Hol lehet errefelé egy jót pisilni?

Erre járt, nem is jött, 

csak úgy hozta a lába,

bűntudatát rosszul leplezve arcán,

aki csak pisilni jött a cukrászdába.

Így kezdődik Bornai Tibor Aki csak pisilni ment a cukrászdába című verse, aminél jobban kevés modern költemény foglalja össze a posztmodern városi élet mindennapi frusztrációit. Főleg Budapesten, ahol a vécézés lehetőségei elég szélsőségesen jelennek meg a városban járó-kelő ember számára:

• Vagy magántulajdonban lévő, valamilyen fogyasztásra kialakított terekbe lehet bekéredzkedni pisilni (például a versben megénekelt cukrászdába, Mekibe vagy plázába), vállalva az ezzel járó fogyasztást, vagy ezt elkerülve a megaláztatást/szidalmakat és megvetést.
• Vagy a teljes publicitást vállalva, csak a saját hátunkkal takarva magunkat, egy bokorban vagy kapualjban végezhetjük a szükséget, már akinek van erre hajlandósága (vagy akinek nincs más lehetősége, vagy már nagyon kell), vállalva az ezzel járó megaláztatást/szidalmakat, sőt pénzbírságot.

Létezik azonban egy alternatíva, ahol az ember elvileg fogyasztási kényszer és a társadalmi, jogi szabályok megsértése nélkül, ráadásul az elvárható minimális intimitással tudná a szükségét végezni: ez lenne a köztéri illemhely, közvécé vagy nyilvános vécé. Ezekből viszont egyre kevesebb van, a meglévők pedig egyre kevésbé van olyan állapotban, hogy oda be akarjon menni az ember.

Pedig igény lenne arra, hogy több és tisztább vécé legyen Budapesten. Ez egyrészt segítség lenne mindazoknak – például az időseknek, prosztatagondokkal küzdőknek, szorongóknak, kismamáknak stb. –, akiknek valamilyen egészségügyi vagy egyéb okból sűrűbben kell kimenniük, mint másoknak.

Másrészt nagy segítség lenne azoknak, akik sok időt töltenek az utcán: taxisoknak, árusoknak, turistáknak – és persze azoknak, akiknek nincs hol lakniuk. Azokról nem is beszélve, akiknek a városban járva valamilyen különös okból pisilniük kell. Annak pedig biztos az is örülne, ha nem lenne állandóan összehugyozva a város, aki rá se tud nézni vécére a sajátján kívül. 

A helyzet az, hogy kevés dologban értenek annyira egységesen egyet a budapestiek, mint abban, hogy több nyilvános vécé kellene a városba. Egy témába vágó reprezentatív kutatás szerint 

és 73,4 százalék szerint javulna a köztisztaság a városban a több közvécétől. A felmérés szerint a válaszadók 74,4 százaléka jobb megoldás híján már pisilt az utcán.

Sok az ember, kevés a klozet

Budapest kifejezetten közvécészegény város. Hogy pontosan mennyi nyilvános vécé van, azt senki sem tudja, a Fővárosi Önkormányzat más számot mond erre a kérdésre, mint a kerületi önkormányzatok.

A hajléktalanok érdekeit védő A Város Mindenkié (AVM) csoport korábban az összes kerületi önkormányzatnál rákérdezett, hogy hol vannak nyilvános vécék a területükön. A lista időközben kicsit változott, így frissítenünk kellett, majd a pontokat térképre tettük, hogy mindenki megjegyezhesse, hol van a hozzá legközelebb eső nyilvános vécé, ha rájönne a szükség.

Továbbá a térképet kiegészítettük az AVM friss adatkérésével is, amely azt tudakolta: ezek a vécék milyen állapotban vannak, és mennyit kell fizetni a használatukért.

Fordítsa el mobilját!

Az önkormányzatok 34 állandó nyilvános vécéről számoltak be (bár volt négy kerület, amelyik nem válaszolt az adatigénylésre), ezenkívül a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. (FCSM) 51 vécét üzemeltet, főleg aluljárókban és turisztikailag kiemelt helyeken, mint a Várban vagy a Városligetben. Emellett van még pár nyilvános vécé pályaudvarokon, piacokon, amit a MÁV, a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága vagy forgalmasabb helyeken magáncégek tartanak fenn.

Arról viszont nincsenek pontos információk, hogy mennyi vécé van a városban. A Főpolgármesteri Hivatal például úgy tudja, hogy 50 vécét üzemeltet a Fővárosi Csatornázási Művek, és 16 darabot az önkormányzatok. Az önkormányzatok pedig olyan helyeken tudnak az FCSM által üzemeltetett vécékről, ahol a cég nekünk elküldött listája szerint ők nem tartanak fenn semmit. A káosz elég nagy az adatokban, szóval ha valaki elmegy egy olyan helyre pisilni, ami fönt van a térképen, és mégis a szomszéd cukrászdába kényszerül, mert nem talál ott nyitott közvécét, az csak részben a mi hibánk. 

Ahány kerület, annyi vécé

A budapesti kerületek elég eltérően állnak hozzá a lakóik közhigiéniájához: vannak városrészek, ahol viszonylag sok nyilvános illemhely van, és van, ahol semennyi. Több olyan kerület van, ahol az FCSM viszonylag sok illemhelyet tart fönt, az önkormányzat pedig egyet sem, mint például

• az I. és II. kerület (itt 11 és 5 vécé van), ahol a turisták igényeit kielégítendő, viszonylag sok helyen lehet kulturáltan pisilni;
• a XIII. kerület (10 vécé), ahol sok a metrómegálló, plusz odatartozik a fák mellett vécékkel is jól ellátott Margitsziget. 

Szintén csak a csatornázási művek vagy magáncég tart fönt közvécéket Újpesten, de van olyan kerület, például Óbuda, ahol sem az FCSM, sem az önkormányzat nem foglalkozik azzal, hogy pisilőhelyet biztosítson a lakosságnak. A külső kerületekben alapvetően kevesebb nyilvános vécé van: a XVII. és XVIII. kerületben egyáltalán nincs , máshol egy-kettőt fenntart az önkormányzat.

Persze van mindenhol mellékhelyiség az önkormányzati hivatalban, a közösségi házban és a sportközpontban, amiket bizonyos kerületek (például a VIII. kerület) büszkén bevettek a közvécék közé, mások csak megemlítik, hogy ha a kerületi polgároknak ott van dolguk, ott is lehet pisilni.

Ezeket az adatok tisztasága kedvéért nem tettük föl a térképre, de azért aki arra jár, kopogjon be valamelyik közösségi házba, hogy beugorhat-e pár percre! Szintén nem került fel a térképre az a 12 mobilvécé, amiket a XVII. kerület önkormányzata a parkokba és a játszóterek mellé tesz ki tavasztól őszig, mivel ezek nem működnek állandóan.

A vécék ára elég eltérő. Vannak ingyenesen használható illemhelyek, bár nem túl sok, az önkormányzati fenntartásúak közül összesen 22, máshol pedig kerülettől és helytől függően egy pisilés 50 és 180 forint közötti összegbe kerül. Az is eltérő, hogy mennyibe kerül fenntartani a toaletteket. A II. kerületben lévő három nyilvános vécé fenntartása például évi 1,99 millió forintba került a csatornázási műveknek, a XXI. kerület viszont hat hónap alatt 66 millió forintot költ két igénybe vehető közvécéjére.

Budapesten 85 vécével számolva is nagyjából 20 ezer budapesti lakosra jut egy közvécé. Más nagyvárosokban ennél sokkal jobb az arány. Például Párizsban 5000 főre jut egy klozet, igaz, ott ezek nagy részét nem egy állami vállalat vagy az önkormányzat üzemelteti, hanem egy cég, ahogy Európa több nagyvárosában is (és üzemeltethetné Budapesten is, de erre még később visszatérünk).

Budapest nem volt mindig ennyire közvécétlen város, 1996-ban például még 112 nyilvános vécé üzemelt a városban. Ezeknek a száma viszont vészesen csökkent, 2009-re már csak 74 maradt, és közülük csak 36 volt valamennyire is használható. A többitől az állam vagy az önkormányzat megvált, túladott rajtuk, többnyire üzlethelyiségek létesültek a helyükön. A maradékot pedig 2010 óta üzemelteti az FCSM meg az önkormányzatok. Viszont a helyzet az, hogy az önkormányzatok és az FCSM

mert erre semmi sem kötelezi őket. Nincs olyan törvényi előírás, amely szerint bárkinek fenn kellene tartani ezeket a helyiségeket, az FCSM is a társadalmi felelősség programja részeként kezeli azt a 39 darabot, ami nála maradt.

Az elveszett 30 csodavécé

Nem mintha nem lettek volna próbálkozások vagy nagy elhatározások az elmúlt években, hogy legyen több jó minőségű nyilvános vécé. Az FCSM például például két luxusvécét is átadott, 2010-ben a Déli pályaudvarnál, 2011-ben pedig a Városligetben, és olyan nagyívű kijelentéseket tettek, hogy a következő években száz vécét újítanak föl. A cég közlése szerint eddig már majdnem minden vécén végeztek kisebb-nagyobb munkálatokat, 12 illemhelyet pedig teljesen felújítottak, minderre több százmillió forintot költöttek 2010 óta.

Ez nem is olyan nagy csoda, mert egy-egy ilyen vécéfelújítás 17-20 millió forintba kerül, amit aztán üzemeltetni is kell. Ráadásul az FCSM a társadalmi felelősség programja részeként újítgatja fel és üzemelteti a nyilvános vécéket, de ahogy az önkormányzatokat sem, ezt a céget sem kötelezi semmi arra, hogy erre pénzt és időt allokáljon. 

2004-ben a Fővárosi Önkormányzat kiírt egy pályázatot utcabútorok telepítésére, amelynek részeként 30 automatizált vécét is kellett volna a városba telepíteni. Ezt a pályázatot a VBM Kft. nevű konzorcium nyerte, amelybe három külföldi tulajdonú, alapvetően köztéri reklámokkal foglalkozó cég tömörült, a svájci APG, a német Wall és francia JCDecaux. Ez utóbbi a vállalat arról ismert, hogy nekik van a legtöbb óriásplakátjuk Magyarországon, emellett pedig ők üzemeltetik Budapest villamos- és buszmegállóinak nagy részét.

Ez a cég találta ki azt az üzleti modellt, aminek a lényege a következő: felhúznak vécéket a nagyvárosokban, amiket aztán 25 évig üzemeltetnek, tisztítják, javítják, és minden egyéb költségét is állják, azzal a városnak vagy a köztisztasági cégnek nincs semmi dolga. Cserébe viszont a vállalat reklámfelületeket kér a várostól. Ez a modell már Nyugat-Európa több városában – például Párizsban és Berlinben is – működik. Ezek a kabinok automatizáltak, vagyis úgy vannak kialakítva, hogy minden egyes használat után fél perc alatt teljesen kitakarítják és fertőtlenítik magukat, így teljesen tisztán léphet be a következő felhasználó.

A pályázat körül volt egy kisebbfajta botrány, mert azt feltűnően sietősen írták ki 2004-ben, az ellenzéki sajtó pedig azt gyanította, ezzel a Demszky Gábor-féle városvezetés azt szerette volna elérni, hogy az érdekelt cégek még azelőtt letudhassák a pályázatot, hogy az uniós közbeszerzési szabályok Magyarországon is érvénybe lépnének.

A VBM (ami azóta már teljesen a JCDecaux tulajdona) mindenesetre megnyerte a pályázatot, 2006-ban pedig szerződést is aláírt velük az önkormányzat a 30 közvécé (valamint 100 pad, 250 szemetes és 100 biciklitároló) felépítésére. Viszont ahogy elkezdték kikérni az engedélyeket, kiderült:

Az első nagy akadály az volt, hogy a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat szerint nem lehetett olyan reklámokat kitenni a városban, amilyeneket a szerződés szerint a VBM-nek kapnia kellett volna a vécékért cserébe. A főváros állítólag azt ígérte a cégnek, hogy ezt megváltoztatják, ami idővel meg is történt.

Ezután viszont az is kiderült, hogy nem nagyon lehet ilyen vécék építésére engedélyt adni budapesti köztereken. Hol a csatorna lett volna túl messze, máshol túl sokáig kellett volna feltúrni az utakat, volt, ahol a járda volt túl szűk, vagy nem volt könnyen elérhető egyszerre víz, villany és csatorna. A cég végül csak 3-4 helyszínre kapott engedélyt, ennyiért viszont nem érte volna meg a beruházás. A VBM-nek így is belement vagy 100 millió forintja az engedélykérésekbe, mérésekbe és hasonlókba. Ráadásul több vécé már el is készült, ezeket csak be kellene építeni a városba.

A szerződés viszont még mindig érvényben van, vagyis ha a szabályozás megváltozna, akkor el is indítanák a folyamatot, kitennék a vécéket, és onnan ketyegne a 25 év. Innentől a cég szerint a labda a fővárosnál pattog, amelynek állítólag szándékában áll lehetővé tenni, hogy kitegyék a csodavécéket, legalábbis a JCDecaux-nál így tudják.

A Fővárosi Önkormányzat kérdésünkre, hogy foglalkoznak-e a vécék ügyével, azt írta: idén elkezdtek kidolgozni egy átfogó koncepciót a fővárosi vécéhelyzetre, aminek részeként a főváros fölvenné az önként vállalt feladatok körébe az illemhelyekkel kapcsolatos teendőket is, és azt is megvizsgálják, hogy alkalmazzák-e a VBM Kft. megkötött szerződését.

Ameddig viszont ez nem történik meg, addig marad a Budapesten telített hólyaggal sétálóknak a 85 darab működő közvécé, a bokor vagy a cukrászda.

(Borítókép:  Máthé Zoltán/MTI)