Legalább egy oroszt milliárdossá tettek a szankciók

Amikor néhány éve a Krím megszállása után az Európai Unió és az Egyesült Államok gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen, az volt a terv, hogy kicsit kivéreztetik pénzügyileg az orosz elitet, hátha akkor kevesebb kedve lesz Vlagyimir Putyinnak  a további ukrajnai és kelet-európai katonai kalandozásokhoz.

Bár azóta Ukrajnában megfagyott a konfliktus, és az orosz gazdaság sem muzsikál különösebben jól, azért ahogy arra Orbán Viktor is rámutatott, “Oroszország túlélte a nyugati izolációs kísérleteket, túlélte az alacsony olajárat, túlélte a szankciókat”. És hiába próbálták meg kivéreztetni az orosz pénzügyi elitet, ez nem teljesen sikerült.

Ráadásul még csak nem is egy fegyvergyárosról vagy -csempészről van szó: Vitalij Orlov, aki a napokban került fel a Bloomberg dollármilliárdos-listájára, a halászatból szedte meg magát. Abban pedig, hogy ez ennyire jól sikerült, nem kis szerepe volt az Európai Unió és Vlagyimir Putyin gazdasági ütésváltásának.

Akkor kell halat venni, amikor vér folyik Ukrajnában 

Orlov cége, a Norebo az egyik legnagyobb északi halászati cég: tavaly a teljes orosz kapás több mint tizedét ez a murmanszki vállalat fogta ki, egész pontosan 4,75 millió tonnát hoztak partra 2016-ban. Egy évvel korábban nagyjából 600 millió dollár volt az árbevételük, tehát vélhetően tavaly ennél még többet szakítottak. 

A siker egyik oka, hogy amikor az amerikaiak és az EU gazdasági szankciókkal sújtotta az orosz pénzügyi szektort és Putyin csókosait az ukrajnai háborúzás miatt, az orosz elnök válaszul betiltotta az európai uniós élelmiszerek behozatalát. 

Bár voltak egyes országok és ágazatok, ahol jobban megérezték a dolgot, azért az EU nem rokkant bele a szankciókba, cserébe az oroszok, akik a világ ötödik legnagyobb élelmiszer-importőrei, gyorsan új kajaforrások után kellett hogy nézzenek. 

Ennek egy részét sikerült ugyan új exportforrásokból fedezni, például Kína rögtön ráugrott a lehetőségre. Azonban ez csak részmegoldás volt, így aztán belső forrásból is el kellett kezdeni pótolni a hiányt. Itt jött képbe a hal: a nyugati áruk eltűnésével jelentősen megugrott a belföldi kereslet a Norebo csuklyás halai, makrélái és heringjei után.

Esik a rubel? Annál jobb!

Orlov nemrég egy interjúban arról beszélt: a szankciók megmutatták, hogy igenis jelentős a kereslet belföldön az orosz halra, és az ő portékája egyáltalán nem rosszabb, mint mondjuk a norvég halak. Azt persze nem tudni, hogy a külföldiek tiltása nélkül is így lett-e volna, mindenesetre most már “az oroszok is hozzászoknak a Norebo atlanti-óceáni heringjéhez”. 

A siker másik titka pedig az volt, hogy az élelmiszerfronton egyoldalú a szankcióháború: az EU ugyanis nem tiltja az orosz behozatalt, jellemzően inkább az elit pénzmosodái és a Putyin köreinek fontosabb szektorokat, például az olajipart támadta. Tehát míg a belpiacokon eltűnt a Norebo elől a konkurencia, addig az exportpiacokon zavartalanul folytatódott a biznisz.

Sőt, nemcsak hogy zavartalanul folytatódott, hanem kifejezetten szárnyalni kezdett. Az utóbbi években ugyanis az egészséges táplálkozás térhódításának farvizén világszerte jelentősen nőtt a kereslet a halak iránt. Csak a tőkehal ára 13 százalékkal nőtt 2013 óta. Ma már a cég eladásainak 60 százaléka export.

És a szankciók, na meg Oroszország általános gazdasági gondjai az export terén kifejezetten segítették Orlov cégét. A szankciók és az olajár meredek bezuhanása miatt a rubel árfolyama is nagyot esett az utóbbi években, a halászat viszont a növekvő exportbevételek miatt egyre több valutához jutott. Tehát bevételei egyre inkább az erősödő valutákban realizálódtak, kiadásai viszont jellemzően a gyenge rubelben. Ami természetesen még inkább megdobta a cég nyereségét.

Milyen szép halászhajó! Csak nem külföldi?

Viltalij Orlov egyébként maga is külföldön tanulta az üzletet. 1991-ben, nem sokkal a Szovjetunió összeomlása előtt diplomázott le Murmanszkban, majd a gazdasági válság és munkanélküliség elől Norvégiába ment dolgozni. Két évvel később már egy norvég cégnek dolgozott, amely olcsó orosz halat importált és adott el Skandináviában. 1997-ben pedig egy svéd partnerével megalapították saját cégüket, norvég hajókat lízingeltek az addig a szovjet időkből rájuk maradt , rozoga bárkákon dolgozó orosz halászoknak.

A gyors növekedésüknek vélhetően az sem ártott, hogy csatlakozott a cég vezetéséhez Orlov egyik ismerőse, Alekszandr Tugusev, aki a halászati szektort felügyelő orosz kormányzati szerv vezetőhelyettesei posztjáig is eljutott. Az ő elmondása szerint a svéd üzlettárs, Magnus Roth hozta a külföldi szakértelmet, ők pedig az orosz helyismeretet.

Tugusev már csak azért is érdekes személy a Norebo történetében, mert halászati főnökként vesztegetés miatt börtönben is ült, három éve pedig azért vágták ki a cégtől, mert állítólag zsarolta üzlettársait. Tavaly év végén ennek kapcsán őrizetbe is vették, Orlov pedig bíróságon próbálja elvenni tőle 33 százalékos üzletrészét. (A svéd partner tavaly kiszállt , és eladta Orlovnak az üzletrészét.)

Nem csak ebben rejlik fel egy kis oroszos mellékíz a sikertörténetben. Hiába becsüli ugyanis egymilliárd dollárra cégét a Bloomberg, Orlov szerint az “országkockázatok” miatt ezt nem reális. Így nem tudni, hogy a kormány gazdasági patriotizmusának mikor kerül majd a rossz oldalára a cég: egy terv szerint a például a kormány kvótarendszert vezetne be a halászhajókra is, ami azokat részesíteni előnyben, akik hazai hajókkal dolgoznak. Ez nyilván nem jönne jól a külföldi technológiát előnyben részesítő Norebónak. 

A cég egyébként nemrég Izlandról importált gépeket új gyárához. Az importtechnológiával a tőkehalat dolgozzák fel és csomagolják, hogy aztán eljuttassák a belföldi piacra. Csak nehogy valakinek elkezdje szúrni a szemét az a sok külföldi berendezés.

Cover fotó: Orlov a Norebo egyik halászhajójának fedélzetén (Andrej Rudakov/Bloomberg / Getty Images Hungary)