Arra vár az állam, hogy mikor patkolunk el

Csömörön, a Nagy Sándor utcában baromi nagy a zaj. Van persze madárcsicsergés, fűnyírózúgás meg ilyenek, amik a város szélén lévő kertes házas utcában szoktak lenni, de az egész alatt ott van egy folyamatos morajlás, ami bekúszik az ember fülébe, része lesz a környezetnek, de azért folyamatosan emlékeztet, hogy ott van. Ez a zaj a 2x2 sávos M0-s autóút, vagyis a budapesti körgyűrű keleti szakasza, ami pár száz méterre húzódik a Nagy Sándor utcától. A környéken lakóknak már nyolc éve ezzel a háttérzajjal kell élniük, ami rettenetesen megkeseríti a főleg nyugdíjaskorú lakók életét. Az pedig még a zajnál is jobban zavarja a helyieket, hogy

A csömöriek ügyében tavaly ősszel döntött jogerősen a Kúria, azóta volt ígérgetés, trükközés, jogi csűrés-csavarás, pénz viszont még mindig nem jött.  A helyiek így egyre elkeseredettebben és dühösebben hallgatják a zajt. 

Hét év morajlás

Az egész még 2008-ban kezdődött, amikor elkezdték építeni az M0-s autópálya Csömör és Árpádföld közötti szakaszát. Pontosabban még korábban, mert a helyiek már 2002-ben, az első nyomvonaltervek megjelenése után tiltakoztak az ellen, hogy a szájukba építsék az autóutat. Biztos sokan emlékeznek arra, milyen viták voltak az M0-s körgyűrű kiépítése körül még a 2000-es évek közepén. A budapestiek már alig várták, hogy végre megépüljön a körgyűrű, a projekt viszont folyamatosan tolódott a helyi civil szervezetek tiltakozása miatt.

A Csömöri Érdekvédelmi Közösség, a Levegő Munkacsoport és más civil szervezetek is nagyon küzdöttek a projekt ellen, aláírásokat gyűjtöttek, bíróságon próbálták megakadályozni az építkezést, még az Európai Bizottsághoz is elmentek, hogy szerintük rosszul költi el a magyar állam az útépítésre járó uniós pénzt.

és már a tervezésnél és hatástanulmányoknál is látszott, hogy a három alternatíva közül ez fogja leginkább megkeseríteni az út mellett lakók életét. Ráadásul a csömöriek azt mondják, hogy lett volna 30 kilométerrel arrébb is egy nyomvonal, Mogyoród és Gödöllő környékén, aminek az ottaniak még örültek is volna.

A hivatalos álláspont szerint a többi nyomvonal másoknak lett volna rosszabb Csömör másik végén, de ez már sosem fog kiderülni. Az ügyből végül kisebb médiaháború lett, amiben az autópályát építtető állami cég, a Nemzeti Autópálya Rt. (amit ma Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nek hívnak, és ami a történet egyik főszereplője lesz) elég sikeresen igyekezett a tiltakozókat bajkeverő semmirekellőknek beállítani, akiknek az akadékoskodása miatt Budapestnek még mindig nincsen körgyűrűje. 

Öreg napjaimra kijöttem a csöndbe, megkaptam a zajt

Akárhogy is, az út megépült, amiből a helyiek elég rosszul jöttek ki. A csömöriek egy igazi kis szuburbán álomban éltek addig, legalábbis most már így emlékeznek vissza az M0-s előtti időkre: csönd volt és nyugalom, a réten fácánok és őzek rohangáltak, leginkább csak a madárcsicsergést lehetett hallani, mégis egy köpésre volt Budapest. Ehhez képest 2008 szeptemberében minden megváltozott, az M0-sra rázúdult az addig a városon átmenő forgalom. Van olyan lakó a környéken, aki azt mondta, nyugdíjas éveire költözött ide az M3-as mellől, mert itt olyan jó csönd volt. Erre pár évvel a költözés után megkapta a zajt.

A 2x2 sávos M0-s átlagosan 150-350 métere húzódik a házaktól. A helyiek elmondása szerint

A zajtól éjszaka nem lehet aludni, nyáron a legnagyobb melegben sem lehet kinyitni az ablakot. Zajvédő fal persze épült, de nem túl nagy, sőt, egyes házakból télen az ebédlőasztalnál ülve lehet számolgatni a kamionokat, legfeljebb a kereküket takarja el a fal. Az út másik oldalán a XVI. kerület önkormányzata saját pénzből megemelte a zajvédő falat, ami így még jobban visszaveti a hangot Csömörre. A zaj tényleg folyamatos és elég hangos, ez a felvétel például az egyik ház erkélyéről készült.

Az persze nem igazán opció, hogy az elégedetlen lakók elköltözzenek, mert az autóút miatt ezeket a házakat épeszű ember nem venné meg azóta, hogy ide tervezték az autóutat. Az M0-s mellett élőknek így nem nagyon van más választásuk, mint hogy csöndben szenvedjenek azért, hogy a budapestieknek kevesebb teherautót kelljen szagolniuk a Hungária körúton. 

Szükségtelen zavarás, kötelező tűrés

80 ház tulajdonosai, összesen 154 ember viszont úgy döntött, hogy ha már ezzel a teherrel kell élniük, akkor legalább fizesse ki nekik a kárukat az, aki az utat odaépítette az orruk alá. 2010-ben a lakók pertársasága be is perelte az államot, pontosabban az állam útját építtető Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t (NIF) és az út vagyonkezelőjét, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központot (KKK). A bíróság meg is állapította, hogy az út „szükségtelenül zavarja” a felpereseket, mert az építésnél nem nagyon törődtek azzal, hogy kevésbé legyen rossz az út mellett élőknek: 

• ahelyett, hogy hangelnyelő aszfaltból építették volna az utat, ahogy arra engedélyük volt, sima betonból készült az M0-s, ami nyilván sokkal zajosabb;
• a házak és az út közé 100 méter széles örökzöld-erdősávot kellett volna telepíteni, hogy az is elfogja a zajt, ami helyett úgy 20 méteren ültettek csenevész lombhullató fácskákat, amik ősztől tavaszig semmit nem fognak el a hangból.
• és a zajvédő falak és töltések sem akkorák, mint kellene lenniük.

A bíróság a 154 felperesnek összesen 350 452 100 forint kártérítést és 132 396 556 forint késedelmi kamatot ítélt meg, vagyis

A 80 ház tulajdonosait a döntés szerint ingatlanonként átlagosan 4-6 millió forint kártérítés illetné meg, akik legközelebb vannak az úthoz, azok kicsit többet, akik messzebb, azok kicsit kevesebbet. 

A NIF azzal védekezett, hogy csak építtetője, nem kivitelezője volt az útnak, és a nyomvonalat sem a cég alakította ki, így a kárért nem felel. És különben is, egy korábbi bírói döntés szerint

 közérdekű létesítmények kivitelezése esetén a szomszédok tűrési kötelezettsége áll fenn.

Ezenkívül a NIF szerint a zajterhelés nem nagyobb, mint amit a törvény megenged, a beruházás pedig sok szempontból még emelte is az út melletti ingatlanok értékét. 

A bíróság nem mindenben adott igazat a felpereseknek, de kimondta, hogy bizony, itt szükségtelen a zavarás, a NIF nem a hatósági engedélyek szerint járt el, amikor rábólintott, hogy úgy építsék meg az utat és a körülötte lévő zajvédelmet, ahogy végül megépült. Ráadásul nem is tudták bizonyítani, hogy nem lehetett volna máshol és/vagy halkabbra megépíteni az M0-st, úgyhogy fizetni kell. Ezután a NIF és a KKK fellebbezett, hogy aztán a másodfokon döntő bíró és a Kúria is írásba adja, hogy az állam félmilliárddal tartozik a csömörieknek. A Fővárosi Ítélőtábla 2014 novemberében adott jogerősen igazat a csömörieknek, a Kúria pedig 2015 októberében, vagyis hét hónapja tartotta fenn ezt az ítéletet, a NIF őszinte sajnálatára. 

Ahogy a jogot a kisemberrel szemben alkalmazzák

A csömöriek viszont azóta sem kapták meg a pénzüket, a NIF és a KKK ugyanis szinte minden jogi lehetőséget kipróbál, hogy ne kelljen fizetnie. A pertársaság ügyvédje már pár nappal a Kúria döntése után küldött egy fizetési felszólítást a NIF-nek, hogy egy héten belül legyenek szívesen kifizetni a félmilliárdot, amit azóta még kétszer elküldött, egyszer decemberben, egyszer pedig idén februárban. A NIF az első levélre azt válaszolta, hogy még papíron nem kapták meg a Kúria döntését, majd ha megkapják, akkor fizetnek. Ezután a csömöriek szerint 

Fizetés helyett viszont a NIF perújítást kezdeményezett a cég. Az Index megkereste a NIF-et, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy azért kérték a perújítást, mert tavaly a bírósági ítéletek után 1,5 kilométer hosszan kibővítették a zajvédő falat, ami egy 2015 decemberében – a Kúria döntése után – készített zajmérés szerint csökkentette a zajszennyezést.

A cég azt reméli, hogy egy újraindított perben ez a mérés elég bizonyíték lesz arra, hogy ki lehessen mondani, hogy a zavarás nem is szükségtelen. A Fővárosi Törvényszék szerint viszont ez alapján nem engedhető meg a perújítás, mert az, hogy a jogerős döntés után építettek még falat, az a jogerős ítéleten nem változtat, attól még azt be kell tartani, vagyis fizetni kell. Azt a cég is elismeri, hogy már korábban is hivatkozhatott volna arra, hogy idővel csökkenhet a zajszennyezés, de nem tette. Mindenesetre a NIF fellebbezett, így az Ítélőtábla még valamikor májusban dönthet arról, hogy engedi a perújítást. 

Viszont a felperes ügyvédje szerint NIF még a perújítással sem úszná meg, hogy kifizesse a csömöri lakókat, kérte ugyanis, hogy a bíróság függessze föl a végrehajtást addig, amíg nem döntenek a perújításról, viszont ezt is elutasította a bíróság, az pedig önmagában nem indok a nem fizetésre, hogy valaki perújítást kér. (A cikkünk megjelenése után a NIF jelezte, hogy a cég jogi osztálya szerint a bíróság még nem döntött a végrehajtást felfüggesztő kérelmükről).  Az ügy most ott tart, hogy a csömöriek megelégelték, hogy nem kapják meg a pénzüket, úgyhogy 

A pertársaság ügyvédje szerint eléggé úgy néz ki, hogy valamilyen likviditási problémája van a NIF-nek, mert már arra is kértek engedélyt a bíróságtól, hogy ne egyben, hanem 12 havi részletben törlesszék a tartozásukat. A 3,5 milliárd forint költségvetési forrásból működő NIF-nek kártérítési alapja nincs. 

A kártérítést persze fizethetné a másik alperes, a NIF-fel nagyjából azonos költségvetéssel működő Közlekedésszervezési Koordinációs Központ, ami ráadásul nem is cég, hanem egy állami szervezet, vagyis ha nem tud fizetni, akkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak kellene helyette fizetni. Sőt, valójában a két alperesnek kellene valamilyen arányban összedobnia a kártérítést.

A csömöriek pedig nagyon várják a pénzt. Már csak azért is, mert a 80 házból vagy 25-ön devizahitel van, amit a lakók részben a kártérítésből akartak törleszteni. Most viszont, hogy lejárt a kilakoltatási moratórium, több nyertes felperes azon aggódhat, hogy a bank elárverezi az amúgy értéktelenné vált házát a feje fölül, mire megkapja a már megítélt kártérítést. Aki nem törlesztene belőle, az nagyjából arra költené a pénzt, hogy zaj- és porállóvá tegye a lakását, hogy legalább a házon belül elviselhető legyen, hogy egy autópálya lakik a szomszédban. Ezenkívül talán valamennyire helyreállna az itt élők igazságérzete, ha megkaphatnák azt, amiről három bíróság kimondta, hogy jár nekik. Sokan viszont már kezdenek lemondani arról, hogy valaha megtérítik a kárukat, mert

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. az Indexnek azt írta, ha a bíróság másodfokon is elutasítja a perújítási kérelmüket, akkor a fizetési kötelezettségeinek a bíróság rendelkezéseinek megfelelően eleget tesz.