Megnéztük, hogy keveri a lapokat a szankciós inflációval a kormány

Tavaly októberhez képest 14 százalékponttal (79-ről 65 százalékra) csökkent azok aránya, akik szerint a kormány gazdaságpolitikája felelős inkább az élelmiszerárak emelkedéséért – áll a Publicus Intézet felmérésében. A legfontosabb megállapítások az ellenzéki pártok szemszögéből lesújtók: a minden történelmi csúcsot megdöntő inflációhullám ellenére, ami az elmúlt hónapokban végigsöpört az országban, illetve hogy a hazai élelmiszer-drágulás jelenleg is kiemelkedik az uniós mezőnyből, a magyarok egyre inkább Brüsszelt okolják.

A kormánykritikus álláspont jól láthatóan nem érkezett meg az emberekhez: a válaszadók 87 százaléka szerint az elszálló energiaárak inkább felelősek az élelmiszerárak emelkedéséért, annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok és elemzők számtalanszor kiemelték, a háború előtti vagy annak közelében vannak az energiaárak – ahogy az a lenti irányadó holland TTF-árakból kiderül.

Somogyi Zoltán szociológussal és Vasali Zoltán politikai elemzővel beszélgettünk arról, hogy vajon mi lehet a kormány titka. Mitől ennyire sikeres ez a fajta kommunikáció, amelyben a szankciós infláció és a Brüsszel-ellenes retorika is helyet kap?

A politikai kommunikáció mint reklám

Magyarországon az emberek többsége azt gondolja a politikusokról, hogy az ő munkájuk a politika, és majd szólnak, ha valamire külön oda kellene figyelni – világított rá az Indexnek Somogyi Zoltán, aki azt is ismertette: „Ennek a szólásnak a műfaja a politikai vita. Így azok a politikai álláspontok, amelyek komolyabb vita nélkül maradnak, az emberek számára is vita nélkül mennek át, így válnak hitelessé. A vita akkor vita, ha látható a nyilvánosságban. Itt azonban nincsenek egyenlő viszonyok: a kormányzati propaganda százmilliárdjaival az ellenzék nem tud versenyezni”.

Amikor hosszú távon egyenlőtlen egy verseny, akkor a gyengébbek mindig egyre erőtlenebbnek érzik magukat, majd tompák lesznek, és elunják a vitát.

Az ellenzék tompasága ebből a gyengeségből, erőtlenségből is levezethető. Ha pedig tompa az ellenzék, akkor az még kevésbé teremt vitát, így pedig még kevesebb lesz az ellentétek ütköztetése. „Ez pedig hitelesíti azt az egyébként már tényszerűségében is cáfolható állítást, miszerint a Fidesz általi szankciós infláció név alatt tárgyalt drágulás miatt van Magyarországon hatalmas, Európában messze a legmagasabb infláció” – összegezte.

A szociológus szerint a jó politikai kommunikáció mindig tud az érzelmekre hatni. Hosszú távon azonban csak olyan emóciókra lehet alapozni, amelyek a választókban mélyen benne vannak. Az egyik legfőbb érzelem a biztonság igényével lép fel, és fél mindentől, ami a megszokottat, a biztonságot, a már ismertet, a hagyományosnak tekinthető értékeket támadás alá veszi. A politika pedig él, sőt, sokszor visszaél ezekkel az érzelmekkel, mert a célja egyértelmű: választást kell nyerni.

A politikai erkölcs pontosan ezért nem hasonlítható a hétköznapihoz. A hétköznapi etikában igazságosságra vágyunk, a politikaiban azonban a hatalom megszerzésére. Valljuk be: ez a két világ és motiváció teljesen más

 – fogalmazott Somogyi Zoltán, majd hozzátette: „A migrációs válság kommunikációjába is óriási pénzek kerültek, ahogy most is. És nézzük, mi lett az eredménye: éppen most akar 500 ezer migránst az országba hívni a kormány”.

Több játszma zajlik egyszerre

Vasali Zoltán szerint a migrációs kampány azért nem feltétlenül jó párhuzam, mert bár ott is nagyon hosszan jelen volt a negatív kommunikáció, a magyar társadalomban már tartósan, a rendszerváltás óta tapintható az idegenellenesség. „Erre könnyen lehetett építeni egy negatív kampányt. Ellentétben az Európai Unióval szembeni narratívával, ahol az tapasztalható, hogy a bizalmi index a magyar társadalomban kimagasló. A magyarok egyetértenek abban, hogy az unió hasznos és jó. Fontos, hogy most erre épült rá a kormány negatív kampánya” –  mondta a politikai elemző.

Jövőre európai parlamenti kampány lesz, aztán Magyarország veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét. Ez problémás lehet a Fidesznek, hiszen a választást megelőzően feltehetően negatív kampányt folytat majd az unióval szemben. Ugyanakkor az egy tudatos törekvés lehet, hogy a következő egy év kommunikációjában keményen unióellenes retorikát folytatnak

– jelezte Vasali Zoltán, aki összességében úgy látja, az lehet a háttérben, hogy radikálisabb jobboldali partnereket keres a kormány Európában. Ugyanis egyelőre nem látni, hogy a zöld pártoknál és a liberálisoknál előretörés lenne a következő választáson. Ellenben a kormánypárt számolhat régiós szinten jobboldali sikerekkel.

A politikai elemző azt is kiemelte: a magyar társadalom jelentős része az Európai Uniót mindig a pénzzel azonosítja. Ugyanakkor Orbán Viktornak többször is voltak olyan kijelentései, hogy ha 2030-tól nettó befizetők leszünk, akkor érdemes fölvetni azt a kérdést, kilépjünk-e ebből a közösségből. „Bár lehet, hogy ezt a kérdést korábban is fel lehet majd vetni” – vélekedett.

Vasali Zoltán hozzátette: „Az Európai Unióban jelenleg a tizenegyedik szankciós csomagot készítik elő. Ennek van értelme, azon túl, hogy gazdasági károkat okoz Oroszországnak, értékközösséget is teremt. Ám egyúttal arra is alkalmas, hogy a magyar társadalomban – ilyen inflációs környezetben – fel lehet izzítani annak a retorikáját, hogy a magyar emberek fizetik a szankciók árát”.

Az elemzők szerint világosan látható, hogy a kormány retorikája működik, és egyfajta marketinget, reklámot folytat. Néha pedig a politikai álláspontokat ugyanúgy kell eladni, mint egy mosóport: egyszerű retorikai elemmel és ismételgetéssel. „Az lep meg, hogy nincs erre ösztönös ellenállási forma, még mindig ugyanolyan hatása van, mint korábban. Érdekes, az ebben a témában korábban lefolytatott nemzeti konzultáción sokan nem vettek részt, de az attitűd társadalmi szinten jelentősen megváltozott” – hangsúlyozta Vasali Zoltán.

(Borítókép: Orbán Viktor 2023. február 18-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)