Tényleg elcsalták a magyar GDP-t?

A napokban (ismét) bombasztikus állításokkal állt elő az utóbbi idők legnagyobb magyar közéleti botrányának egyik (eddig ismeretlen) főszereplője.

Maximilian R. P. Gebhardt, a budapesti amerikai nagykövetség korábbi gazdasági diplomatája, aki saját bevallása szerint a kitiltási botrány mögötti elemzések egyik szerzője egy blogposztban nem kevesebbet állított, mint hogy

Mivel első blikkre simán kormánybuktató kutatási eredményről van szó, utánanéztünk, hogy vajon tényleg stimmel-e, amit Gebhardt állít.

Görbe tükrök

Gebhardt ezt az úgynevezett tükörstatisztikák módszerével vezette le. Ez alatt az értendő, hogy a nemzetközi kereskedelmi statisztikákban egy adott áru kétszer jelenik meg: egyszer a küldő országban exportként, egyszer pedig a fogadó államban importként. Így például a Szlovákiából Magyarországra hozott egy kiló cukor ott mondjuk fél euró exportként, itt fél euró importként szerepel a statisztikákban. Tehát a két oldalnak egyenlőnek kellene lennie.

Ebből az is következik, hogy ha a szlovák statisztikák szerint ők sokkal több cukrot hoznak ide, mint amennyi a magyar importstatisztikában szerepel mint szlovák cukor, akkor ott valami nincs rendben.

Gebhardt az ENSZ nyilvános kereskedelmi adatbázisában termékcsoportra lebontva nézte meg, hogy Magyarországon mennyi az elszámolt import/export, és arra jutott, hogy hatalmas különbségek vannak a magyarok által lejelentett és a más országok által elszámolt adatok között. Ami azt jelenti az ő olvasatában, hogy

1. egyrészt rengeteg áfát csalnak el,
2. másrészt a magyar GDP jóval kisebb, mint a hivatalos adatok szerint, hiszen a kamu kereskedelmi adatok felfelé torzítják a GDP-t. (Hiszen ennek a kereskedelmi mérleg egy fontos komponense.)

Ha igazak az amerikai exdiplomata konklúziói, akkor az évszázad svindlijére bukkant. A cikke alatti kommentjében már arról beszél, hogy nem kevesebb mint 15-30 százalékkal lehet túllőve a magyar GDP, amihez képest a görögök korábbi államháztartás-hamisítása is kismiska. Mindezt pedig úgy tudja hozni az Orbán–Matolcsy-tengely, hogy eddig nemcsak a teljes magyar közgazdász-társadalomnak, hanem az EU-nak és az amerikaiaknak, meg általában véve senki másnak nem tűnt fel.

Nem ilyen egyszerű

Azonban Gebhardt érvelése már első ránézésre is túl egyszerű ahhoz, hogy igaz legyen. És ezt a gyanút mélyen alátámasztja az általa használt adatbázis átnézése, illetve külkereskedelmi szakemberek véleménye is. 

az EU-n belül minden viszonylatban vannak komolyabb eltérések a tükörstatisztikák között, mondta kérdésünkre Békés Gábor, az MTA és a Közép-európai Egyetem nemzetközi gazdaságtannal foglalkozó kutatója. 

Békés munkatársaival korábban meg is vizsgálta, hogy a visegrádi országok esetében pontosan mekkorák az eltérések az egyik ország által lejelentett import és a másik ország által lejelentett export között. Mindenhol jelentős különbségeket találtak, Magyarország egyáltalán nem volt kirívó eset.

Ennek oka egyrészt az, hogy az export és az import értékét az érintett országok más módszertan szerint számolják el. Az export árát az úgynevezett FOB (free on board: a szállítás, berakodás és exportvámoltatás költségei) érték alapján, az importét a CIF (cost, insurance and freight: a fuvarozás és biztosítás is benne van) érték alapján számítják, utóbbi pedig magasabb.

Össze-vissza vámolnak

Másrészt országonként eltérő a lejelentési értékküszöb. Mivel az EU-n belül szabadon mozognak az áruk, nincs vám, így központi hatóság nem ellenőrzi, hogy miből mennyi megy hova. Az áruk mozgását a cégeknek maguknak kell lejelenteniük, ám bizonyos érték alatt ez nem kötelező; az viszont országonként változik, hogy ez az érték mekkora. Ez már önmagában jelentősebb statisztikai eltéréseket okozhat, hiszen lehet, hogy egy adott szállítmányt a kiindulási országban le kell jelenteni exportként, de a beérkezési országban nem kell lejelenteni importként. 

Szintén torzítja a statisztikákat a vállalaton belüli kereskedelem hatása. Például a nálunk termelő német cégek Magyarországról német vámszabad területre szállítják az áruikat, majd onnan exportálják Ázsiába. Ez esetben az adott termék Magyarországon megjelenik exportként, ám Németországban nem jelenik meg importként.

De ha ez még nem lenne elég, a harmadik országból, tehát EU-n kívül érkező áruk esetében az európai importőrök megválaszthatják, hogy hol vámolják el az adott árut. A vámolás helye pedig sokszor inkább az az ország, ahol az adott cég adószakértői dolgoznak, nem az, ahol az árut végül eladják, mondta Békés. Az elszámolási anomáliák pedig nemcsak a termékkereskedelemben jelennek meg, például a bérmunkák elszámolása is hasonlóan problémás tud lenni.

Az EU-s vámolási szabályokat a Központi Statisztikai Hivatal is megemlítette kérdésünkre, mint az adatokat torzító okot. Ezen kívül azt írták, hogy egyes termékek esetében adatvédelmi okokból vannak látszólagos, de nem valós ellentmondások az adatok között. Ez a KSH szerint igaz a magyar importra (mi védjük az adatot) és exportra (partner védi az adatot) is. Ahogy az is okozhat eltéréseket, hogy egységes termékosztályozási rendszer bonyolultsága miatt a cégek gyakran elrontják a termékek kódolását. Így elvben könnyen előfordulhat, hogy jelentős tételeket könyvelnek félre. 

Tényleg nincs repülő Magyarországon?

Tehát a tükörstatisztikákat éppen elég dolog torzítja ahhoz, hogy a Gebhardt által használt faék egyszerűségű összehasonlítás teljesen alkalmatlan legyen összgazdasági szintű csalások feltárására. Már csak azért is, mert egy gyors utánanézéssel az általa használt adatbázisban is találni furcsaságokat. 

Az általa felhozott egyik példa az volt, hogy nagyon nagy eltérés mutatkozik a légijármű-import területén: a franciák azt állítják, eladtak nekünk egy csomó repülőt, míg mi magyarok letagadjuk ezt, mert áfát csalunk. Ám a számításhoz használt Excel-táblából kiderül, hogy Magyarország esetében 2004 után egyáltalán nincs adat a légijármű-importról. Ez alapján pedig vélhetően inkább arról van szó, hogy

nem pedig arról, hogy a Magyarországra az utóbbi 13 évben behozott összes légi járműről elcsalták az áfát. Hiszen ez azért elég átlátszó trükk lenne. Legalább olyan átlátszó trükk, mint amikor valaki összehasonlít egy tök üres adatsort egy másik, valóban adatokat tartalmazó adatsorral, és a végén csodálkozik, hogy nem lettek egyenlőek.

De nemcsak a repülők hiányoznak az adatbázisból, több más olyan termékcsoport is van, ahol feltűnően nincsenek adatok. Ami persze nem jó dolog, ám vélhetően inkább az ENSZ-adatbázis hiányossága az ok, nem a titkolózás és a nagyipari áfa-csalás.

A módszertan nehéz dolog

De még ha az adatbázis stimmelne is, és a tükörstatisztikákat nem torzítaná kismillió dolog, akkor sem lehetne ennyiből levezetni azt, hogy elcsalták a magyar GDP-t.

Utóbbit ugyanis a nemzeti számlákból számolják, ahol eleve máshogy jelennek meg a külkereskedelmi adatok, mint a “nyers” nemzetközi kereskedelmi statisztikákban. Így “a nemzeti számlákban ütköztetik a termelési, külkereskedelmi, készletberuházási, fogyasztási, stb. adatokat, és ezeket termék(csoport) szinten konzisztenssé teszik”, írta kérdésünkre a KSH. A statisztikai hivatal szerint

és a letisztított nemzeti számlás adat a kisebb. Mindazonáltal a GDP és a nyers külkereskedelmi statisztika eltérő számítása miatt “a termékszintű külkereskedelmi tükörstatisztikai eltérésekből közvetlen GDP-hatásra következtetni szakmailag nem helyes”, áll a KSH értékelésében.

Ami persze nem azt jelenti, hogy Magyarországon ne lenne áfacsalás, vagy hogy ne akarnák időnként megpiszkálni a GDP-statisztikákat. Ahogy azt sem, hogy ezt akár egy ennél sokkal komolyabb módszertannal ne lehetne kimutatni külkereskedelmi statisztikákból.

Ám Gebhardt a linkelt írásával ezek közül egyiket sem tudja még megközelítőleg sem bebizonyítani. Maximum csak az derült ki, hogy a kitiltási botrány egyik kirobbantója látszólag nem nagyon ért a közgazdaságtan finomságaihoz, ahogy egyébként a vonatkozó blogposztban ezt maga is bevallja.

(Borítókép: Az amerikai nagykövetség rendezvénye az amerikai elnökválasztás éjszakáján, 2016. november 8-án. Fotó: Karancsi Rudolf / Képszerkesztőség / Index)