Gyöngyi
9 °C
9 °C

Szavazzon: olimpia helyett vegyünk tengert, hegyet, Erdélyt!

Untitled-1
2017.02.16. 07:05

Itt az ideje, hogy felelősen beszéljünk az olimpiára elköltendő pénzről, hiszen ennyiből sok más módon is szerezhetnénk magunknak világhírt, és erősíthetnénk a nemzet egységét. Például csinálhatnánk magyar világslágert, magyar világmárkát, magyar tengert, magyar hegyet, magyar Erdélyt és magyar Bajnokok Ligája-győztest is. Ja, és egy-két évtizednyi ingyensör is kijönne belőle!

Amint azt már néhány alkalommal megírtuk az Indexen, az olimpiarendezés rettentő drága, mindig többe kerül, mint a tervezett költségvetés, ráadásul jó eséllyel szanaszét lopják az egészet. Persze lehet reménykedni, hogy ha Budapest megkapja a 2024-es rendezést, akkor ez a történelem során először máshogy lesz, de azért nem nagyon érdemes.

Arról már annál inkább, hogy mennyibe is fog ez kerülni nekünk, és mégis mi másra lehetne inkább elkölteni ezt a rengeteg pénzt.

  • Az olimpiához kapcsolódó sportlétesítmények hivatalos költségvetése 774 milliárd forint, de persze azért ennyiből még a legoptimistább számítások szerint sem jönne ki az egész dolog.
  • Az infrastrukturális fejlesztésekkel együtt ugyanis már bőven 3000 milliárd fölött járunk, csak hát ezekről azt állítják az érdekeltek, hogy amúgy is szükséges beruházásokról van szó.
  • Ez persze nem igaz, hiszen ha például nem épülne Csepelen olimpiai stadion meg kismillió létesítmény, akkor nem is kellene rohamosan fejleszteni a közlekedést arrafelé. Tehát nyugodtan számoljuk ezt is bele.
  • Az olimpiák történetében átlagosan 176 százalékkal szokott elszaladni a büdzsé, tehát a történelmi átlag szerint legalább ennek a 3000 milliárdnak a 2,7 szeresét költené pártunk és kormányunk a dologra, vagyis 8100 milliárdot.
  • Viszont ha a vizes világbajnokság példáját vesszük, akkor Magyarország e téren is jobban teljesít: itt egyetlen uszodát kellett volna felépíteni és kettőt rendbe szedni, tehát nem valami hatalmas dologról van szó, mégis sikerült már meghaladni a tervezett költségvetés négyszeresét. Ha ezt az olimpiára vetítjük, akkor már 12 ezer milliárdnál tartunk.
Tehát valahol 774 és 12 ezer milliárd forint, azaz kb. 2,5 és 40 milliárd euró között jönne ki a kontó.

Persze lennének bevételei is az olimpiának, na de ez a minimum, ha az ember elkölt, illetve hát elméletben befektet ennyi pénzt. Azonban az olimpiarendezés megtérülési mutatói nem valami jók, olyannyira nem, hogy még az olimpiapárti sportközgazdászok is elismerik: anyagilag nem érné meg a történet. Viszont összehozná a nemzetet, ami mindennél többet ér.

Ezzel nehéz vitatkozni, viszont az az igazság, hogy ha a nemzet összehozása lenne a cél, akkor ez ennyi pénzből több más módon is elérhető lenne, akár nagyobb megtérüléssel és társadalmi haszonnal párosítva is. Éppen ezért érdemes lenne számba venni az alternatívákat is. Márpedig az alternatívákat eddig sem az olimpia mellett, sem az olimpia ellen kampányolók nem hozták fel, ami eléggé nevetségessé teszi mindkét csoport érvelését. 

Mi viszont most elvégeztük helyettük a piszkos munkát, és megnéztük, hogyan lehetne jobban felvirágoztatni a nemzetet ennyi pénzből. Ráadásul ezeknek a projekteknek az az előnyük is megvan, hogy nem kell hozzájuk elnyerni semmiféle rendezési jogot, akkor csináljuk meg őket, amikor csak akarjuk. Ennek örömére pedig rögtön meg is tartjuk róluk a népszavazást, olcsó, közvetlenül demokratikus módon.

Halszagú Happy Get Lucky

A kormány, pontosabban a kormány által megbízott banda már berendelt egy minőségi, méltányos és mértéktartó dalt az ország összehozására, de az végül mégis egy kicsit halszagúra sikeredett.

Pedig

ha valamivel gyors, átütő világsikert lehet aratni a nemzetközi porondon, az egy igazi fülbemászó sláger.

Az ABBA előtt egyáltalán tudta valaki, hogy hol van Svédország? És Romániáról ki hallott a világban, mielőtt megjelent a Dragostea din tei? Épp itt az ideje már egy magyar világslágernek, a zeneiparban pedig pénzzel mindent el lehet intézni. 

Hogy elkerüljük a halszagú csorbát, biztosra kell menni, és a Happyt és még kismillió slágert jegyző Pharrell Williamst kell szerződtetni producernek, aki egy-két százezer dollárért (plusz a haszon egy jelentősebb részéért) már alánk rak egy vidám és fülbemászó alapot. A világszínvonalú technikusok és szakik további százezer dollárból simán megoldhatók, és ha rádobunk a költségvetésre még mondjuk 2-3 százezret, akkor egy-két közepes világsztárt is megszerezhetünk egy versszak erejéig.

És akkor még mindig marad az alapköltségvetésből kb. 2,5 milliárd dollárunk marketingre, ami bőven elég lenne arra, hogy hónapokon át a csapból is a Nagy Magyar Sláger szóljon, és mindenki megismerje ezen keresztül kis hazánkat. Vagy arra, hogy ha nem hoz áttörést a dal, addig próbálkozzunk a pénzből, amíg el nem találjuk a nemzetközi közízlést.

Világmárkát a magyaroknak

Tegye a szívére a kezét:

mi jut eszébe Dél-Koreáról, hogy milyen frankó volt az 1988-as szöuli olimpia, vagy a Samsung?

És Kínáról? Hogy milyen jól nézett ki 2008-ban az azóta üresen kongó madárfészek-stadion, vagy hogy mindent elárasztanak a kínai termékek?

Magyarország imázsának és sikerességének az olimpiánál sokkal jobbat tenne egy világmárka. Hiába az ezeréves történelem, és hiába nálunk a világon a legmagasabb az egy főre eső, külföldre menekült és ott kiteljesedett Nobel-díjasok száma, eddig sosem sikerült felzárkóznunk a világ technológiai élvonalához. Eddig!

Ikarus busz reklám a felújított Szárnyas fejvadász rendezői változatában
Ikarus busz reklám a felújított Szárnyas fejvadász rendezői változatában
Kép: szarvas / Index

A buszgyártás ideális terep lenne:

  • van benne hagyományunk (Ikarus);
  • igazi jófajta mocskos, olajos, melós, ipari munka, ami tökéletesen illik az ország újraiparosításába (persze valójában ma már inkább robotok végzik és egyáltalán nem mocskos, de ne rondítsunk bele a kormány ipari bukolikájába);
  • van kormányközeli vállalkozó, aki ezzel foglalkozik;
  • és nemzeti buszstratégia is, amely a kormányközeli vállalkozó támogatására van kitalálva.

Minden adott tehát ahhoz, hogy néhány száz-ezermilliárddal megtolva felvirágoztassuk a magyar buszgyártást. Az EU biztos vernyákolna, de nincs ebben semmi kivetnivaló, Kelet-Ázsia világverő cégei, mint például a Samsung is hatalmas állami támogatással indultak. 

Persze a legegyszerűbb lenne gyorsan ledolgozni a technológiai hátrányt, és felvásárolni egy erős buszgyártót. A Volvo buszos üzletága például az eladásai és a csoportszintű részvényárfolyam alapján 600 milliárd forintból simán megszerezhető lenne, de nagyságrendileg hasonló összegért fel lehetne markolni a világ egyik legjelentősebb gyártóját, a Daimler buszos üzletágát is. 

És hát mennyire menő lenne, ha világszerte levernék a Mercedes-jelvényeket a buszokról, és mostantól Ikarus (vagy evopro, vagy Mabi-Busz, vagy Turul-busz) emblémák lepnék el a világ útjait? Arról nem is beszélve, hogy ezernyi munkahely jöhetne így létre, és akkor még el sem költöttük a tervezett olimpiai keretet! 

BL-győztes Fradika

Persze szép dolog a kulturális vagy ipari siker, de mi van, ha a magyar nemzet mégis sportsikerre vágyik? Ahogy a tavalyi foci-Eb megmutatta, egy közepesebb nemzetközi labdarúgó teljesítménnyel már évtizedek óta nem látott eufóriát lehet Budapest utcáira varázsolni. 

Itt az ideje, hogy ne csak 30 évente, hanem minden évben átélhesse ezt az eufóriát az ország és a főváros.

Aminek a legegyszerűbb módja, ha Bajnokok Ligája-esélyessé tesszük a Ferencvárost. Mármint nem bejutásra esélyessé, hanem győzelmi esélyessé.

Lionel Messi, a Ferencváros játékosa nyilatkozik a Fradi TV-nek
Lionel Messi, a Ferencváros játékosa nyilatkozik a Fradi TV-nek
Kép: szarvas / Index

Persze a magyar fociba egyébként is töméntelenül ömlik a pénz, különösebb eredmények nélkül. Van azonban egy nagyon egyszerű módja a csapat fejlesztésének: nem stadionokat és béna akadémiákat kell építeni, hanem leigazolni egy sor jó játékost. A tavalyi BL-győztes, a Real Madrid keretének értéke a transfermarkt.de szerint kevesebb mint 800 millió euró, az egy évvel korábbi győztes, a Barcelona gárdája pedig egy kicsivel még kevesebbet is ér.

Persze a futballpiacon mindig fölé kell ajánlani a jó játékosoknak, de azért kétszeres árért simán meg lehetne venni egy keretnyi világverőt. Tehát 1,6 milliárd euróból lehetne egy BL-győztes Fradika, és minden évben mehetne a BL-fieszta Budapesten. Ha pedig jönne az UEFA a pénzügyi fairplay szabályokkal, biztos lenne egy leleményes kormányközeli vállalkozó, aki lepapírozná a dolgot.

A költségvetés maradékából pedig néhány évig futna a fizetésekre is, aztán ahogy az olimpiai létesítmények is elrohadnak, a pénz elfogyása után a Fradika is mehetne a süllyesztőbe, hiszen komolyabb belföldi tévéközvetítési pénzek nélkül azért nem fenntartható ez a modell, a magyar ligáért meg úgysem fognak annyit adni, mint a spanyolért vagy az angolért. De addig mennyi felejthetetlen élményt adna mindenkinek a Fradi menetelése (kivéve persze az újpesti szurkolókat)!

Hegyet, tengert a magyaroknak!

A magyarságot a sors sok más mellett azzal is megverte, hogy a hegyeinket és tengerünket is elvették tőlünk (bár utóbbi végül is sosem volt, de ez mindegy). Épp ideje lenne visszaszerezni mindkettőt!

Tengerpartot venni manapság elég könnyű, a lassan tíz éve válságban lévő görögöknél ugyanis relatíve jó áron kaphatók nagyobb szigetek. Néhány százmillió eurós befektetéssel már jelentősebb területeket lehetne venni, ahová minden magyart alanyi jogon évi egy hétre elutaztathatna nyaralni az állam. 

Magyar szigetek az Égei-tengeren
Magyar szigetek az Égei-tengeren
Kép: szarvas / Index

Egy Airbus A330-as chartergép óránként nagyjából 10 ezer euróért bérelhető, egy út oda-vissza 240 embernek kb. 6 órából kijönne mindennel együtt. Tehát évi félmilliárd euróból az utaztatást is meg lehetne oldani (persze fel lehetne támasztani a Malévot vagy a Sólyom Airlinest is a projektre), további félmilliárdból pedig jó kis szállodákat lehetne építeni a szigeten. Az olimpiai teljes költségvetésből a rendszer finanszírozása 20 évre biztosítva lenne, de még ha szétlopnák (és amúgy nyilván szétlopnák), akkor is

simán lenne 10 jó évünk a görög tengerparton.

Most őszintén: lenne ennél népszerűbb kormányzati program valaha? Persze bökkenő lehet, hogy a görög szigeteken gyakran tűnnek fel szíriai menekültek, de azért ebben már elég nagy rutinunk van, legfeljebb oda is felhúznánk egy jó kis kerítést.

A hegyépítés kissé nehezebb feladat, a legegyszerűbb talán az lenne, ha a létező dombocskáinkra rádobnánk egy kevés követ és földet, de ha igazán látványosat akarunk, a Hortobágyra is fel lehetne húzni egy közepesebb hegyet.

A hollandoknál már felmerült a probléma, ők úgy számolták, hogy egy 2000 méter magas meredélyt 70 és 450 milliárd euró közti összegért lehetne felhúzni. Ez sajnos messze túlmutat az olimpia költségein, viszont ha beleszámítjuk, hogy a magyar építőipar jóval olcsóbb, és elég lenne ennek a felét is rápakolni a Kékes tetejére, hogy legyen egy szép nagy hegyünk, igazából már valahol 20 és 100 milliárd euró között kijöhetne. Ebbe a beruházásba már az olimpia helyett is bele tudnánk vágni, és nyilván a Magyar Aszfalt Zrt. is örülne egy ilyen jelentős építkezésnek.

Ingyen sör

Bár nem szép dolog ellenzéki pártok kampányígéreteihez hasonlítgatni az olimpiát, nehéz lenne az ellen érvelni, hogy az ingyen sör ne kovácsolná egységbe a nemzetet. Hiszen egyrészt az alkoholizmus bizonyítottan a magyarok kedvenc szabadidős tevékenysége. Másrészt népszavazási eredmények és személyes tapasztalatok alapján is igaz, hogy honfitársaink többsége úgy látja,

az igazán fontos dolgoknak (egészségügy, oktatás) ingyen kell lenniük, és kész.

A Kétfarkú Kutya Párt már többször meg is ígérte az ingyensört, de felelőtlen módon eddig nem álltak elő részletes fiskális tervvel ennek kivitelezésére. Pedig annyira nem is lenne nehéz. A sörgyártók szerint tavaly 6,5 millió hektoliter sört adtak el itthon, ami egy átlagos doboz, 219 forintos borsodival számolva 284,7 milliárd forint. (Persze ennek jelentős része, 39 százaléka az adó, de nem érdemes az adómentes árral számolni, hiszen itt kieső állami bevételről van szó.) 

Ha hozzávesszük, hogy a fogyasztás egy jól látható része külföldiek belében köt ki, akik nyilván nem kaphatnának a magyar társadalombiztosítási juttatásból, akkor jó 10-15 százalékkal simán csökkenthetők a költségek. Plusz egy ekkora rendelés esetén nyilván egy jelentősebb, akár 20 százalékos árengedményt is ki lehetne alkudni. Sőt, a legegyszerűbb talán az lenne, ha az állam saját kezébe venné a sörgyártást, esetleg közbeszerzést írna ki rá, és egy oligarcha nyithatná meg az egész országot ellátó magyar gigasörgyárat.

Ebben az esetben pedig simán kijönne négy évnyi ingyensör az olimpia szűken vett költségvetéséből, sőt ha az átlagos olimpiai túlárazással számolunk, akkor akár nyolc évig is ingyen vedelhetnénk. Ha pedig a szétlopott, teljes olimpiai költséggel, azaz 12 ezer milliárd forinttal számolnánk, akkor akár 60 évig mehetne a végtelen magyar fieszta. Természetesen ez a szám túlzás: nyilván növekedne a sörfogyasztás, ha ingyen lenne, és vélhetően rengetegen folyamodnánk magyar állampolgárságért is, ahogy az infláció is bezavar a tervekbe, de 20-30 év így is kihozható lenne.

Ráadásul az ingyen magyar sör jó eséllyel az olimpiához mérhető nemzetközi sajtófigyelmet kapna, és rengetegen jönnének ide megnézni a Kánaánt. Arról nem is beszélve, hogy vélhetően demográfiai problémáink is enyhülnének.

Szabadságot a Csíki Sörnek!

Persze ennél kevésbé ambiciózus terveket is meg lehetne fogalmazni, ott van például nemzetünk féltve őrzött büszkesége, az Igazi Csíki Sör, amelyet 1540 óta rovásírásos recept alapján főznek rendes székely kézművesek a Szent Magyar Királyság területén, most meg a Heineken szét akarja verni.

csiki
Kép: szarvas / Index

A Csíki Sör megvétele és felfuttatása aprópénz lenne az olimpiai költségvetéshez képest, az igazán kemény válaszcsapás ugyanakkor mégiscsak az lenne, ha bemosnánk egy akkorát a hollandoknak, hogy a fal adja a másikat:

megvennénk a Heinekent, és átmárkáznánk a vöröscsillagos lőrét Igazi Csíki Sörré. 

A holland sörpolip piaci kapitalizációja, azaz az összes forgalomban lévő Heineken-részvény értéke 41 milliárd euró, ami kicsit erős összeg, de egy nagy felvásárlási ajánlattal ebből bőven lehetne faragni akár 10-20 százalékot is. Plusz eleve nem kellene minden egyes részvényt megvenni a teljes irányításhoz, a magyarok szívének oly kedves kétharmaddal is beérné az ország.

Így tehát 20-25 milliárd euróért már bekebelezhetnénk a nemzetrontókat, és világszerte híressé tehetnénk a magyar székely sört. Ráadásul a Heineken-csoport egy elég jól menő cég, így az olimpiával ellentétben itt kifejezetten nyereséges bizniszre menne a lóvé. Tehát bosszúból nemcsak a hollandok sörét vesszük el, hanem a profitjukat is. Mi ez, ha nem a világhírű magyar gógyi?

Visszavesszük Erdélyt

De minek állnánk meg a Csíki Sörnél, ha már Erdélyről van szó? Nyilvánvalóan összehozná a magyar nemzetet, ha kiköszörülnénk a szőröstalpú csorbát, és visszaállítanánk Nagy-Magyarország történelmi határait, hogy birodalmunk régi fényében ragyoghasson.

Trianonban a Magyar Királyság 232 ezer négyzetkilométernyi területet vesztett. De például Horvátországot azért nehéz lenne jogosan visszakövetelni, a déli határra pedig kerítést húztunk azóta, szóval ez eléggé annak a jele, hogy már nem kell vissza. A lengyelektől nem fogunk területet követelni, mert bratankik, az osztrákok meg töröljék ki az Őrvidékkel. Marad tehát Erdély és a Felvidék, a maga 102, illetve 61 ezer négyzetkilométerével.

Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!
Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!
Kép: szarvas.tumblr.com

Itt két lehetőség van, az egyik, hogy simán megvesszük a földet. Persze nem a magyar állam, hanem mondjuk egy ciprusi cég, amelynek a tulajdonosa egy Kajmán-szigeteki cég, aminek a tulajdonosa egy Brit Virgin-szigeteki vagyonkezelő, aminek a tulajdonosa egy Luxembourgban bejegyzett zártkörű részvénytársaság, aminek az ügyvezetője Mészáros Lőrinc telekszomszédjának üzlettársa.

Nehéz pontos összeget mondani ezeknek a területeknek az egészére, hiszen jelentős részük erdős, hegyes vidék, sok a kis település, meg persze a szántó, de ezek is eltérő minőségűek, és így eltérő árúak. Mindenesetre a romániai szántóföldek hektáronként 1000-8000 euró között cserélnek gazdát, a román országos átlagár 5000 euró körül van; erdőt viszont ennél valamivel olcsóbban, 2-4 ezer euró körül is lehet venni. 

Százezer négyzetkilométer az 10 millió hektár, de ebben benne vannak a települések, infrastruktúra, stb., szóval reálisan ennek maximum 60 százaléka, amit meg lehetne venni. Ez nagyságrendileg 25 milliárd euró lenne, ami bőven belefér a keretbe. De

ha megelégednénk a második bécsi döntés eredményével, akkor csak 43 ezer négyzetkilométert kellene megvenni, ami szőröstül-bőröstül kijönne ebből a keretből.

És hát azért ez fontosabb ügy, mint a csepeli HÉV fejlesztése.

Persze a települések román fennhatóság alatt maradnának, és a Felvidékre sem feltétlenül maradna már pénz, de Erdéllyel együtt nagyot nőne az ország jövedelmezősége, és szigorú fiskális politikai mellett néhány év alatt kitermelnénk azt az összeget, ami a maradék bekebelezésére hiányzik.

Van nekem egy mániám

Leleményes dolog ugyan Erdély megvásárlása, de a magyar ember nemcsak gógyis, hanem egyenes, erős, tettrekész is. Így hát kifizetődőbb lenne inkább erővel elfoglalni.

Magyarországnak úgyis nagy nemzeti traumája, hogy

gyakorlatilag Bécs rövidke elfoglalása óta nem nyertünk háborút

(a török kiverése nem ér, azok a Habsburgok voltak). Az olimpiai költségvetésből ezt a csorbát könnyen ki lehetne küszöbölni.

Ha a teljes, 12 ezer milliárdos költségvetéssel számolunk, akkor nagy lehetőségek állnak előttünk. A Honvédség éves büdzséje kevesebb mint 300 milliárd forint, ezt simán négyszeresére lehetne emelni, így aztán a jelenleg nagyjából 30 ezer fős sereget 120 ezresre lehetne bővíteni. 2024-ig ez 6300 milliárd forint pluszköltséget jelentene. 

Orbán Viktor megtekinti a magyar flottát az Adriai-tengeren
Orbán Viktor megtekinti a magyar flottát az Adriai-tengeren
Kép: szarvas / Index

Ezután még maradna további 5700 milliárd eszközbeszerzésre, ami elég sok mindenre elég lenne. A Gripeneket például egy 210 milliárdos szerződéssel lízingeljük, ha akarnánk, tízszer ennyi vadászgépet is berendelhetnénk. További 1100 milliárdból pedig vehetnénk még 50 Apache-helikoptert, 100 Stryker harcjárművet, 100 M2 Bradley lövészpáncélost, 100 M1 Abrams harckocsit és 800 páncélozott járművet. 900 milliárdból kijönne 200 Reaper drón, és akkor még mindig maradna egy kis aprópénz kiképzésre, egyéb beszerzésekre, logisztikára. 

Egy ilyen sereggel szemben a románoknak esélyük se lenne. Az inváziónak pedig a nemzetközi környezet is kedvezne. Az Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump folyton azon kesereg, hogy a többi NATO-tag nem költ eleget a védelmére, hát ezzel nem lenne gond. Miután pedig nagyrészt amerikai eszközöket rendelne a Honvédség, külön támogatná a magyar haderőfejlesztést. Trump azt is folyton elmondja, hogy Európa védje meg magát, úgyhogy nem avatkozna bele a buliba.

A németek 1945 óta eleve irtóznak a háborútól, a britek éppen a brexittel vannak elfoglalva. A franciák mondjuk nagyon szeretnek más háborúkba beavatkozni, és a románok is közel állnak a szívükhöz, de a 2017-es választási kampányban nem lenne népszerű téma, hogy mindenféle kelet-európai parasztok balhéja miatt francia életeket áldozzanak fel, úgyhogy talán ők is kimaradnának. Vlagyimir Putyin meg külön örülne neki, hogy szétverjük az EU-t, Moldovát meg is kaphatná cserébe, és bevonulhatna közben Ukrajnába is. Mi meg mehetnénk tovább, és leigázhatnánk sorjában a Kárpát-medence népeit.

Még Orbán évértékelőjében is elhangzott, hogy

a katonáink várják, hogy újra Kelet-Európa meghatározó méretű hadseregében szolgálhassanak.

És hogy ez hosszabb távon fenntarthatatlan lenne? Egyáltalán nem! Nagyobb ország könnyebben eltart majd egy nagyobb hadsereget. Sőt, ha elég nagyra nő az ország, még az is lehet, hogy idővel elég nagyok leszünk ahhoz is, hogy megengedhessük magunknak, hogy elverjünk egy csomó pénzt az olimpiára.