Bebizonyították, hogy érdemes halottaknak hinni

A Praktiker az elmúlt években egy nehéz időszakon ment keresztül, ami azzal indult, hogy a német anyacég csődbe ment. Mi történt ott pontosan?

A német Praktiker 2013 júniusában felszámolást kért maga ellen, ami sok okra vezethető vissza, de a közvetlen ok az a hosszú ideig tartó árverseny volt, amibe a cég a német piacon keveredett. A Praktiker abból akart versenyelőnyt szerezni, hogy hatalmas kedvezményeket adott. Először évente négy-öt alkalommal, aztán később már havonta egy napon minden termékre 20 százalék kedvezményt adtak. Emellett pedig rengeteg pénzt fizetett ki különböző tanácsadó cégeknek, sokkal többet, mint ami indokolt lett volna. Mindez végül oda vezetett, hogy a cég egyszer csak tönkrement. Nekünk pedig ez azt jelentette, hogy bár a magyar cég nem ment csődbe,

Arra a külföldi leányvállalatok közül senki nem gondolt, hogy valaha is bekövetkezhet a német Praktiker csődje. Azt mindenki tudta, hogy vannak problémák, de hogy idáig fajulhat a helyzet, arra senki nem számított.

Hogyan érintette a német cég felszámolása a magyar Praktikert?

Két anyavállalatunk volt, a Praktiker AG és a nemzetközi láncért felelős Baumarkt Praktiker Gmbh, a német felszámolóbiztos pedig mindkettőért felelős volt (a magyar Praktikert tulajdonló Baumarkt Praktiker felszámolása 2013 őszén kezdődött – a szerk.). A felszámolásban a külföldi cégeket is a német cégek egyik egységeként kezelték, noha pénzügyileg nekünk nem sok közünk volt hozzájuk, így mi nem is voltunk csődhelyzetben. De hogy pontosan mi a viszony a német és magyar cég között, azt senki sem értette teljesen, beleértve a magyar sajtót is, amely rögtön megírta, hogy a magyar Praktiker is csődbe megy.

Konkrét pénzügyi hatásai a német cég felszámolásának nem voltak a magyar cégre?

Az volt a hatása, hogy a szállítók és a bankok onnantól már nem hittek bennünk, nem hitték, hogy tudunk majd fizetni, megkérdőjeleződött az egész együttműködésünk. A német anyacég korábban biztosított egy hitelkeretet a leányvállalatainak, ez persze egyik pillanatról a másikra megszűnt, és a helyi bankok is visszaléptek, hogy nem tudnak nekünk segíteni. Elindult egy lavina, minden partnerünkben megingott a bizalom.

Hogy jött ki így a cég anyagilag?

Először is a beszállítóinkat kellett megnyugtatni, hogy ki tudjuk fizetni az árukat. Sikerült meggyőznünk őket, hogy segíteniük kell, hogy tovább tudjunk működni. Az is segítségünkre volt, hogy sok magyar beszállítónk van, az arányuk 70-75 százalék – szemben a többi Praktiker lánccal, ahol a beszállítók 60 százaléka külföldi –, akiket a kollégáink jól ismernek, és akiknek az elmúlt 10-15 évben mindig nagyon pontosan fizettünk.

A bérbeadóinkkal is tárgyalni kellett, akiktől az áruházakat béreljük. Muszáj volt újratárgyalni a bérleti szerződéseket, mert már vagy tíz éve változatlan bérleti díjakat fizettünk, annak ellenére, hogy a válság után 50 százalékkal csökkent a bevételünk. Végül velük is sikerült megállapodni.

Az nem okozott cashflow-problémákat, hogy a Praktiker sehonnan nem kapott hitelt, sem az anyavállalattól, sem a bankoktól?

Minden hónapban megtaláltuk a módját, hogy éppen kijöjjünk. Ez nem volt mindig egyszerű, minden lehetőséget meg kellett vizsgálni. Lehetett például játszani azzal, hogy mekkora készleteket tartunk, amikben áll a pénz. A német cég felszámolása előtt mi mindig nagy készletekkel dolgoztunk. Havonta kellett küzdenünk a túlélésért, hogy hogyan tudunk a beszállítókkal bizományosi kondíciókat kötni, hogyan állnak a tárgyalások a bérbeadókkal, stb. Éppenhogy kint volt a fejünk a vízből minden hónapban.

A vásárlók is reagáltak a felszámolás hírére?

Igen, az első három hónapban vagy 300-400 ezer vevőt vesztettünk. Ők attól tartottak, hogy ha tönkremegy a cég, akkor nem lesznek érvényesek a garanciák, nem tudják visszaváltani a termékeket, úgyhogy inkább nem akartak semmit sem venni nálunk. Tehát a vevőkben is nagy volt a bizonytalanság, őket is biztosítanunk kellett, hogy mi nem megyünk sehová.

Ezt sokszor megkaptam, amikor tárgyaltam valamilyen partnerünkkel, hogy halottakkal nem érdemes már beszélni, nem érezték úgy, hogy életképes a cégünk. Ráadásul akkor még nem is voltam tulajdonos a cégben, csak egy egyszerű alkalmazott, úgyhogy nehéz volt meggyőzni az embereket.

Az, hogy eladják a magyar céget, elég sokáig, másfél évig húzódott. Ennek mi volt az oka?

A felszámolással nagyon sok potenciális befektető jelent meg, akik meg akarták venni a vállalatot. Már 2013 novemberében volt egy jelentkező, akivel nagyon közel álltunk a szerződés aláírásához, de a szerződés aláírásakor a korábban megbeszélt összeg helyett a cégért csak egy eurót akart fizetni.

Az elmúlt három évben 23 befektetővel tárgyaltunk, akik között volt sok magyar, de voltak a tengerentúlról, Franciaországból, Angliából, Svájcból, Lengyelországból, mindenhonnan. És minden egyes hónappal, ahogy húzódtak el a tárgyalások, egyre nagyobb problémát okozott a bizonytalanság.

Nekem pedig minden hónapban be kellett jelentenem a dolgozóknak, hogy megvan a vevő, minden a legnagyobb rendben, hogy aztán megint visszamenjünk az elejére. Olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút. Ezért vagyok nagyon büszke a kollégáimra, hogy a cég vezetéséből mindenki kitartott, egy vezetőt sem veszítettem ez alatt az idő alatt. Pedig mindig felmerült a kérdés, hogy lesz-e még munkahelyük meg fizetésük a következő hónapban.

Hogy alakult ez alatt az idő alatt a forgalom?

A szerencsénk az volt, hogy idővel kezdett javulni a kereslet, kezdett talpra állni a cég, ami jobb tárgyalási pozíciót biztosított nekünk, de a folyamat elején még nem tudhattuk, hogy jól jövünk-e majd ki abból, hogy  így elhúzódik az eladási folyamat.

2013 és 2014 nagyon rossz évek voltak, nagyon sok pénzt veszítettünk, részben a német Praktikerrel történtek miatt. 2014 közepétől egy kicsit elkezdett javulni a forgalom. Ekkor még szó sem volt arról, hogy a Baumax kivonul, csak a gazdaság helyzete kezdett javulni. Ezenkívül azt hiszem, hogy akkor, 2014 nyarán, egy kemény év után kezdett az emberek fejében megváltozni a kép a Praktikerről.

Az igazi változás viszont 2015-ben jött, amikor januártól decemberig jól ment az üzlet, és tényleg erős évet zártunk, hétmilliárd forinttal nőtt a bevételünk. Ehhez már az is hozzájárult, hogy 2012. decemberében először a Bricostore, aztán 2015 elején a Baumax is kivonult az országból. Ez segített, bár sokkal kevésbé nőtt ettől a forgalmunk, mint gondoltuk. 

Az, hogy javult az üzlet, a Wallisszal való tárgyalásoknál is nagyon jól jött. Velük először 2015 júniusában kezdtünk tárgyalni, ami azért húzódott el, mert a legnagyobb bérbeadónk ragaszkodott hozzá, hogy a Wallis ne csak a Praktiker céget, de az áruházakat, az épületeket is megvegye. Ez nem volt könnyű, mert nem annyira tűnik jó üzletnek megvenni egy veszteséges céget és tíz ingatlant. Éppen ezért volt jó, hogy 2015-ben már felívelőben voltak a dolgok, hogy azt mondhattam, hogy abban az évben már nem 15 százalékos mínuszt, hanem 30 százalékos pluszt fog hozni a cég.

Az hogyan jött, hogy ön is tulajdonos legyen a cégben?

Veres Tibor, a Wallis vezetője szerette volna. Azt mondta: ha már amúgy is évek óta vezetem ezt a céget, mintha a sajátom lenne, akkor ő úgy szeretné megvenni azt, hogy abban én is tulajdonos vagyok. Ennek pedig én is örültem, mert mindig is szerettem volna tulajdonos lenni a cégben. Nagyon hálás is vagyok Veres Tibornak, hogy hitt bennünk, és többségi tulajdonos lett a Wallis. Így pedig

Akkor nemzetközi szinten már nem is létezik a Praktiker mint multicég és hálózat?

A márka nemzetközi, de az egyes országokban működő cégeknek egymáshoz már semmi közük. A bolgár céget egy bolgár befektető vette meg, a román cég egy törökhöz került, a görög Praktikernek most már kanadai tulajdonosa van, a lengyelt pedig egy lengyel származású svájci befektető vette meg.

A márkát mindenki megtartotta, mert azt már minden piacon ismerték. Magyarországon pedig különösen jó híre van a Praktikernek, szemben mondjuk a német piaccal, ahol amolyan diszkont-barkácsáruháznak számított, ami olcsó, de nem olyan megbízható.

Hogy látja, sok volt az öt cég ezen a piacon? És most, hogy csak három maradt, elférne még egy?

Abban az időben, amikor ez az öt áruház elindult, még pörgött a gazdaság Magyarországon, jól ment az üzlet. A problémák 2009-ben kezdődtek, amikor az emberek már nem építkeztek, nem ruháztak be a házaikba, hanem azzal voltak elfoglalva, hogy tudják fizetni a két-három devizahitelüket. Így hirtelen megszűnt az, ami nekünk, a barkácsáruházaknak olyan jó volt. Az öt szereplő megmaradt a piacon, de eltűnt a kereslet, ami eddig ezeket életben tartotta.

Azóta kettő eltűnt, de ettől a megmaradt háromnak nem lett annyival jobb a helyzete. Ezt jól mutatja, hogy mi történt, miután kiment a Bricostore: a válság előtt még 50 millió eurós bevétele volt a cégnek Magyarországon. Amikor bezárt, azzal számoltam, hogy ennek az 50 milliónak egy része most majd hozzánk jön. Utólag viszont az látszik, hogy csak 10 millió euró extra bevétel volt az, amin a Brico kivonulása után a három megmaradt szereplő osztozhatott. Ugyanez volt a Baumaxnál, egyszerűen eltűntek a vásárlók.

Most érződik, hogy erősödik a gazdaság, az emberek megint elkezdtek vásárolni, de nem hiszem, hogy tud annyit fejlődni még ez a piac, hogy el tudjon tartani még egy szereplőt. Ezt valószínűleg már a legnagyobb külföldi barkácsláncok fel is mérték, és nem jöttek. Magyarországon ugyan nő a gazdaság, viszont minden évben elmegy 100-150 ezer fiatal külföldre, ezt nem kompenzálja a születések száma, úgyhogy

Szerintem van még potenciál a magyar piacban, mi is nyitunk egy új áruházat most októberben Budapesten, a Váci úton, és még két három helyen lehetne Praktikert nyitni. De hogy egy új szereplő elférne még, azt nem hiszem. Most 19 áruházunk van, én pedig 15 évvel ezelőtt is úgy láttam, hogy maximum 23 Praktiker az, ami még működni tudna ezen a piacon.

Ön szerint, ha nem lett volna eladófélben a magyar Praktiker és nem ment volna csődbe az anyacég, akkor a Praktiker is kivonult volna Magyarországról az elmúlt években?

Teljesen elképzelhető. Mindig az a kérdés, hogy mennyire erős az anyavállalat. Ahhoz, hogy egy cég terjeszkedjen külföldön, legalább 100 millió euró készpénz kell. Azt pedig nem engedheti meg magának egy kereskedelmi multicég, hogy olyan országokban maradjon, ahol évekig nem megy jól az üzlet.

Mi úgymond szerencsések voltunk, hogy az elmúlt három és fél évben önállóan kellett működnünk, így egészen más lehetőségeink voltak, mint ha egy nemzetközi lánchoz tartoznánk.