Szilárda
-2 °C
7 °C

Hitték volna? Mészáros, Garancsi, Tiborcz és Simicska könnyebben boldogul az építőiparban

mgts
2017.09.19. 07:22
Azért erről lehettek sejtéseink. Most azonban egy korrupcióüldöző szervezet statisztikai módszerekkel is bebizonyította: Orbán Viktor miniszterelnök bizalmasai nem találkoznak akkora árversennyel az építőiparban, mint a többiek, pedig jó nagy uniós projekteket nyernek el.

Kivételezett helyzetben van-e az MGTS(H)-klub, vagyis a Mészáros Lőrinchez, Garancsi Istvánhoz, Tiborcz Istvánhoz, Simicska Lajoshoz és Habony Árpádhoz köthető cégek az építőipari közbeszerzéseknél?

Naná – gondolhatjuk. Nincs olyan szakmabeli, aki komoly arccal azt mondaná, hogy az elmúlt hét évben mindig a jobb műszaki tartalom, a magasabb ár-érték arány döntött a hazai építőipari közbeszerzéseken, és emiatt négy évig mindig éppen a Közgép, majd három évig folyton a Duna Aszfalt nyert.

Tudományos megalapozottsággal

Létezik azonban egy ennél sokkal tudományosabb megközelítés is. Olyan tudományos, hogy a mögöttes statisztikai módszertan bemutatására nem is tennénk kísérletet, de a lényeg, hogy a Közbeszerzési Értesítő alapján a Tóth István János vezette CRCB (Corruption Research Center Budapest – Korrupciókutató Központ Budapest) végigelemezte a hazai építőipari közbeszerzéseken kialakult árversenyeket a legkülönfélébb szempontok alapján. Elsősorban a projektek mérete, az uniós finanszírozás, a nyertesek típusa (egyedi vagy konzorciális) és miniszterelnök-közelisége (ez volna az a bizonyos MGTSH-csoport) számított.

MGTSH

Az öt betűvel persze lehetnek gondjaink. Rögtön leszögezhetjük például, hogy Simicska Lajos legjobb tudásunk szerint már nem része a klubnak (ez igaz, de a vizsgált időszak elején még ott volt), és

Habony Árpádot elengedhetjük,

mert bár az ismert „nem közszereplő” sokféle kormányzati business körül bukkant már fel (média, reklám, letelepedés), de azért eddig úgy tűnt, hogy az exkavátor-masinák nem állnak olyan közel a lelkéhez.

A Versenyerősség és családi gazdaság című tanulmány a 2009 és 2016 közötti időszakra fókuszált, és nem meglepő módon arra jutott, hogy

amennyiben az MGTS-csoport valahol elindult, akkor számottevően gyengébb versennyel találkozott.

Ráadásul meglehetősen erős kapcsolat mutatkozott a miniszterelnök barátsága és az elnyert közbeszerzés nagysága között, vagyis a barátok és családtagok leginkább az óriásprojektek körül legyeskedtek és azok megnyerésében jeleskedtek.

Köszönik Brüsszelnek

Az Orbán-közeliek – a tanulmány szerint – különösen nagy haszonélvezői az EU-támogatásoknak, vagyis az EU közvetve legintenzívebben őket támogatja. Érdekes, hogy a szignifikánsan kisebb árverseny leginkább akkor jelentkezett, amikor ezek a szereplők egyedül indultak. Amikor nagyobb multinacionális partnerrel (például Swietelsky, Strabag), esetleg kisebb cégekkel konzorciumban, akkor már kicsit erősebb volt a verseny, de azért még ezeknél a tendereknél is könnyebb dolguk volt az induló konzorciumoknak.

A számok nyelvén

Az MGTS-cégek 353 építőipari beszerzést nyertek 2009 és 2016 között, ami értékben 586,2 milliárd forintot jelentett. Ezeken belül

minél nagyobb értékű volt egy beszerzés, annál gyengébb volt az árverseny.

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a pizzarendelésnél négy számot is felhívnánk, hogy hol a legolcsóbb a margarita pizza, de a lakásfelújításnál megörülnénk az első vállalkozónak.

Kommentek innen és onnan

A kritikusok, az „ellenzékiek” ezen megállapításokra azt mondják, hogy ne kerteljünk, randa korrupcióról van szó, a közvetlen baráti kör felhizlalásáról, azt pedig már csak a jóisten tudja, hogy az árverseny nélküli, vagyis vélhetően túlárazott közbeszerzések magas nyereségtartalma végül hova folyt.

De vajon mit gondolnak az ilyen számsorokról a fideszes gazdaságpolitikusok, hogyan védik a rendszert a magánbeszélgetéseken?

Tapasztalatom szerint a józanabb politikusok a jelenséget valamelyest elismerik, és a következő négy ebédfogást tartalmazó étlapról választanak védekező reakciót:

  • bagatellizálás
  • mások is így csinálják
  • a szent cél, vagyis éljen a big picture
  • a létező, magyar cégek elmélet

A bagatellizálás

Több százezer nyertes magyar ajánlattevő van a hazai uniós pályázatokon, ebből csak pár száz tartozik az említett csoporthoz, igaz, ezek nagyobb értékű beszerzések, de az arány mégis elenyésző. A balliberális sajtónak azonban mindig csak ezek érdekesek, noha a teljes hazai kkv-szektor életképes része is gazdagodik az uniós forrásokból.

Ha más magyar cégeket rendeznénk hasonló négy-öt betűs rövidítésekkel csoportokba, ugyanilyen matek kihozható lenne, csak az már nem lenne olyan érdekes, mert ők nem köthetők össze olyan könnyen a miniszterelnökkel, akit támadni kell.

Mások is így csinálják

Minden ország védi a maga gazdaságát. Lehet, hogy a franciák nem nyilatkoznak annyit a hazai gazdaság védelméről, a nemzeti tőkésosztály megerősítéséről, de azért megnézném én azt a metrótendert, amin nem az Alstom nyer, ahogy Németországban azt, ahol nem a Siemens. Hasonlóképpen, ahol van nemzeti buszgyártó, ugyanígy tarolnak a közösségi közbeszerzéseken. Ezt mindenki elfogadja, mi a különbség?

Big picture

A nemzeti tőkésosztály kiépítése során a kis lépések kellemetlenek lehetnek, de azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy nem lenne értelme kialakítani egy tőkeerős hazai tőkésosztályt?

Egy olyat, amelyik itt költi el a pénzét, itt épít víkendházat, és akkor is itt fog beruházni, ha már nem itt lesz aktuálisan a legjobb az adókulcs, vagy a legmagasabb a kormányzati kedvezmény az új gyárcsarnokhoz?

Régi cégek

A Market, a Duna Aszfalt, a Közgép 2010 előtt is működött, hol magukban, hol a legnevesebb osztrák cégekkel, a Strabaggal, a Swietelskyvel, ekkor is jelentős súlyuk volt, akkor azonban senki nem foglalkozott ezzel.

Ennek mi az oka? Kicsi az ország, két vonallal bárki összeköthető bárkivel, örüljünk, hogy van munkájuk a magyar építőipari vállalkozásoknak.

Kételyek

Valójában minden érvben van valami igazság, de egy rakás zárójelet azért érdemes megemlíteni.

A legfontosabb probléma, hogy teljesen eltűnt a magyar mélyépítőiparból a verseny.

Miért van az, hogy a közbeszerzések nem ösztökélik jobb teljesítményre, árversenyre, jobb megoldásra a cégeket? Pusztán rezsimek vannak, most négy évig Simicska nyer, most három évig Mészáros. Punktum.

Igen, valóban létezik a nemzeti vállalkozók preferálása máshol is, de ez Magyarországon annyira szűk körű és annyira bizalmi alapon megy, hogy ebből nem fog nemzeti tőkésosztály kiépülni, csak egy vállalkozói értelemben életképtelen, politikailag megbízható, alkotni, innoválni viszont teljességgel képtelen réteghez kerülnek a javak.

Vannak különbségek

Az nyilván kevésbé kínos, ha olyan cég kap megbízásokat, amelyik eleve a legjobb volt a magánpiacon (például a magasépítésben a Market Építő), csak éppen még beszállt egy politikailag bekötött üzletember (Garancsi István) is, mint az, ha egy olyan, a hazai építőiparban korábban teljesen jelentéktelen társaság (Mészáros és Mészáros Kft.), ahol a tulajdonos (Mészáros Lőrinc) maga a miniszterelnökséghez való bekötöttség.

Vagyis, amikor megfordul a sorrend, amikor nem a jó cég alá nyúl be támogatással a politika, hanem a politika tesz naggyá valamit, ami addig sehol nem volt. Na ilyenkor lemoshatatlan az a bizonyos kellemetlen szag.

A Simicska-jelenség

Végül egy érdekes jelenségről. Az MGTS rövidítésben még együtt szerepel Simicska Lajos a többiekkel, de ő manapság már az építőipari közbeszerzések egyik legviccesebb hekkere, az arc, aki folyamatosan trollkodással véteti észre magát.

Meghatározó építőipari cége, a Közgép ugyanis folyamatosan nagyon alacsony árakon ad be ajánlatokat, amivel triplán is zavart okoz:

  • vagy neki kell nyernie (nem nagyon fog);
  • vagy az új kedvenceknek lejjebb kell menni az ajánlataikkal, és így nem marad elég extra nyereségük;
  • vagy ki kell zárni a Közgépet, de ezzel elhúzódó, akár európai jogorvoslati folyamatokra is fel kell készülni.

Természetesen a hatalom végül eléri, amit akar, de ha valakinek van elég ideje, pénze és főleg információja a rendszer működését kóstolgatni, akkor sok kellemetlenséget tud okozni.

A pénze persze éppen a korábbi, túlárazott és szakmányban elnyert közbeszerzésekből, vagyis a mi pénzünkből származik.

De azért tény, hogy nagyon vicces esetek akadtak. A Somogy megyei 68-as főút tenderén a Közgép és a Strabag konzorciuma annyira bement a Duna Aszfalt ajánlata alá, hogy nem volt mit tenni, nyert a közellenség, Simicska – ekkor egész egyszerűen még nem volt felkészülve a rendszer a jelenségre.

Még kizárni sem tudták

Ahogy az is mókás volt, amikor az M0-s zajvédő létesítmények átépítésére írtak ki pályázatot, és nyilvánoson kiderült, hogy a Közgép Zrt. nettó 1,063 milliárd forintért vállalta a 8,45 kilométernyi pályaszakaszra a munkát (nem értek hozzá, de állítólag önköltség alatt). A Duna Aszfalt is szokatlanul szerény volt, de még így is 1,75 milliárd forint volt az ő borítékában.

Valamit tenni kellett a trollkodó Simicska ellen.

A független Közbeszerzési Döntőbíróság (KDB) nagyobb dicsőségére a KDB próbálkozott Simicska kinyírásával, de azóta már a bíróság is elmeszelte a furcsa kísérletet.

Simicska a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő megépítésére ismét több százmillió forinttal alacsonyabb ajánlatot tett be, mint Mészáros Lőrincék, mire a KDB minden közbeszerzéstől eltiltotta, mondván, a Közgép adatot hamisított, amikor rosszul adta meg egy szerb alvállalkozója hajójának fedélzetméretét.

A Közgép nem fogadta el a döntést, perelt, és a bíróság neki adott igazat, ráadásul nagyon gyorsan tárgyalta az ügyet, és visszaengedte a Közgépet a közbeszerzésekre. Az MGTSH-csoport nem egységes, a trollkodás folytatódhat.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)