Matolcsy barátnője még többet kereshet, mióta nem dolgozik a jegybanknál

Nem csak az eddig ismert két helyről illeti meg díjazás a Matol­csy György barátnőjeként elhíresült Vajda Zitát, miután kilépett az MNB-ből: a jegybanki alapítványoknál az eddig ismerteken felül további két pozíció­ja van, így összesen négy helyről jár neki pénz – derül ki a válaszokból, amelyeket a Népszabadság kérdéseire a Pallas Athéné alapítványok adtak.

Mint a múlt héten kiderült, Vajda Zita május elejéig volt a jegybanknál nemzetközi szakmai titkár, utána pedig két állást is kapott: kuratóriumi tag lett a Pallas Athéné Domus Innovationis alapítványnál, továbbá igazgatótanácsi tag a PADI által létrehozott Vízház Zrt.-nél.

Ezenfelül viszont a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány is alkalmazza: igazgatóhelyettese a Pageónak, illetve ugyancsak a Pageo kutatóintézeténél kutató is lett május 3-tól.

vagyis többet, mint bruttó 1,73 millió forint. A két pageós pozícióért összesen havi bruttó 1,2 millió forinthoz jut (egyenként 600 ezret érnek), ehhez jön hozzá a PADI kuratóriumi tagságért neki járó – az alapító okiratból kiindulva – 555 ezer forint, már ha felveszi az ottani fizetését. A Vízház Zrt.-beli fizetését nem adták ki, így arról csak találgatni lehet. 

A havi bruttó 600 ezres summáért a Pageo Kutatóintézetnél India-kutatóként alkalmazzák Vajda Zitát. Most már védetté tett blogjában írt arról, hogy 2012-ben két és fél hónapra Indiába utazott jógát tanulni. A Népszabadság indiai tanulmányokra és tudományos életre rálátó forrásai azt mondták, Vajda Zita neve számukra ismeretlen, és havi 600 ezer forintos vagy akár csak azt megközelítő megbízásról sem hallottak Magyarországon.

Vajda kutatói működéséről egyelőre kevés bizonyíték lelhető fel az interneten. Eddig egy tanulmánya jelent meg a Pageo Kutatóintézetnél, a világ legnagyobb nyomornegyedeiről szól, és az afrikanista Czirják Ráhellel közösen írták. A 40 ezer karakterből 8700-at jegyez Vajda. 

A Népszabadság által megkérdezett szakértők szerint nyilvánvaló, hogy a szerző valóban járt a helyszínen, és a tanulmány Schmitt Pál-i értelemben véve nem is plágium, mivel bár a nagyját más cikkekből ollózták össze, minden le van hivatkozva. Ugyanakkor az egyik anonimitást kérő, angol egyetemen kutató tanár szerint tudományos folyóirat nem közölné a szöveget.