Cecília
3 °C
12 °C

Családi dráma temetheti maga alá az Aldit

GettyImages-645625215
2016.08.28. 08:56
Gazdagok és sóherek - ez lehetne a címe annak a szappanoperának, amit már írnék ehelyett a cikk helyett, ha Németországban élnék. Az alapanyagért pedig csak ki kellene nyitnom egy német újságot, és dramatizálnom a már így is nagyon szappanoperás viszályt, ami éppen kisiklatni készül az Aldi élelmiszerláncot, pontosabban annak egyik felét. A történetben vannak egymást túlságos költekezéssel vádoló milliárdosok, eltitkolt gyerekek és halálesetek, csaló műkereskedők, minden ami kell. És persze miért megy az egész viszálykodás: hát az örökségért és a hatalomért.

Nagy viszály van az Aldi-birodalomban: a cég, egész pontosan az Aldi Nord cég egyik örököse, ifjabb Theodor Albrecht azzal vádolja elhunyt bátyja, Bertold özvegyét, Babette-t, hogy csak szórja a család örökségét, a viselkedésével pedig tönkre teszi az Aldi hírnevét. Theo meg is próbálta kiszorítani a cégből az özvegyet, aki viszont foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, ami az övé. Mostanra pedig a viszony annyira elmérgesedett, hogy a felek nem is beszélnek egymással. Ami elég kellemetlen, mert pár fontos döntést meg kellene hozniuk azzal kapcsolatban, hogy merre fejlesztik a boltot, mielőtt végképp lehagyja őket a konkurencia. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, min is megy a vita, vagyis hogy hogyan épül birodalom az olcsó húskonzervből.

A smucigság milliárdosai

Az egész vita, és persze a készülőfélben lévő szappanoperám se lenne, ha idősebb Theodor Albrecht és bátyja, Karl nem öröklik meg a családi vegyesboltot Essenben 1946-ban és abból nem alapítják meg az Aldi (Albrecht Discont) hálózatot. Az Albrecht-testvérek a kiskereskedelem pionírjai voltak, az ugyanis, ahogy ma a diszkontok kinéznek és működnek, részben az Aldi modelljének köszönhető.

Az Aldi egyszerre volt az észak-német smucigság és a II. világháború utáni mindennapi valóság fizikai leképeződése: semmi cicó, olcsó konzervek és tartós élelmiszerek egyszerű polcokra kidobálva, ahonnan a vásárló leszedegetheti és megveheti, rettentő olcsón. Ez a modell viszont annyira bevált, hogy még mindig alig változott, és bár ma már vannak sajátmárkás termékek és friss áruk, még mindig inkább arra megy rá az üzlet, hogy mindent olcsón adjon, nem arra, hogy mondjuk kényelmes legyen ott vásárolni vagy hogy kielégítsék a vásárlók minden igényét. 

A húskonzerv és a noname márkás kóla viszont Németország, sőt, a világ leggazdagabbjai közé emelte az Albrecht fivéreket, Theo 17 milliárd dolláros vagyonával a világ 31. leggazdagabb embereként halt meg 2010-ben, azóta szintén elhunyt bátyja pedig a 19. volt ekkor a Forbes listáján. A két testvér viszont dúsgazdagságuk idejére már nem nagyon voltak jó viszonyban, olyannyira nem, hogy

1962-ben inkább ketté osztották a cégbirodalmat, csak hogy ne kelljen egymást elviselni

(állítólag azon vesztek össze, hogy áruljanak-e cigit az Aldiban, vagy sem). Karl kapta a Németország déli részén lévő üzleteket, Theo pedig az északiakat, így kialakult két, egymástól teljesen független hálózat, az Aldi Süd és az Aldi Nord. Később pedig nemcsak Németországot, de a világot is felosztották egymás között, így lett többek között

  • Az Egyesült Államok, Nyugat Európa nagy része és Lengyelország az Aldi Nord, 
  • Ausztrália, Nagy Britannia és például Magyarország az Aldi Süd része.
Theo örököseinek vitája így a magyarországi Aldi láncot például egyáltalán nem érinti. 

Az Aldi Süd egy ideje már elmozdult a minimalista és egyesek szerint kifejezetten kellemetlen sóherkedő üzleti modellből. Az Aldi Nord viszont sokkal tovább kitartott a fillérbaszó modell mellett, olyannyira, hogy a 2000-es évek elejéig még vonalkód-olvasóra sem költöttek a boltok, a pénztárosoknak mindent kézzel kellett bepötyögni, és kártyával is csak nem olyan régóta lehet fizetni az Aldi Nordban. Ez a filozófia az idősebb Theo mindennapjait is meghatározta, a család óriási vagyona ellenére nem élt fényűző életet, nem szórta a pénzt. A családfő pedig annyira a fogához verte a garast, hogy amikor a 70-es években elrabolták,

 a 7 millió márkás váltságdíját megpróbálta üzleti költségként levonni az adójából. 

Ezt a felfogást pedig belenevelte két fiába, ifjabb Theóba és Bertoldba is, legalábbis azt hitte.

A dúsgazdagok titkos élete

Theo Sr. a család vagyonát három vagyonkezelő alapba osztotta szét, amelyek a különböző örökösök boldog életét és irányítási jogait biztosítják életük végéig. Ezeket mind katolikus szentekről nevezték el. Az Aldi Nord részvényeinek

  • 19,5 százaléka fölött az ifjabb Theohoz tartozó Lukas alap
  • 19,5 százalékban a Bertoldnak felállított Jakobus alap
  • 61 százalékban pedig a Markus alap rendelkezik, amelyet pedig közösen irányított a két testvér.

Az Albrecht család híresen rejtőzködő, Theo Jr.-ról például egyetlen, évekkel ezelőtt készült lesifotón kívül azt sem lehet tudni, hogy néz ki, Bertold és felesége, Babette gyerekeinek pedig a nevét sem lehet tudni, pedig öt van nekik, és mindegyik elmúlt 20 éves. Sőt, amikor Bertold 2012-ben meghalt, a halálhírét a család csak a temetés után egy hónappal jelentette be. 

Egy különbség viszont volt az ifjabb Albrecht testvérek között: míg Theo - aki amúgy a Forbes szerint Németország második leggazdagabb embere - teljesen átvette apja remete életmódját, Bertold nem szégyellte elkölteni a pénzét és nagyjából 100 millió eurót költött régi autókra, a drága borokra és a ritka festményekre. Ezekben a szenvedélyeiben pedig osztozott feleségével, aki még ezeket megspékelte a dizájner ruhák iránti rajongásával.

Persze Babette-ék messze nem éltek akkora lábon, mint amekkorán a vagyonukból élhettek volna, az Essen külvárosában lévő kétemeletes kertes házuk például nagyon messze van az igazi szappanopera-hősök haciendáitól vagy tengerparti luxusvilláitól. Theónak viszont már régen szúrhatta a szemét, amikor pedig Bertold meghalt, nem bírta tovább nézni a rongyrázást.

Két évvel testvére halála után, 2014-ben Theo levelet írt bátyja özvegyének, amiben azt írta, hogy Babette extravagáns életstílusa árt a cégnek, így jobb lenne, ha inkább eladná a Jakobus alapban lévő részesedését. Babette szerint viszont az, hogy mire költi a pénzét az az ő magánügye, a cégből pedig vője és az anyósa nevetségesen alacsony összegért akarták kivásárolni. Theo ezután lefizetni próbálta a menyét, évi 25 millió eurót ajánlva, hogy Babette két lánya, akiket a bírósággal beültetett a Jakobus alap igazgatóságába, szó nélkül vele szavazzanak az Aldi stratégiáját érintő igazgatósági döntésekben. 

Végül Theo olyat tett, amit egy nagyon rejtőzködő család legrejtőzködőbb tagjáról nem senki nem gondolt volna: kitálalt mindent a sajtónak. A Handelsblattnak adott exkluzív interjújában hosszasan ecsetelte, hogy milyen ciki a családnak és a társaságnak, ahogy Babette szórja a pénzt, hogy a bátyját is az asszony vitte bele a költekezésbe, és hogy Berthold forog a sírjában. Azt az epizódot sem hagyta ki, hogy Berthold és Babette milliókért vásárolt festményeket egy Németország egyik legismertebb műkereskedőjétől, akiről később kiderült, hogy hamisítványokkal átverte őket és milliókat csalt el az családtól (ezt később Babette visszanyerte a bíróságon).

Valakinek vinni kéne a boltot

Ezt az egész civakodást pedig hamarosan az egész Aldi Nord meg fogja szívni, mert amíg az örökösök egymás lejáratásával vannak elfoglalva, addig nem nagyon haladnak a dolgok a boltban. Az Aldit persze egy viszonylag független menedzsment vezeti és az igazgatóságban is vannak még tagok az egymást szívató Albrechteken kívül, de a beruházási döntéseket mind a három vagyonalap igazgatóságának jóvá kell hagyni, és nem könnyű szavazni fontos stratégiai döntésekről, amíg a család tagjai nem hajlandók egy tárgyalóban sem lenni. Hogy a konfliktus rossz az üzletnek, azt már mindkét fél felismerte, viszont mindenki a másikra próbál mutogatni, hogy "na tessék, miatta szenved a cég".

Theo Jr. a Handelsblattnak például arról panaszkodott, hogy Babette és a lányai akármilyen döntést blokkolhatnak, ami azért rossz, mert sürgősen dönteni kellene arról, hogy hogyan modernizálják a francia és dán hálózatot, ami szépen lassan alulmarad a Lidl-el folytatott versenyben. Babette viszont azt állítja, hogy még egyszer sem fordult elő, hogy a családja megakadályozott volna valamilyen döntést, sőt, nemrég 127 millió eurós tőkeemeléshez járultak hozzá, így biztos, hogy nem ők gátolják a céget a fejlődésben. Fejleszteni pedig kellene, a helyzet ugyanis az, hogy

az Aldi régi, az olcsó árak - vacak kiszolgálás trade-offra épülő modellje egyre kevésbé eladható.

Ezt az Aldi Süd már egy ideje felismerte a nagy rivális Lidl-el együtt, így mind a két cég elkezdett prémium termékeket árulni, javítani a vásárlás élményén és általában olyan dolgokat kitenni a polcra, amiket az ember a vendégeknek sem szégyell adni. Ezzel pedig agyonverik a versenytársaikat, még a prémium termékek piacán is.

Az Aldi Nord viszont csak pár éve, 2012-ben kezdett el nyitni ebbe az irányba, több helyet hagytak a vásárlóknak a polcok között, kicserélték a vakító neonlámpákat és elkezdtek pár ismertebb terméket, például Coca-Colát is tenni a polcokra. Sőt, már pezsgőt és rákot is lehet kapni az Aldiban, persze nagyon nyomott áron. Az átalakítás viszont lassan halad, és még lassabban fog, ha az örökösök tovább veszekszenek.

Viszont az sem kizárt, hogy pont ez áll a vita hátterében, a Bloomberg szerint ugyanis Babette szárnya sürgetné az Aldi átalakítását és hagyná a régi modellt, míg a családi hagyományokhoz ragaszkodó Theónak nem fűlik a foga ahhoz, hogy változtasson azon, ami annyira gazdaggá tette a családját. Babette rongyrázása tehát lehet, hogy csak ürügy Theonak, hogy megvívjon a cég vezetéséért, és igazából a vásárlók rongyrázása az, ami jobban zavarja. Akárhogy is, mindkettő furcsán hangzik az egyik leggazdagabb ország egyik leggazdagabb emberétől.