Betiltották az ezrest, úrrá lett a káosz Indiában

Vélhetően a modern világ legnevetségesebb gazdaságpolitikai ballépései között fogják majd emlegetni azt a kívülről tagadhatatlanul mulatságos, de gazdasági és társadalmi hatásait tekintve véresen komoly mizériát, ami jelenleg Indiában zajlik. 

Az történt ugyanis, hogy Narendra Modi kormányfő a múlt héten a lakosság különösebb felkészítése nélkül nagy hirtelen közölte, hogy kivonják a forgalomból az ötszáz és ezerrúpiás bankjegyeket, szakszóval élve demonetizálják a papírosokat.

Amivel gyakorlatilag

Ha a két címlet vásárlóértékét nézzük, akkor nagyjából olyan ez, mintha Magyarországon egy huszárvágással bevonnák a frissen besárgított ötezrest és a tízezrest (nominális árfolyamon egyébként nagyjából kettő, illetve négyezer forintot ér az ötszáz, illetve az ezer rúpia).

Nem tudni, hogy az indiai kormány mégis mire számított, de a lépés eredménye a teljes fejetlenség lett. A helyzet egy hét alatt odáig fajult, hogy a pesszimista hangok szerint rövid távon már-már az áruellátás összeomlásával fenyeget. 

• A bankok és bankautomaták előtt brutális tülekedés kezdődött, a tömegkáosznak halálos áldozatai is voltak.
• A bankautomaták meg persze rögtön kifogytak, és a hatóságok gyorsan korlátozták is a napi felvehető pénzmennyiséget.
• Többen már a sorban állást sem élték meg, mert öngyilkosok lettek, amint meghallották a bejelentést, miután azt hitték, hogy egész vagyonuk elértéktelenedett.
• Több helyen a kórházak is visszautasították a betegek kezelését, mert vagy nem jutottak pénzhez a káoszban, vagy csak a bevont ötszázasokkal és ezresekkel tudtak volna fizetni az ellátásért. Többen emiatt haltak meg.
• Rengeteg bolt és kisvállalkozás kényszerült bezárni, mert elfogyott a pénz. Sok helyen leállt a termelés, főleg a mezőgazdaságban, ahol jellemzően napszámosokat foglalkoztatnak.
• Közel ötmillió kamionos nemes egyszerűséggel a napi áruszállítás közepén fogta magát és hátrahagyta a kocsit, mert elfogyott a pénzük.

A helyzetet jól jellemzi, hogy a hét elején még a pénzügyminisztérium irodaházában található bankautomatából sem lehetett készpénzt felvenni. Az ATM-ek körüli káosz rendezésére egy külön ügycsoportot kellett létrehozni, ugyanis az ezresek és ötszázasok bevonásával párhuzamosan piacra dobtak egy új, nagyobb, kétezres címletű bankjegyet, csakhogy a bankautomaták nem kompatibilisek az új címlettel, ezért csak százasokat tudnak kiadni.

Akkora pofont adtak a korrupciónak, hogy belefullad az ország

A balul elsült lépés egyébként nemes célt akart szolgálni: a korrupció és a feketegazdaság elleni küzdelmet, ami Narendra Modi egyik fő kampányígérete volt. Indiában ugyanis becslések szerint a hivatalos GDP több mint ötödét teszi ki a feketegazdaság, aminek az egyik fő mozgatórugója az ötszázas és az ezres készpénz. Ez a két legnagyobb címlet Indiában, emiatt pedig jellemzően ezekben bonyolódnak az illegális üzletek, és persze ezekben pihen a nem bevallott vagyonok egy jelentős része is.

Az elképzelés tehát az volt, hogy a régi és egyébként is elavult biztonsági elemekkel bíró bankjegyek bevonásával fehérítenek a gazdaságon, kvázi előcsalogatják a napfényre az Indiába csak fekete pénznek nevezett összegeket. A terv szerint az indiaiaknak december 30-ig kell befizetniük a számlájukra vagy felváltaniuk kisebb címletekre a kivont pénzeket a postákon és a bankokban. Egy ember csak egyszer válthat pénzt, és ennek nyilvántartása végett mindenkit letörölhetetlen tintával jelölnek meg, aki már váltott. A fehérítés gyanánt pedig minden nagyobb tranzakcióról értesítik a hatóságokat. Eközben bevezetnek két új címletet, a jobb biztonsági elemekkel ellátott ötszáz, illetve kétezer rúpiást. 

Azonban van néhány probléma, amivel látszólag nem számoltak a hatóságok.

• Például azzal, hogy az indiai tranzakciók 90 százaléka készpénzben bonyolódik, a lépéssel kapcsolatos pánik ezért teljesen megfojtotta a bizniszt – az indiai gazdaság készpénzfüggőségéről beszédes adat, hogy még az Amazon online eladásainak a kétharmadát is kápéban fizetik ki a kiszállításkor a futárnak.
• Hiába próbálnak fehéríteni és a bankok felé terelni az embereket, ha az indiai lakosság nagyjából felének, azaz több mint 600 millió embernek nincsen bankszámlája, tehát esetükben nem olyan egyszerű a dolog, hogy beugranak a bankba, és bepakolják a pénzt a számlára.
• A másik, nagyobb baj, hogy több mint 300 millió indiainak nincs semmiféle okmánya, amivel igazolhatná személyazonosságát, márpedig a szabályok szerint (pont a fehérítés végett) csak igazolvány ellenében lehet beváltani a pénzt.
• De az igazán nagy, korrupt módon megszerzett vagyonokat eleve nem a vásárlóértéken öt-tízezer forintot érő készpénz bevonásával fogják elkapni, hiszen ez jellemzően nemesfémekben, ingatlanokban, autókban vagy külföldi bankszámlákon pihen. 

Az ország, ahol senki sem adózik

De mégis miért volt szükség egy ilyen elképesztően drasztikus lépésre, már ha feltételezzük, hogy az indiai kormány nem őrült meg teljesen? Hát röviden azért, mert adózási-pénzügyi szempontból Indiában gyakorlatilag olyan állapotok uralkodnak, amihez képest a magyarországi 90-es évek a tisztességes, rendezett és jól szabályozott kapitalizmus mintapéldájának tűnhetnének. Talán a legjobban az szemlélteti a helyzetet, hogy

a teljes állami szja-bevétel pedig a GDP alig 2,4 százalékát teszi ki.

De az összes állami adóbevétel sem éri el a bruttó össztermék 15 százalékát, ami rendkívül alacsonynak számít: Európában jellemzően 40 százalék fölött van az állami újraelosztás mértéke, Magyarországon pedig meghaladja az 50 százalékot. Ez természetesen azt jelenti, hogy az indiai állam jóval kevesebb mindenre képes költeni emiatt. (Persze a képet árnyalja, hogy India szövetségi állam, és rengeteg közfeladatot az államon belüli államok látnak el, amelyek természetesen további adókat is szednek ehhez.)

Ez részben annak köszönhető, hogy az indiai közigazgatás gyenge, de ennél is nagyobb szerepe van az adóparadicsomi állapotok létrejöttében a feketegazdaság elburjánzásának. Ennek mértékét jól jelzi, hogy tíz indiaiból kilenc az informális szektorban dolgozik. (Az alacsony szja-bevételek harmadik oka, hogy az ország nagyon szegény: a legális gazdaságban dolgozó alkalmazottak nagy része kevesebbet keres a legalsó adókulcs jövedelemhatáránál.) 

Kémkednek a hatékonyságért

Egyes vélemények szerint a pénzbevonás valójában az adatgyűjtésről szól: a hatóságok a beváltásokon keresztül egy csomó információt szereznek az állampolgárok anyagi helyzetéről, és elvben így könnyebben tudnak majd utánamenni az adózatlan vagyonnak.

Ez pedig nemcsak a pénzbeszedés miatt fontos, hanem komoly gazdaságszerkezeti jelentősége is van. Jelenleg ugyanis jellemzően azok a szektorok adóznak Indiában, amelyek hatékonyan és jól működnek: a külföldre termelő informatika, az ott működő multik, a szolgáltatószektor felsőbb szegmensei stb.

Ők nem tudnak elbújni a törvények és a hatóságok elől, viszont máshonnan a kormány nem  nagyon tud pénzt beszedni. Ezért pedig kénytelen a kelleténél keményebben adóztatni azokat a magas hozzáadott értékű szektorokat, amelyek további fejlődése jelentené India jövőjét. Azonban a túladóztatás pont hogy csökkenti a fejlődési lehetőségeket és a versenyképességet, így pedig az egész ország jövőbeli kilátásait is.

Cserébe az elmaradottabb, illetve a hivatalos gazdaságon kívül elhelyezkedő tevékenységekig nem ér el se az adóhatóság, se az állami szabályozó keze. Pedig ezeken a helyeken nem termel túl sok értéket a tőke, ezért több értelme lenne azt átcsoportosítani a termelékenységet javító területekre, például az oktatásra.

Röviden tehát arról van szó, hogy a jelen helyzetben

Ezért a kormány kénytelen azoktól a kevesektől pénzt beszedni, akiket elér, ami viszont nagyon nem hatékony módja egy adórendszer működtetésének. Ráadásul ezenfelül a rossz adómorál egy csomó közvetlen adót és szabályozást tesz szükségessé az állami feladatok finanszírozása érdekében.

Van értelme

Ettől függetlenül van pozitív hozadéka is a lépésnek. Mumbaiban például egyes helyeken 60 százalékos diszkonttal, azaz négyszáz rúpiáért veszik az ezreseket, ami azt jelzi, hogy végső soron mégiscsak sikerült megadóztatni a feketegazdaságot, még ha végül nem is úgy, ahogy azt elképzelték. (A diszkontért való váltás egyébként illegális.)

Másfelől a pénztelenség a remények szerint sok embert átterelhet a poszt-készpénzes fizetési módokra, azaz a mobilfizetésre, bankkártyára, online pénztárcákra és más megoldásokra, amelyek nemcsak egy fokkal modernebbek, de talán egyszerűbben is ellenőrizhetők.

Harmadrészt valóban javulhat az adózási morál, hiszen ha a feketegazdaságra nem is sikerült komolyabb csapást mérni, legalább jó pár kis halra eléggé ráijesztett a kormány. Egyes becslések például arról szólnak, hogy akár 45 milliárd dollár folyhat be gyorsan az államkasszába. Erre pedig elég nagy szükség lenne az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra, a lakhatás és kismillió egyéb dolog fejlesztése végett a világ lassan legnépesebb, de még mindig egyik legszegényebb országában.

Ahogy a bankszektor is jól járhat a dologgal. Ez persze elsőre nem valami jó populista szlogen, viszont Indiában tényleg szüksége lenne a rengeteg rossz hitellel és ebből fakadóan likviditási gondokkal küzdő pénzügyi szektornak egy kis friss pénzre. De a különböző innovatív fizetési módokat fejlesztő startupok is profitálhatnak a pénztelenségből.

De milyen áron?

Azonban közgazdászok szerint rövid távon hatalmas gazdasági károkat okozhat a demonetizálás. De igazából még közgazdasági diploma se kell ahhoz, hogy belássuk: ha valahol ötmillió teherautó-sofőr csak úgy fogja magát, és a kocsit hátrahagyva hazamegy a melóból, ott valami nagyon nincs rendben.

A döntés első hatása gyakorlatilag az volt, hogy egy csomó készpénz eltűnt a gazdaságból, ami miatt hirtelen megtört a piaci körforgás. Az emberek nem vásároltak, a boltok nem tudtak árut beszerezni, a szállítók nem szállítottak, a napszámosok nem dolgoztak. Ez erősen meg fog látszani a gazdasági adatokban, még ha a kezdeti sokk után hosszabb távon meg is szűnik majd a pénzhiány.

Másrészt kérdéses, hogy a drasztikus húzás eléri-e majd végső célját.

• A nagykutyákat így se fogják elkapni, nekik másban van a vagyon, vagy ha nem, összeköttetéseiken keresztül csak megoldják valahogy a beváltást.
• Aki a jövőben is készpénzben akarja takargatni a vagyonát, az mostantól legfeljebb a kétezer rúpiásokat pakolja majd az ágy alá.
• És nem kizárt, hogy az informális piacokon simán tovább mehet majd a diszkontált barter a kivont pénzben, hiszen a pénznek addig van értéke, amíg valaki elfogadja.

Viszont az informális szektorban dolgozó, de nem szándékosan adócsaló átlagember számára simán lehet, hogy pont az ellenkezője lesz a lépés tanulsága, mint ami a cél volt: mégpedig az, hogy ha az állam csak így önkényesen, az egyik napról a másikra elveheti az ember pénzért, akkor érdemes azt a pénzt még jobban eldugni az orra elől.

(Borítókép: 500 és 1000 rúpiás bankjegyeiket beváltani készülők állnak sorba Amritsar egyik bankjában 2016. november 10-én. Fotó: AFP  / Narinder Nanu)