hungária-károsultakat is - a Buda Cashesek továbbra is hoppon maradtak -, és jóval kevésbé kedvező feltételeket szabtak. Az ügyfelek nem is túl elégedettek, tavaly óta rendszeresen vannak kisebb-nagyobb Quaestoros megmozdulások, a szerdai évfordulóra is jutott egy hídlezárós tüntetés a Széchenyi térre, amelyen rendes elszámoltatást és teljes kárpótlást követeltek. 

A végeredmény azért mégiscsak az, hogy a szabályosan működő pénzintézetek által létrehozott Beva pénzéből kártalanítják elég nagy részben a pilótajátékszerűen felépített Quaestor átvert ügyfeleit. A hiányzó kötvények után 6 milliós plafonnal már kifizettek 86,6 milliárd forintot több mint 31 ezer embernek. Az ezen felüli, de még 30 millió forinton belül levő kárigényeket a Kárrendezési Alap március 31-ig bírálja el, így ma még nem lehet tudni a kifizetésre kerülő pontos összeget, de még a szigorított feltételek mellett is sok tízmilliárdról lehet szó

A magyar történelem legnagyobb pilótajátéka

Az ügyben közel egy év után történt vádemelés a 11 gyanúsított – mind korábbi Quaestor-alkalmazottak – ellen, akik az ügyészség szerint klasszikus maffiaként működve szövetkeztek több tízezer ügyfelük megkárosítására. A vádpontok szerint Tarsolyék a befektetők 46 milliárd forintnyi kötvényét szabályosan ellopták, több tízmilliárd forint értékben fiktív állampapírokat és kötvényeket értékesítettek az ügyfeleknek, szintén nem létező értékpapírokra kötöttek opciós szerződéseket, továbbá a cég legális tevékenységéből származó bevételt is lenyúlták készpénzben.

Az ügyészség nem emelt vádat minden feltárt bűncselekmény kapcsán, ez durva is lett volna, mivel csak Tarsolynál 753 rendbeli törvénysértést találtak.

Végül praktikus okokból csak a legsúlyosabb öt tétel került a vádiratba, de ettől még volt Quaestor-vezér nem sok jóra számíthat, ezek alapján akár 25 év börtönt is kaphat. Jelenleg a másod- és harmadrendű vádlottal együtt előzetes letartóztatásban várja a tárgyalást.

Az ügy politikai szálával az ügyészség egyáltalán nem foglalkozott, mivel a külügyes pénzkimentéssel kapcsolatban nem találtak bűncselekményre utaló nyomot. Sőt, szerintük

éppenséggel szerencse, hogy a minisztérium még a csőd előtt ki tudta venni a közpénzt,

azt pedig nem vizsgálták, valójában milyen információk alapján tették ezt. A Fideszben végig ragaszkodtak hozzá, hogy a Quaestort megelőző Buda Cash illetve Hungária-bedőlés után maga Orbán Viktor utasított minden kormánypolitikust, vegyék ki az összes közpénzt a brókercégekből, a dátumegybeesés pedig csak véletlen. 

Biztosan elkerülhető lett volna a baj

A nyomozás során azt is megnézték, hogyan lehetett volna elkerülni a brókerbotrányokat, köztük a Quaestor-ügyet. Ezzel kapcsolatban az ügyészség arra jutott, a pénzpiaci szabályozás fellazulása és a felügyelet mulasztásai is hozzájárultak a katasztrófához, ugyanakkor feltűnően körbelőtte a regnáló kormányt a felelősség megállapításakor. Az első fontos problémaként egy 2005-ös tőkepiaci törvénylazítást jelölt meg a főügyész, amelyről azt állította: ha nem történt volna meg, a Quaestor egy éven belül lebukik a csalással.

Ezen kívül kiemeltek egy 2009-es PSZÁF-vizsgálatot, amikor az ügyészség állítása szerint kisebb, pénzbüntetéssel sújtható szabálytalanságokon kívül hamis adatszolgáltatást is lelepleztek a Quaestornál. A felügyelet nem vitte törvényi útra az ügyet, pedig állítólag magánokirathamisítás miatt feljelentést tehettek volna. Az ügyészség szerint ez minimum felveti a bűnpártolás és vesztegetés gyanúját, de az ilyen ügyek 5 év utáni elévülése miatt már kár is volna foglalkozni vele. 

A 2010 utáni időszakkal kapcsolatban már elnézőbb volt az ügyészség: A 2013-ban esedékes nagyszabású tőkepiaci vizsgálat során az akkor még létező PSZÁF-nak szerintük már nem állt módjában rájönni a turpisságokra, mivel eddigre már túl jól kiépült a felügyelet megtévesztésére szolgáló “álbrókerrendszer”.

Egy csomó mindenben még mindig nyomoznak

Mint általában, a Quaestor-esetnél sem azok igazán érdekes részletek, amik kiderültek, hanem azok, amiket nem tudtunk még egy évvel az ügy kipattanása után sem. Ezeknek egy részéről még folyik a nyomozás, az pedig már szinte biztos, hogy a februári vádemelést további eljárások fogják követni. A főügyész a februári sajtótájékoztatón elmondta, Orgován Bélát közokirathamisítással gyanúsítják, ezen kívül nyomoznak még sikkasztás és pénzmosás ügyében. Mindegyik esetben nagyon valószínű, hogy lesz vádemelés.

Az is biztosnak látszik az ügyészség szerint, hogy a kicsalt és ellopott pénz egy részét külföldre juttathatták Tarsolyék. Ebben az ügyben lassan halad a nyomozás, a magyar hatóság jogsegélyeket adott be meg nem nevezett külföldi bankokhoz, amelyekre a legutóbbi sajtótájékoztató időpontjában még nem érkezett válasz.

Tehát folyik még a munka az ügyészségen, de akadnak azért olyan pontok, amikre minden jel szerint nem lesz hivatalos válasz, mivel egyáltalán nem is nyomoznak az irányukba.

Bűnrészes vagy csak trehány volt a felügyelet?

Nem tudjuk például, hogyan oszlik meg a felelősség az egymást követő MSZP-SZDSZ- és Fidesz-kormányok, illetve az alattuk működő pénzpiaci felügyeletek között. Orbánék a kezdetektől próbálták úgy beállítani az ügyet, mintha újabb szocialista brókerbotrányról lenne szó, de ez kicsit sem tűnt soha meggyőzőnek. A tőkepiacokról szóló 2001-es törvényt valóban 2005-ben lazították olyan irányba, amely kedvezett a Quaestor mesterkedéseinek, és 2009-ben is valószínűleg hibázott a PSZÁF.

Ennél a pontnál furcsa ellentmondás van az ügyészség és a felügyelet álláspontja között. A főügyész egyértelműen kijelentette, hogy a Quaestor lebukott PSZÁF-nál magánokirathamisításnak minősülő szándékos hamis adatszolgáltatással, ennek ellenére megúszták egy 3 milliós bírsággal, és senki nem tett feljelentést az ügyben, ami miatt az ügyészség hivatali bűnpártolást gyanít. A felügyelet azévi határozataiban viszont csak arra találni utalásokat, hogy hiányos, hibás dokumentumok pótlására kötelezték a céget. Ez az ügy ugyan már mindenképpen elévült, de azért még lehetnek az MNB környékén pozícióban olyanok, akik benne voltak a Quaestor-környéki törvénytelenségek elkenésében. 

Ezzel az anomáliával kapcsolatban megkerestük a felügyelet több korábbi, magas beosztású dolgozóját. Forrásaink azt mondták, nem tartják valószínűnek, hogy megvették az ellenőröket, de teljesen kizárni ezt sem lehet.

Arra talán még nagyobb az esély, hogy a felügyeleti elnököt politikai nyomás alatt tartották,

az ilyesmi semmiképp se lenne idegen a hazai gyakorlattól.

2010 után is zavartalanul működhetett a bűnszervezet

De a Quaestor-sztori java még csak ezután következett. A csoport 15 éves tevékenységéből 9 év az Orbán-kormányok regnálása alá esett, ebből az utolsó 5 év már a Szász Károly-Matolcsy György-féle felügyeleti éra része. Ebben az időszakban többször is vizsgálták a Quaestort, de arról szemérmesen hallgat a kormány és az ügyészség is, az MNB miért nem fogott gyanút például 2014 végén, a Quaestor végóráiban, amikor megvásárolták a francia Credigen bankot. Egy felügyelt bank megvásárlása esetén nagyon komoly vizsgálat vizsgálat kellene, hogy megelőzze a tranzakció engedélyezését, de a Quaestor ezen gond nélkül átcsúszott - bár a jegybanknak nem is volt kötelessége a vevő, tehát a Quaestor működésének átfogó vizsgálatára, csak a konkrét tranzakcióhoz kapcsolódó feltételek meglétét kellett vizsgálják, a súlyos problémák pedig ennyiből nem látszottak.

Szintén nem sokkal ezelőtt 70 milliárdos kötvénykibocsátást engedélyezett az MNB a Quaestor Financial Hrurirának. Ekkor a kötvénykibocsátót leellenőrizték, ezt azonban a szabályozás szerint nem voltak kötelesek összekötni a kötvényeket forgalmazó Quaestor Értékpapír Zrt. ellenőrzésével, ahol a visszaélések történtek. Az Értékpapír Zrt. 2013-as vizsgálatakor pedig ugye nem találtak semmi furcsát, amit az ügyészség az akkorra már “túl profin kiépült bűnszervezetre” fog. De azért az ettől függetlenül gyanús, hogy senkinek nem tűnt fel például az a különös körülmény, hogy közel háromszor annyi kötvény forog a piacon, mint amennyi legálisan létezhet.

A felelősséget végül megpróbálták letolni az alacsonyabb, könyvvizsgálói szintre, ahol valóban súlyos visszaélések folyhattak, de ez önmagában nem menti fel a felelős hatóságot. A dolognak ez az oldala policy-szintű következményeket is magával hozott, hamarosan létrehozzák a Közpénzügyi Hatóságot, amit a bűnbaknak beállított szakma ellenez

Mindenkit kifizetünk, nehogy kiderüljön valami

Nyilván nem kell túl élénk fantázia hozzá, hogy azt gondoljuk, kesztyűs kézzel bántak a vezető kormányzati politikusokkal feltűnően jó kapcsolatot ápoló Tarsoly cégével. A Quaestor-tulaj külügyes kötődéséhez kétség sem fér, 2013-ban saját parlamenti belépőt is kapott az akkor még államtitkárságként működő Miniszterelnökségtől, ahol Szijjártó Péter is dolgozott. Tarsolyt üzleti kapcsolat fűzte a korábban letartóztatott volt moszkvai agrárattasé Kiss Szilárdhoz is.

Mindezt figyelembe véve különös jelentőségűnek tűnik az a körülmény, hogy az MNKH pénzét éppen március 9-én, az utolsó lehetséges időpontban mentették ki. Orbán Viktor valószínűleg tényleg utasította a minisztériumokat február végén, hogy vegyenek ki minden pénzt a brókercégekből, bár ezzel kapcsolatban is sok a homályos pont. De még ha így is van, kérdés, 

miért hazardírozott a külügy még két hétig a miniszterelnöki ukáz után,

majd miért vették ki éppen mégis jókor azt a 3,8 milliárdot, hacsak nem voltak bennfentes információik a valós helyzetről. Mindennek ellenére az ügyészség nem talált semmi gyanúsat a Magyar Nemzeti Kereskedőház pénzkimentésének körülményeiben. Különösen pikáns az a részlet, hogy az MNKH-n kívül viszont mindenki másra, aki a vége felé vette ki a pénzét, rászállt a Quaestor felszámolásáért felelős PSFN. A kérdéses ügyfeleket be is perelték, de később elálltak a perek nagyobb részétől, most már csak a gyanús ex-quaestoros alkalmazotti kört perelik.

Szintén politikai érintettségre utal, hogy feltűnően sietős volt a kormánynak a quaestorosok nagyösszegű kártalanítása külön törvénnyel, miközben a többi brókerbotránnyal kapcsoltban nem voltak ilyen nagyvonalúak. Az azonnali határozott közbelépés azt sejteti, mindenképpen szerették volna elkerülni, hogy az esetleges kártérítési perek során kiderüljenek bizonyos részletek a Quaestor-befektetésekkel kapcsolatban. Ez elég jól sikerült is nekik. 

Nem tudjuk, mennyi pénzről van szó, de biztos, hogy a töredéke sincs meg

Az eltűnt pénz pontos mennyiségéről és arról, hogy hova került, szintén csak találgatunk. Az ügyészség állítja, hogy 44 milliárd forintnyi vagyontárgyat foglaltak le, de ebben többek között olyan tételek szerepelnek, mint a győri ETO stadion és hozzá kapcsolódó szabadidőközpont. Az ETO-beruházást nagyrészt állami hitelből valósították meg Tarsolyék, amelynek nagy részét még nem fizették vissza az NFM-nek botrány kirobbanásáig. A komplexum értékbecslése is erősen fölé lehet lőve a valós piaci értékének, ha megpróbálnák eladni, könnyen kiderülhetne, hogy a töredékéért sem kell senkinek egy jelzáloggal terhelt stadion és egy nem túl jó helyen lévő, kihasználatlan szálloda Győrben.

Aztán ott van a meg nem valósult Duna City projekt, amely körül szintén órási a homály: Tarsoly ügyvédje nemrég azt állította, abban van a befektetők pénze. Azonban kérdéses, ez hogyan lenne lehetséges, mivel korábban éppen azzal próbálta magát börtönön kívül tartani Tarsoly, hogy neki ezzel a projekttel kell foglalkoznia, különben a hitelezők elviszik az egészet. Ha viszont hitelből vásárolták a nagyvásártelepi területet, akkor nem világos, mennyi pénze lehet ott a Quaestornak. 

A lefoglalt értékeken kívül logikusan kellene lennie még egy csomó pénznek, potenciálisan akár tízmilliárdoknak valahol,

ugyanis az ügy kipattanása óta folyamatosan 150-180 milliárd forintról beszél minden illetékes. A focicsapat évi 1 milliárd körüli összeget vitt el, úgyhogy abba az irányba biztosan nem folyhatott el minden. Tarsoly Csabánál sem voltak grandiózus összegek, 3 millió forintot találtak nála, amikor elkapták. Ott van a még nyomozás alatt álló külföldi bankos szál, de mivel valószínűleg a pénz nagyrészt készpénzformában ment befelé és kifelé is a Quaestorból, azt sem lehet kizárni, hogy egy része sosem hagyta el az országot, és mondjuk egy páncélszekrényben pihen valahol.