Hanyatlik a háttérhatalom fertelmes szektája

• Balassi Bálint egy haverjával Bécsben bulizott még 1589-ben, és a menő dumájukkal felszedték a környéken elég jó nőnek számító Susanne nevű csajt és annak Anne-Marie nevű rokonát a Tiefer Graben utcában. A lányok ott is laktak, úgyhogy Balassiék felmentek hozzájuk, és minden elég jól sikerült a költő szerint.
• Többek közt a srebrenicai mészárlások hírére a NATO 1995 őszén az Operation Deliberate Force keretében kibombázta a szerb hadsereget Boszniából, év végére véget is ért ott a délszláv háború.
• A monda szerint Salamon király a jeruzsálemi templom építésekor egy félig főníciai főmérnököt importált, Hirámot. Hirámot viszont az építkezés befejezése előtt egyes szaktársai megfenyegették, hogy áruljon el bizonyos építési titkokat. Ő nem tette, ezért kalapáccsal agyonverték.

Mi a közös szál ezekben az eseményekben? Elég valószínű, hogy semmi. Na de tényleg semmi? Akkor minek lenne ideírva? Azoknak is semmi, akik éhezik és szomjazzák a rejtett igazságot? Azoknak is, akik már el is kezdték érezni, hogy itt valami ősi titok lappang? És akik már visszafelé olvassák a szöveget a rejtett betűkódokért? Na jó. Az arra hivatottaknak esetleg a végére felsejlhet a ködben valami halovány fénysugár, de erről most egyelőre nem mondhatok többet.

De Vermis Mysteriis

Kezdjük a témámat az elején – mondta Agrippa von Nettesheim, és ő már csak tudta, mi illik, ha okkult tudományokról volt szó. Ma már kevesen vannak tisztában azzal, hogy boszorkányok nem csak nők lehetnek, Beliált, a kísértőt férfiak ugyanúgy szolgálhatják a kétes előnyökért. Sötét és szörnyű oka lehet annak, hogy ezt kitörölték a tankönyvekből, ördögi démonidézéseiket, szennyes vérorgiáikat azonban ez mit sem gátolja, sőt.

A boszorkánymester rendek működését csak nagy vonalakban írja le az egyébként hasznos Malleus Maleficarum, igazi titkaikat sokáig csak megfejthetetlen nílusi hieroglifák, balti barlangok bálványai vagy a kormány páncélszekrénybe zárt jelentései őrizték. Nem véletlenül: a testet öltött gonosz kinyilatkoztatása elől a jámbor ember menekül, a legfeketébb mágia érintése még beavatottak számára is elviselhetetlen következményekkel járhat. Ezért járt át a jeges rémülettel vegyes döbbenet, amikor kutatásaim során egy olyan Facebook-eseménybe botlottam, ahol egy élő szabadkőműves vallatását ígérték.

A Bedburgi Halál felfedhető vallomásaiból mondjuk már sejtettem, hogy hozzávetőleg miről lesz majd szó: nagyjából terhes nőkből kitépett és elfogyasztott magzatok, vérfertőzés, démonokkal való közösülés a legkevesebb, ami várható a rejtett hatalomért. Magamhoz vettem hát a perzsa óvó amulettemet, a Jordán folyó vizébe mártott keresztemet, illetve Heinrich és Isaac Kramer speciális fohászát elmormolva nekiindultam. De az az aljasság, ami ott várt, még így is minden képzeletemet felülmúlta.

Rossz jelek kísértek már az úton is, mert majdnem kutyaszarba léptem. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem szerencsét hozott volna, az értők számára ez a dögvész hírnöke, és letakarítani is nehéz. Majd az Andrássy úti fészkükbe lopakodva kiderült, hogy fél órát csúszik az egész. De akkor már kezdett bezárulni a kör, gyülekeztek a misztikusok, szektatagok, megszállottak, nem volt többé kiút. Éreztem, hogy gyanakodva figyelnek már engem is. De még jobban összeborzadtam volna, ha tudom, mi vár rám.

A pusztítás arca

Döbbent csend uralkodott el a mintegy harmincfős tömegen, amikor a háttérből előlépett maga a szabadkőműves. Az egyik szemlélő épp hogy megette addigra a zsebéből elővett répát, a másik fanatikus rögvest visszabújt a cipőjébe, a környéken elnémultak a madarak, és sötét fellegek takarták el a napot. A szabadkőműves ugyanis agg fizikai testet bitorolt, és Horváth Iván néven

Közismert igazság, hogy az Örök Ragadozó legnagyobb trükkje az, amikor elhiteti, hogy nem is létezik. A szolgái is megtanulták az undorító leckét ezek szerint. Ennek megfelelően Horváth ajkai már formálták volna az „In nomine Dei nostri Satanas, Luciferi Excelsi...” kezdetű szöveget, de csak olyan hangok jöttek ki belőle, hogy a 18. század elején alakultak meg az első szabadkőműves-páholyok, és hamar megjelentek Magyarországon is, Kazinczy, később Kossuth, Kosztolányi, Karinthy végül is simán szabadkőműveskedhettek.

Ehhez nem árt tudni, hogy 1718-ban már bizonyos Jakub Kranewitter vérfarkassá vált a mostani murau-i sípályák mellett, amit onnan tudhatunk, hogy elkapták. Hét évvel később már Karintiában tűnt fel a következő hasonló rém, szóval tényleg elég gyorsan beszivároghattak a szabadkőművesek Magyarországra is.

Horváth testvér fedősztorija alapján egyébként az rajzolódott ki, hogy a szabadkőművesség egy korai önképzőkör volt, Monty Pythonba illően hülye szertartásokkal, mivel 18. századi gazdag angolok alapították a céhekből kinőve. Hogy mást ne mondjak, van homoerotikus kézfogásuk meg testvéri csókjuk. Vagy például az összejöveteleiken körzőt és derékszöget kell tenni egy Bibliára valami hagyomány miatt, amit lehet úgy is érteni, hogy a tudomány a valláson nyugszik, de úgy is, hogy a tudomány a vallás felett áll. De Hirám kulcsával is bűvészkednek valamit jelképesen. Emellett döntően szolid maskarákba bújva vitáznak adott témákról, ami közben nem egymásnak válaszolnak, hanem a moderátor-főnöknek, hogy minél kevésbé személyeskedjenek.

A vita után esznek, de az nem derült ki, hogy mit. (A szakirodalom alapján szűz lányokat és betegségben frissen elhullt állatokat vegyesen.) Igyekeznek jótékonykodni is, a fő céljuk pedig egy értelemre és dialógusra épülő világ, amiben a megismerés módja vagy akár a vallás majdnem teljesen relatív és az emberi jogok egyetemlegesek.

mindenesetre a katolikus egyház már szintén a 18. század óta tiltja a részvételt a híveinek. Egyúttal még mostanában is zajlanak olyan előremutató viták, mint például hogy szimbolikusan be lehet-e kötni egy keresztény ember szemét, ha egyszer Krisztus az egyetlen fény, így egy keresztény sose lehet sötétségben.

Szóval leginkább egy nagy önfejlesztő, jótékony, baráti klubhálózatnak tűnik az egész, ahol több a macera a más hasonló szervezethez képest, mint mondjuk a Rotary vagy a Lions Club. Cserébe kínálnak némi misztikumot, titokzatoskodást és történelmet, illetve csak férfiak lehetnek tagok a legkeményebb szabályok szerint.

Az érdeklődő közönségből ez utóbbit kifogásolták a legtöbben egyébként, de volt, aki a mozgalom teljes csődjét látta már, hiszen a világ egyre rosszabb, az emberek egyre butábbak, visszaestünk az elmúlt háromszáz évben. Persze, ha hihetünk a Kígyó küldöttének, akkor azért jobban élünk, mint a 18. században.

Horváth tényleg friss vitapartnernek, vidám öregúrnak tűnt, erősen romantikus beütésekkel. Például kétségtelen, hogy a 19. században lehetett még érdemibb szerepe a szabadkőműves közös gondolkodásnak, de szerinte az USA-t a szabadkőműves mozgalom hozta létre, és az EU-nak is az a fő baja, hogy azt nem egészen csak ők csinálták, mert ott megállapodtak a kereszténydemokratákkal.

Illetve a NATO boszniai légicsapásai előtt egy évig vitáztak a francia szabadkőművesek, hogy kéne-e, még minket is megkérdeztek, de a mi páholyaink csak 4:1 arányban járultak hozzá. Hála az égnek, a NATO úrrá tudott lenni ezen a szabadkőműves megosztottságon, és ettől függetlenül lezárta délszláv háború azon részét, de azért azt is ők csinálták. Horváthnak egyébként is imponált, ha meghökkentő, nagy vagy huncut dolgokat mondhatott, ami persze egy előadónál általában inkább pozitív.

Az előadó szerint a világon tényleg a legnagyobb erő a szabadkőművesség, ami szintén kicsit megmosolyogtató, valószínűleg a cserkészet régóta nagyobb lobbierőt tud kifejteni bármiben, itthon még valószínűleg a piarista öregdiákok szövetsége is. Különösen, ha a mindenhol csökkenő taglétszámot nézzük, ami alapján harminc-negyven év múlva lehet, hogy egy darab szabadkőműves nem lesz már sehol. 

Jó eséllyel elrontottak egy egyébként értékes márkát, aminek volt történelme, titokzatossága, ellendrukkerei, hagyományai, de érzésre talán túl mereven ragaszkodtak globálisan ezek az öregebb férfitagok a hülyébb hagyományokhoz és a nők kizárásához. Nem sikerült különösebben szexivé tenni az általuk nyújtott tartalmat, így pedig elég jelentős hanyatlásban lesznek még egy jó darabig a hasonló szervezetekhez képest. Pedig kár lenne érte, az érdemi, élő vita gyakorlása korosztálytól függetlenül mindenkinek előremutatóbb lenne, mint Facebookon anyázni a bérkommentelőket vagy a szociopatákat.

Ekkor ötlött csak fel bennem, hogy végem. Sikerült a szentségtelen litánia.

Elátkozott a pogány varázsló

Észre sem vettem, de fekete tudományával már arra vett rá Horváth testvér, hogy baljós előérzeteim ellenére befogadjam természetellenes állításait. Egy pillanatra ránézve azonnal láttam, ahogy fellobban szemében a gonosz tűz. Kétségbeesetten meredtem csak, sikoltani se volt erőm, de legbelül a sír rothadó szaga fojtogatott, testemet pedig a leírhatatlan kín rántotta őrült görcsbe, ki is öntöttem a maradék kávémat véletlenül. Mondjuk szerencsére nem ment másokra és rám is alig.

Pedig ő már a legmélyebb titkoknál tartott, ami szerint alkimistákkal, illuminátusokkal, Cagliostro-féle misztikusokkal, teozófusokkal vagy gyíklényekkel nem tartanak kapcsolatot, a rózsakeresztesekről pedig a legkevésbé sincs jó véleménnyel. Pár elejtett szó alapján azt vettem le, hogy nem tartja őket igazán hitelesnek. „Pedig az áldozataik utolsó üvöltése elég valóságos” – válaszoltam volna tébolyult kacagással, ha tudtam volna hangokat formálni. Ütni kezdett a harang a szomszédban.

Nem tudom, hogyan jutottam ki a szünetben, hogy mennyi vért vesztettem, vagy hogy mikorra sikerült megnyugodnom, de úsztam a verejtékben, amikor magamra eszméltem a körúton. Annyit tehetek most, hogy leírom: láttam a lényt, nem a képzelet szüleménye. És azóta érzem, hogy a sarkamban van, nem fogom megúszni ennyivel. Rettegek, hogy egyszer elkerülhetetlenül utolér, és akkor már tényleg nem tudom, mi lesz. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)