Miért zuhan így a forint, és hogyan tovább?

A forintot általában a cseh koronával és a lengyel złotyval szokás a legközvetlenebbül összehasonlítani. Kiemelt jelentősége miatt még az orosz rubel és a török líra adódik olyan fejlődő piaci devizának, amelyekkel van értelme az összevetésnek.

„Ha megnézzük január 31. (amely még a koronavírus intenzív európai elterjedése előtti nyugodt békenapokhoz tartozott) óta ezeknek a devizáknak a pályáját, kiderül, hogy a forint sokáig nagyon jól szerepelt, szinte teljesen együtt mozgott a lengyel złotyval és a cseh koronával, miközben a rubelt és a török lírát felül is teljesítette.

– mutatja a görbéket Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő befektetési igazgatója.

A vizsgált időszakban a 335 forintos eurótól 362 forintos euróig eső magyar deviza pályája így is elég félelmetes lehet, de azért belesimul a 7-8-9 százalékos lengyel, magyar, cseh árfolyamesési pályába. Ráadásul érdemben felülteljesítette a 20 százalékot gyengülő rubelt (ennek oka alighanem az olaj és a gáz piacának összeomlása), illetve a 11 százalékot eső lírát.

A forint hétfőt követő intenzív gyengülése egyébként inkább a napon belüli mozgásokban látszott, a záróértékekre már visszakorrigált a forint a 370 körüli régióból. De mégis mi állhat egy ekkora forintgyengülés mögött, és miben bízhatunk innen? A feltörekvő piacok devizái ilyen rendkívüli szituációban mindig gyengülnek az erős devizákhoz képest, ez általános. Ennyivel mégsem intézhetjük el a gyengülést, mert annak van egy csomó fundamentális, gazdasági, makrogazdasági és politikai oka is.

Folyó fizetési, külkereskedelmi mérleg

Magyarországnak az elmúlt tíz évben jellemzően erős külkereskedelmi többlete volt, ami az utóbbi időszakban már nagyrészt elpárolgott. Most sajnos azzal kell szembenéznünk, hogy a külkereskedelmi egyenlegünk alapjaiban fog megváltozni. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője szerint

olyan tételek vannak most mozgásban, annyira nehéz most bármit határozottan kijelenteni, hogy a számszerű elemzéseknek nincs itt az ideje. A januári és a februári adatokból még nem lehet semmit sem kivetíteni az év egészére, a pontos kárfelmérés csak későbbre várható.

Az természetesen minden általunk megkérdezett elemző szerint egészen biztos, hogy ha állnak az autógyárak, ha nincs szükség az autóalkatrész-gyártók termékeire, ha nincs turizmus, akkor a folyó fizetési mérlegünk, az exportunk érdemben rosszabb lesz.

A negatív hatásokat némileg csökkenti, hogy az exportnak van importtartalma, most arra sincs szükség, illetve a turizmus pozitív egyenlegének eltűnése nagyon rossz, de azért a magyarok sem mennek most külföldre. És ami nagyon sokat segít, az az alacsony olajár, ami érdemben javítja a cserearányunkat, ahogyan az alacsony földgázár is, ami szintén komoly importtétel. Ezzel együtt is az, hogy az egyenlegünk romlik, definíciószerűen a deviza gyengüléséhez vezet.

Fiskális, monetáris eszköztár

Magyarországon, ahogy a környező országokban is, most mindenki segíteni szeretne, a kormányzat is (fiskális eszközök) és a jegybank is (monetáris eszközök). Viszont ha a környező államokkal összevetjük magunkat, nálunk kevesebb az eszköz, ugyanis magasabb a GDP-arányos államadósságunk, alacsonyabb az induló alapkamatunk, mint a cseheknél vagy a lengyeleknél.

A jegybank lépései eddig inkább segítettek, de az MNB sincsen könnyű helyzetben. A jegybank kényesen figyel arra, hogy ne beszéljen az árfolyamról, de ezt a gyenge forintot már biztosan nem szereti, viszont forintlikviditást kell pumpálnia a rendszerbe.

A likviditási pumpa óhatatlanul gyengíti a forintot, de a piac kiszáradását még ezen az áron is el kell kerülni

– véli Török Lajos, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője.

A figyelem fókuszába kerültünk

Magyarország jó gazdasági helyzetben lépett a válságba, az elmúlt években érdemben csökkentettük az államadósságunkat, és annak a belső szerkezete (forintban, a magyar lakosság felé adósodott el az utóbbi időben a kormányzat) is csökkentette a sérülékenységünket.

Ám ha egy országban romolhat a külső egyensúly, ha nagyobb az adóssága, mint másoknak, ha kisebb a fiskális és monetáris mozgástere, ráadásul olyan politikai lépések (határidő nélküli veszélyhelyzet és koronavírus-törvény) történnek, amelyek a nyugati közvéleményben is aggodalmat okoznak, akkor a külföldi befektetők úgy érezhetik, hogy ez felhívás keringőre, lehet próbálkozni.

Ez pedig nagy veszély, mert ha nem leszünk résen, egy-két londoni hedge fund nagyon megrángathatja a forintot (alighanem rángatta is már). Ráadásul a forint elleni támadás alapvetően nagyon olcsó. Gondoljunk bele, hogy egy mínusz 0,5 százalékos európai és egy plusz 0,9 százalékos magyar alapkamat esetén 1,4 százalékos (éves) költség mellett megtámadható a forint. Ha sikeres a forint gyengítésére irányuló akció, ezt az éves finanszírozási költséget egy óra alatt megkeresik az angolszász hedge fundok.

Abban bízhattunk, hogy amikor mindenki pánikol, akkor majd a befektetők a forint elleni támadásokat is befejezik, de eddig nem ez történt, megvannak az állományok. A carry bezárása hozhatott volna egy forinterősödést, ez még előttünk van, vagyis egyszer majd forintot vesznek az eladók, de most még nagy a veszély.

Kicsi ország vagyunk, kicsi a devizapiacunk is, a forintot könnyű megrángatni. Ha egy ilyen vonat megindul, arra majd többen is felszállhatnak.

Magyarország eddig megfontoltabb volt, piaci húzásokkal próbálkozott: amikor már nagyon kritikus volt a helyzet, április 1-jén szerdán, akkor az MNB húzott egy forinterősítő lépést.

Jött a rejtett kamatemelés

Az a szó, hogy „kamatemelés” évek óta elképzelhetetlen a Magyar Nemzeti Bank berkein belül, nem is szerepel az intézmény „szótárában”, így arcvesztés nélkül csak a Mátyás király meséből ismert, „emeltek is kamatot, meg nem is” módszerhez lehetett folyamodni.

Az MNB egy új eszközt vezetett be. Olyan egyhetes depot (betéti terméket) hirdetett a magyar kereskedelmi bankoknak, amellyel azok legalább hetente egyszer 0,9 százalékos kamat ellenében ajánlhatják fel a fölös likviditásukat a jegybanknak. Ez egy olyan rejtett kamatemelés, amely esetében az MNB erős kontrollt tartott meg, hiszen a tender szabályait a jövőben is ő határozza meg.

Csak hogy értsük, a kamatfolyosó alapján a bankok eddig csak mínusz 0,05 százalékos kamat ellenében köthették le a fölös likviditást, ezért beszélhetünk kamatemelésről. Török Lajos szerint mostantól ezzel a tenderrel nagy mozgástere lesz a jegybanknak, erős eszköz lehet, de az a jövő zenéje, hogy miként használja.

mert a rejtett kamatemeléssel a forint megerősödött a környező országokhoz képest (a környező országokban a gazdaság élénkítése miatt kamatcsökkentések valósultak meg, így a forintra fizetett kamat két oldalról is jobb lett, mi emeltünk, mások csökkentettek).

Nincs kint értelmes előrejelzés

Sajnos az sem segít, hogy a magyar gazdaság várható 2020-as teljesítményéről ma nincsen a piacon értelmes előrejelzés. Természetesen az MNB 2 százalékos növekedést jósoló prognózisa sem „értelmetlen”, csak olyan adatokból és akkor készült, amikor még nem látszott a teljes lefagyás.

Gondoljunk csak bele, hogy amennyiben 13 százalék a turizmus és az azt kiegészítő ágazatok aránya a GDP-ben, és az ágazat csak a gyengének számító januárban és februárban működött normál mederben, akkor hogyan lehetne reális a magyar GDP-növekedés? A többi ágazat aligha fog a maga bezárt gyáraival minden kiesést pótolni.

És végül a politika

A külföldi pénzügyi befektetők jellemzően politikailag nem finnyásak. Ha egy ország jól teljesít, ha rendben van a fizetési mérlege, a növekedése, ha alacsony az infláció, akkor a befektetők jobban elfogadják azt is, ha a politika amúgy rátelepszik a magángazdaságra, vagy ha hiányoznak a demokratikus fékek és ellensúlyok.

Magyarországon a legfőbb gazdasági mutatók az elmúlt években alapvetően rendben voltak. Igaz, ehhez egy elég erős (alacsony kamatokkal jellemezhető) élénkítő üzemmód is kellett. Külföldi szempontból az is fontos pozitívum volt, hogy a magyar állam nagyon jó adós volt, minden kötelezettségéért helytállt, és az elmúlt években már nem piszkálta a külföldi befektetőket, sőt a nagy befektetőket (autógyártókat) jól tartotta, az újakat adókedvezményekkel, foglalkoztatási támogatásokkal csábította.

A baj csak az, hogy amennyiben a gazdasági körülmények változása közben a politikai berendezkedés is módosul, mint a mostani határidő nélküli veszélyhelyzettel és a koronavírus-törvénnyel, és ezt a nyugati sajtó élénk kifejezésekkel ostorozza, akkor ennek a pótlólagos fókusznak is lehet abban szerepe, hogy a forint esése begyorsul.

ezeket az országokat könnyű megtámadni (Brazília, Törökország, Argentína volt erre példa a közelmúltban).

Merre tovább?

A forint fundamentálisan a jelenlegi árfolyamánál alighanem többet ér, ha lenyugszik a járvány, ha visszaerősödik a politikai stabilitás, a magyar gazdaság képes lehet visszaerősíteni a devizáját. Bármennyire is nem lesz örömteli, de ehhez viszont lassan szembe kell nézni a realitásokkal, például azzal, hogy mekkora GDP-re van valódi esélyünk.

Az örök devizapiaci bölcsesség szerint pusztán kamatemeléssel vagy pusztán verbális intervenciókkal nem lehet megóvni a forintot, de összehangolt és elkötelezett monetáris és fiskális intézkedésekkel, valamint politikai visszafogottsággal és józansággal talán sikerülhet.

(Borítókép: Árfolyamok egy budapesti pénzváltónál 2020. április 1-én. Fotó: Bődey János/Index)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!