Bontsa le a sajátját, aki ezt kitalálta!

Lázár Jánosnak már egy ideje baja van a panelházakkal, valószínűleg lebontaná az összeset legszívesebben. Hódmezővásárhely parlamenti képviselője és a Miniszterelnökség vezetője először tavaly beszélt arról, hogy a házgyári épületeket már nem érdemes felújítani, inkább családi házakba kellene költöztetni a panelben lakókat, vagy legalább a felére visszabontani a tízemeletes épületeket, mert a felső szinteken már túl meleg van. Lázár ötlete akkor megvalósíthatatlan feladatnak tűnt.

• Egyrészt azért, a 2011-es népszámlálási adatok szerint több mint kétmillió magyar él több mint félmillió panellakásban, amelyeknek persze csak egy része tízemeletes, de ez még akkor is egy nagy szám.
• Másrészt azért, mert arra, hogy ezeket elbontsák, a lakóknak pedig új házakat építsenek, az isten pénze sem lenne elég. A panelek helyett úgy 10 000 milliárd forintért lehetne családi házakat építeni, de még a csak a tizediken lakóknak házat építeni is kb. 1000 milliárdot vihet el. 

Ennek ellenére Orbán Viktor, amikor legutóbb Hódmezővásárhelyen járt, megint arról beszélt, hogy vissza kell bontani a paneleket, ezt pedig nem máshol, mint Hódmezővásárhelyen kezdik majd.

Hódmezővásárhely vezetése elég jól ismerheti vagy legalábbis láthatja a panelproblémát, ott ugyanis a tízemeletes szürkeségek nagyon közel vannak a politikusokhoz. A panelvisszabontás mintaprojektjének kinézett tízemeletes konkrétan egy sarokra van Lázárék büszkeségétől, a szépen felújított és sétálóutcásított városközponttól. A városháza előtti, Rapcsák András szobrával díszített térről pont nem látszanak a Csengettyű közben lévő házak, de a tér sarkán lévő kávézóban vett gombóc fagyi feléig se érnénk el az Andrássy úton sétálva, mire felbukkan a nagy szürke tömb. Ez pedig zavarhatja Hódmezővásárhely vezetőit, akik szerint nem nagyon illik a belvárosba a betontömb. 

Akárhogy is, a Csengettyű közben van egy tízemeletes, amely már a 70-es évek óta ott van Hódmezővásárhely belvárosában hét lépcsőházzal, 210 lakással. Közvetlenül mellette van még két másik tízemeletes blokk és több ötemeletes panel. Ezen a környéken kérdezgettük a héten a lakókat, hogy mit tudnak a panelvisszabontás ötletéről, és mi a véleményük róla. Összességében nem volt olyan népszerű Lázár és Orbán ötlete, és akkor még finoman fogalmaztunk.

Nagyon nagy csoda, ha ez összejön

A házban lakók valahol a jóindulatú szkepticizmus és a teljesen elutasító ledöbbenés között fogadták a hírt, hogy lebontanák a házuk felét-negyedét, vagyis vagy nem bíznak benne, hogy összejöhet ez az egész, vagy teljesen elborult ötletnek tartják a projektet.

A hatalommal szemben a legtöbbször fölmerülő kérdés, hogy lenne-e elég ház azoknak, akiknek lebontják a lakását, továbbá azoknak is, akiknek csak az átépítés alatt kellene elköltözniük. Egy, a ház előtt a kutyáját sétáltató néni, aki a 80-as évek óta lakik a Csengettyű közben, azt mondta nekünk, nem hiszi, hogy kapnának annyi pénzt a kiköltözők, hogy egy rendes házat tudjanak venni belőle, a lakók úgy 80 százaléka pedig nincs olyan anyagi helyzetben, hogy be tudjon ruházni egy új lakásra, vagy hitelt tudjon fölvenni. Aki megengedheti magának, az már elköltözött a hölgy szerint, aki megjegyezte: ha lehetne, akkor ő is menne, de nem hiszi, hogy lesz ebből valami.

Az sem világos, hogy hány új házra lenne szükség, ha tényleg lebontják a panel felső emeleteit. Az egyik árnyékos padon beszélgető bácsi azt mesélte nekünk, hogy Almási István polgármester nemrég egy lakossági fórumon azt mondta, hogy 60 családi házat akarnak felhúzni, bár az önkormányzat kérdésünkre tagadta, hogy a polgármester bármikor is mondott volna ilyet. Igaz, az önkormányzat mostanában már nem az öt felső emelet teljes lebontásáról beszélt, hanem arról, hogy lépcsőzetesen bontanák az épületet, így ténylegesen csak a lakások úgy negyede szűnne meg létezni. A környékbeliek szerint viszont ha egyszer hozzányúlnak a házhoz, akkor az alsó szintek lakásaiban is legalább a közműveket fel kell majd újítani, vagyis azokban sem biztos, hogy maradhatnának végig a lakók.

A Csengettyű közben abban sem bíznak igazán a lakók, hogy ők maguk dűlőre tudnának jutni a kérdésben, vagyis hogy el tudnának jutni addig, hogy konszenzus legyen a visszabontásról. Két, padon beszélgető hölgy szerint a házak lakói arról sem tudtak megállapodni, hogy a panelprogramban részt vegyenek-e, így szerintük esélytelen, hogy konszenzus legyen a visszabontásról.

A három tízemeletes blokk közül tényleg csak az egyik van felújítva, az egyik szomszédos üzlet vezetője szerint azért, mert a többi házban a lakásszövetkezet és a lakók nem tudtak megegyezni, hogy hogyan osszák el a felújítás költségeit a tulajdonosok között, illetve a lakók nem bíztak benne, hogy a szövetkezet befizet majd annyit, amennyit kellene. Így két blokk – köztük Orbánék kiszemeltje is – maradt szürke és korszerűtlen. Márpedig arra már Orbán Viktor és Lázár János is utalt, hogy ha a lakók nem akarják, akkor nem lesz visszabontás – bár olyannal is beszélgettünk, aki nem volt biztos benne, hogy annyit számítana a lakók szava.

Bontsa le a sajátját, aki ezt kitalálta!

Vannak olyanok is, akik szerint egyszerűen fölösleges ezzel bajlódni, mikor annyi más probléma is vár még megoldásra. Egy, a környék egyik ötemeletesében lakó hölgy szerint például a panelek lebontása helyett inkább a járdát kellene megcsinálni, mert „akkora szintkülönbségek meg törések vannak benne, hogy örülök, ha nem esek hasra háromszor, mire elmegyek a boltba”. Elmondása szerint amúgy az ötemeletes panelben is nagyon meleg van, így nem igazán érti, miért ez az érv a visszabontás mellett.

Persze kísérletezni lehet, de azt nem élő embereken szokás.

Egy arra sétáló úr tömören csak annyit mondott, hogy ha statikailag nincs semmi gond a tízemeletesekkel, akkor „őrültség és iszonyatos pénzkidobás” visszabontani ezeket. Többen is kifejezték, hogy innen a panelek közül politikusi hóbortnak tűnik ez az egész, akik persze könnyen beszélnek, mert nem nekik kellene elköltözni.

A legélesebb véleményük persze azoknak van, akik a felső emeleteken laknak. Akikkel a felső emeleteken beszéltünk (egy bácsit kivéve, aki azt mondta, hogy csak a kormányt akarjuk rossz fényben feltüntetni, de a panelprogramról nem mondott semmit), leginkább hevesen elutasították az ötletet, hogy el kelljen költözniük.

Egy, a kilencediken lakó hölgy azt mondta, hogy ebben a házban nőtt fel, de csak három hónapja sikerült sokadik próbálkozásra megvenniük a lakást, így most nagyon rosszul érinti, hogy a kormány éppen le akarja bontani azt. Azt amúgy eléggé sérelmezte, hogy az önkormányzat a lakókkal nem beszélt még egyáltalán az ötletről, mindenki csak a tévéből meg az újságból hallott róla. Egy, a nyolcadikon lakó hölgy csak annyit mondott nekünk, hogy „bontsa le a házát az, aki ezt kitalálta”.

Szó sincs róla, hogy én elköltözzek, ki van zárva! A családom külföldön van, én egyedül élek, nem akarok otthonba menni

– válaszolta a kérdésünkre egy másik lépcsőház nyolcadik emeletén lakó néni, mikor becsöngettünk hozzá. Aki meg amúgy menne, ha adnának egy házat a panellakás helyett, az nem hisz benne, hogy lesz belőle a végén valami, mint egy, a ház előtt éppen biciklire pattanó úr, aki a hetediken lakik, de komolytalannak gondolja ezt az egész ügyet.

Egyelőre persze még a helyiek sem tudnak sok konkrétumot, és várják, hogy az önkormányzat részletesebben tájékoztassa őket, és ne a sajtóból kelljen összeszedniük az információmorzsákat. Akárhogy is, nagyon hamar nem várható, hogy bármi is történjen a Csengettyű köz tízemeletesével. Viszont első látásra úgy tűnik, hogy az önkormányzatnak és a kormánynak is eléggé össze kell majd szednie magát, hogy meggyőzze a panelek lakóit a projektről.

(Borítókép: Huszti István/Index)