Nagyüzemben mossák a pénzt a kínaiak egy rulettes módszerrel

A pénzmosást üldöző hatóságok és az ázsiai szerencsejáték-piac bűnözői között folyamatosan egyfajta rabló-pandúr játék zajlik. Pár éve nagyon felfutott Makaó és Szingapúr kaszinóipara, most a hatóságok bekeményítettek, az elmúlt években több letartóztatás is volt, és a forgalom is visszaesett. De mi köze a rulettnek a pénzmosáshoz? Helyi forrásaink segítségével ezt a világot szeretnénk bemutatni.

Globális kaszinópiac

A világ szerencsejáték-piacának méretét nehéz megbecsülni. A legális számok szerint a kaszinóbiznisz valahol 110 milliárd dollár körül alakult 2017-ben, ám a sok tiltás és korlátozás miatt ez biztosan egy olyan iparág, ahol sok a statisztikák számára nem látható, az illegális forgalom.

A legnevesebb városokról mindenki hallott már, Észak-Amerikában Las Vegas, Atlantic City, Reno, Európában Monte-Carlo, míg Ázsiában Makaó és Szingapúr. A globális forgalomban rajtuk kívül egyre fontosabb Brazília, az arab világ környezetében mozgó nagy kaszinóhajók, de mindenekelőtt az online játékok (ebben főleg ázsiai cégek szereztek meghatározó szerepet).

A globális forgalom fele immár Ázsiához kötődik, a teljes piac negyedét a kínai játékosok adják, ők Kínában és Tajvanon nem játszhatnak, ezért főleg a már említett Makaóban és Szingapúrban próbálnak szerencsét.

Kína mindent visz

A kínaiak még mindig szerények a globális fogyasztási piacon, nem szoktak lakosságarányosan élen járni semmilyen fogyasztásban, de a szerencsejáték-fogyasztásuk felülreprezentált globálisan. Ennek legalább három oka van:

• Valóban szeretnek játszani.
• Kultúrfilozófiailag nagyon fontosnak találják az egyensúlyra törekvést, a jin-jang kettősségét. A gazdag üzletemberek örömmel veszítenek is a rulettasztalnál, mert azt tartják, hogy aki szerencsés az üzletben, annak másban (egészségben, szerencsejátékban, üzleti élete későbbi szakaszában) úgyis szerencsétlennek kell lennie.
• Sokan menekítik ki a pénzüket kaszinózás segítségével Kínából; erre létrejött egy jól szervezett rulettes maffia.

Szingapúr és Makaó

Történetünk két fő helyszíne tehát Szingapúr és Makaó. Előbbi jó messze van Kínától, de jelentős kínai lakossága van, Makaó a szárazföldi Kína része és szomszédja, és a gazdag Tajvan is közel van.

Szingapúrban mindent nagyon szigorúan szabályoznak, így a kaszinókat is. Két óriási telep van: a szingapúri tulajdonban álló Resorts World Sentosa, ami egy szórakoztató parkkal és a világ legnagyobb tengeri akváriumával is össze van kötve, így családi programként is mennek oda sokan. A másik telep az amerikai Las Vegas Sands Marina Bay Sands elnevezésű, 8 milliárd dollárból felhúzott hipermodern épületegyüttesében található.

Makaóban sokkal több és többféle tulajdonban álló kaszinónak van engedélye. Itt gyakorlatilag minden a szerencsejátékról szól, a félmilliós kis sziget bevételeinek fele a „gamblingből” ered, és emiatt jön az évi 30 millió turista kétharmada a két szigetből és egy félszigetből álló területre.

különösen utóbbiról olyan sűrűséggel jönnek a gépek a 30 négyzetkilométeres területre, mint a Blahára a hetes buszok.

A pénzmosás

Mindjárt rátérünk arra, hogy miként zajlik a kínai rulettes pénzmosás, de előtte álljon itt egy rövid áttekintés a világ pénzmosási iparáról. Vannak illegális tevékenységek (például a tiltott szerencsejáték, fegyverkereskedelem, kábítószerüzlet, prostitúció), az ezekből származó forrásokat az üzletemberek tiszta pénzzé igyekeznek konvertálni. De sok amúgy legális pénzt is igyekeznek elrejteni a tulajdonosaik, például az adóhatóságok, a versenytársak, a gyerekek, a feleség vagy éppen a potenciális bűnözők elől.

Természetesen a legfejlettebb módszer erre még mindig az offshore, a kicsi Brit Virgin-szigetek minden egyes lakosára körülbelül negyven vállalkozás jut, és ezekbe a cégekbe évente a magyar GDP-vel azonos mértékű „működőtőke” áramlik be. Az elmúlt tíz évben a pénzmosási ipar legnagyobb mozgatórugója az volt, hogy a gyorsan fejlődő országokban sok pénzt kereső üzletemberek akkor érzik magukat biztonságban, ha kimenekítik a pénzük egy részét vagy egészét Nyugatra.

Ennek az egyik legszomorúbb eleme, amikor az igazán szegény államoknak juttatott pénzügyi és élelmiszersegélyekre is ráteszi a kezét egy helyi hadúr, akinek aztán a svájci bankszámláját duzzasztja az összeg. Az indiai maffia, az orosz mágnás, a szomáliai kiskirály, a kínai textilgyáros pedig New Yorkban vesz lakást, Angliában kastélyt, Nyugat-Európában focicsapatot. Tíz év alatt Kínából 1000 milliárd dollár, de a kimenekítési listán sorban következő Oroszországból, Mexikóból, Malajziából, Indiából és Brazíliából is külön-külön is több százmilliárd dollár távozott.

És akkor a kaszinókról

Az ázsiai kaszinók szerepe ebben a nagy trendben nagyjából annyi, hogy a mezei játékosok kiszolgálása mellett mindkét nagy központban vannak úgynevezett high roller játékosok, illetve VIP-termek, ezekben a tízdolláros zsetonok helyett már inkább ezer dollár a játék alapegysége, de a határ a csillagos ég, bizonyos termekben, bizonyos emberekkel akár százezer dolláros alapegységek is lehetnek, és van olyan játékos, aki pár év alatt dollármilliárdos vagyont játszott el.

Ám aki pénzmosási céllal kaszinózik, az egyáltalán nem szenvedélybeteg. Egészen más célja van: az illegális pénzének a megjáratása, hogy az nyereményként már legálisan keresett forrásnak tűnjön. A történet kulcsszereplője pedig egy Magyarországon, de még az európai kaszinókban sem igazán ismert szereplő, a junket.

Ők felelnek azért, hogy a VIP-termek megteljenek. Egy-egy gazdag játékosnak szinte mindent fizetnek, első osztályú repülőutat Makaóra vagy Szingapúrra, tengerre néző tágas apartmant, limuzint, vacsorákat, városnézést, korlátlan fogyasztást. Az üzlet természetesen a remélt nagy volumenű játék és veszteség, így nagyon kell figyelniük arra, hogy valóban szerencsejátékosokat és ne potyautasokat környékezzenek meg a gáláns ajánlatokkal.

Aztán ha megvannak az emberek, akkor a junket sokféle szolgáltatást tud nyújtani, például, ha kell, kölcsönt is ad. Ha éppen lendületbe jött a játékos, de elfogyott a pénze, akkor a junket kockáztat, kölcsönt nyújt, és azt majd Kínában valahogy visszaszedi.

Figyelnek a pénzmosásellenes hatóságok

A junketek tehát játékosfelhajtók, de sokszor olyan játékosok megszervezésében is segédkeznek, akiknek a célja egyáltalán nem a játék, csak a pénzmosás. Nagyon leegyszerűsítve az a megfontolásuk, hogy amennyiben kínai játékosként pénzzel távoznak a makaói, vagy szingapúri kaszinóból, akkor kapnak egy igazolást, hogy nyertek 10 millió dollárt, és ez máris legális eredetű pénz lett.

Csakhogy ez túl egyszerűen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, és nem is ilyen egyszerű a pénzmosók élete. A pénzmosást üldözik a szingapúri és a makaói (vagyis kínai) hatóságok, és ők elég erősek ahhoz, hogy a kaszinókat is rávegyék a pénzmosók elleni fellépésre. Vagyis az biztosan nem működik, hogy a milliárdos csak úgy elvisz 10 millió dollárt, majd szépen felpakolgatja a beváltott zsetonokat a feketére és a pirosra, és amikor már megjáratta a zsetont és „nyert”, akkor kéri az igazolást. Ezt a módszert gyorsan lefülelnék a játékosokat megfigyelő gyakorlott ellenőrök és a kamerák.

Valódi nyertesektől kis felárért megszereznek olyan zsetonokat, amelyek valóban részt vettek és nyertek már a játékban, és a gazdag kínaiaknak elég tetemes százalékért (állítólag 20 százalék a jutalékuk) megoldják a teljes folyamatot.

Arról csak pletykák vannak, hogy a zsíros üzletben a junketek oldalán maguk a kaszinók is benne vannak (Szingapúrban állítólag nem, Makaóban biztosan színesebb a paletta), vagy ők tényleg üldözik a pénzmosókat.

Üldözőbe vett kaszinók

Az mindenképpen jól látszik, hogy a kaszinók jövedelmezősége nagyon ingadozó, és leginkább azon múlik minden, hogy a kínai hatóságok mennyire veszik komolyan a pénzmosás és a pénzkimenekítés elleni harcot. A kínai korrupcióellenes szabályok ugyanis tényleg hatnak, például az, amikor az állami bürokratákat fogták szigorúbban, megtiltották nekik például a nagy értékű ajándékok elfogadását.

Ezután a térségben mindenütt sokkal szigorúbbra fogták a készpénzkezelési szabályokat. Ma már az ATM-ek egy jelentős része arcfelismeréses személyi azonosítást követel meg, ez is nehezítette a különböző kártyákon tartott pénzekkel történő trükközést.

Éppen ezért, bár a szingapúri kaszinók rövid történelme óriási profitokkal indult, és az elmúlt évtizedre a makaói üzlet előbb leelőzte Las Vegas volumenét, majd hirtelen a makaói forgalom már ötszörösére nőtt a nevadainak, hamar megfordult a trend.

A kínai hatóságok sokkal kevésbé szégyenlősek a gyanús strómanokkal, mint a hazaiak. Ott azt a „háztartásbelit”, akinek hirtelen dollármilliók fordultak meg a kezén gyanús körülmények között a kaszinóiparban, azonnal előzetesbe tették és később el is ítélték. Hiába magyarázkodott, a hatóságok nem fogadták el az elmélkedéseit arról, hogy milyen szerencséje volt a kaszinóban, úgy ítélték meg, hogy nem volt reális fedezete a hatalmas volumenű játékra, vagyis másoknak mosott pénzt. Itthon, amikor a sokmilliárdos belvárosi ingatlanüzletekben csóró strómanok tűnnek fel, még érdemi vizsgálat sem szokott indulni.