Ez volt a legjobb rossz év

Az utóbbi időben divat lett decemberben a valaha volt legrosszabbnak kikiáltani az éppen véget érő évet, és ha a nagy gazdasági sztorikból indulunk ki, akkor elsőre úgy tűnik, idén van alapja a pesszimizmusnak: amerikai-kínai kereskedelmi háború, Bitcoin-összeomlás, a francia és olasz feszültségek, a brexit még az eddigieknél is nagyobb komédiába fulladása, a kamatok felszökése, a kínai növekedés lassulása, feltörekvő piaci válságok és a tőzsdék gyengélkedése – elég sok aggodalmat keltő történés volt.

Ennek ellenére azonban mégsem volt rossz év 2018: a sok nemzetközi konfliktus, a zabolázatlan populisták és a borús piaci folyamatok ellenére mégis egészséges növekedés, növekvő foglalkoztatás és bérek jellemezték az idei évet, és a magyar gazdaság is nagyobbat ment, mint bárki várta volna. Ha pusztán a gazdasági adatokat nézzük, és elvonatkoztatunk a körítéstől és a politikai hisztériától, nagyon más – és sokkal pozitívabb – a kép. 

A kérdés inkább csak az, hogy jövőre beérnek-e ezek a veszélyforrások, vagy megint csak a minden év végén kötelező üres riogatásról van szó.

Beindult, kifulladt, de nem ért véget a háború

Ha valami bekerül 2018-ból a történelemkönyvekbe, az egész biztosan az amerikai-kínai kereskedelmi háború lesz. Donald Trump amerikai elnök már 2016-ban, kampánya során megígérte, hogy nekiront a kínaiaknak, akik szerinte csaló módon élősködnek az amerikai gazdaságon, és ellopják az amerikai ipari munkahelyeket. 

Trump januárban a mosógépekre és napelemekre vetett ki védővámot, márciusban az acéliparral folytatta, majd nyáron a Kínából származó amerikai import nagyjából felére, összesen évi 200 milliárd dolláros kereskedelmi forgalmat bonyolító termékekre terjesztette ki a háborúját. Erre a kínaiak hasonló lépésekkel reagáltak, és úgy tűnt, teljes pályás gazdasági háború jöhet. Mígnem decemberben rájöttek, hogy ez mindenkinek árt, és visszavonulót fújtak. A békének pedig egyelőre az sem vetett véget, hogy amerikai kérésre Kanadában őrizetbe vették a legnagyobb kínai technológiai cég, az Egyesült Államok által hosszú ideje üldözött Huawei pénzügyi vezetőjét, aki az iráni szankciók megsértésével vádolnak.

Ahogy arról többször is írtunk, Trump Kínával szembeni vádjainak van ugyan alapja, de a nézeteltérések megoldására tett kísérletei nem feltétlenül a legbölcsebbek. Ettől függetlenül Kína gazdasági teljesítményét meglátszik a hadakozás, és a növekedés lassulása és az ipari termelés megakadása után az utóbbi időben több engedményt is beígértek Trumpnak.

Ugyanakkor az amerikai elnök kiszámíthatatlan temperamentuma és a Fehér Ház gyakori személycseréi miatt egyelőre nehéz megmondani, hogy béke van-e vagy csak átmeneti fegyverszünet. Az viszont biztos, hogy 2018-ban az Egyesült Államok átlépte a Rubicont: bár pesszimista elemzők hosszú ideje jövendölték, hogy elkerülhetetlen az amerikai-kínai konfliktus, Trump elődje, Barack Obama végig ügyelt rá, hogy a nézeteltéréseket diplomáciai úton és eszközökkel próbálják rendezni, és a kínaiak is kevésbé agresszívan nyomultak, mint az utóbbi egy-két évben: 2018-ban a hatalmát belföldön megerősítő Hszi Csin-ping elnök már teljesen nyíltan beszélt arról, hogy Peking nagyobb globális befolyást akar. A háború pedig nemcsak a gazdaságban, a kibertérben is folyik.

Európa őrlődik

Miközben a világhatalmak egymással, Európa saját magával volt elfoglalva 2018-ban, és nem a jó értelemben.

A brexit az egész évben fordulatos drámát hozott, év végére azonban teljessé vált a fejetlenség a brit politikában: hosszú huzavona után ugyan sikerült megegyeznie az Európai Unióból való kilépés feltételeiről a többi 27 tagállammal, ám a britek számára kifejezetten előnytelen alkut Theresa May kormányfő egyelőre nem tudta letolni a parlament torkán. Emiatt reális lehetőség, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül lépjen ki az EU-ból, ami teljes gazdasági káoszt okozna a szigetországban (és kisebb részt a kontinensen is). Bár a kilépés felfüggesztésének és új népszavazás kiírásának a lehetősége is felmerült, ez nem tűnik reálisnak. 

Olaszországban, ahol 2011 óta toldozzák-foltozzák a bankrendszert, válogatott populisták koalíciója került hatalomra tavasszal: a szélsőjobbos Liga és a populista-baloldali-rendszerellenes Öt Csillag Mozgalom gazdasági elképzelései az EU-t és a befektetőket is megrettentették. Brüsszellel folyamatos a szabadságharc, miközben a gazdaság állapota romlik: őszre nagyjából megtorpant az olasz növekedés. Olaszország továbbra is Európa beteg embere, és ezen a 2018-as év csak rontott.

De nemcsak a populisták bukdácsoltak, nagyon nem jött össze az év Emmanuel Macronnak, a liberálisok üdvöskéjének sem. A francia elnök masszív gazdasági reformtervekkel jutott hatalomra 2017-ben, de idén (Donald Trumppal való hullámvasút-viszonya mellett) tüntetések közepette, rettentő alacsony népszerűségi mutatók mellett zárja az évet. A tüntetések kiváltó oka a dízelre kivetett környezetvédelmi illeték volt, de az igazi gond, hogy a lecsúszó középosztály úgy érzi, az elnök a gazdagok érdekeit képviseli. A kormány végül kénytelen volt meghátrálni a népharag miatt.

Az autokratáknak sem ment

A fejlődő világban is voltak bőven szomorú történetek, Argentína például a csőd szélére került, és kénytelen volt minden idők legnagyobb IMF-hitelét felvenni.

Törökországban Recep Tayyip Erdogan unortodox gazdaságpolitikája okozott általa nem várt, bár a közgazdaságtant közelebbről ismerők számára nem feltétlenül meglepő problémákat: az infláció évtizedes csúcsokat döntöget, 15-20 százalék körül mozog, a török líra pedig több mint 40 százalékot vesztett értékéből a dollárral szemben. Ez már csak azért is gond, mert az utóbbi évek növekedését jelentős részben dollárhitelekből finanszírozták, amit így jóval nehezebb lesz visszafizetni.

De gazdaságilag nem volt jó éve az unortodox világ másik nagy alakjának, Vlagyimir Putyinnak sem, hiába választották újra (nem kifejezetten szabad körülmények között), ősszel nyugdíjtüntetésekkel kellett megküzdenie, miközben az orosz gazdaság szépen rohad el alatta. A rubel közben olyan mélyen van a dollárral szemben, hogy megtiltották a pénzváltóknak, hogy az utcán hirdessék árfolyamaikat, nehogy a nép lássa, mennyivel ér kevesebbet a pénze a jenkikével szemben.

Nem a technológia éve volt

Nagy bukó volt 2018-ban a 2017-es év egyik legnagyobb sztorija, a bitcoin is: hiába vonzott rengeteg szerencsevadászt a kriptovaluta-szcéna, az év végére bezuhant a piac: 20 ezerről 3500 dollár körülre esett a bitcoin dollárban kifejezett árfolyama.

Nem volt jó évük a techszektor hagyományos szereplőinek sem: a Facebook botrányról botrányra bukdácsolt, július vége óta 40 százalékot esett a részvényárfolyama, Mark Zuckerberg vagyona sokmilliárd dollárral csökkent néhány hónap alatt. De nem járt jobban az Apple sem, ők 30 százalékos mínuszban vannak november óta, amikor is kiderült, hogy elkezdtek csökkenni az iPhone-eladások, és általában véve a teljes mobilpiac lefelé ível. A cupertinói cég erre azzal válaszolt, hogy mostantól nem közli, mennyi iPhone-t ad el, ami nem nyugtatta meg a piacokat, sőt. Az élelmes befektetők pedig így is meg tudják becsülni a rendeléseket az Apple-beszállítók pénzügyi beszámolóiból.

Egyvalaki viszont örülhetett: Elon Musk minden eddiginél betegebb médiaszereplései ellenére a korábban üzletileg elég gyengén szereplő Teslából úgy tűnik, kezd rendes autógyár válni: a harmadik negyedévben fennállása során először termelt kézzel fogható nyereséget a cég, messze felülmúlva az elemzői elvárásokat. 

Ez volt a legjobb rossz év

Ennek ellenére voltak bőven jó hírek is. Először érte el a 10 százalékot a megújuló források részaránya az energiatermelésen belül, világszinten javult az oktatás és az egészségügy színvonala (bár Magyarországra ezek egyike sem igaz), a fejlett és fejlődő világban is a válság óta nem tapasztalt mértékben nőttek a bérek, és a fejlett és felzárkózó világban mindenhol negatív rekordokat dönt a munkanélküliség. Ehelyett most inkább a munkaerőhiány jelent problémát (ez még Magyarországra is igaz).   

a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint 3,7 százalék volt a globális növekedés, és bár az európai növekedés valamelyest visszaesett 2017-hez képest, valamivel 2 százalék fölött így is hozta a kötelezőt. 

Mindazonáltal a nagy 2018 végi búslakodás nem is abból fakad, hogy olyan rossz év lett volna gazdaságilag az idei, hanem abból, hogy a következő várhatóan rosszabb lesz. A pozitív gazdasági folyamatok miatt az amerikai és az európai jegybank is elkezdte felszámolni a 2008-2009-es válság után hozott tűzoltó intézkedéseit, ez pedig elég jelentős felfordulást okozott a piacokon. Az elemzői borúhoz hozzájárult a már említett kereskedelmi háború, aminek csak az év vége felé kezdtük el érezni negatív hatásait, illetve az európai helyzet, ami nem valószínű, hogy jövőre javulni fog, sőt.

A lassuló növekedésnek egy jó hozadéka azért lehet: csökkenhet a szén-dioxid kibocsátás, ami idén épp a jó gazdasági teljesítmény miatt döntött rekordot döntött. Sőt vannak, akik szerint a környezet megmentésének egyetlen módja, ha véget vetünk a gazdasági növekedésnek. Ők valamennyi optimizmussal nézhetnek a jövőbe, bár a politikai oldalon azért nem sok ok van az örömre: a Föld megmentése idén decemberben esélytelenebbnek tűnik, mint valaha.