Nagyágyúk is lehetnénk rizstermesztésben

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a nyolc nagy európai uniós rizstermesztő ország (Magyarország mellett Bulgária, Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália, Románia és Spanyolország) egyikeként nyilatkozatot írt alá a minap Brüsszelben az európai rizstermesztés védelme érdekében. Bevallom, amikor nemrégiben ezt a hírt olvastam, rá kellett jönnöm: nem is tudtam, hogy

Megkerestem Veres Jánost, a hazai rizsszövetség elnökét, egyben a legnagyobb rizstermesztő cég, a kisújszállási Nagykun 2000 Mezőgazdasági Zrt. elnökét, hogy legyen a segítségemre, mutassa be a hazai termesztés körülményeit.

A dicső múlt

Megtudtam, hogy az ötvenes-hatvanas években valóságos rizsnagyhatalom voltunk. A magyar gazdák 50 ezer hektáron termesztettek rizst, és egy külön kutatóközpontban, a szarvasi székhelyű Öntözési Kutatóintézetben zajlott a fajtanemesítés. A hazai éghajlati viszonyoknak megfelelően leginkább a rövid tenyészidejű fajtákat termesztettük.

Aztán vészesen fogyni kezdett a termőterület. Az uniós csatlakozásunk idején már csak 3222 hektárban határozta meg az unió a támogatható, úgynevezett „kvótaterületet”, de ma már ezt sem használjuk ki, becslések szerint csak olyan

Ennek a fele Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Kisújszállás, Mezőtúr térségében), míg a másik fele Békés megyében (Szarvas, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Békés települések határában) található. Akárhol nem terem meg a rizs, vízzáró réteg szükséges hozzá, nálunk a gyengébb termőképességű réti kötött talajokon termesztik.

Európai gyártók

Veres János elmondta, hogy Európa egésze nem önellátó rizsben, legfeljebb a déli országok képesek saját erőből kiszolgálni az igényeket. Olaszország a legnagyobb termelő, a Pó völgyében kiváló rizs terem, bár a Pó vészesen fogy, nemrégiben majdnem kiszáradt. Az olasz rizs így is világbajnok, az amerikai és az ausztrál rizzsel egyetemben a szakma „Rolly-Royce-a.”

Számomra meglepő volt, de az ázsiai rizskultúrák, így a nagy mennyiségű exportra is képes vietnami, thaiföldi vagy kambodzsai termesztők csak rosszabb minőséget tudnak előállítani, amelyek a szállítási költségek miatt már nem is olcsóbbak, mint az európai rizs.

de a nagyfogyasztó németek, lengyelek, svájciak teljes egészében importra kényszerülnek. A magyar árunak a délkelet-ázsiai importversenytől így valójában nem kell tartania, mindent el tudnak adni a gazdák, hiszen a hazai termesztés csak a hazai igények 20-25 százalékára elegendő, és – különösen a jó minőségű biorizst – a külföldiek is vinnék.

Többet eszünk

Eközben az Európai Unióban a fogyasztás folyamatosan nő. Az unióban összesen 3 millió tonna a fogyasztás, 2 millió tonna európai és 1 millió tonna importáru kerül a polcokra. A bővülés oka részben az, hogy a rizs valóban egészséges, teljes értékű táplálék, részben pedig az, hogy

Az unióban azért a sok indiai, thai vagy kínai büfé ellenére, továbbra sem a rizs a lakosság fő eledele, hanem a kenyérgabonák és a hús, ám ezzel az emberiség kisebbségéhez tartozunk. A világ hatvan százalékának (gondoljunk csak Kínára, vagy Indiára) a rizs a fő, sőt olykor az egyetlen táplálékforrása.

Kiválóak az adottságaink

Magyarországnak, legalábbis a rizstermesztés szempontjából a klímaváltozás is sokat segített

– meséli Veres János. Mi a rizstermelés északi határvonalán helyezkedünk el. A rizshez ugyanis évente legalább 2800 C° hőösszeg szükséges. A hőösszeg a tenyészidőszak (vagy fagymentes időszak) napjainak napi közép-hőmérsékleteinek az összege, ami itthon 3000 C° körül alakult az utóbbi években.

A napsütés mellett víz is bőségesen szükséges a rizshez, de az elárasztásos, lecsapolós technológiához nálunk szerencsére még mindig megfelelő a vízbázis. Nem a legnagyobb folyók, vagyis nem a Duna, vagy a Tisza a fő forrás, hanem a Nagykunságban a Hortobágy–Berettyó csatorna, míg Békés megyében a Körösök. Vannak egyedi gazdák is, de a három legnagyobb vállalkozás, a Nagykun 2000 Zrt. (Kisújszállás), a Csárdaszállási Agrár Zrt. (Csárdaszállás) és a Tarcsai Agrár Zrt. (Köröstarcsa).

Felhasználás, munkaerő

A rizsgazdálkodás nagy előnye, hogy a termesztett „anyag” száz százalékban felhasználható. A hántolás után a termés

• 62 százaléka lesz az emberi fogyasztásra szánt egész szemű rizs,
• 18 százaléka a héj, ezt az érdes, magas szilíciumtartalmú, csípős anyagot a tégla- és cserépgyártás használja,
• 10 százalék a korpa, amiből állati takarmány lesz,
• 10 százalék pedig a tört szem, aminek egy részét megőrlik (lisztnek, darának) és a dara sörgyártáshoz és kutyaeledelekhez is kiváló.

A magyar ágazat már nem ad annyi embernek munkát, mint régen. Vannak ugyan egyéni gazdák is, de a termelők főleg nagyüzemek, Ők pedig élőmunka-takarékosan dolgoznak. A Nagykun 2000 Zrt. például 900 hektáron gazdálkodik, de csak összesen 7 rizsőr kezeli a vízgazdálkodást, az árasztást, a lecsapolást, és a nagyobb cégek már repülőgéppel permeteznek

Gazdaságilag

A rizstermesztés nagyon költséges, hiszen egyaránt kiemelkedő a gép-, víz-, a növényvédőszer- és a műtrágyaigénye, ráadásul a területeket amolyan vetésforgóban, pihentetni is kell. Ha azonban egy hektáron 4,5-5 tonna rizs megterem, a matek így sem rossz, mert

A hektáronkénti területalapú támogatás, 70 + 200 ezer forint. Igaz, az ellenőrök nagyon szigorúan megnézik, hogy az előre bejelentett termelés valós-e, vagyis valóban virágzik-e a növény. Ha aztán a 4,5-5 tonna rizs nem terem meg, akkor hiába a támogatás, „pofára esik a termelő”.

Veres János ennek ellenére azt mondja, érdemes lenne többeket bevonni a rizságazatba, mert ez egy nagyon szerethető szakma és megfelelő odafigyeléssel biztos jövedelmet hoz. Az elnök szerint a hatóságok pedig elsősorban nem a délkelet-ázsiai termelők elleni fellépéssel, hanem a hazai öntözési megoldások ésszerűsítésével, az öntözővíz felhasználás költségeinek átvállalásával ösztönözhetnék a hazai termelés bővítését.

Borítókép: beérett rizs Kisújszállás határában. Fotó: Bugány János / MTI.