Beolvasztás előtt kifizetőhelyet csináltak a hatóságból

Egy furcsa körülmények között elhallgatott minőség-ellenőrzés történetén keresztül mutattuk be májusban, hogyan állítják politikai célok szolgálatába a minisztériumi irányítás alá vont fogyasztóvédelmi intézményrendszert. Ezután az is tudomásunkra jutott, hogyan alakították kifizetőhellyé a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot (NFH) a beolvasztása előtti időszakban.

Az NFH közreműködésével eltapsolt uniós támogatás mennyisége önmagában eltörpül számos állami projekt mellett, de mégis érdemes megnézni a folyamatot, mert tankönyvi példája annak, hogyan támogatja vezényszóra az államapparátus a pazarlást és a haveri cégek helyzetbe hozását. Az NFH-n keresztül kiszivattyúzott uniós pénz fő haszonélvezői közt régi Fidesz-közeli ismerősöket találunk, akik más hasonló állami megrendelések környékén is fel-feltűnnek.

Gyorsan el kellett költeni a pénzt

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a 2014-es választások után előbb a Nemzetgazdasági Minisztériumtól átkerült a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (ezen belül Koszorús László Gáspár) felügyelete alá, majd 2016 végén be is olvasztották az NFM-be ahol helyettes államtitkárságként működik tovább. A jogutódlással megszűnés előtti két évben viszont még utoljára váratlanul nagy, és profiltól eltérő feladatokat kapott az intézmény: néhány hónap alatt le kellett vezényelnie három uniós pályázatot, amelyek összértéke 1,3 milliárd forint volt.

Ez szokatlanul nagy összeg volt a hatóság életében, melynek teljes 2015 évi büdzséje (bérköltségekkel együtt) ennél kevesebbet, 1,21 milliárd forintot tett ki. Ráadásul a megbízás időpontja egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Miniszterelnökség utasítására rá kellett kapcsolni az uniós költségvetési ciklus végével lejáró támogatások lehívására. Így nem nehéz belelátni, hogy a projektek fő célja valójában annyi volt, „ne hagyjuk ezeket a százmilliókat Brüsszelnél, ha szét is oszthatjuk egymás közt” – a pénz hasznos elköltése pedig másodlagossá vált.

A projektek megkezdése előtt felmentették állásából az NFH akkori főigazgatóját, a Németh Szilárd köreihez tartozó Pintér Istvánt még azelőtt, hogy a helyére találtak volna embert. A helyettes államtitkárság a korábbi felelőtlen költekezéssel indokolta a kirúgást, ám a hatóságon belül az a hír járta, hogy Pintér nem szívesen vállalta volna a projektek irányítását és az azzal járó felelősséget a pénzszórás miatt, ezért kellett távoznia. Helyére végül Szente Istvánt nevezték ki több hetes huzavona után, ami alatt a hatóságnak nem volt vezetője, de az NFM szerint más hatóságok élén még több időt szokott igénybe venni egy-egy kinevezés. 

Felfejlesztették, majd beszántották

Az NFH-nak immár Szente vezetésével az alábbi három projektet kellett sietve lezavarnia:

• A fogyasztóvédelmi intézményrendszer szervezeti fejlesztése (ÁROP-keret, 350 millió forint);
• Fenntartható életmód a fogyasztóvédelem eszközrendszerén keresztül (KEOP-keret, 341,2 millió forint);
• Az egészségtudatos fogyasztóvá válás elősegítése (TÁMOP-keret, 618,7 millió forint).

A szervezetfejlesztésben önmagában nincs semmi különös (azon túl, hogy első ránézésre is kissé drágának tűnik egyetlen háttérintézményre vetítve), viszont ha hozzávesszük, hogy egy olyan hatóságot fejlesztgettek ennyiből, amit nem sokkal később a bürokráciacsökkentésre hivatkozva beszántottak, akkor nehezen tűnik megindokolhatónak.

Ráadásul mind a bürokráciacsökkentés, mind az uniós pályázatok kezelése a Miniszterelnökség feladatköre, így még csak arra sem lehet fogni mindezt, hogy a különböző minisztériumok közti információs vákuum következménye a feleslegesnek látszó költekezés. Erre vonatkozó kérdésünkre az NFM azt válaszolta, az ÁROP-projekt idejében még nem lehetett tudni, mi lesz az NFH sorsa, erről végleges döntés csak 2016. júniusában született.

Még a feladatkört is kibővítették

A TÁMOP és KEOP-pályázatok körül is akad némi furcsaság, ugyanis mind a kettő olyan témakört érint (fenntarthatóság, egészségtudatosság), ami eredetileg nem tartozott a fogyasztóvédelmi hatóság kompetenciájához, és alapvetően ma is más szervek foglalkoznak vele. Ennek ellenére 2015-ben hirtelen fontos lett, hogy az NFH többek között roadshow-n (Molnár Ferenc Caramel kíséretében) kamionnal körbejárja az országot, és a fenti témákról tájékoztassa a lakosságot.

Érdekes egybeesés, hogy 2014-ben, a projektek előtt úgy módosították az NFH működését szabályozó 2007-es kormányrendeletet, hogy éppen ez a két terület, az egészség és a fenntarthatóság került bele: "Az NFH és a fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalok prevenciós, figyelemfelhívó és tájékoztatási jellegű feladatokat látnak el a fenntartható és egészségtudatos fogyasztási szokások kialakítása érdekében".

Kérdeztük az NFM-et, valóban a projektek kedvéért módosítottak-e jogszabályt. A minisztérium közölte, a változtatás "a fogyasztóvédelmi hatóság kezdeményezéseinek szabályozási hátterét teremtette meg azzal, hogy a témavizsgálatok által érintett területekhez kapcsolódva, de attól függetlenül is folytathasson tájékoztatási jellegű fogyasztóvédelmi prevenciós tevékenységet".

Miután a jogszabályi feltételek megvoltak, már csak a megfelelő plusz munkaerő hiányzott, így projektirodát nyitottak az NFH-n belül a pályázatokkal kapcsolatos feladatok elvégzésére. Az NFM tájékoztatása szerint maximum tíz fő dologozott a projektirodában, a hozzánk eljutott névsor szerint azonban 15-en voltak, alapfizetésüket az NFH költségvetésének terhére kapták, de a befejezett projektek után több milliós prémiumokat utaltak nekik az uniós pénzből. Pozíciójukat a projektzárások után még további egy évig fenntartották utóellenőrzési munkák miatt, valamint az NFM tájékoztatási szerint ebben az időszakban civil szervezetek támogatásával kapcsolatos pályázati feladatokban is részt vettek.

Szijjártó haverja szokás szerint feltűnt

A projektek megvalósítása is az előzmények alapján feltételezhető módon sikerült: mind a három esetben megkérdőjelezhető szükségességű kiadások, egymással is összefonódott haveri cégek, túlárazások kísérték a végrehajtást.

A résztvevő cégek körét áttekintve rögtön feltűnik néhány dolog: mind a három pályázatnál ugyanazok a nevek bukkannak fel, de másokhoz képest is aránytalanul sok megbízás jut a kormányközeli, lassan Csetényi Csabát is maga mögé utasító Kuna Tibor kommunikációs cégeinek.

A Szijjártó Péter ismerőseként elhíresült Kuna cégei, a Young & Partners Kft., a Trinity Communications Kft., és a Sprint Nyomdaipari Kft. összesen 234 millió forintért teljesítettek feladatokat a pályázatokon. Ebből a pénzből többek közt honlapokat fejlesztettek, brosúrákat terveztek és nyomtattak, rendezvényt szerveztek, ajándéktárgyakat illetve médiamegjelenést vásároltak. Néhány példa Kuna cégeinek megbízásai közül:

• az ÁROP-projekthez kétnapos konferencia, lakossági fórum, és projektzáró rendezvény megszervezése 10,87 millió forintért;
• a KEOP-projekthez honlap, pr, sajtó- és szakmai anyag összeállítása 24,8 millió forintért;
• a TÁMOP-projekthez két honlap, az NFH Okosotthon és az NFH Okoskosár megújítása 18,38 millió forintért;
• szintén a TÁMOP-hoz pr- és kommunikációs feladatok ellátása 22,8 millióért;
• a KEOP-projekthez molinó, logózott tollak és jegyzettömbök készítése 22,5 millió forintért.

És utóbbi nem is a legdrágább promóciós megbízás volt, a Kuna Tibor cégeivel korábban szintén állami pályázaton konzorciumban együtt dolgozó HSC Consulting 40,7 millió forintért szerzett be ajándéktárgyakat a TÁMOP-hoz kapcsolódó NFH-s rendezvényekhez.

Felvették a pénzt, de más dolgozott helyettük?

A fenti összegek és feladatmeghatározások külső szemlélőnek önmagukban nem kínálnak elég fogódzót annak megítéléséhez, reális áron hajtották-e végre mindezt a cégek. A pályázatok lebonyolításának menetét ismerő forrásainktól azonban úgy tudjuk, a vállalkozások teljesítményéhez képest még akkor is túlárazottak lettek volna a projektelemek, ha egyébként tényleg ért volna ennyit az elvégzett munka, ugyanis a Kuna-cégek munkatársai többnyire "nem rendelkeztek a megfelelő szaktudással fogyasztóvédelmi és fenntarthatósági kérdésekben" forrásunk szerint. 

Így végeredményben az eszközbeszerzésen túlmenő feladatokat (pl. honlapok feltöltése szakmai tartalommal, kommunikáció a Facebookon, ötletverseny pályázati kiírása), amikért a pénzt felvették, az NFH munkatársai (gyakran még csak nem is a projektiroda tagjai) végezték el helyettük, akik azonban nem kaptak ezért semmilyen ellenszolgáltatást.  

Jó biznisz volt a webfejlesztés 

De nem Kuna és Kuna üzleti partnerei voltak az egyetlenek, akik kevés munkával jutottak jó pénzhez. A Consense Informatikai Kft. 22,5 millió fontot vett fel internetes és intranetes fejlesztésekért, amelynek látványos része a jogsértő webáruházak leleplezésére szolgáló "internetes kutatólaborhoz" készült mintawebáruház.

Ezt ellenőriztettük fejlesztőkkel, akik megállapították, hogy ingyenes Joomla! tartalomkezelővel készült, az egészben a legnagyobb munka a szövegek feltöltése lehetett. Magát az internetes kutatólabor alapjait pedig az úgynevezett SECIR nemzetközi program keretében rakták le, amelynek Magyarországra eső támogatási része önmagában is több milliós tétel volt. Az NFM kérdésünkre elárulta, hogy az 22,5 millióból többféle informatikai fejlesztés is megvalósult, az ingyenes alapot használó mintawebáruház "csak" 7 millióba került.

A minisztérium válaszából mintha az is kiolvasható lenne, hogy maguk az illetékesek sem elégedettek maximálisan az online fejlesztések eredményével. Az NFH feladatainak NFM-hez kerülése után “nagyobb szakmai lehetőséget látunk a projektforrásból megvalósult internetlaborban és mintawebáruházban, így az IT-labor működését felülvizsgáltuk a beolvadást követően, és irányításukat, működésüket az eredményesség érdekében átszerveztük. A mintawebáruház szakmai felülvizsgálata folyamatban van” - írták. Az internetes laborban jelenleg hárman dolgoznak, ők 2017 folyamán eddig 75 webáruházat ellenőriztek a minisztérium válasza szerint, vagyis egy ember közel egy hetet tölt egy webshop átnézésével. 

És a továbbképzés is

Az NFH-s projekteken a Rávezető Kft. is szakított, amely különféle kutatásokat és elemzéséket készített 23,5 millió forintért. A kutatások elméletben az V. középtávú fogyasztóvédelmi stratégia megalapozását szolgálták, a különös csak az, hogy az első négy ilyen stratégia elkészítéséhez nem volt szükség uniós pénzre, ez ugyanis saját büdzséből kivitelezendő intézményi alapfeladat. Ezt firtató kérdésünkre az NFM azt válaszolta, “intézményi alapfeladatot megvalósíthatunk úgy, hogy szakmai projektekkel hozzáadott információkhoz jutunk a szakmaiság alátámasztása, és a piaci igényekre való reagálás érdekében”. A szakmailag jól megtámogatott stratégia egyébként nem elérhető online a korábbiakkal ellentétben, csak az alapján alkotott kormányhatározatot lehet elolvasni a Magyar Közlöny vonatkozó számában. 

A kutatásokat végző Rávezető Kft.-ről azt érdemes tudni, hogy a fideszes XVII. kerületi polgármester Riz Levente testvére, Riz Ádám alapította 2010-ben, és a jó kapcsolatok segítségével a semmiből pár év alatt több százmilliós forgalmú vállalkozássá nőtte ki magát olyan állami és önkormányzati megbízásoknak köszönhetően, mint amilyenek az NFH-s projektek is voltak. 

Szintén az állam által kiosztott uniós pénzek körüli visszatérő szereplő az Eruditio Zrt., melynek tulajdonosa Horváth Tamás, aki 2012 februárjáig a Bethlen Gábor Alapnál dolgozott döntés-előkészítőként, és amint a Népszabadság kiderítette, Horváth távozása hónapjában a BGA 12,5 millió forintos megbízást adott a cégnek.

Az Eruditio 16,5 millióért átképzést tartott az ÁROP-projektben a fogyasztóvédelem dolgozóinak, hogy felkészítse őket "az új típusú,korszerű fogyasztóvédelmi megközelítésű stratégiai és operatív szintű változások alkalmazására". 

A képzésekkel más, az uniós pályázatok lefölözésére szakosodott cégek is jól jártak. A Learning Innovation Kft., mely egyike a kérdéses hatékonyságú felnőttképzésekkel százmilliós árbevételeket behúzó DFT-Hungária Kft. körüli céghálónak (amiről az Átlátszó közölt cikksorozatot), tulajdonosa Zsuffa Ákos. A Learning Innovation 22,9 millió forintért tartott oktatást, amely hozzáadott értékéhez viszonyítva belsős forrásunk szerint erősen túlárazottnak nevezhető. A Learning Innovation cikkünk megjelenése után azt közölte, hogy összesen 153 főt képeztek az NFH-nál e-learningre, oktatásmódszertanra, valamint új képzési anyagokat állítottak elő, és a képzések eredményességét mérő rendszert is működtetek, ennek fényében álláspontjuk szerint semmiképp sem volt túlárazva a szolgáltatás. 

Bejelentették az OLAF-nál 

A három nagy uniós projekt összköltsége 1,3 milliárd forint volt, amelynek túlnyomó részét az Európai Unió finanszírozta, így Brüsszelre tartozik annak megítélése is, megfelelően hasznosult-e a kiutalt összeg. A projekteket évekkel ezelőtt lezárták (bár a hatóság beolvasztása miatt szinte bizonyos, hogy egyes projekelemeknél sérül a több éves fenntartási kötelezettség), azonban úgy tudjuk, néhány héttel ezelőtt egyik forrásunk az összegyűjtött visszásságokat elküldte az OLAF-nak, az unió csalás elleni hivatalának kivizsgálásra.

Kerestük az OLAF-ot, hogy megtudjuk, elegendőnek találták-e a bejelentésben foglaltakat egy vizsgálat elindításához, a szervezet azonban csak annyit közölt: ez bizalmas információ, amelynek kiadása bármilyen ügyben veszélyeztethetné az esetlegesen folyamatban lévő nyomozást. Így egyelőre nem tudjuk, lehet-e a kormányra nézve kellemetlen következménye az ügynek.