Egy remek üzlet miatt gyengül rohamosan a forint

Érdekes fordulat történt a magyar gazdaságban. Újabban már nem Magyarország kér kölcsön a világ vezető bankházaitól pénzt, hanem a világ vezető bankházai keresnek forinthiteleket. Külföldi befektetők, még komoly amerikai hedge fundok is, ráálltak egy furcsa üzletre: eladósodnak forintban, és a pénzből más nemzetek államkötvényeit veszik meg. Az európai befektetők elsősorban cseh koronát, illetve norvég koronát vásárolnak, míg az amerikaiak főleg mexikói pesót.

Móró Tamás, a Concorde Értékpapír vezető stratégája szerint „bár elsőre valóban jó távoli helyszínekről van szó, de van ebben az üzletben logika”. Nagyjából hasonló gazdasági paraméterekkel leírható országokról van szó, csak amíg Magyarországon a 3 százalékos inflációhoz az intézményi befektetőknek 0,1-0,2 százalékos állampapírpiaci kamatszint jár, addig Norvégiában és Csehországban 1,5-2 százalék, Mexikóban pedig akár 7 százalék. Erre a különbségre pedig érdemes úgynevezett carry trade üzletekkel rámenni, vagyis eladósodni forintban és a forintból más devizát venni.

A carry trade üzletek lényege, hogy egy alacsony kamatozású devizában (ez lehet a forint) érdemes hitelt felvenni, majd a pénzt egy magas kamatozású devizában kell kihelyezni. A megvásárolt devizából vett (cseh, norvég, mexikói) államkötvény kamatából ki lehet fizetni a forinthitel kamatát, a többi pedig nyereség.

Az ügyletben rejlő további potenciális kockázatok (például a magyar államcsőd) pedig jelenleg egyáltalán nem jelentenek valós veszélyt.

Még gyengít is

Magának az ügyletnek ráadásul van egy olyan multiplikatív extra hatása is, hogy még gyengíti is a forintot, hiszen egyre több külföldi spekuláns vesz fel forinteladási pozíciót. Ezt jól mutatja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) úgynevezett ábrakészlete, amely az elmúlt napokban rekordmagas forint elleni spekulációt mutatott ki, míg a forint melletti spekuláció elenyésző volt.

Gyakran beszélünk a forint gyengüléséről, és el szoktuk mondani, hogy a magyar kormányzati gazdaságpolitika és a Magyar Nemzeti Bank számára egyáltalán nem zavaró az enyhén gyengülő forint. Az MNB ehhez ugyan mindig hozzáteszi, hogy neki nincsen árfolyamcélja, ő az inflációra figyel és a pénzügyi stabilitás őre.

Mindenesetre, azt kijelenthetjük, hogy amikor egyre kevesebb adósságot kell törlesztenünk devizában, már tényleg kevésbé zavaró a forint gyengülése és a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából a gyengülő forint elvileg segít.

Viszont a forintgyengülésnek tényleg megvan az az előnye, hogy a külföldi befektetők szempontjából ez a hatás kompenzálja a béremeléseket. Gondoljunk csak bele, ha egy külföldi autóipari cég a magyar munkaerőhiány miatt azzal találkozik, hogy meg kell emelnie 5 százalékkal a dolgozói bérét, mondjuk egy mérnöknek 640 ezer forintról, 672 ezer forintra, viszont közben a forint az euró ellenében 320 forintról 336 forintig gyengül, akkor

Vagyis a mérnök elégedett, mert kapott béremelést, de a munkáltató is az, mert az ő szempontjából a béremelkedést szépen kiegyenlítette a forint gyengülése.

Kontrollált ez még?

A fokozatos forintgyengülésnek tehát lehetnek támogatói, már csak az a kérdés, hogy nem aggasztó-e az, ha a 2020-ra belőtt (vagyis a 2019-es körüli) gyengülés az idén egyetlen hónap alatt bekövetkezett. Koncz Péter, az opciós befektetésekre szakosodott Axiom Alapkezelő portfólió-menedzsere szerint

2020 vélhetően nem a forint éve lesz, mert bár a magyar gazdaság kifejezetten jól teljesíthet az idén, de tényleg a forintban van az értelmezhető országok közül a legalacsonyabb reálkamat.

A reálkamat megítéléséhez ugyanis nem az MNB 0,9 százalékos alapkamatából érdemes kiindulni, hanem a 0,1-0,2 százalékos kamatszintből. Azt pedig azért mindenki érzi, hogy van abban valami furcsa, hogy olykor a magyar kormány olcsóbban finanszírozza magát, mint az amerikai.

Arra azért érdemes figyelni, hogy a gyengülésben ne legyen semmi ugrásszerű, Koncz Péter plasztikus megfogalmazásával, ha három év múlva lesz 360 forint az euró, az oké, ha idén márciusban, az nagyon nem oké.

Márpedig ahogy Móró Tamás mondja:

A forint árfolyamát mostanában nem a külkereskedelmi folyamatok határozzák meg, mert a fizetési mérleg többlete megszűnt, ma már sokkal fontosabb a befektetői flow.

Vagyis az, hogy a külföldiek mennyi forintot keresnek, mert forinteszközöket vesznek, vagy mennyi forintot adnak el (váltanak át), mert más devizában vásárolnak.

Miért éppen Norvégia?

Meglepő módon az európai „longosok” a mindig biztonságos és kiszámítható cseh korona mellett leginkább a norvég koronáért rajonganak mostanában. Utóbbi deviza nagyon furcsán, szinte megmagyarázhatatlanul értékelődött le az elmúlt években – meséli Koncz Péter.

A világ egyik leggazdagabb országának hihetetlen pénzügyi tartalékai vannak, az elmúlt években a deviza mégsem teljesített jól. Leginkább az olajjal mozgott együtt, de valahogy úgy, hogy amikor az olaj olcsóbb lett, gyengült a deviza, amikor meg drágult, akkor kisebb mértékben erősödött, és ebből összességében némi gyengülés alakult ki.

A befektetők azonban előbb-utóbb észreveszik majd, hogy Norvégia az egyetlen AAA kategóriájú ország, amelynél a kötvénypiacon még értelmezhető hozam van (1,5-2 százalék) – csak összehasonlításképpen: a szintén AAA-s német kötvények most mínusz 0,45 százalékon mennek.

Erre a 2 százalékos kamat-különbözetre előbb-utóbb biztosan rá fognak ugrani a befektetők. Ha pedig jön egy válság, azt Norvégia nagyon jól fogja bírni, relatív pozíciója ekkor biztosan erősödik. Nekünk pedig az lenne fontos, hogy ez a nagy carry trade játék azért ne hatalmasodjon el annyira, hogy az már tényleg veszélyeztesse a forint stabilitását.