Csöndesen megfricskázta a kormányt az Alkotmánybíróság

Október 17-én két határozatot adott ki az Alkotmánybíróság (AB) a kormány gigantikus földprivatizációs programjával, a Földet a Gazdáknak programmal kapcsolatban. Ezek első ránézésre elég jelentéktelen dolgokba kötnek bele, és tele vannak az átlagember számára meglehetősen érthetetlen jogászkodással. Azonban mindkettő fontos dolgokat mond ki arról, hogy

• Az egyik határozat azt mondta ki, hogy az állami földek nagy részével bíró Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) nem költheti az állami földek eladásából és kiadásából származó bevételét az államadósság csökkentésére a végtelenségig.
• Míg a másik azt, hogy jelenleg semmi nem garantálja, hogy a magánkézbe került Natura 2000 besorolású, környezetvédelmi szempontból kiemelt területeken a magántulajdonosok ugyanúgy védik majd a környezetet, mint az állam tudta korábban. Ez pedig alkotmányellenes.

Mindkét döntés a kormány 2015-ben lezavart földprivatizációs programjával kapcsolatos, amikor a kormány pár hónap alatt elárverezett 280 ezer hektár állami földet, amelyből jutott kisebb helyi gazdáknak, de olyan oligarcháknak is, mint például Mészáros Lőrinc.

Az ellenzéki képviselők azzal a reménnyel adták be indítványaikat  az Alkotmánybírósághoz , hogy az majd alkotmányellenesnek mondja ki az állam földeladási gyakorlatát, és visszacsinálja a korábbi állapotokat. Ez nem történt meg, ezért az egyik fő kezdeményező, Sallai R. Benedek LMP-s képviselő kissé csalódott volt a döntés után, az árveréseket levezénylő Földművelésügyi Minisztérium pedig arról adott ki közleményt , hogy az AB döntésével

a magyar gazdák győztek és az ellenzék próbálkozása ismét kudarcot vallott. 

Pedig a döntéseknek elég nagy hatásuk lehet arra, hogy a kormány mit és hogyan csinálhat a jövőben az állami földekkel. Különösen azokkal, amelyek Natura 2000-es területnek számítanak, és így uniós szinten védelmet élveznek. Éppen ezért érdemes egy kicsit részletesebben megnézni, hogy mit is mondott ki az AB ezekkel a földekkel és az állam felelősségével kapcsolatban. 

Az ország negyedéről van szó

A kormány által eladott 280 ezer hektár földből nagyjából 24 ezer hektár úgynevezett Natura 2000 védelem alatt álló terület volt. Ezek olyan, uniós szinten védett területek, amelyek nem élveznek akkora védelmet, mint mondjuk a nemzeti parkok védett területei, és így például lehet rajtuk gazdálkodni, szántani, vetni, aratni. Viszont ezeken a területeken olyan állat- és növényfajok élnek, amelyek védelem alatt állnak, így a gazda nem csinálhat azt, amit csak akar – vagy hivatalosabban fogalmazva: a gazdasági tevékenység ezeken a területeken korlátozott. Ilyen területből pedig elég sok van, a WWF szerint

A Natura 2000-es területek jó része erdő, de vannak köztük rétek, szántók, legelők és vizes élőhelyek is. Ezek a területek 2015-ig tipikusan állami tulajdonban voltak, a nemzeti parkok vagy az NFA gondozásában. Persze ezek a szervek kiadták a területeket haszonbérbe, de csak úgy, hogy a nemzeti parkok összeállítottak egy jegyzéket arról, hogyan kell kezelni ezeket a területeket, mit kell és mit nem szabad csinálni a Natura 2000-es földeken, hogy mondjuk az ott fészkelő túzokoknak jó legyen. Ezt az NFA aztán csatolta a bérleti szerződéshez, és ha úgy látta, hogy a gazda nem ennek megfelelően hasznosítja a földet, rögtön felmondta a bérleti szerződést.

Ezt persze változatos módon tartotta be az állam, és néha furcsa dologokat engedett meg a bérlőknek. Volt például olyan gazda, aki engedélyt kapott arra, hogy egy túzok élőhelyként számontartott területet felszántson, és krumplit ültessen oda. A lehetősége és az eszközei viszont mindenképpen megvannak az államnak, hogy vigyázzon ezekre a területekre.

Viszont azzal, hogy az állam eladta a Natura 2000-es földeket, ez az ellenőrzési lehetősége megszűnt. Az adásvételi szerződéshez csatolták a jegyzéket, hogy mit és hogyan kellene csinálni ezekkel a földekkel, de hogy aztán a gazda mindezt betartja-e, azt az állam jelen pillanatban sehogy nem tudja ellenőrizni. Így a gazda gyakorlatilag azt csinál a földdel és a rajta lévő túzokokkal, amit csak akar, miközben a föld jogi védelme nem változik. Ezt ismerte fel az Alkotmánybíróság is, mármint azt, hogy

Az Alkotmánybíróság 1994-ben, még Sólyom László vezetése alatt kimondta a visszalépés tilalmát. Eszerint olyan területet, amit egyszer már védettnek nyilvánítottak, nem lehet visszaminősíteni, de itt ilyen eset nem történt, csak nincs semmilyen eszköz az állam kezében, hogy ellenőrizze, az új tulajok védik-e rendesen ezeket a területeket.

Éppen ezért sok környezetvédő, köztük a Magyar Madártani Egyesület úgy tartja: a legjobban az garantálta volna ezeknek a területeknek a védelmét, ha az állam tulajdonában maradtak volna. Csakhogy nagyjából 24 ezer hektárt privatizáltak ebből, amit az AB nem hagyott szó nélkül.

Sipos Katalin, a WWF magyarországi vezetője szerint már korábban is voltak Natura 2000-es területek magántulajdonban, de az ezekből származó tapasztalatokból a környezetvédők pont azt szűrték le, hogy magánterületű Natura 2000 élőhelyeken sem a mezőgazdasági támogatási rendszerek, sem pedig a jogi szabályozás nem támogatja elég hatékonyan a természeti értékek megőrzését.

Kis lépés az AB-nak, nagy lépés a túzokoknak

Ezt mondták ki most az alkotmánybírók is, amikor alkotmányellenesnek ítélték,

Ez pedig szembemegy a Fidesz által összerakott alaptörvénnyel, amelynek P cikke kimondja:

A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Az általunk megkérdezett környezetvédelmi szakértők szerint ráadásul az AB új precedenst teremtett a Natura 2000-es földekkel kapcsolatos döntéssel, ugyanis ahogy azt a testület a döntéssel kapcsolatos közleményében megfogalmazta:

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy minden olyan intézkedés alkotmányellenes, amely tartalmában a természeti állapot romlását vagy annak kockázatát vonja maga után a jogi szabályozás változatlansága esetén is.

Vagyis mindegy, hogy papíron valami akkor is védett terület marad, ha magántulajdonba kerül, az államnak igenis kötelessége létrehoznia egy olyan rendszert, amelyben képes számonkérni a magántulajdonostól, hogy úgy gazdálkodik-e a földjén, hogy közben a túzokok is jól érzik magukat.

Alkotmányellenes? És akkor mi van?

Innentől az Országgyűlésnél pattog a labda, amelynek legkésőbb jövőre meg kell alkotnia azt a rendszert, amellyel az alaptörvénynek megfelelően lehet védeni a Natura 2000-es területeket. Persze az, hogy ezt megteszi-e, és hogyan, már nem jogi, hanem politikai kérdés, mint ahogy az is, hogy akkor végső soron milyen hatása lehet az AB döntésének. Ezzel kapcsolatban a környezetvédelmi szakértők és az ellenzéki képviselők óvatosan optimisták.  Egyrészt fontos tudni,

Ezt legfeljebb az ellenzék tudná valahogy kikényszeríteni, ha lenne annyi ereje a parlamentben. Ennek ellenére a Földművelésügyi Minisztérium, amely amúgy teljes győzelemnek könyvelte el az AB döntését (azt állítva többek között, hogy az AB szerint nem áll meg az ellenzék vádja, hogy romlik a Natura 2000-es területek védelme a privatizációval, ami azért nem teljesen igaz), kijelentette: az állam „fontosnak tartja a precíz szabályozást” az ügyben. Vagyis a kormány vagy a Fidesz egyszer csak előáll majd valamilyen szabályozási javaslattal.

A kérdés csak az, hogy ez mire lesz elég. Sipos Katalin szerint nem lesz könnyű olyan szabályozást összeállítani, amely megfelelően biztosítja, hogy az állam ellenőrizni tudja a gazdálkodást a magánkézbe került Natura 2000-es földeken, főleg amiatt, mert ezeknek a földeknek a kezelését és az arra vonatkozó szabályokat dinamikusan változtatni vagy felülvizsgálni szükséges. Sipos emiatt szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a tavaly elárverezett 24 ezer hektár területen milyen mértékig lehet megelőzni a védeni kívánt élővilág károsodását.

Ilyenből pedig az összesen 1,95 millió hektár kiterjedésű Natura 2000 hálózaton belül sok van. Ennek egy jelentős része erdő, Magyarországon pedig az erdők 70 százaléka állami tulajdonban van. Sipos szerint a magyarországi erdők kb. 40 százaléka része a Natura 2000 hálózatnak. Pár éve pedig úgy tűnt, hogy az erdők lehetnek a privatizációra kijelölt következő területek. 2015-ben Lázár János például sokat és hangosan beszélt arról, hogy az állami erdőgazdaságok hogyan lopják szét a rájuk bízott tulajdont, nagyon hasonlóan ahhoz a retorikához, amellyel a földprivatizációt védte .

Bándi Gyula zöldombudsman ennél optimistább. Szerinte lehetséges megalkotni egy olyan törvényt vagy szabályozást, amely arra ösztönzi a gazdákat, hogy a tulajdonukban álló földeken is odafigyeljenek a környezetvédelemre. Például úgy, hogy az agrártámogatásokat a Natura 2000-es kondíciók betartásához kötik, vagyis ha egy gazda nem vigyáz az előírásoknak megfelelően a megvásárolt védett földjeire, akkor elesik az uniós pénztől. Úgyhogy még nincs elveszve minden.

Az LMP-s Sallai R. Benedek, a normakontroll egyik kezdeményezője is úgy látja, hogy a döntés legnagyobb hatása az lesz, hogy érdemi korlátot szabhat újabb Natura 2000-es földek privatizációjának is. Bár Sallaiék eredeti célját – hogy az AB nyilvánítsa semmisnek az ilyen földek eladását –  nem sikerült elérni,  az ellenzéki politikus szerint az sem elképzelhetetlen, hogy ha sikerül valamilyen erős garanciarendszert kialakítani, akkor azok, akik az árveréseken megvásárolták a Natura 2000 -es földeket, korlátozva érzik majd magukat a tulajdonuk használatában, és jogsérelemre hivatkozva inkább visszaadják azokat az államnak. Sallai szerint  a kérdés most az: ki és milyen törvényjavaslattal áll elő, illetve mikor teszi meg.

Borítókép: Szigetváry Zsolt / Index.