A nagy aláírás-gate: megúsztunk egy komolyabb közigazgatási káoszt

Záróakkordjaihoz ért a nagy kiadmányozás-gate! Nem tudja mi az? Nem is hallott róla? Egyáltalán nem hozta lázba? Végül is érthető, hiszen egy bonyolult közigazgatási kérdésről van szó. És ki az, aki bonyolult közigazgatási, jogi kérdéseket tanulmányoz, ha maga egyáltalán nem érintett? Vélhetően senki.

Igaz, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt hónapokban komoly esélye volt, hogy a NAV több tízmilliárd forintot ne tudjon beszedni, vagy az MNB egy rakás határozatáról kimondja a bíróság, hogy semmis, az eléggé elképesztő következmény lett volna. Ráadásul olyan, ami kihathatott volna az egész államigazgatásra. Tényleg komoly lavina fenyegetett, bár egy ügyes robbantással végül a lavina még hógolyó korában felrobbanhatott.

Két eltérő eset

Ha nagyon röviden összefoglaljuk a kérdéskört, a történet határozatok aláírásáról szólt. Egy közigazgatási határozat aláírásával kapcsolatban sokféle eset előfordulhat.

1. Mi van, ha senki nem írta alá a határozatot?
2. Mi van, ha a takarítónő írta alá?
3. Mi van, ha egy olyan ember írta alá, aki jogosult volt a határozat kiadására, de nem a saját neve alatt szignózott?
4. Mi van, ha csak félrecsúszott az aláírás?
5. És jogosult lehet egyetlen illetékes vezető egy testület helyett, annak felhatalmazásával saját nevében aláírni?

Körülbelül ezek voltak a jogi kérdések, és alighanem mi is érezzük, ami ennek a hosszú perpatvarnak a vége lett, hogy ezen a palettán az első két megoldás nem kóser, súlyos hiba, semmisségi ok, a harmadik olyan "véleményes", a negyedik, illetve az ötödik meg nem tűnik perdöntő komoly hibának, ha esetleg hiba is, nem vezethet a határozatok érvénytelenségéhez.

Sok-sok eljárás

Ahhoz azonban, hogy ezt nagyon magas bírói fórumok is kimondják, sok bírósági eljárásnak kellett elindulnia. Hatalmas volt a tét. Záros határidőn belül különböző jogi irodák megtámadták az MNB határozat-kiadási gyakorlatát és sikereket értek el a bíróságokon, most pedig a NAV pereskedhetett azért, mert egyes határozatok alján a hatáskör gyakorlója helyén más név szerepelt nyomtatva és más volt a tényleges aláíró. Ezen határozatok egy részét is elkezdték a bíróságok semmisnek ítélni.

Ha pedig egy határozat semmis, akkor (az adóhivatal szempontjából) kedvezőbb esetben csak újra le kellett folytatni az eljárást, kedvezőtlenebb esetben, az adózó megúszta az adó befizetését, mert az ügy elévült.

Más neve

Kezdjük a NAV-os esetekkel. Dr. Korossy Csaba, a NAV Fellebbviteli Igazgatóságának vezetője nagyon fontos ember. Ha ugyanis valaki kap egy súlyosabb adóelmarasztalásról szóló határozatot, akkor fellebbezhet. És ha a Fellebbviteli Igazgatóság is úgy találja, hogy a határozat jogos volt, azt Dr. Korossy Csaba igazgató, a terület vezetője szignálta a vonatkozó gyakorlat szerint.

Igen ám, de a NAV igazgatóságán több aláírásra jogosult szakember is dolgozik, ráadásul a NAV-nak különböző területi egységei is vannak. Élelmes ügyvédek kiszúrták, hogy az ügyfeleik által megkapott határozatokon ugyan rendre Korossy úr neve szerepel, de felette teljesen eltérő aláírások olvashatóak.

Megtámadták

Perek indultak, a jogászok azt mondták, hogy amennyiben a NAV kiad egy határozatot, az csak akkor érvényes, ha az tartalmazza a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, beosztását és aláírását, ha ő nem azonos a hatáskör gyakorlójával. Nagyon leegyszerűsítve, ha a konkrét ügyet nem Korossy úr, hanem más vizsgálta, illetve más is írta alá, akkor ki kell derülnie az ő adatainak is, és nem lehet pusztán az illetékesnek csak aláírnia a határozatot Korossy úr neve felett. Valóban, józan paraszti ésszel is lehet érezni, hogy az nem teljesen okés, ha van egy név és felette egy másik ember aláír.

Megindultak a perek, az adózókat képviselő ügyvédek azt mondták, hogy ez egy orvosolhatatlan jogszabálysértés, és több esetben győztek is, vagy új eljárást kellett kezdeményezni, vagy más esetben, az adózó teljesen megúszta az egész ügyet, mert elévült az adóvétség.

Meglehetősen sok ilyen ügyünk volt és van folyamatban”

- mondta el Dr. Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere. „Kezdetben mi magunk észleltük az aláírási anomáliát. Ahogy azonban a bíróságokon híre ment, egyre több bíró hivatalból is hatályon kívül helyezte a NAV határozatait semmisség miatt, olyan esetekben is, amikor ez az ügyfelünknek nem feltétlenül állt érdekében”.

Ezen persze el lehet merengeni. Természetesen adófizető fejjel mindenkinek az az érdeke, hogy az adóhivatal képes legyen beszedni az adót, szőrszálhasogatás, jogi csűrcsavar ne állítsa meg a magyar állampolgárok közösségét abban, hogy a közteherviselés alól szabálytalanul kibújóktól el lehessen venni a be nem fizetett adót.

Ugyanakkor ellenérvek is lehetnek. Ha maga az adóhivatal is nagyon pontosan ragaszkodik más esetben a jog betűjéhez, ha egy szerződés semmis lehet, pusztán azért, mert éppen az adott időben az egyik aláíró nem képviselhette volna hivatalosan a céget, akkor ezt a rigorózus jogszerűséget önmagától is elvárhatja a NAV.

Vagy, ahogy egyik forrásunk fogalmazott, természetesen egy igazgató-helyettes által aláírt adóhivatali határozat takarhat teljesen jogszerű eljárást, de hol a határ, honnan tudjuk, hogy ki az aláíró, ha az ő neve nem szerepel, lehet, hogy az igazgató helyettese, vagy egy barátnő, esetleg a portás?

Jogegységi

A bíróság gyakorlata nem volt egységes. Egyes eljárásokban a határozatot semmisnek mondták ki, másban nem ítélték ilyen súlyosnak a hibát. A zavaros helyzet feloldására összeültek a közigazgatási jog legfőbb tudorai. A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi Tanácsa megvizsgálta az ügyet (ebbe immár Patyi Andrást is bevonták) és megalkotta az idei első jogegységi határozatát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a szakterület mindenféle nagy tudású szakembere összeült, hogy a különböző bírói gyakorlatok miatt egységes iránymutatást adjon.

A döntés megszületett, amelynek főbb megállapításai szerint a semmisségi okok köre már meg van határozva, az jogértelmezéssel nem bővíthető. A közigazgatási döntés kiadmányozójának aláírásával kapcsolatos hiba, vagy hiányosság önmagában semmisséget nem eredményez, hanem eljárási jogszabálysértésnek minősül.

Vagyis ez a döntés nagyjából annyit jelent, hogy hivatalból nem válnak semmissé, nem vizsgálandóak a rosszul aláírt határozatok. Nagyon leegyszerűsítve, ha egy megfelelő döntési jogkörrel bíró szakember aláírta a határozatot, akkor az érvényes marad, rossz helyen feltüntetett aláírástól még nem lesz semmis egy határozat.

Ezeknek az ügyeknek a központi kérdése az, hogy egy adminisztrációs hiba az adóhatóság részéről járhat-e azzal a következménnyel, hogy az adóhatóság végérvényesen elesik az adó beszedésétől. A bíróságok eddig szigorú és az adóhatóságokra nézve kedvezőtlen álláspontot képviseltek. A Kúria jogegységi határozata azonban elveszi a kérdés élét, mert a kiadmányozás körében elkövetett hibát nem tekinti semmisségi oknak”

– nyilatkozta Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezetője.

Nem nyílnak újra

Felmerül persze a kérdés, hogy oké, ez megoldódott, de mi van a már lezárt ügyekkel?

1. Azok az ügyek már nem nyílnak meg, ahol már jogerősen megállapították, hogy az aláírás miatt semmis lett egy határozat. Hiába született meg a NAV szempontjából kedvező jogegységi, az már eső után köpönyeg.
2. Olyan per is van, amelyben jogerősen semmis lett a határozat, de a NAV és az adózó azon pereskednek, hogy az ügy elévült-e. Itt hiába született jogegységi, az alaptartalom (semmisség) helybenhagyása mellett folytatódik a per az elévülésről.
3. Ahol a NAV felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, ott a Kúria már figyelembe fogja venni a jogegységit.
4. Ahol még határidőn belül van a NAV, de nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ott nyilván érdemes elmennie a Kúriához, amely vélhetően megváltoztatja az ítéletet, vagy új eljárásra kötelezi a bírót.
5. Végül, ahol még elsőfokú ítélet sincsen, ott a semmisségre nem érdemes hivatkozni, mert a bírók úgyis figyelembe veszik a jogegységit.

A jogegységi azt is kimondta ugyanakkor, hogy a más neve felett elhelyezett aláírás szabálytalan, de nem semmisségi ok, azaz itt már a szabálysértés fokától függ, hogy mi lesz a határozat sorsa.

A meccs azért még nem teljesen lefutott”

- fogalmazott Dr. Fehér Tamás. „Az eljárási szabálysértéseket ugyanis mindig aszerint kell megítélni, hogy kihatottak-e az ügy érdemére. Egy lemaradt beosztás nyilvánvalóan nem ilyen. Ha viszont valaki más nevét sajátjaként tüntette fel, vagy eleve nem is volt jogosult aláírni, az adott esetben támadható. Én nem úgy értelmezem a Kúria döntését, hogy azzal biankó csekket akart volna kiállítani, hogy úgy írjanak alá a hatóságok, ahogy akarnak.”

Az MNB még nehezebben nyert

A NAV-on tehát segített ez a jogegységi határozat, de az MNB-nek még nagyobbat kellett küzdenie. Az ő esetében már a legfelső bírói fórum, a Kúria is helyt adott a pereskedő ügyvédeknek, de itt az Alkotmánybíróság parancsolt megálljt. Az MNB esetében alapvetően arról ment a vita, hogy érvényesek-e jogilag azok a határozatok, amelyeket Windisch László, a felügyeletért felelős MNB-alelnök ír alá és nem pedig a jegybank Pénzügyi Stabilitási Tanácsa (PST).

Az MNB nem hibázott, itt Windisch László a saját neve fölött írt alá, csak az MNB-nek azt kellett kínkeservesen bizonyítania, hogy a tanács jogosan, törvényi felhatalmazással delegált döntéseket az alelnöknek.

Mi az a kiadmányozás?

Rögtön lelőjük a poént, az Alkotmánybíróság legfontosabb mondata így szólt: a kiadmányozás fogalmának tartalma eltérő a hatósági és a bírósági eljárások esetében. A bíróság esetén a kiadmányozás a bíró által meghozott és aláírt döntés további példányainak hitelesítését jelenti. A közigazgatási, és főként a hatósági eljárásban a kiadmányozás emellett a döntés tényleges meghozatalát is magában foglalhatja.

Csakhogy értsük, az AB megfejtette, hogy mi a bibi, a bíróságok végig úgy értékeltek, hogy Windisch nem dönthetett, csak kiadhatta a határozatokat, de az AB az államigazgatási szóhasználatból kiindulva, kimondta: dönthetett is. Ez azért volt fontos, mert egy társadalmilag nagyon érzékeny ügyben, a Hungária Értékpapír vezetőinek az ügyében szerették volna a brókervezetők így megúszni a 20-20 millió forintos bírságot. Az MNB „nem kapott levegőt”, közleményeket adott ki, próbálta megértetni, hogy a jogalkotói szándék valójában egyértelmű volt, és itt a jegybank az MTA Nyelvtudományi Intézete által kiadott Magyar Nyelv Értelmező Szótárát is idézte, amely szerint a „kiadmányoz”, újabb keletű néven „kiadványoz” ige jelentései: 1. a vezető tisztviselő valamely kiadványnak eléje terjesztett tervezetéhez hozzájárul (tehát arról dönt) 2. aláírásával ellátja.

Valamennyi döntés hatályos

A végső döntés alapján tehát nincs itt semmi látnivaló, az MNB minden korábbi határozata érvényes. De ez nem volt ilyen pofonegyszerű. Egyrészt az utólag alkotmányellenesnek ítélt semmisségi ítélet korábban valóban végigjutott a bíróságokon (jogerőssé vált), csak az Alkotmánybíróság segíthetett, de még azon is komoly vita alakult ki, hogy az MNB egyáltalán fordulhat-e az Alkotmánybírósághoz.

Volt, aki (például Stumpf István alkotmánybíró) úgy vélte, hogy egy közigazgatási hatóságnak alapvető joga nincs, vagyis állami szervek nem fordulhatnak jogvédelemért az Alkotmánybírósághoz, mert az nem fér össze a közhatalmi funkciójukkal, de végül az AB többsége elfogadta, hogy az MNB is fordulhat hozzájuk és az MNB álláspontja nyert. Ha nem így történt volna, valóságos közigazgatási káosz fenyegetett volna, több intézmény határozathozatali gyakorlata, vagyis a magyar államigazgatás alapvető működése is megkérdőjelezhető lett volna.

Borítókép: A Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria épülete. Fotó: Róka László / MTI.