Az európai bankok nagyon jól keresnek, de már toporognak a kihívók

Közgyűlést tartott az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Cipruson. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, Nicosiában összesereglettek Európa top-bankárai is. Sok hivatalos és nem-hivatalos program és beszélgetés során merült fel a kérdés: milyen állapotban is vannak az európai bankok, a nemzetgazdaságok és milyen most a jövőkép.

Felfelé

Röviden a látlelet: a bankok jól vannak, sőt, köszönik szépen, egyre jobban vannak. Mindenütt növekszik a gazdaság, mindenütt nyereséges a bankszektor és csökken a nem-teljesítő hitelek aránya. A bankvezetők amúgy is mindig, minden körülmények között optimisták, már csak hivatalból is.

De most őszintének tetszettek a pozitív mondatok és a számok is alátámaszthatták ezt a hangulatot. Igaz, volt azért két terület, ahol néha kilógott a lóláb, és legalább a kötetlen beszélgetések során hallani lehetett félelmeket is. Az egyik a túlszabályozás. A kereskedelmi bankoknak rengeteg országban, egyre több regulátornak kell megfelelniük. A másik izgalmas kérdés a fintech. Azoknak a kereskedelmi bankároknak lesz majd igaza, akik a digitalizációban inkább csak lehetőséget látnak, vagy azoknak, akik tartanak a social media cégek, vagy a fintech startupok inváziójától?

Kelet-Közép-Európa: A hely, ahol érdemes bankolni

Az EBRD-közgyűlés előtt, a Nicosiához közeli közeli Larnakában mutatta be Kelet-Közép-Európa vezető bankja, az UniCredit a régiós banktanulmányát.

(tavaly, illetve tavalyelőtt is csak Oroszország volt deficites, a kissé szélesebb értelemben vett régióban).

Magyarként hízhatott a májunk. Az UniCredit 2017-2018-as időszakra vonatkozó előrejelzése alapján ugyanis Magyarország a regionális éllovas a maga évi 3,8 százalékosra becsült növekedésével. A szintén acélos bolgár, román és szlovák gyarapodást is kicsit megelőzzük, de az 1,5 százalékos növekedésre taksált euróövezet mellett már szinte vágtatunk.

Ilyenkor banknak lenni jó

A bankszektorok a térség minden országában nyereségesek voltak tavaly. Három biztató jelenség is azonosítható. A bankok finanszírozása fenntarthatóbb. A kockázatos lakossági devizahitelezés alacsonyabb arányra szorult vissza. Folyamatosan javul az eszközminőség.

Hazai újságíróként itt is elégedetten húzhattam ki magam. A térségben már Magyarországon a legalacsonyabb a hitelek/betétek aránya (73 százalék). Ez persze egy összetett mutató. Úgy is lehet értelmezni, hogy a bankok nem tudják kellő mértékben kihelyezni a forrásaikat, vagyis nem dolgozik a pénzük. De van egy pozitív olvasat is, a bankrendszerek immár nagyon biztonságosak.

Pár éve ugyanis még mindenütt a helyi források másfél-kétszeresét helyezték ki anyabanki forrásokból a pénzintézetek, ma már csak Törökországban van 100 százalék feletti hitel/betét arány.

Nincs már devizapara

Magyarország a devizahitelek konverziója révén túl van a veszélyes idegen devizás eladósodáson is. Boszniában, Horvátországban és Szerbiában ez még probléma maradt.

Ám a leglátványosabb pozitív változás a nem-teljesítő hitelek, vagyis az NPL-ek leépülése. A hitelezettek gazdasági helyzete is javult, sokan váltak újra képessé a törlesztésre, illetve a bankok el is adtak rossz hiteleket. Az NPL tényleg nagyon fontos, ahogy az egyik bankár mondta: „a rossz adós nem csak nekünk bankároknak, de az ügyfeleinknek is gondot okoznak. Tőlünk elvesz egy csomó menedzsmentidőt a rossz adósok kezelése, míg a jó ügyfeleknek ezért lesz drágább a hitele”.

Szóval a javulás tényleg örömteli. Magyarországon például két év alatt 16 százalékról, 9 százalékra olvadtak a nem-fizető hitelek.

A szerbeknél azért még mindig 17 százalék az arány, ami elég vészjósló. „Horvátországban is még elég magas az NPL-ráta, az Agrokor óriáscég kötelezettségeinek kezelése vízválasztó lesz a bankrendszer jövője szempontjából.” - vélte erről Boris Vujčić, a Horvát Nemzeti Bank kormányzója.

Érdekes, hogy az amúgy nem éppen acélos gazdasági helyzetben levő Törökországban mindössze a hitelek 3 százaléka késedelmes törlesztésű.

Ha egy kicsit kitekintünk a kelet-közép-európai régióból, a nyugati bankárok is optimistábbak voltak. Az általános vélekedés szerint a problémás országok közül a spanyol és az ír már sokkal jobb pozícióban van, az olasz is javulgat, de éppen a helyszínül szolgáló ciprusi, illetve ettől nem függetlenül a görög még elég problémás

korábban az Egyesült Államok legnagyobb bankjainál pallérozódott ügyvezetője.

Innováció

Ami pedig a jövőt illeti, mindenki a digitális bankolás térhódítására számít. Volt aki ezt úgy fogalmazta meg, hogy a digitalizáció kiváló lehetőségeket kínál a bankok számára, mások azért ebben kihívást is láttak, mondván a kicsi és rugalmas fintech cégek, vagy a rengeteg ügyféladattal rendelkező social media cégek akár üzletet is kiharaphatnak a kereskedelmi bankoktól.

Veszélyesek-e a bankokra fintech-cégek? Álljon itt erről egy érdekes történet.

Ha a kenyér és az autó mindenkori árát viszonyítjuk a munkások átlagos keresetéhez, akkor érdekes összehasonlításokra lelhetünk. Természetesen a kenyeret tekintve jóval hosszabbak az adatsorok, de az látszik, hogy míg egy ókori egyiptomi „munkavállaló” fél napig dolgozott egy vekni kenyérért, ma egy nyugati országban ehhez tíz perc munka is elég.

Ám az autó-vásárlás „munkaszükséglete” meglepő stabilitást mutat. Többféle modell, sokféle kereset létezik, de kissé elnagyolva, egy átlagos nyugat-európai három-négy havi keresetéből tud autót venni. Ez volt az arány a T-modell idején is, és nagyjából ez ma is.

Pedig a technológia és a hatékonyság rengeteget javult. Ám az autógyártók mindig több szolgáltatást tesznek a kocsikba, fejlesztenek elektronikában, kényelemben, biztonságban, így tudják fenntartani a magas áraikat. Olyan ez, mintha a kenyér is ugyanolyan drága maradna a keresetekhez képest, csak fokozatosan vaj, műanyagkés és 20 deka sertéspárizsi is járna már a kenyérhez.

Hogy jön ez ide? A bankoknak azért nehéz megtartani a jövedelmezőségüket, mert a bankolás nem egy egységes egész, mint az autó. A fintech és a social media startup cégek szelektálhatnak. Elvihetik azt az üzletet, amiben erősek, például a nemzetközi átutalást, mert olcsóbbak, gyorsabbak és rugalmasabbak tudnak lenni. Ha a bangladeshi családfenntartó egy app segítségével, 15 penny költséggel szinte real time tud hazautalni a családnak 25 fontot Londonból, akkor ezt fogja választani a globális bank 1,5 fontos költséggel kínált egyhetes átfutású utalásával szemben.

Hogy reagálnak a bankok?

Az Index.hu megkérdezte erről Carlo Vivaldi véleményét is, aki szerint bár a kérdés jogos, de azzal, hogy a bankoknál vannak már az ügyfelek, illetve kellő tőkéjük is van a fejlesztésekhez, maradhat versenyelőnyük. Ráadásul az UniCredit már tudatosan keresi is a jó megoldásokat, például létrehozott egy alapot, amellyel a legjobb fintech cégekbe fektet. Wojciech Sobieraj, a frissen indított, és eddig rendkívül dinamikusan növekvő lengyel Alior Bank ügyvezetője szerint is vízválasztó a digitalizáció: „Az európai bankok 90 százaléka már az internet előtt is létezett. A szemük előtt és a működésük alatt olyan mértékben változott meg a technológia, az ügyfél, a csatorna, hogy az alkalmazkodás teljesen szétdobhatja a mezőnyt.”

És végül a szabályozásról

Olyan emberrel, legyen szó banki vezetőről, felügyeleti munkatársról, jegybankárról nem találkoztunk, aki szerint ne lenne rémesen sok a kereskedelmi bankok előtt az európai szabályozói kihívás. Többen szóvá tették, hogy annyi az európai direktíva és olyan változóak a követelmények, hogy kifejezetten nehéz a futóvadlövészet. Vagyis az, hogy úgy kell kiszolgálni a szabályozókat, hogy azok nem is kiszámíthatóak, mert szinte folyamatosan változnak is az előírások.

„Globális a verseny, de a szabályozás egyáltalán nem globális. Nem csak azokban az országokban kell megfelelni a szabályozásnak, ahol fiókunk van, de azokban is, ahol valamilyen együttműködés keretében vagyunk aktívak” - mondta Carlo Vivaldi.

Igaz minden rosszban van valami jó, azt többen is szóvá tették, hogy olyan nehéz és annyiféle szabályozásnak kell megfelelnie a bankoknak, hogy a sok kihívás kicsit összekovácsolta a szektort, egyre többet beszélgetünk, javulnak a bankok közötti kapcsolatok. „De nehogy azt írja, hogy kartellezünk, mert nem ezt mondtam” – nevetett egy kisebb bank ügyvezetője.

(Ciprusi utazásunkat az UniCredit támogatta)