Több pénzért vettünk kevesebb szavazatot, mint a portugálok, és még büszkék is vagyunk rá

Magyarország nagy nehezen csatlakozott a Kína által életre hívott Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz (AIIB), ezt a Nemzetgazdasági Minisztérium jelentette be a napokban, miután aláírták a belépési okmányokat, és befizettünk egy nagy adag pénzt a nemzetközi intézménynek. 

Arról korábban az Index is írt, hogy ez nem volt egy egyszerű szülés, sőt a magyar keleti nyitás egyik legfurcsább minitörténete kerekedett a Kína nemzetközi befolyását megerősíteni hivatott intézmény körüli magyar sasszézással. Orbán Viktor ugyanis egy nappal a hivatalos csatlakozási határidő lejárta után, egy elég furcsa kazahsztáni sajtóeseményen jelentette be, hogy Magyarország csatlakozni szeretne a szervezethez. Így viszont már nem alapítótagként, csak kvázi másodrendű pártolóként lettünk tagjai a szervezetnek. 

Ebből fakad Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentésének legérdekesebb pontja is: ő ugyanis kiemelte, hogy "hazánk gazdasági súlyának megfelelő tulajdonosi részesedést ért el az intézményben – amely nagyobb például Portugália részarányánál –, így az Egyesült Királyság által vezetett országcsoport tagjaként Magyarország az igazgatóságban hatékonyan vehet részt a bank stratégiájának, célkitűzéseinek alakításában is".

Ennek az egyetlen szépséghibája, hogy Magyarország a maga 100 millió dollárjával valóban többet fizetett a bankba, mint a portugálok a maguk 65 milliójával, de

ahogy az a bank honlapján is látható. Így tehát ők még hatékonyabban vehetnek részt a bank stratégiájának, célkitűzéseinek alakításában. Aminek az az oka, hogy a portugáloknak sikerült időben, a bank megalapításakor belépniük, míg nekünk nem.

Az AIIB egyébként kétes megítélésű történetnek indult, mert az amerikaiak szerint a kínai vezetésű bank célja, hogy a konkurenciát állítson az amerikai-japán befektetési intézményeknek, és erősítse Kína befolyását Ázsiában. Az AIIB ázsiai országok infrastrukturális beruházásait finanszírozná. Ezzel a nyugati bírálók szerint az a kínaiak célja, hogy egyrészt nemzetközi hitelből megrendeléseket adjanak saját építőipari cégeiknek, másrészt a hitelezésen és infrastruktúra-beruházásokon keresztül növeljék gazdasági-politikai befolyásukat az érintett országok felett.

A kínaiak viszont azt hangsúlyozzák, hogy a bankban rengeteg más ország is részt vesz rajtuk kívül, és a döntéshozatali és szavazati rendszer is ezt tükrözi. Tehát szó sincs arról, hogy Kína befolyása alatt lenne az AIIB. A bank igazgatóságában egyébként valóban csak 27 százalék Kína szavazati aránya, bár azért egyértelmű, ki a főnök: a második legbefolyásosabb ország, India 8 százalékot kapott, a németek és britek 4, illetve 3 százalékot. De ezek az arányok nem nagyon eltérőek a nyugati vezetésű intézmények nyugati dominanciájától. 

Az Egyesült Államok mindenesetre a mai napi nem hajlandó megbékélni a bankkal, ám legtöbb szövetségese mégis engedett a kínai csábításnak, és Nagy-Britanniától Németországon át a legtöbb fontos nyugati gazdaság részt vesz a projektbe.

• Ennek egyik oka, hogy a nyugati országok szerint ha már Kína konkurens nemzetközi intézményeket épít, jobb benne lenni és megpróbálni alakítani, mint kívülről szapulni.
• A másik ok, ami a magyar kormányt is motiválja, hogy jó pontokat szerezzenek Kínánál, hátha ezzel gazdasági előnyök is jönnek.

Hogy a magyar esetben ez mennyire jön be, azt már korábban hosszan kiveséztük, mindenesetre ez a mostani eset is azt jelzi, hogy a diplomáciai érzéken van mit javítani, mert kézzel fogható hátrányai vannak a hiányának.