Három napra világpolitikai gócpont lesz Budapest

Jelentős útlezárásokra, lehegesztett csatornafedelekre, fokozott TEK-es jelenlétre kell számítani Budapesten, miután vasárnaptól szerdáig hazánkban tárgyal majd Li Ko-csiang kínai miniszterelnök, plusz tizenöt közép-kelet- és kelet-európai (KKE-) ország kormányfője. Azaz Budapest egy rövid időre kisebb világpolitikai gócponttá válik majd, aminek egy nagyon jól körülhatárolható oka van: 

Ahogy Matura Tamás Kína-kutató fogalmaz, térségünkben az utóbbi években „megnőttek a várakozások a majdan beözönlő kínai tőke és az azzal járó fellendülés kapcsán". Miközben Kína is szerette volna mélyebbre fűzni a gazdasági kapcsolatait errefelé. 

Alapvetően a mostani csúcstalálkozó is ebből táplálkozik: Kína új üzleti, befektetési, kereskedelmi lehetőségeket keres, miközben a KKE-országok mind a saját keleti nyitásukat próbálják eladni Pekingnek, azt hangoztatva, hogy ők lesznek majd a nyugatra terjeszkedő Kína kelet-európai bástyái. 

Kína szemez velünk

A résztvevő országok száma alapján 16+1 néven futó csúcstalálkozóról Matura Tamás elmondta, annak alapja, hogy Kína hat évvel ezelőtt úgy határozott, megkísérel új gazdasági és politikai kapcsolatokat kialakítani Európa azon részével, amely a klasszikus Nyugat-Európa és az orosz befolyási terület között helyezkedik el. Az első, a mostaninál akkor még kisebb szabású Kína-Közép-Európa találkozóra 2011-ben, Budapesten került sor; ennek a találkozónak az eredményeként jött létre 2012-ben a 16+1. Azóta minden évben van egy miniszterelnöki csúcs a tizenhat KKE-ország és Kína között. 

A kínai kezdeményezés célja, hogy megerősítse az érintett országokkal fennálló gazdasági kapcsolatait, és emellett a tudományos, technológiai, oktatási, kulturális szférákban is kiterjessze az együttműködést. Persze

a gazdasági világválság és a térség hagyományos partnerét jelentő Nyugat-Európa 2008-2009 utáni pénzügyi megroggyanása komoly üzleti lehetőségekkel kecsegtette a tőke- és építőipari kapacitásfelesleggel rendelkező Kínát.

Nem véletlen, hogy a kormányfői találkozó mellett a másik állandó rendezvény az üzleti fórum, ahol akár több száz kínai és kelet-közép-európai vállalat képviselői találkozhatnak egymással az üzletkötés reményében. Mindeközben számos egyéb területen is új együttműködési hálózatok alakultak ki, létrejött a két fél agytrösztjeit (think tank) összefogó fórum, az egyetemi vezetők és a helyi önkormányzatok rendszeres találkozója, vagy éppen a kínai orvoslást is népszerűsítő egészségügyi együttműködés, mondja Matura.

Mérsékelt várakozások

Ennek ellenére nagy fejleményeket nem feltétlenül kell várni. Bár Li Ko-csiang magyarországi útja előtt a kínai állami média szerint arról beszélt, hogy „új irányra és momentumra van szüksége” az együttműködésnek, a múltbéli tapasztalatok alapján az ehhez hasonló Kína-KKE csúcstalálkozókon jellemzően elnagyolt, kidolgozatlan politikai szlogenek születnek.

Amelyek elsőre jól hangzanak, de kézzelfogható eredményeket nem mindig hoznak: jellemző, hogy az első, 2011-es csúcs alkalmával bejelentett egymilliárd dolláros kínai-magyar hitelkeretből (egyelőre) semmi sem lett; ahogy van olyan gyárépítési beruházás is, ahol 

Ettől függetlenül egyes sajtóértesülések szerint a Budapest–Belgrád vasútvonal esetében mégis hozhat valamiféle előrelépést a csúcs. A brutálisan drága, 160 kilométerre 750 milliárdba kerülő vonalnak az utóbbi években a kínai-magyar együttműködés egyik zászlóshajójává kellett volna válnia, de inkább állatorvosi ló lett belőle: a beruházásnak a vonal alacsony kihasználtsága miatt nem sok értelme van, ráadásul az Európai Unió korrupciós és uniós szabályszegés gyanúja miatt vizsgálódik az ügy körül.

Az is nehezíti az ügyet, hogy a kínaiak azt akarják, hogy saját vállalataik végezzék a munkát, míg a magyar kormánynak közben természetesen megvannak a bejáratott infrastrukturális beruházói, Mészáros Lőrinc cégei a vasúti építkezések terén is egyre aktívabbak.

Egyes várakozások szerint a következő napokban valamiféle áttörés jöhet az ügyben. Ennek viszont ellentmond, hogy úgy értesültünk, hogy a kínaiak eleve nem szeretnének különösebb nagy hírverést az eseménynek, amit az is jelez, hogy az esemény sajtóakkreditációja pénteken tíz órakor kezdődött és délután kettőig, azaz körülbelül négy órán át tartott. De a hozzájuk közeli sajtótermékek felé is azt jelezték a kínaiak, hogy nem kell sokat foglalkozni a mostani eseményekkel. 

Ennek ellenére Li Ko-csiang azt nyilatkozta, soha nem voltak ilyen jók a kínai-magyar kapcsolatok, külön dicsérte például a kínai hagyományos gyógyászat terén való együttműködést. És a napokban Magyarország egy regionális kínai tőkebefektetési alaphoz is csatlakozott a jó viszonyt aláhúzandó.

Hol a pénz?

Diplomáciailag mindenképpen sikernek tekinthető, hogy Magyarország (ismét) Kína-Kelet- és Közép-Európa csúcstalálkozót szervezhet. Viszont amint a kínai-magyar kapcsolatokat részletesen áttekintő anyagunkban is írtuk, ezekből a kisebb-nagyobb diplomáciai sikereket eddig nem igazán sikerült kézzel fogható gazdasági eredményekké kovácsolni.

Hiába hangoztatja a magyar kormány lépten-nyomon, hogy tárt karokkal várja a kínai befektetéseket, és hiába hajlandó a Kínának való behízelgés érdekében az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal és még az amúgy a kínaiaknál Magyarországon jóval többet befektető japánokkal is szembemenni.

Ezzel kapcsolatban Matura Tamás azt mondta, hogy a 16+1 kialakulásakor a politikusok igencsak felfokozták a várakozásokat a kínai gazdasági és üzleti lehetőségekkel kapcsolatban. Számtalan, ma már irreálisnak tűnő bejelentést és célkitűzést fogalmaztak meg mindkét oldalon, amelyek az azóta feltűnő problémák miatt nem, vagy csak alig valósultak meg. 

A kínai tőkebefektetések mértéke továbbra is jelentéktelen mértékű a régióban, különösen az tizenegy EU tagállam esetében, míg az öt EU-n kívüli ország némileg sikeresebben tudta beengedni a kínai tőkét, mondta.

Félreismertek

Matura szerint ennek az az oka, hogy

a kínai fél sok szempontból félreismerte térségünket és az itteni üzleti környezetet.

Az általuk alkalmazni kívánt együttműködési modell nagyjából úgy néz ki, hogy piaci kamatozással ajánlanak hiteleket infrastruktúra-fejlesztésre, a beruházásokat pedig kínai vállalatokkal végeztetnék el. Ez ugyan bevált a forráshiánnyal és a kivitelezéshez szükséges technológiai és kapacitáshiánnyal küzdő harmadik világban, de a globális összehasonlításban fejlettnek számító közép-európai uniós tagállamokban bukásra volt ítélve, hiszen a vissza nem térítendő uniós fejlesztési alapokhoz képest nem volt csábító.

A kínaiak számára oly’ fontos technológia, tudás, értékes márkák vagy nagy piaci hozzáférés pedig nem áll rendelkezésre a közép-európai tagállamokban, így hiába nőtt robbanás szerűen a kínai tőkebeáramlás az elmúlt években a nyugati tagállamokba, ebből térségünk jórészt kimaradt - mondta Matura. 

A 16+1 mint politikai fórum fontosságát kicsit az is megtépázta, hogy a Kínai Kommunista Párt októberi kongresszusán jelentősen megerősödött Hszi Csin-ping elnök és pártfőtitkár hatalma, ezzel szemben Li Ko-csiang miniszterelnök befolyása relatíve csökkent. Mivel a 16+1 alapvetően a miniszterelnök projektjének számít, egyes várakozások szerint a Kína-KKE fórum háttérbe kerülhet a Hszi Csin-ping által erőltetett Egy öv, egy út (korábbi nevén Új Selyemút) projektje mögött. Utóbbinak célja, hogy brutális infrastrukturális fejlesztésekkel szárazföldön és tengeren is jobban összekösse Kínát Közép-Ázsiával, a Közel-Kelettel, Afrikával és Európával.

Mindenesetre Li vasárnapi nyilatkozatában is egymást kiegészítő projektekként beszélt a 16+1-ről és az Egy öv, egy útról. Tehát a kettő nem zárja ki egymást, inkább csak a hangsúlyok térnek el.

Vannak eredmények

Matura Tamás szerint azért a fentiek dacára számos eredményt is hozott a 16+1 projekt, csakhogy nem néhány látványos nagy bejelentés, hanem a politikusok és a média által sokkal kevésbé kedvelt apró lépések formájában. 

A miniszterelnöki csúcsok már nem olyan fontosak,

hiszen a politikusok szerepe annyi volt, hogy megnyissák a kapukat, azonban a tényleges munkát már a két térség gazdasági, üzleti, tudományos, oktatási vagy éppen kulturális szereplőinek kell elvégezni. A valódi feladat pedig nem a nagy bejelentésekről, hanem a napi szintű favágásról szól, amelynek csak hosszabb távon jelenik meg a hatása, mondta a Kína-kutató.

Az már önmagában nagy eredmény, hogy a 16+1 projekt felhívta a figyelmet térségünkre Kínában, és ennek köszönhetően jelentősen megnőtt a Közép- és Kelet-Európába áramló kínai turisták, üzleti delegációk és a egyetemi diákok száma, mondja Matura. Ám az üzletemberek egy-egy fórumán megismerkedő vállalatok talán csak évek múlva kötnek valódi megállapodást, a tudományos, kulturális együttműködés vagy a rendkívül fontos cserediák-programok gyümölcseit pedig évtizedek múlva lehet majd learatni. 

Ennek a hatását tehát egyelőre nehéz lenne számszerűsíteni, de sejthető, hogy a kínai turisták rengeteg pénzt költenek nálunk, az üzletemberek számos ügyletet kötnek, és a diákok későbbi karrierjük során ránk gondolnak majd elsőként, ha nemzetközi együttműködésre kerül sor. Ezt indirekt módon ugyan, de konkrét számok is sejtetik: a magyarországi ingatlanvásárlási statisztikák alapján

többségüket Budapest belső kerületeiben. Ez Matura Tamás becslése szerint azt jelenti, hogy akár hetvenmilliárd forintot is befektethettek a magyar ingatlanpiacba egyetlen év alatt, ami tízszer annyi, mint például a nagy médiavisszhangot keltő elektromosbusz-gyárra költött összeg.

(Borítókép: Li Ko-csiang kínai miniszterelnök fogadja a hivatalos kínai látogatáson tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnököt az Országos Népi Gyűlés épületében Pekingben 2014. február 12-én. MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Burger Barna)