Hszi kontra Li: mit jelent ez Magyarországnak?

A Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusa, vagyis az évtized legfontosabb eseménye (ahogy a helyi sajtó nevezi a félidős pártkongresszust) megválasztotta Kína hét legfontosabb vezetőjét, a politikai bizottságot. A két legfőbb vezető, vagyis az államelnök (egyben pártfőtitkár) Hszi Csin-ping és a miniszterelnök Li Ko-csiang mellé beválasztott további öt pártfunkcionárius egyelőre még egyáltalán nem ismert nevek, de valamennyien jó kommunista családból származó, régi káderek nagyjából azonos életkorral, pártbeli és geográfiai kötődéssel.

Egykorúak társasága

Ha a hét, részben most megerősített, részben frissen a topelitbe emelt vezető életkorát növekvő sorrendben egymás mellé állítjuk, így nézne ki a sorminta:

A matematika nyelvén: nem túl nagy a szórás.

Természetesen az bármely ország vezetésében előfordulhat, hogy a közös háttér, legyen az korosztály, iskola, régió, város életre szóló személyes, majd munkakapcsolatokat alapoz meg. Ne menjünk nagyon messzire, ha a hazai közjogi méltóságokon végigszaladunk Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János államelnök és Kövér László házelnök közös egyetemi és baráti gyökereire lelhetünk.

Ám Kínában mindez egyfajta deklarált metódus, amolyan generációs sorban állásról is szól, vagyis az egyes nemzedékek csak adott életkor elérése után léphetnek be a legfelsőbb pártvezetésbe. Ahogyan azt már a kínai bölcs, Kung-Ce (latinosan Konfuciusz) is deklarálta, „A jó közszolga tudja, hogy türelmesnek kell lennie”.

Hszi kontra Li

A most beérő csapat a kínai KISZ egykori vezetőiből, illetve elsősorban Hszi bizalmi embereiből áll. Éppen ezért sok tudósítás megjegyzi, hogy Hszi rendkívül megerősödött, már életében bekerült a „pártalkotmányba”, miközben a miniszterelnök már egy ideje amolyan béna kacsának tűnik, akit gyakorlatilag egyfajta gyámság alá helyezték gazdasági ügyekben. Részletes cikkünket a kínai pártvezetésről itt olvashatja.

A kínai országvezetés egy olyan nagy részvénytársaság vezetésére rímel, ahol

mert nem egy kézben összpontosul az elnöki és a vezérigazgató funkció. Ilyenkor ezek a személyek gyakran összevesznek a hatalmi territóriumaik, a befolyási övezeteik és a hatósugarak határain. Kínában ez talán nem ilyen látványos, soha nem a nyilvánosság előtt zajlik, de mégis vannak a két legfőbb vezetőnek személyes projektjei.

Magyarország szempontjából a legfontosabb az, hogy az erős elnök az "Egy öv egy út" (One Belt, One Road – OBOR) projekt nagy híve, míg a miniszterelnök az úgynevezett 16 + 1 elnevezésű projekt gazdája. Mindkettőben benne van Kína és a kelet-közép-európai térség kereskedelmi kapcsolata, mindkettőben jelentős szerepe van Magyarországnak. A diplomácia és a szöveg szintjén legalábbis biztosan, de talán egyszer ez valós gazdasági kapcsolatokban is látható lesz.

Egy az övezet, egy az út!

Ahogy a két pártfunkcionárius súlya is eltérő, úgy a projektjeik jelentősége is különbözik. Méretét, távlatait tekintve, az OPOR a nagyobb program. A modern kori selyemút egy amolyan befolyási övezet, vagy érdekszféra, amely Kína keleti részétől, Eurázsián keresztül, Nyugat-Európáig tart.

Ez a nagy mező egy hatalmas kereskedelmi, logisztikai, infrastrukturális, biztonság-politikai, illetve stabilitási övezet.

Valójában nem egy útvonal, hanem egy párhuzamos utakkal lefedett terület, de vannak olyan lényeges csomópontjai, vagy szakaszai, amelyeket mindenképpen ki kell emelni.

Az út magában foglalja Közép-Ázsiát, a Kaukázust, a Balkánt, két lényeges tengeri kikötője: Ningbo Kínában ls Pireusz Görögországban, de a Budapest- Belgrád vasútvonal is ennek a továbbfejlesztett selyemútnak a része.

Kína egyes értelmezések szerint ebben az övezetben keres hídfőállásokat, és diplomáciai szinten nem állunk rosszul. Kína ugyanis nem szereti azt, ha egy potenciális hídfőállás

• nagyon kicsi (a térség sok országa ilyen),
• ha nagyon elkötelezett a legfőbb globális versenytárs, vagyis az Egyesült Államok irányába (Lengyelországgal és Romániával szemben állítólag ez a fő kínai kifogás)
• ha nagyon sokat „akadékoskodik” politikailag, például Tibet ügyében (ebben Magyarországhoz képest szinte mindenki aktívabb, de Csehország például biztosan).

Az oroszbarátként elkönyvelt magyar és szerb vezetés Kína szempontjából viszont vállalható.

16 + 1

Ez a nagy kezdeményezés arról szól, hogy Kína miniszterelnöke nem szeretne egyesével kapcsolatot tartani a szélesen értelmezett kelet-közép-európai térség minden államával, inkább évi egy csúcstalálkozón tudná le a kapcsolat-építést. Itt jön össze a

• 16 (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia) és az
• 1, vagyis Kína.

November 28-án éppen Budapesten lesz ez a csúcstalálkozó. Ráadásul nem is először, hiszen 2011-ben már az első ilyen csúcstalálkozót is Magyarország rendezte.

A végleges időpontot nemrégiben bejelentő Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy a kínai kormányfő ideérkezésével egyidejűleg kiírják a Budapest-Belgrád-vasútvonal megvalósításának hazai tendereit. A két említett program (a modern selyemút és a 16 + 1) természetesen összekapcsolódik, hiszen például az említett vasútvonal célja is legfőképpen az, hogy segítse a kínai tulajdonban levő pireuszi kikötő és a régió összekapcsolását.

Borítókép: Li Ko-csiang és Hszi Csin-ping. Fotó: Greg Baker / AFP.