Sokba fog nekünk kerülni a hőség

Amikor majdnem 40 fok van a városban, akkor az embernek – teljesen érthető módon – mozdulni sincs kedve, csak be akar gubózni valami kellemesen légkondicionált helyre, és várni, amíg az időjárás végre úgy dönt, hogy normalizálja magát. Ha pedig mégis muszáj elmenni dolgozni – márpedig muszáj –, akkor sem igazán hatékony a munkavégzés. Nem elég, hogy a napon meg lehet dögleni, így akinek a szabadban kell dolgoznia, az sokkal kevesebb ideig bírja és hamar kiszárad, de a nagy melegben sokan nem tudnak rendesen aludni, fáradtan jelennek meg a munkahelyükön, a meleg miatt fáj a fejük, és nem tudnak koncentrálni – és vannak, akikre a légkondi pont olyan rossz hatással van, mint a meleg.

A kérdéssel foglalkozó gazdasági és egészségügyi szakemberek ezt „hőstressznek” hívják, és ez alá veszik az összes jelenséget, amely az emberek kognitív és fizikai képességeit éri nagy hőségben. A hőstressz a mindenki által ismert tünetektől, így a koncentrációs zavaroktól és fejfájástól a kiszáradáson és megemelkedett vérnyomáson át egészen az olyan extrém tünetekig terjedhet, mint a krónikus vesebaj, amely például a közép-amerikai cukorültetvényeken 40 fokos hőségben dolgozók körében gyakori. Az éghajlatváltozás miatt pedig a helyzet egyre csak romlani fog, így a meleg az általános kényelmetlenségből globális közegészségügyi és gazdasági válsággá alakul át.

Százmilliárdok olvadnak el

Ha eddig rosszul érezte volna magát amiatt, hogy a nagy melegben nem elég hatékony a munkában, ne tegye, mert az, hogy bizonyos hőmérséklet felett nem tudunk rendesen dolgozni, bizonyított tudományos tény és egyre növekvő gazdasági probléma. A Stanford és a Berkeley egyetem kutatói kimutatták, hogy

A Nature folyóiratban megjelent, 166 ország adatait elemező kutatás arra jutott, hogy a gazdaság termelékenysége 13 Celsius-fok éves átlaghőmérsékletig nő, utána viszont csökken. Ez az összefüggés elég kellemetlenül érintheti a feltörekvő országok gyors felzárkózásáért szurkolókat, ugyanis a legtöbb ilyen országban már most is nagyobb az éves átlaghőmérséklet a küszöbértéknél, a fejlett Nyugat legnagyobb része – Magyarországgal együtt – pedig valahol a képzeletbeli görbe fordulópontjánál van.

És bár az emelkedő hőmérséklet Európában a modellszámítások szerint még nem rontja összességében a termelékenységet, a kutatók szerint a klímaváltozás a világ országainak 77 százalékát szegényebbé teszi a jövőben,

A Verisk Maplecroft brit kockázatelemző cég előrejelzése szerint 2045-re már a világ népességének 47 százaléka olyan helyen él majd, ahol nagyon súlyos a hőstressz kockázata. A legrosszabbul a világ egyik leggyorsabban növekvő térsége, Délkelet-Ázsia jár majd, Szingapúrban és Malajziában például az év 364 napjában tartani kell majd a hőstressztől, vagyis gyakorlatilag mindig.

Ez a gazdaságnak sem tesz igazán jót, amellett ugyanis, hogy a hőség árt a gabonatermésnek és a haszonállatokat is megviseli, a munka termelékenysége ezekben az országokban 25 százalékkal, az egész térségben pedig 16 százalékkal csökken majd. Ez pedig jelentősen visszavetheti majd a gazdasági növekedést ebben a térségben és így az egész világon.

De nem csak a feltörekvő országok érzik majd vagy érzik már most az egyre melegebb napok hatását. Ausztráliában például egy 2015-ös tanulmány szerint a dolgozók 70 százaléka jelezte, hogy nem tud elég hatékony lenni a munkában a nagy hőség miatt, mindez pedig

Ráadásul a kutatás vezetője szerint ez az összeg nem tartalmazza azt a kiesést, amit a nem fizetett munka, házimunka, ápolás, önkéntes munka és hasonlók kiesése jelent a gazdaságnak.

Európa sem ússza meg teljesen a hőség gazdasági hatásait. A Leedsi Egyetem és a London School of Economics kutatói szerint a jövőben az olyan, nem igazán mediterrán városoknak is sokba kerül majd a hőstressz, mint London vagy Antwerpen. A városokban amúgy is melegebb van a sok beton miatt, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a klímaváltozást kutató nemzetközi tudományos szervezet, az IPCC szerint 90 százalék eséllyel nőni fog a nagyon meleg napok száma a jövőben, akkor a jövőben Európa nagyvárosai kifejezetten elviselhetetlen munkahelyek lesznek.

A kutatók modellszámításai szerint 2081–2100 körül a Londonban megtermelt bruttó hozzáadott érték (gross value added) 0,4 százalékát olvasztaná el a hőség, vagyis 2005-os áron számolva

Természetesen a legnagyobb veszteségek az olyan szektorokban keletkeznek majd, ahol a szabadban kell dolgozni, így például az olyan városok, ahol az építőipar gazdasági súlya jelentős, jobban megszívják majd a meleget, mint mások. De az irodai munkához kötött szakmák sincsenek biztonságban, a London gazdaságának jelentős részét kitevő pénzügyi szektorban is nagyjából évi 450 millió font kárt okozna a meleg miatti termelékenységcsökkenés.

Ide nekünk a sziesztát is

Bár a teljesen elszabaduló klímaváltozást elméletileg még nem teljesen késő megállítani, azzal már nem nagyon lehet mit kezdeni, hogy Budapesten is egyre melegebbek lesznek a nyarak és egyre gyakrabban lesznek elviselhetetlennek ítélt hőhullámok. Így nem nagyon marad más választás, mint valahogy megpróbálni együtt élni ezzel a ténnyel. De mégis, hogyan lehet élni és hatékonyan dolgozni a hőségben?

Az első felmerülő megoldás: tekerjük fel maxra a légkondit. Ez viszont, ahogy a Leedsi Egyetem és az LSE kutatói felhívják rá a figyelmet, csak félmegoldás, ami hosszabb távon inkább csak ront a helyzeten. Nem elég, hogy sokan a hűtőházra légkondicionált irodákat sem tartják elviselhető munkakörnyezetnek, de a légkondi sok energiát emészt fel. Ez egyrészt sokba kerül, másrészt a szükséges energia termelése sokszor üvegházhatású anyagok kibocsátásával jár, amik csak gyorsítják a klímaváltozást, így pedig egyre melegebb lesz a városokban, ami miatt egyre többen légkondiznak, és így tovább. A kutatók szerint viszont a légkondihoz hasonlóan véd a hőség ellen az, ha időben lehúzzuk a redőnyt, és nem hagyjuk, hogy felforrjon a lakás és az iroda.

A kutatók szerint mindenki sokkal hatékonyabban tudna dolgozni a hőségben, ha kihagyná a kora délutáni órákat, vagy köznapibb nevén sziesztázna. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Londonban például nem 9 és 5 között kellene dolgozni, hanem reggel 7 és 11 között és/vagy este 5 és 8 között. Ezzel szerintük úgy 700 millió eurót lehetne megmenteni a század végéig abból, ami amúgy elégne a hőség miatti lazsálásban.

Emellett pedig nem kerülne annyiba, mint a légkondik miatt elszálló villanyszámla vagy a megfelelő redőnyök felszerelésének költsége. Csak milliók napi rutinját kellene alapvetően átalakítani. Bár lehet, hogy azok a milliók köszönnék szépen, hogy nem a legnagyobb hőségben kellene termelniük a GDP-t.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)