Szilárda
-2 °C
7 °C

Ha a NAV is korrupt, én miért ne stikliznék?

D ATI20130424003
2016.10.05. 09:34
A NAV korrupciós és politikai botrányai miatt az elmúlt években szignifikánsan csökkent a bizalom az adóhatóságban, a kínos ügyek hatására jelentősen romlott az adómorál is, derül ki az MTA Politikatudományi Intézetének kutatásából.

A nagy állami intézmények közül az adóhatóságba vetett állampolgári bizalom zuhant a legnagyobbat az elmúlt években, ennek pedig súlyos következményei lehetnek az adófizetési hajlandóságra – állapítja meg egy friss, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) által finanszírozott kutatás.

Az erről szóló tanulmány („Adómorál, bizalom és kényszerek – adózási motivációk Magyarországon korrupciós botrányok idején” címmel) a közeljövőben fog megjelenni, szerzői az MTA Politikatudományi Intézetének kutatója, valamint igazgatója, Bartha Attila és Boda Zsolt. Kétéves kutatás után leszűrt következtetésük szerint a romló adómorál az elmúlt évek NAV-os korrupciós botrányaival függ össze.

A rendőröket jobban szeretik

Az intézményekbe vetett bizalom alacsony szintje régi, közmondásos problémája a kelet-közép-európai országoknak, így nem meglepő, hogy a jelenséget 2013-ban és 2015-ben is vizsgálták kérdőíves kutatásokkal.

Az összesített eredmény hasonló a korábbi vizsgálatokéhoz: a rendőrségben és a bíróságokban még viszonylag megbíznak az emberek, a politikaközeli szférákban azonban már jóval kevésbé. Az elmúlt időszakban csak a civil szervezetekbe vetett hit erősödött némileg, két irányban pedig statisztikai értelemben is szignifikáns a bizalomvesztés:

  • A kormány bizalmi indexe nemcsak a legalacsonyabb a vizsgált intézmények közül, de egyértelműen romlott is 2013 óta.
  • Ennél is nagyobbat esett azonban az adóhatóságba vetett állampolgári bizalom.

A fő ok egyben a szervezet legsúlyosabb problémája: az elvileg szigorúan független NAV-ot sokan hajlamosak politikai intézménynek tekinteni – és ennek megfelelően is ítélik meg. A kutatás adatai szerint a magyar közélet állapota, illetve az, amit erről gondolni szokás, legrosszabbul a NAV-ot érintette az elmúlt években.

A NAV iránti bizalomvesztés éppen az ellentéte annak, amit Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter célul tűzött ki idén februárban.

A kitűzött cél nem lehet más, mint a svéd modell elérése, ahol a közigazgatási szervek népszerűségi listájának élén az adóhivatal áll

– mondta a miniszter a NAV átalakítása kapcsán, azt hangsúlyozva, hogy a cégekkel partneri viszonyt kell kialakítani.

Az elmúlt években azonban másfajta irányvonal érvényesült. A kormányzati jelentések szerint az adófizetési hajlandóság javult az elmúlt években, és a hivatalos értelmezések ezt leginkább a hatékonyabb ellenőrzésekkel, valamint a NAV információs rendszeréhez bekötött online pénztárgépek sikerével magyarázták. Az adóhatóság nagyobb eredményességét tehát elsősorban az adózást kikényszerítő technikákkal és a növekvő szigorral igyekeztek elérni.

Az, hogy a NAV az elmúlt években a nagyobb szigorra ment rá, önmagában logikus lehet, főleg, ha a magyarok adózáshoz való jellemző viszonyát nézzük. Arra a kutatások szerint leginkább egy „tartassák be a törvényeket, de főleg másokkal” beállítódás jellemző; a rendpártiság kozmetikázási hajlammal és bizonyos szintű normaszegő attitűddel párosul. Sokan (a felmérés szerint a válaszolók 57 százaléka) értenek egyet azzal az állítással, hogy „néha áthághatunk törvényeket, ha azok számunkra nagyon kellemetlenek”.

A keménykedés azonban önmagában nem elég. Általában fogalmazva, az emberek többnyire nem (csak) azért tartják be a jogszabályokat, mert félnek a szankcióktól, hanem azért is, sőt inkább azért, mert nagyjából megbíznak a jogrendszerben és a hatóságokban. Magyarországon ez utóbbival komoly problémák vannak.

El tud képzelni adóellenőrt kenőpénzzel?

„Az adatfelvételek időpontjának sajátossága, hogy a köztes időszakban az adóhatóság (NAV) működését korrupciós botrányok árnyékolták be” – írják a tanulmány szerzői, főleg Horváth András aktáira és még inkább Vida Ildikó Amerikából való kitiltására utalva.

Emlékeztetőül: 2013 novemberében a NAV volt adóellenőre azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy a magyar adóhatóság több éve ezermilliárd forintos nagyságrendű áfacsalásokhoz asszisztál. 

Egy évvel később aztán egy szokatlanul erős diplomáciai eszközhöz nyúlva, korrupciós vádakra hivatkozva magát a NAV elnök asszonyát tiltották ki az Egyesült Államokból. A Simicskához kötött Vida Ildikót a NAV élén ezután a fideszes államtitkár Tállai András követte. A politikai ügyek hatása jól látszik a számokból: a NAV megítélése minden mért szempontból rosszabb lett, mint 2013-ban volt.

A mi NAV-unk

Az, hogy az adóhatóságot ma többen tartják politikailag befolyásolt, baráti cégekkel kivételező, korrupt intézménynek, mint valaha, akkor is probléma, ha esetleg tévednek ebben. A kutatók sok országban igazolt kiindulópontja szerint a jogot akkor fogják többen betartani, „ha azt az emberek magukénak érzik, vagyis legitimnek fogadják el a jogalkalmazó szervek munkáját és bíznak azokban”. Éppen ez az, amivel a NAV-val kapcsolatban ma nagyobb a probléma, mint akár csak néhány éve – miközben senki nem mondja, hogy akkor pazar lett volna a helyzet.

A NAV politikai befolyásoltságáról szóló hírek hatására az adóbevallásuk kozmetikázására amúgy is hajlamosak úgy érezhetik, a stiklizés, ha nem derül ki, rendben van, hiszen a hatóság sem játszik tisztességesen. De a botrányok negatív hatása elsősorban az önkéntes adófizetési hajlandóságban jelentkezhet, ráadásul összességében azért az még mindig fontosabb motiváció nálunk is a kényszereknél.

Boda és Bartha kutatási eredményei szerint a NAV-botrányok kimutathatóan és egyértelműen negatívan hatottak a magyar állampolgárok önkéntes adózási hajlandóságára. Pedig a pénztárgépek és a tetoválószalonban felvarrt sárkány után a NAV-os igazolványt előkapó ellenőrökön kívül némi legitimitás sem árt hosszabb távon egy adózási rendszernek – ehhez pedig nem árt tisztességesnek látszani.