Jó sok pénzt hoz Trump, csak nem nekünk

Mától Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, és ha hinni lehet abban, hogy betartja ígéreteit, akkor ez azonnal jelentős átrendeződést hozhat a világgazdaságban.  

Bár a kampányban többen az armageddon eljövetelével riogattak Trump győzelme esetén, az amerikai piacok hamar megszerették az új elnök terveit, és egyelőre bizakodók a jövővel kapcsolatban. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy vadkapitalista üzletbarát gazdasági programot hirdetett, és rengeteg pénzt akar beleönteni a gazdaságba.

Ettől azt várják, hogy rövid távon nő majd a kereslet, így aztán a vállalati bevételek is, az adók és szabályozások csökkenésével pedig a cégek profitja is jelentősen fog emelkedni. Ami nyilvánvalóan jót fog tenni a tőzsdeindexeknek is.

Trump legfontosabb ígéretei a következők voltak:

• egyszerűsíti a személyi jövedelemadó rendszerét: csökkentené a kulcsok számát, illetve mértékét is, így mindenki kevesebbet adózik majd;
• 35-ről 15 százalékra csökkenti a társasági adót;
• ezermilliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztési programot hirdet;
• moratóriumot hirdet a szövetségi üzleti szabályozásokra vonatkozóan, hogy ne szigoríthassák a cégek feletti állami kontrollt;
• lazítaná a 2008-as válság után hozott, a korábbinál szigorúbb pénzügyi szabályozáson is;
• büntetővámot vetne ki a kínai és mexikói termékekre, és büntetőadót azokra a cégekre, amelyek külföldre viszik a termelést;

Ezekből a cégek az első öt pontnak nagyon örülnek, ugyanakkor a szkeptikusok szerint Amerikának nem igazán arra van szüksége jelenleg, hogy méginkább szabadjára engedje a cégeket és csökkentse az adókat, hanem hogy javítsa a közszolgáltatások színvonalát, kiterjessze a szociális védőhálót és keményen megsarcolja a gazdagokat. (Korábban itt írtunk részletesen programjáról.)

A legfőbb kritika azért érte programját a baloldalról, mert az várhatóan a gazdagoknak kedvez majd, és tovább mélyíti az amúgy is erős és növekvő amerikai egyenlőtlenségeket. Emellett Trump bizniszbarátsága a környezetre is veszélyt jelent, ugyanis erősen olaj- és szénpárti, e tekintetben is jelentős fordulatot hozhat a jóval zöldebb Barack Obama után.

Az utolsó pont, a kereskedelemellenes intézkedések pedig pont fordított előjelű: ez inkább a baloldaliakhoz áll közelebb, míg a hagyományos republikánusok a szabadkereskedelem hívei. Azonban Trump részben pont azért is juthatott hatalomra, mert az ipari munkahelyek kiszervezése elleni tirádáival maga mellé állította a csalódott, lecsúszott melósokat, akik korábban jellemzően a demokratákra szavaztak.

Kérdés persze, hogy mennyire reális azt várni, hogy a büntetővámoktól visszatér majd az ipari termelés az Egyesült Államokba: az automatizálás és az ipari robotok ugyanis már eddig is több munkahelyet vettek el, mint a kínai konkurencia. 

Trump ettől függetlenükl a piaci várakozások szerint korántsem lesz katasztrofális, a tőzsdék állása alapján inkább egy hagyományos, üzletbarát republikánus jelöltre készülnek a pénzemberek. Azonban ha Trump tényleg tartja magát ígéreteihez, akkor ez a konjunktúra inkább az Egyesült Államokban fog csak érvényesülni, a világ sokat nem lát majd belőle. Hosszabb távon pedig visszaüthet Amerikára az, ha hátat fordít a világkereskedelemnek.

Azt viszont nehéz számszerűsíteni, hogy Trump kiszámíthatatlansága, Twitteres beszólogatásai, hirtelen felindulásai mekkora kárt tudnak okozni, illetve hogy ezek fényében mennyiben lehet stabil gazdaságpolitikára számítani.