Szilárda
-2 °C
7 °C

Putyin intézte el a nagy olajmegállapodást

2016.12.01. 19:24

Bár azt már jó ideje lehetett tudni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyon szeretné felsrófolni az olaj világpiaci árát, azt viszont azért nem, hogy a háttérből ő irányítja a javarészt közel-keleti olajmonarchiákat tömörítő kartellt, az OPEC-et is. Ha azonban helytállóak a Reuters hírügynökség információi, akkor mégis valami ilyesmiről van szó, ezek szerint ugyanis Putyin volt a főszereplő a színfalak mögött a kartell legutóbbi tárgyalásai során.

A Reuters forrásai azt állítják, kulcsfontosságú volt, hogy Putyin közvetített az utóbbi hetekben az OPEC két legfontosabb tagállama, az egymást vallási és geopolitikai okokból is gyűlölő Szaúd-Arábia és Irán között. Ez pedig a hírügynökség szerint annak is jele, hogy Oroszország közel-keleti befolyása a szíriai katonai beavatkozása óta stabilan növekszik.

Az OPEC szerdán állapodott meg arról, hogy csökkentik a kőolaj-kitermelést, hogy ezzel megdrágítsák a nyersanyag világpiaci árát. A lépés oka, hogy az olajmonarchiák elkezdtek lassan belerokkanni a két éve pont az OPEC által indított olajár-háborúba. 

A jelek szerint a gazdasági károk pedig már akkorára nőttek, hogy egy kis pluszpénz érdekében három olyan ország hozta tető alá az OPEC-paktumot, amelyek a szíriai háborúban és más konfliktusokban kvázi hadban állnak egymással.

Az eredetileg az amerikai palaolaj-termelők ellen indított offenzíva másik nagy vesztese természetesen Oroszország lett,  így érthető, hogy Putyin nagy erőkkel dolgozott a színfalak mögött azon, hogy véget érjen az orosz gazdaságot is elég érzékenyen érintő túltermelés. Ennek érdekében a Reuters informátorai szerint szeptemberben megkörnyékezte Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceget, és ezt követően az OPEC hamarosan előállt egy tervvel, hogy csökkentsék a kitermelés, és ezáltal növeljék az olaj árát.

Viszont az elvi megállapodás gyakorlatba való átültetése nem volt  egyszerű, mivel Irán nem akart vágni a kitermelésén. Arra hivatkozott, hogy hosszú ideig állt nyugati szankciók alatt atomprogramja miatt, ezért pedig évekig ki volt szorítva az olajpiacról.

Putyin végül meggyőzte a szaúdiakat arról, hogy legyenek nagyvonalúak, az irániakat pedig arról, hogy a szaúdi nagyvonalúságot ne verjék nagy dobra és ne próbálják meg saját győzelmükként beállítani. Így Rijád arcvesztés nélkül tudott lepaktálni esküdt ellenségével. Oroszország pedig maga is bevállalt egy jelentősebb kitermeléscsökkentést, hogy előmozdítsa az alkut.

A paktumot ugyanis az teszi különösen érdekessé, hogy

  • Szíriában az oroszok és az irániak Bassár el-Aszad elnököt támogatják, míg a szaúdiak az Aszad ellen harcoló erőket;
  • Jemenben az irániak a húszi lázadókat támogatják, a szaúdiak pedig maguk is harcolnak a húszik ellen;
  • a szaúdiak emellett az Egyesült Államok legfontosabb közel-keleti szövetségesei, miközben Washington (legalábbis Trump hatalomra lépéséig) kvázi hidegháborút folytat Oroszország ellen;
  • miközben (legalábbis Trump hatalomra lépéséig) békülgetni próbál Iránnal.

Tehát a történet tanulsága, hogy a pénz minden geopolitikai és szövetségi érdeknél fontosabb tud lenni.