Hella
10 °C
25 °C

Százmilliók mennek el üres lakásokra

DVALI20130402590
2016.10.14. 10:25
Az önkormányzati tulajdonú lakásokról akkor szoktunk hallani, ha kiderül, hogy ilyenekben politikusok vagy a barátaik laknak, vagy ezeket az önkormányzat áron alul eladja (politikusoknak vagy barátoknak), netán éppen kilakoltat belőle egy családot (nem politikust vagy barátot). Legutóbb pedig a mindent letaroló kvótakampány hajrájában került elő a téma, amikor a csepeli polgármester arról beszélt, hogy a betelepített migránsok ki fogják fúrni ezekből a lakásokból a most ott lakókat. Arról viszont, hogy pontosan mennyi ilyen lakás van Budapesten, ezek milyen állapotban vannak és mit kezdenek velük az önkormányzatok, arról ritkán lehet olvasni. Most kikértük az összes budapesti önkormányzattól a vonatkozó adatokat, amikből kiderül: több ezer üres lakásra költenek százmilliókat az önkormányzatok, és hogy elég nagy lenne az igény az ilyen lakásokra, amikből közben egyre kevesebb van.

Ha az ember nem kínai vagy orosz befektető, nincsenek milliói félretéve vagy nem eléggé sokgyerekes középosztálybeli, akkor nem könnyű megfizethető és jó lakást találni Budapesten. A lakásárak és a bérleti díjak is egyre csak emelkednek, rég elszakadva attól, ahogy az emberek bére növekszik, így egyre szélesebb tömegeknek okoz állandó stresszt és bizonytalanságot, hogy megfizethető, egészséges és kényelmes helyen tudjanak lakni, vagy hogy tudjanak lakni valahol egyáltalán.

A Habitat for Humanity jelentése szerint 2015-ben milliós tömegeket érintett Magyarországon a lakhatási szegénység valamilyen formája,

  • 840 ezer embernek okozott komoly gondot, hogy kifizesse a lakásfenntartás költségeit,
  • 946 ezer embernek okozott gondot az, hogy kifizesse a rezsit és rendesen fel tudja fűteni a lakását,
  • és félmillió háztartás volt eladósodva,
  • arról nem is beszélve, hogy 2,5 millió ember lakik olyan lakásban, ahol beázik a tető, nyirkosak a falak vagy behúz a hideg az ablak mellett.

A helyzet az, hogy ma Magyarországon nem nehéz olyan helyzetbe kerülni, hogy az embernek probléma legyen a lakhatás, hogy megcsússzon és nem tudja, hova menjen, vagy ahová menni tud, az éppen hogy nem lakhatatlan.

Amikor pedig egy szakmai társalgásban felmerül a lakhatási szegénység problémája, általában nem kell sokat várni, hogy valaki elkezdjen arról beszélni, hogy ennek

az egyik megoldása az lenne, ha Magyarországon is lenne normális szociális bérlakáshálózat.

Elméletileg egy széleskörű bárlakáshálózattal pont olyan védőhálót lehetne kifeszíteni a lakásszegénységben érintett százezrek alá, mint amilyet a munkanélküli segély jelent az állásukat elvesztőknek.

Azok szerint pedig, akik amellett érvelnek, hogy a szegénység felszámolásában vagy legalább enyhítésében fontos eszköz lenne a szociális bérlakásrendszer, általában azt is mondják, hogy az eszközök már most is meg lehetnek az önkormányzatok vagy a kormány kezében, csak akarat kellene.

Ahogy viszont arról már korábban írtunk, a magyar önkormányzatok nemhogy nem bővítik a lakásállományukat, de leginkább igyekeznek megszabadulni attól a nyűgtől, amit a rendszerváltás után a nyakukon maradt lakásállomány jelent, és aminek a fenntartására vagy fejlesztésére gyakorlatilag mindent maguknak kell összekalapozni, állami segítség nélkül.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének szociális bérlakások Budapesten, de messze nincs annyi, amekkora igény volna rá, sok a kifejezetten rossz minőségű lakás és sok lakás áll üresen, többnyire felújításra vagy lebontásra várva. Ráadásul mindez a Budapesti önkormányzatoknak együtt véve több száz millió forintjába is kerül.

Az önkormányzatok öröksége

A 23 budapesti önkormányzatnak 2016 nyarán összesen 41451 önkormányzati lakás volt a tulajdonában. Ezeket a lakásokat, már amelyek lakható/kiadható állapotban vannak, az önkormányzat kiadhatja, többségében annak, akinek akarja, vagyis aki a pályázaton megkapja, vagy akinek pályázat nélkül, más jogcímen odaadja. Vannak lakások, amelyekre valamilyen közintézménynek bérlőkijelölési joga van, vagyis ahová tipikusan az állam dolgozói költözhetnek, vannak nyugdíjasházi lakások is, amelyeknek elbírálása megint csak máshogy működik, de a legtöbbet valahogy meghirdetik és bérbe adják.

Ahogy az a lenti térképen is látszik, a legtöbb önkormányzati lakása a XIII. kerületnek van, amely összesen 6640 ilyen ingatlant tart fenn. Ezt követik a pesti belső kerületek, a VIII. kerület 4674, a XI. 3676 és a VII. kerület 2772 lakással. A legkevesebb önkormányzati lakása pedig a XXII. kerületnek van, amely mindössze 45 lakással kell, hogy vesződjön.

Ha viszont a kerületben lévő összes lakás arányában nézzük, akkor már a VIII. kerület nyer, amelyben a lakások több mint 10 százaléka az önkormányzat tulajdonában van.

Sajnos ugyanazokban a belső kerületekben, ahol a legtöbb lakás is van, van a legtöbb rossz minőségű, komfort nélküli lakás az önkormányzat tulajdonában. A VII-VIII. kerületben az önkormányzat 10 lakásából közel háromban, a lakásállomány 35-36 százalékában nincs wc, csak a folyosó végén, nincs rendes vizes blokk, és abból következtetve, hogy az ilyen házak milyen állapotban vannak, valószínűleg vannak még egyéb gondok ezekkel a lakásokkal. Sok rossz állapotban lévő lakása van még az önkormányzatoknak a délpesti külsőbb kerületekben, Kispesten, Erzsébeten, Csepelen és Soroksáron, ahol az állomány 15-20 százaléka komfort nélküli vagy krízislakás.

Az ilyen lakások általában nemcsak kényelmetlenek, de a beázások, penész és egyebek miatt kifejezetten egészségtelenek, de ráadásul a rossz állapotban lévő lakásoknak még a rezsiköltsége is nagyobb, mint az újabb, jobb állapotú lakásoknak. 

Üresen és drágán állnak

Míg az önkormányzati lakásállománynak a negyede rossz minőségű, egy másik része üresen áll.

Budapesten összesen 3246 önkormányzati lakás, az állomány 7,8 százaléka kiadatlan,

ezek többsége szintén a pesti belső kerületekben. Az üres lakások közül van, ami az önkormányzatok szerint csak átmenetileg üres, kiköltöztek belőle de még nem adták oda új lakónak, vannak olyan lakások, amelyeket fel kellene újítani, de még nem tették, és vannak olyanok, amelyek lebontásra ítélt házakban vannak, így ezek már csak az elmúlást várják. A VIII. kerületben például, amely 497 kiadatlan lakóingatlanával csúcstartó Budapesten, az üres lakások fele nincs is kiadható állapotban, üres vagy üresedő házban van, a másik felének a nagy részét pedig fel kellene újítani. 

Az üres lakások ráadásul nemcsak állnak használatlanul, lebontásra vagy felújításra várva, de pénzbe is kerülnek. Ezek után a lakások után az önkormányzat közös költséget, rezsit, csatornadíjat és minden egyebet, ami kevés lakás esetén csak pármillió forint, a józsefvárosi önkormányzatnak viszont, amely 497 ilyen lakás után fizet, ez 2015 júniusa és 2016 júliusa között hozzávetőleg 198 millió forintjába került. Az ezzel járó költségeket több önkormányzat nem is számolja, de a beérkezett válaszok alapján

A budapesti önkormányzatok legalább 320 000 000 forintot fizetnek ki évente az üres lakások után.

A legtöbb pénzt a VIII. kerület fizeti, amelynek költségei kiemelkedni látszanak a többi önkormányzat bevallott költségei közül, de más önkormányzatok is fizetnek nagy összegeket:

  • Zuglónak a 467 üres lakásának fenntartása 26 millió,
  • A Ferencvárosnak 330 kiadatlan lakás 23 millió,
  • Csepelnek 153 lakás  20,4 millió, 
  • Pesterzsébetnek pedig 55 lakás 10,7 millió forintjába került.

Van szociális, csak nem ott, ahol kéne

Hogy milyen áron és milyen feltételekkel adhatja bérbe a lakást az önkormányzat, azt a helyi lakásrendeletek szabályozzák, de alapvetően három kategória létezik miden kerületben

  • szociális alapon, a legalacsonyabb, támogatott áron, kerülettől és a lakás állapotától függően 30 és 600 forint közötti négyzetméterárért
  • költségelvű alapon, vagyis a piacinál alacsonyabb áron, viszont olyan feltételekkel, hogy a lakó költ majd a lakás karbantartására vagy felújítására
  • és piaci alapon, aminek a négyzetméterre vetített bérleti díja 400 forinttól 1500 forintig és tovább terjed.

Hogy ezek közül milyen arányban adják ki piaci, költségelvű vagy szociális alapon a lakásokat az önkormányzatok, az már kerületenként eltérő. Vannak kerületek, ahol majdnem az összes kiadható önkormányzati lakást szociális alapon adják ki, Soroksáron és Kőbányán például az önkormányzat lakásainak a 87 százaléka szociális bérlakás, piaci alapon pedig csap pár lakást adtak bérbe. Máshol, például a VII. és VIII. kerületben, ahol amúgy alapvetően elég sok rászoruló lakik, csak az önkormányzati bérlők nagyjából 10 százaléka fizet szociális lakbért, a lakások többségét pedig költségelvűen adja ki az önkormányzat. 

A budapesti önkormányzati lakások kicsit kevesebb, mint a felét, 20 710 lakást szociális alapon adnak bérbe az önkormányzatok.

Piaci alapon a legtöbb lakását a furcsa lakásügyeiről híres 5. kerület adja ki, összesen 208 darabot, az önkormányzati lakások 20 százalékát. Óbudán, a Ferencvárosban, a XVI. kerületben és Soroksáron viszont egy lakást sem ad ki az önkormányzat piaci áron. A piaci ár, ahogy a szociálisan támogatott négyzetméter ár is eltér kerületenként. 

A legtöbb szociális bérlakás a XIII. kerületben van, összesen 4512, amelyen Ferencváros és Kőbánya követ 2602 és 2007 lakással. A legkevesebb pedig a XII. kerületben, ahol mindössze 17 lakást adtak ki szociális lakbérért. 

Az igény nagy, a lakás egyre kevesebb

Bár az önkormányzati lakásállomány nem kicsi, az igény az önkormányzati lakásokra sokkal nagyobb, mint amit a jelenlegi állománnyal ki lehet szolgálni. Ahogy pedig a bérleti díjak és a lakásárak egyre emelkednek, az igény a támogatott albérletekre egyre nagyobb lesz.  Az elmúlt évben például Budapest egészében nagyjából

ötször annyi lakáskérelem vagy pályázat érkezett a lakásokra, mint amennyit ki is adtak.

A főváros önkormányzatai az elmúlt évben (2015 nyarától 2016 nyaráig) összesen 1429 lakásért adtak bérbe, miközben 5663-an adtak be lakáskérelmet vagy lakáspályázatot az önkormányzatoknál. Ez nem azt jelenti, hogy 5663 család igényelt lakást, mert általában egy pályázó vagy kérvényező több lakással is megpróbálkozik, de azt mindenképpen jelzi, hogy nagy igény van az ilyen lakásokra. 

Ezeket az igényeket viszont egyre kevésbé tudnák kielégíteni az önkormányzatok, ugyanis egyre kevesebb lakás van a tulajdonukban. A vizsgált időszakban a budapesti kerületek vezetései 515 önkormányzati tulajdonú lakást idegenítettek el, vagyis ennyit adtak el, miközben alig vásároltak vagy építettek új lakásokat. 

Az önkormányzati lakásállomány tehát nemhogy nem bővül, de gyorsan szűkül, miközben a lakhatási szegénységben érintettek száma, akiknek komoly védőhálót jelenthetne a bérlakásrendszer, növekszik. Persze bővíteni a bérlakáshálózatot önerőből valószínűleg nem is tudnák és nem is érné meg az a pénzükből amúgy is nehezen kijövő önkormányzatoknak, ehhez valószínűleg az önkormányzatinál szélesebb körű, kormányzati elhatározásra és anyagi segítségre lenne szükség. 

Azért vannak így is példaértékű, vagy legalábbis annak hangzó kezdeményezések, Szeged vezetése például nemrég bejelentette, hogy felújítja és rászorulóknak adja az összes olyan üres, a város tulajdonában lévő lakást, amit gazdaságosan fel lehet újítani. Persze kérdés, hogy ebből mi lesz, de akár az is kisülhet, hogy ha akarja, egy önkormányzat magától is meg tudja teremteni ezt a fajta szociális védőhálót.

Borítókép: Váli Miklós / MTI.