A Samsungot is fenyegeti Ázsia új kereskedelmi háborúja

Piaci jelzések szerint a közeljövőben drámai változások jöhetnek a nemzetközi memóriacsip-piacon:

Ennél már csak a dolog oka meglepőbb: a hivatalos verzió szerint a japán nemzetbiztonságra leselkedő veszélyek, a nem hivatalos verzió szerint második világháborús kényszermunkások kártérítése áll az ügy mögött.

Japán július elején jelentette be, hogy szigorítani fogja három, a memóriacsip- és  kijelzőgyártásban kulcsfontosságú vegyi anyag, a hidrogén-fluorid gáz, fluortartalmú poliimid és fényérzékeny anyagok dél-koreai exportjának szabályozását. Az elsőre kicsit obskurusnak tűnő dolog fontosságát az adja, hogy

• a szigetország messze a legnagyobb gyártója ezen anyagoknak, ezáltal pedig Dél-Korea legfontosabb ellátója is: a japán import aránya a három érintett vegyi anyag dél-koreai felhasználásban az idei év első öt hónapjában 94, 44, illetve 93 százalék volt;
• másfelől Dél-Korea a memóriacsip-piac legnagyobb szereplője, a koreai Samsung és az SK Hynix globális szinten a DRAM csipek 70 százalékát, a NAND flashmemóriák 50 százalékát állítja elő, a teljes koreai export ötödét a félvezetők adják.

A viszály gazdasági hatásait egyelőre nehéz megbecsülni, hiszen ha a vita elhúzódik, az nemcsak a memóriák, hanem a memóriacsipeket használó összes többi termék ellátását is megnehezítheti. Mindazonáltal a gazdasági fennakadás vélhetően inkább rövid távú lesz, ennél fontosabb a dolog politikai üzenete:

• egyrészt a jelek szerint terjed a világban a kereskedelmi háborúzás, ami eddig inkább Donald Trump amerikai elnök magánakcióiban merült ki;
• másrészt Kelet-Ázsia két nagy demokráciája és két fő amerikai szövetségese nem hogy nem békül egymással, hanem inkább egyre keményebb eszközökhöz folyamodnak egymással szemben, ami az egész térség biztonsági és politikai helyzetére hatással lehet.

Elveszett bizalom

A vita közvetlen háttere, hogy a három érintett vegyi anyag potenciális katonai felhasználása miatt ellenőrzött terméknek számít, amelyeket csak kormányzati engedéllyel lehet exportálni. Dél-Koreát eddig e szempontból “fehér országként” tartotta számon Japán, ahová (a kölcsönös bizalmi viszony miatt) relatíve szabadon lehetett eladni az érintett anyagokat.

Ugyanakkor a japán kormány szerint ez a bizalmi viszony az utóbbi időben megromlott, emellett pedig egyes (meg nem nevezett) koreai cégek nem megfelelő körültekintéssel kezelték a Japánból importált ellenőrzött termékeket. Ez sajtóhírek szerint azt akarja jelenteni, hogy akár Észak-Korea is hozzáférhetett a vegyületekhez, vagy az azokból készült más termékekhez.

Erre hivatkozva Tokió július elején bejelentette, hogy szigorúbb feltételekhez köti a három vegyi anyag kivitelét, innentől csak külön engedéllyel lehet majd azokat eladni Dél-Koreába. Emellett pedig felvetette, hogy a jövőben 850 további ellenőrzött termék esetében is hasonlóan járhat el. A japán kormány azt állítja, hogy mindezt a nemzetközi kereskedelmi joggal összhangban, és egyáltalán nem más vitákkal kapcsolatos ellenlépésként teszi. 

Kísért a múlt

Japán 1910 és 1945 között megszállás alatt tartotta Dél-Koreát, ami a mai napig feszültségforrás a két ország viszonyában. Pár éve a japán hadsereg által használt bordélyházakban prostitúcióra kényszerített koreai nők kárpótlásán, az utóbbi hónapokban a japán vállalatok által kényszermunkára fogott koreai férfiak ügyén vesztek össze.

Utóbbi ügyben tavaly Dél-Koreában arra köteleztek két japán céget, hogy fizessenek kárpótlást az egykori kényszermunkásaik számára, majd idén elrendelték a vállalatok koreai vagyonának lefoglalását. Tokió szerint a megszállással kapcsolatos kárpótlás kérdését a két ország közti 1965-ös nemzetközi szerződés teljes körűen rendezte (Japán akkori árfolyamon 800 millió dollárt fizetett Szöulnak), ezért elutasítja a koreai ítéletet. Az ügyből az év elején katonai villongás lett, akkor hosszabban is írtunk a téma hátteréről.

Ez az értelmezés annak fényében nem légből kapott, hogy Abe Sinzó, a dél-koreai történelmi sérelmeket a múltban többször is lekicsinylő jobboldali miniszterelnök pár nappal az exportkorlátozások bejelentése után azt mondta, miután Dél-Korea a kényszermunkások ügyében megszegte ígéreteit, “természetes azt feltételeznünk, hogy az ellenőrzött termékekkel kapcsolatos vállalásait sem tartja be”. 

Nem fog működni

A két kormány képviselői július közepén hat órán át tárgyaltak, de nem jutottak egyezségre, Dél-Korea szerint a japánok terelése miatt. Szöul nemrég az Egyesült Államokat is felkérte a közvetítésre, de Washington nem akar beavatkozni két fő ázsiai szövetségese között több mint fél éve folyó viszályba.

A memóriacsip-piac felbolydulása ellenére dolog gazdasági hatása rövid távon vélhetően mérsékelt lesz, miután a dél-koreai gyártók állítólag jó három hónapnyi raktárkészlettel rendelkeznek a memóriacsipekből. Emiatt lehet, hogy még nyernek is az ügyön: ha az ellátási gondok áremelkedéshez vezetnek, drágábban el tudják adni a raktárban álló csipjeiket. Ennél komolyabb lehet a felfordulás a lépés által érintett újabb termékek, például a hajlított képernyők piacán, ahol a koreaiak nem rendelkeznek raktárkészletekkel. Ugyanakkor a hírek szerint kínai és orosz cégek is szívesen átvennék a japán beszállítók helyét, tehát a vegyianyag-hiány vélhetően átmeneti lesz. 

A viszály természetesen a japán cégeknek is rosszul jön, miután az ipari vegyi anyagok piaca nem valami rugalmas, más szóval nem valószínű, hogy gyorsan találnak új megrendelőket, ha Dél-Koreába nem vagy csak nehezebben tudják eladni termékeiket. Hosszabb távon tehát a japán kormány saját cégeit bünteti, hiszen a végén a japánok lesznek azok, akik piacot és évtizedek alatt kialakított partneri kapcsolatokat vesztenek. Ez megmutatkozik az érintett japán vegyipari cégek részvényárfolyamain is, amelyek július eleje óta jelentősen gyengültek.

amikor egy területi vita miatt Kína megtiltotta a szintén az elektronikai iparban kulcsfontosságú ritkaföldfémek exportját Japánba. Kína szinte monopóliummal rendelkezett ezen anyagok bányászatában, ám a kínai lépés hatására világszerte megindult a ritkaföldfém-bányák meg- és újranyitása, és a dolog vége az lett, hogy Kína politikailag nem ért el semmit, gazdaságilag pedig romlott stratégiai pozíciója a ritkaföldfém-termelés terén. Most Japánra hasonló sors vár.

Van válasz

Ettől függetlenül az exportkorlátozás nem jött jókor Dél-Koreának: a növekedés lassul, a tőzsde hónapok óta nagyon rosszul teljesít. Mun Dzsein dél-koreai elnök arról beszélt, elhúzódó gazdasági konfliktusra kell felkészülni Japánnal, és csökkenteni kell a két ország közti gazdasági összefonódás mértékét. Szöul eddig kényesen ügyelt rá, hogy a történelmi vitákat és az amúgy jó gazdasági kapcsolatokat külön kezelje, de dél-koreai szempontból Japán átlépte a vörös vonalat. 

A legelszántabb ellenlépéseket a dél-koreai fogyasztók hozták, miután egy jelentős részük bojkottot hirdetett a japán termékekkel szemben. Egyes helyeken nyilvános japántermék-zúzó performanszokat is rendeztek, sőt egy tankerületben “háborús bűnösök gyártották” feliratú matricával akarták ellátni a japán írószereket. A japán sajtó szerint egyes cégek már érzik koreai bevételeiken a szigetországgal szembeni haragot, különösen a sörgyártók és a divatláncok szenvedték meg a dolgot. A turisztikai iparban is tartanak a visszaeséstől:

A bojkott kiterjedtségét jelzi, hogy egy felmérés szerint tízből hat koreai rész vesz benne, sőt egyes szakszervezetek is közölték, hogy nem hajlandóak japán termékekkel dolgozni. Ez azt is jelenti, hogy Mun Dzsein belpolitikai okokból sem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson az ügyben. De Tokióban is elszántak: konzervatív hangadók már jó ideje keményebb fellépést követelnek a történelmi ügyekben szerintük megbékíthetetlen és szavaszegő Dél-Koreával szemben. Ők pedig a dolog politikai következményeitől is kevésbé tartanak, mivel úgy vélik, Dél-Korea amúgy is egyre közelebb kerül Kínához, és emiatt egyre kevésbé reális egy japán-dél-koreai politikai szövetség.

Külpolitikai hiba

Ennek ellenére zárt ajtók mögött még a japán külügyi bürokrácia is elismeri, hogy hiba volt belemenni ebbe az ügybe. Abe Sinzó mindössze pár nappal az exportkorlátozások bejelentése előtt, az oszakai G20-csúcson még arról beszélt, hogy a szabadkereskedelem a globális béke és jólét alapja; és Japán általában véve is a liberális világkereskedelmi rend védelmezőjeként próbált fellépni az utóbbi időben mind Kínával, mind az Egyesült Államokkal szemben. 

Bár Tokió váltig állítja, hogy lépései összhangban vannak a nemzetközi szabályokkal, a jogászkodástól függetlenül optikailag nagyon rosszul néz ki a dolog, és egész biztos nem fogja erősíteni a bizalmat a japán külpolitika iránt. (A vita jogi vetületéről a Kereskedelmi Világszervezet fog dönteni Szöul kérésére.) 

Másrészt az ügy nemcsak a japán, az amerikai külpolitika csődjét is jelzi: miközben Donald Trump elnök Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral levelezik és Kínával háborúzik, kormánya tétlenül nézi, hogy két legfontosabb ázsiai szövetségese egymásnak esik.

Ám ahogy a mostani ügyben is megmutatkozik, a szövetségépítés és -menedzsment nem a Trump-kormány erőssége, emiatt viszont külpolitikai céljait sem tudja elérni Kínával vagy akár Észak-Koreával szemben.

Sőt: Trump a saját kereskedelmi háborújával a jelek szerint rossz és ragadós példát mutat a világnak: ahogy egy elemző fogalmazott, nem valószínű, hogy Japán meglépte volna az exportkorlátozások bevezetését, ha az Egyesült Államok nem alkalmazza rutinszerűen e lépést a közelmúltban. Ha pedig az amerikai példa ragadós lesz, az felveti a veszélyét, hogy a Trump támadásai és más, évtizedes nézeteltérések alatt amúgy is recsegő-ropogó világgazdasági rend teljes káoszba fordult.

(Borítókép: NurPhoto / Getty Images Hungary)