Kocsmai lóversennyel állna lábra a Lovi

• Online fogadással és kocsmai terminálokkal növelné a lóverseny népszerűségét a Lovi. A hosszú távú cél, hogy az évek óta veszteséges és így állami lélegeztető gépen tartott magyar lóversenyt önfenntartóvá tegyék.

• A netes felület nyáron indult, a terminálokból pedig nagyjából 130-140 darabot már kihelyeztek, de úgy tudjuk, hogy még legalább ugyanennyinek keresnek helyet szerte az országban. Itt a magyar futamok mellett francia lóversenyekre lehet játszani.

• Eközben egyre fontosabb lábat jelent a Szerencsejáték Zrt.-vel közös együttműködés is, a lottózókban kapható fogadási forma csak egyféle, gépi sorsolású játékot kínál, a széles elérés miatt fontos szerepe van a magyar lóverseny finanszírozásában.

A magyar lóverseny hosszú ideje elég rossz bőrben van. Miközben a múlt század elején a lóversenyre járás még az egyik legfontosabb társasági esemény volt, mára elég komoly kihívókra talált. Bár a trianoni döntés, a háborúk, a kommunizmus mind felemlegethetők, ha felelősöket keresgélünk a régi fény megkoptatói között, a lóverseny azért az igazi gyomrost mégiscsak a fogyasztóktól kapta.

Csak a szilveszter

Hagyományosan ugyanis a szponzorok és lótulajdonosok befizetései mellett a fogadásokból lehetne fenntartani a lóversenyt. A szerencsejáték iránt fogékony emberek tömegei azonban ahelyett, hogy a hatalmas, külvárosi versenypálya szélén olvasgatnák a Turfot, és gyönyörködnének Villám Ville, esetleg Úrilány R. futamaiban, vagy lázba jönnének az olasz pályákon is nagy sikereket arató Quelindo puszta feltűnésétől is, nagyon úgy tűnik, hogy mostanában inkább már focira, hokira, vagy League of Legends-re fogadnak online, vagy csak elcsoszognak a trafikba egy kaparós sorsjegyért.

Persze szilveszterkor tömve vannak a lelátók az ügetőn, és éves szinten így is 100 ezer látogatót bevonz a Kincsem Park, ez azért még kevés a nullszaldóhoz. A lóverseny ugyanis rettenetesen drága, ráadásul nagyon sok benne a fix költség. A fogadásból befolyó pénz nagy részét visszaosztják a fogadók között, mindössze 30 százalék landol a szervező cégnél, ebből a pénzből kellene gazdálkodni.

Úgy, hogy mindössze 90 versenynap van egy évben, közben pedig fenn kell tartani a lelátókat, az épületeket, fizetni a személyzetet, gondozni a hatalmas versenypályát, intézni a fogadásokat, versenydíjat kell fizetni a lótulajdonosoknak. Ez utóbbi szintén nem kevés, hiszen már maga a lótartás is elég sokba kerül.

Egy versenyló több tízmilliós tétel is lehet, miközben egy galopp ló legfeljebb havi egyet ha futhat. Közben fizetni kell a zsokét, a trénert, a szállítást, állatorvost és egyebeket. Nem véletlen, hogy aki ma Magyarországon lovat futtat, a legritkább esetben teszi üzleti megfontolásból, nem is túl nagy ez a kör nálunk.

Szóval a lóversenyszervezés egyik oldalán van egy jelentős éves kiadás, míg a másikon egy ennél kisebb bevétel, a keletkező résben pedig a magyar adófizetők évi több mint 1 milliárd forinttal. (A mostani 1-2 milliárdos helyett 10 milliárdos forgalom körül működne önfenntartóan a rendszer.) Ez nem csak Magyarországon van így, az állam a legtöbb országban benne van a lóversenyszervezésben valamilyen módon.

Mindannyiunk lóversenye

Az egy vitás kérdés, hogy az államnak van-e tennivalója, ha az emberek már nem úgy akarnak szórakozni mint régen, meg kell-e kísérelnie keresletet generálni valami felsőbb jó érdekében. Ez esetben a kormány egyértelműen beleállt: ha már papíron lovas nemzet vagyunk, megpróbálnak valami gazdaságilag is életképes dolgot kihozni a magyar lovas kultúrából.

Külön miniszterelnöki megbízottja is lett a területnek, néhány éve még egy átfogó nemzeti lovas programot is elfogadtak, a cél, hogy a lovas sportok, lótartás, lovas turizmus és lovas oktatás egy nagy összehangolt rendszerbe illeszkedjen. A lóverseny pedig legalább saját magát tartsa el. Bár az említett dokumentum szerint ezt tavalyra várták, azért a dolog nem teljesen reménytelen, a lóverseny terén vannak jó nemzetközi példák.

Kocsmai fogadások

Csehországban például szerencsésebben alakult a helyzet, de minta lehet Ausztrália is, ahol meghatározó lett a lóversenyfogadás. És a francia példa is ígéretes, ahol mára kiterjedt értékesítő hálózaton keresztül lehet fogadni, például utcai terminálokon keresztül.

Ebbe az irányba indult el néhány éve a magyar állami lóversenyszervező cég is, amikor egy francia céggel megállapodva elkezdett bátrabban kimozdulni a korábbi megszokott értékesítő területeiről.

A pályafogadás és néhány külső fogadóirodája mellé elkezdett terminálokat telepíteni kocsmákba is, megpróbálva visszatéríteni a lóversenyfogadást az eredeti medrébe, újra társasági eseménnyé tenni. Szemben ugyanis sok más szerencsejátékkal, a lóversenyfogadás jellemzően inkább közösségi tevékenység, emellett pedig szórakozás, hiszen akár egy focimeccsen, lehet drukkolni a várt edeménynek.

Persze azért ahol eddig hagyományosan focit néztek, ott nem biztos, hogy mindenki örül, ha lóversenyre kapcsolják a tévét, de azért a lóversenynek lehet esélye ezen a terepen. Főleg miután "a szenvedélybetegek védelmében" néhány éve betiltották a kocsmai nyerőgépeket.

A zömmel francia futamok negyedóránként indulnak, és lehet tétre, helyre és befutóra, illetve egészen változatos kombinációkra fogadni, a nyereményt pedig adott esetben akár ott helyben ki is fizetik. Francia futamokra azért volt szükség, mert magyar futamból nincs olyan sok, csak magyarral nem lett volna igazán életképes a rendszer. A pultosoknak külön képzést is tartanak, a lóverseny pedig követhető külön tévén, vagy akár online.

Eddig 130-140 terminált helyeztek ki országszerte, de jelenleg is keresik a többi helyét, maguk a kocsmák is jelentkeznek. A cél, hogy hamarosan országosan 300 ilyen lovas hely legyen, ahol egyébként a tulajdonos nem csak jutalékra, de jellemzően nagyobb forgalomra is számíthat. Hiszen a futamok után mindig van mit ünnepelni vagy siratni, ami magyar nyelven egyet jelent az alkoholfogyasztással. A fogadásokból befolyó pénzből megy a franciáknak, de természetesen a magyar állami cégnek is, amiből aztán a magyar lóversenyt finanszírozzák.

Beszállás az internetbe

De a kocsmai terminál nem az egyetlen új irány, sőt a forgalom szempontjából ennél egyelőre meghatározóbb a másik állami céggel, a Szerencsejáték Zrt.-vel kötött együttműködés: egyetlen fogadási forma erejéig a lottózókban is lehet lovakra fogadni. Ez azért elég nagy ugrás a Lovinak, mert itt nem száz körüli értékesítési helyről van szó, hanem több ezerről. Naponta egy kiemelt futam van és az első öt ló sorrendjét lehet megtenni, viszont a játék gépi, vagyis nem lehet kiválasztani a lovakat, azokat egy algoritmus alapján kapjuk.

Ez a játék is totalizatőr alapú, akár a többi magyar lovis fogadás, azaz a betett pénzek egy százalékát osztják vissza a nyertesek között, egy nemzetközi nyereményalap van, a legnagyobb magyarországi nyeremény ebben 26 millió forint volt eddig.

A harmadik új értékesítési csatorna az internet: elindult nyáron az online felület is, ahol lényegében minden olyanra fogadni lehet, mint amire a terminálokon. Első hallásra furcsának tűnik, hogy csak most jutott el odáig a magyar lóverseny, hogy interneten fogadni lehessen, de állítólag nem teljesen egyértelműek a nemzetközi tapasztalatok, a lóversenyben konzervatívabb franciáknak például nem is igazán jött be a netes lóverseny, az főleg ázsiai országokban népszerű.

Mindenesetre az, hogy a Lovi most kezd kijönni a fényre, azt is észreveteti, hogy az utóbbi évtizedekben elég elszigetelten működött, nagyjából bezárva a Kincsem Parkba. Ami meg azért nem teszi teljesen érthetetlenné a veszteséges működést. Az új ötletek belépő szintű próbálkozások, viszont ha működnek, akár elegek is lehetnek arra, hogy a magyar lóverseny néhány év múlva talán tényleg képes lehet megállni a saját lábán.