Felforgatja Svédországot a menekültválság

GettyImages-510605340
2016.04.30. 23:23
Nemrég a Spotify svéd alapítói annyira kiakadtak, hogy nyílt levélben fenyegették a politikusokat azzal, hogy elviszik a céget az országból. Az elégedetlenkedésük egyébként nem alaptalan, de ha valami hosszú időre megváltoztatja majd az országot, az nem a Spotify költözése, hanem a menekültek betelepülése lesz. Sok olyan gazdasági problémát nehezít ez ugyanis tovább, amivel az ország eddig is küzdött. A kérdés viszont nem az, hogy megoldják-e a bajokat, hanem az, hogy milyen ára lesz ennek hosszabb távon.

Ha egy a közélettel és világ dolgaival a közepesnél jobban képben levő magyart megkérdeznénk az utcán, hogy a magyar Prezi-Ustream-Logmein startupthármas, vagy egy svéd technológiai cég igazgatójáról tudná-e elképzelni előbb, hogy nyílt levélben fenyegeti meg a saját kormányát, hogy ha nem szedi össze nagyon hamar az országot, akkor költözteti a cégét, akkor valószínűleg alig lenne olyan, aki skandinávokra gondolna.

Pedig nemrég ez történt: a stockholmi központú netes zenemegosztó Spotify két alapítója, Daniel Ek és Martin Lorentzon nyílt levelet írt a Medium.com-ra, amiben figyelmeztetik a svéd politikusokat, hogy a 10 éve alapított cégük pillanatok alatt az USA-ban költözhet, ha néhány dolog nem változik meg viszonylag gyorsan.

Úgy érzik, nincsenek rájuk techintettel

2000 óta Svédországban hét egymilliárd dollárnál nagyobb értékűvé duzzadt techcég jött létre: ezek közül kiemelkedik a Spotify és az e-kereskedelemben utazó Klarna, de a netes telefonos Skype-nak is svéd volt az egyik alapítója, és a Minecrafttal befutott játéktervező Mojang és a Candy Crush Sagát is tervező King is svéd cég, vagy az volt valamikor. Ek és Lorentzon ugyanakkor attól tart, hogy a svéd techszcéna már nem sokáig marad ilyen erős.

Hogy mi a bajuk?
  • A stockholmi ingatlanpiac szerintük egy katasztrófa: a túlszabályozás és nem megfelelő beruházási tempó miatt nehéz megfelelő lakást találni, ilyen környezetbe pedig nehéz külföldről becsábítani a Spotify fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos külföldi szakembereket.
  • Külföldiekre pedig azért van szükség, mert Ekék szerint a svéd oktatás sem működik úgy, ahogy kéne neki: a magyar technikaórához hasonló kézműves ügyeskedésre tanító foglalkozás kötelező a svéd közoktatásban, de a programozás nem – a megfelelő képzettségű svédek hiánya pedig hosszabb távon Ekék szerint szintén csökkenti majd a svéd techcégek versenyképességét.
  • Ráadásul az adórendszerrel sem elégedettek: nem is azzal van bajuk, hogy túl sokat kéne adózniuk - az anyacég egy ideje már Londonban van, és Stockholmban csak egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó leányvállalatot tartanak fenn -, hanem az, hogy a svéd törvények értelmében a cég dolgozói nem kaphatják a fizetésük egy részét a cég részvényeinek formájában. Ek és Lorentzon szerint ugyanis az, hogy a cég dolgozói egyben tulajdonosok is legyenek "tökéletesen illeszkedik hozzájuk és a svéd kultúrához is". Persze valójában ezzel is inkább csak az a bajuk, hogy a részvényopciós lehetőségekkel könnyen külföldi munkaerőt az országba hozni.

Mindez egyébként azért is zavarja a két Spotify-alapítót, mert Európa még mindig nem termelt ki olyan technológiai gigacéget, mint a Facebook vagy a Google, és uniós szinten is szó van arról, hogy problémás az, hogy az USA és már-már Kína is jobb környezetet tud teremteni techcégeknek, mint az EU.

Közben persze még Svédországon belül sem ért mindenki mindenben egyet a spotifyosokkal: a stockholmi podcast startup, az Acast alapítója, Mans Ulvestam például azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy Svédországban nincs semmi baj az oktatással, és bár nincs minden rendben a stockholmi ingatlanpiaccal, a New Yorkba költözés nem old meg semmit, mert még így is olcsóbb Stockholmban fejlesztéssel foglalkozni.

Mindent felforgathat a menekültválság

És bár ténylegesen vannak problémák, Svédország még így is elég szerencsésnek tekinthető a válságból való kilábalás szempontjából: az ábrán látszik, hogy GDP tekintetében nagyjából ott áll most Svédország 2010-hez képest, ahol Magyarország, ami EU-s szinten átlagon felüli növekedést jelent mindkét ország esetében.

Közben az egyik legnagyobb probléma, a lakáshiány ügyében is történt előrelépés: tavaly annyi ház és lakás épült, amennyi 2006 óta egy éven belül sohasem. Mindezek ellenére viszont egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon minden rendben lesz. A problémákat ugyanis tovább bonyolítja az a trend, ami a Quartz ábráján látható. Svédország csak 2015-ben 160 ezer menedékkérelmet fogadott be (2014 óta pedig összesen 250 ezret), ami egy főre jutó menedékkérelmek számát tekintve hatszorosa az uniós átlagnak.  

A svéd statisztikai hivatal előrejelzése alapján korábban nem vártak túl nagy népességnövekedést az országban, ugyanakkor a migrációs trendek változásának hatására most már arra számítanak, hogy már 2016 végére 10 millióra nő az ország népessége, és az évtized végéig még úgy is 11 millióra emelkedik, hogy közben már jelentősen szigorítottak a bevándorlási szabályaikon.

Stockholm a maga évi harmincezer beköltözőjével jó példa arra, hogy milyen problémákkal néz mostanában szembe az ország: a város Európa egyik leggyorsabban növekvő nagyvárosa, viszont lakáspiacon a bérleti árak sokáig maximálva voltak, ami miatt egyrészt egy idő után nem - vagy csak feketén - lehetett megfelelő lakáshoz jutni, másrészt viszont a lakásépítés és lakáskiadás sem érte meg annyira.

A kevés lakásra jutó rengeteg ember aztán itt is extrém helyzetet alakított ki: az albérletárak alacsonyan maradtak, de gyakorlatilag lehetetlen volt kivehető lakást találni, a megvásárolható ingatlanok árai viszont az egekbe szöktek, ami a svéd lakosság durva eladósodásához vezetett. Mindez ahhoz vezetett, hogy nemrég eltörölték a bérletár-maximumot: ennek a hatásaiból viszont rövid távon nem látszik semmi, évek kellenek majd ahhoz, hogy a lakáskínálat utolérje a keresletet.

És itt érnek össze a munkaerőpiac, az ingatlanpiac, a hitelezés és a bevándorlás problémái. Craig Beaumont, a Nemzetközi Valutalap svédországi misszióvezetője magyarázott erről egy interjúban nemrég: "az átlagos munkanélküliség elég alacsony, csak 7,25 százalékos, tehát alacsonyabb mint az európai átlag. Viszont az alacsony képzettségűek között már 19 százalékos a munkanélküliek aránya, és ugyanez az arány 16 százalék azok között, akik nem Svédországban születtek".

Ehhez viszont hozzájárul az is, hogy nehéz megfelelő helyen lakást találni, ami nehezíti az elhelyezkedést is, hiszen lehet, hogy lenne munka, de a potenciális munkavállaló nem tud a környékre költözni. Közben viszont még az is eladósodik, akinek van munkája, mert az ingatlan- és bérleti árak az egekben vannak.

Már nem az a Svédország?

Ennek ellenére az elemzők általában nyugodtak Svédországgal kapcsolatban: mivel nőnek az adóbevételek, a költségvetést valószínűleg nem fogja túlzottan megviselni, hogy a migrációval kapcsolat extra kiadások jelentősen megnőttek az idei évi költségvetésben. Ez egyébként rövid távon még hozzá is ad a gazdasági növekedéshez, hosszabb távon viszont már jelentős terhet jelenthet.

De nemcsak a költségvetést terhelheti meg, hogy segíteni kell munkához juttatni az országba rövid időn belül betelepülő bevándorlók tízezreit. A svéd gazdasági modell ugyanis évtizedek óta arra épül, hogy a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek úgy alakítják ki a minimálbért és a munkavégzési körülményeket, hogy

az alacsony hozzáadott értékű, keveset fizető munkáknak esélye se legyen igazán megmaradni az országban.

Mindehhez szervesen hozzájárul a kormány oktatáspolitikája, ami pedig lehetővé teszi azt, hogy a munkavállalók rendelkezzenek azokkal a képességekkel, ami ahhoz szükséges, hogy magasabb hozzáadott értéken lehessen termelni.

Mindez egyébként a válság óta már elkezdett átalakulni, de ez a folyamat nem a képzetlen munkaerőnek kedvezett: a Világbank tanulmánya szerint egy olyan munkaerőpiac kezdett létrejönni Svédország, ahol a teljes állású munkavállalók magasabb bérért és a kirúgástól kevésbé tartva dolgozhattak, miközben a képzetlenebb munkavállalók egyre gyakrabban kényszerültek bizonytalan, rövid távú munkákat elvállalni.

A bevándorlás viszont azért jelent komoly politikai kihívást, hiszen a bérek ügyébe a kormánynak eddig alig volt beleszólása, most viszont - ahogy arra az IMF-es Craig Beamont is felhívja a figyelmet - a bevándorlók munkavállalásának az lehet az egyik korlátja, hogy a magas minimálbér miatt a képzetlenebb munkaerő munka nélkül maradhat, illetve a már munkával rendelkezők védettsége (végkielégítés, felmondási idő) miatt lassabban lehet csak integrálni a friss munkaerőt. Normális esetben ezt Svédországban képzéssel szokták megoldani, és a migrációt kezelő új intézkedések között is bőven van ilyen, ugyanakkor ennyi embernél rövid távon mindenképp kockázatot jelenthet majd az, hogy milyen hatékonysággal tudják majd integrálni a migránsokat.

Az ingatlanpiac után így a munkaerőpiac lehet majd az a terület, hogy a svédek elmozdulhatnak majd a szabályozottabb, klasszikus szociáldemokrata irány felől a liberálisabb, angolszász országokra jellemző szabályozás felé. Persze mindez sok mindenen múlik még, de például a híresen összeszedett állami szolgáltatásokra képes skandináv országokban az is fura, hogy forprofit magáncégek keresik magukat degeszre azzal, hogy állami megrendelésre menekültszállásokat tartanak fenn. Egyelőre nem tiszta, hogy ez a kivétel lesz, vagy a szabály, de a menekültválság mindenképp nagyobbat változtathat az országon, mint az, hogy a Spotify megy-e, vagy marad.

(Borítókép: Egy menekült kisgyermek sétál az édesanyjával Svédország legnagyobb menekült befogadó táborában, Vanersborgban, 2016. február 16-án. Fotó: David Ramos/Getty Images)